The pot experiment - carried out in 2000 under greenhouse conditions - was set up with seven soils differing in Cd and Pb contents and three test plants ( Lolium perenne L. cv. Georgikon), lettuce ( Lactuca sativa L. cv. Balatonzöld) and white mustard ( Sinapis alba L. cv. Sirola) with four replicates. From the seven experimental soils five samples (S1-S5) were collected from agricultural areas (arable sites) and two (S6-S7) from spoil-earth, with extremely high Cd and Pb contents.  The pots, each containing 1 kg air-dry soil, were kept at constant soil moisture (60% of maximum water capacity of the experimental soils) by daily watering, while pots were watered to weight once weekly. Before sowing the test plants: 50-50-50 mg N, P ₂ O ₅ and K ₂ O was applied to the experimental soils to maintain the same nutrient supply. The above-soil plant parts were cut after four weeks. Fresh and dry weights of plants were determined after harvest. The aim of the experiment was to obtain results of Cd and Pb uptake by different plant species in relation to the heavy metal content and different characteristics of soils. The following conclusions were drawn: No definite correlation was found between the biomass production of the three test plants and the heavy metal content of the soils at early growth stage. The heavy metal concentration range in the soils and plants differed. In the case of Pb the soil concentration interval was broader than that of the plants'. The opposite was observed for Cd, where the plants had a wider concentration interval. Comparing the Pb and Cd concentrations of above-ground plant parts, Pb concentrations varied in a narrower interval. The maximum values of Pb content exceeded the Cd content levels, although the mobility of Pb in the soil-plant system is significantly lower. The comparison of Cd and Pb concentrations of plants and soils proved these differences. The Cd concentration of plants was 8-231% of the total Cd content of soils. The Pb concentration of plants was the 0.8-28% of the total Pb content of the soils, respectively. Comparing the three plants in respect of Cd concentrations the order found was as follows: ryegrass < white mustard < lettuce. In case of Pb, the order depended on the Pb content level (lower or higher) of the experimental soil. Symptoms of phytotoxicity were observed only on lettuce plants grown on the contaminated soils (S6, S7).

Differences in soil properties and among plant species may play an important role in the effectiveness of residual and freshly applied phosphorus fertilizers. However, a limited number of experimental results are available on this subject.  Pot experiments were carried out with soils from 9 sites of the National Long-term Fertilization Trials, varying in their main characteristics, such as pH, soil texture, organic matter content and P status. Soil samples were taken after 20 years from the unfertilized control and from plots annually fertilized with 200 kg P ₂ O ₅ .ha ^-1 . Effects of long-term fertilization as well as that of freshly applied phosphorus were studied in the experiments. Perennial ryegrass (Lolium perenne L.) was used as test plant.  The objective of the present study was to develop quantitative relationships between selected soil parameters and the phosphorus retention characteristics of the experimental soils.  Amounts of P removed by plants during 5 cuts were correlated with DM production of plants as well as with the phosphorus amounts extracted at pH 3.7 by ammonium lactate-acetic acid, AL-P mg.kg ^-1 soil. Phosphorus nutrient balance was calculated from the results to evaluate either P supply or retention characteristics of experimental soils.  Results of the experiments were computed by stepwise regression analyses using the STATGRAPHICS program package.   Soil parameters involved in the study were: humus content, pH values (ranging from 3.9 to 7.4), clay mineralogy, total P contents of soils, P rates applied for 20 years, freshly applied P in the pot experiment.    Based on the results of regression analyses, the importance of soil parameters was evaluated. It was established that several soil parameters significantly influenced the phosphorus retention of soils. Regression coefficients (R²) ranged between 0.619 and 0.285 (n = 86).      Long-term effects of P application, higher pH values and humus content had a favourable influence on the P retention of experimental soils. On the other hand, increasing phosphorus retention could be attributed to higher CEC, vermiculite content as well as to increasing rates of freshly applied phosphorus. It was found that long-term effects of P applications on the P supplying power of soils were related also to the increasing N and K rates, providing a balanced nutrient supply in soils.       Our results may help the broader understanding of phosphorus retention and fixation characteristics under various soil conditions.   

The aim of the study was to determine K-factors of homogeneous zones in palm-groves in order to make possible the interpolation of these values to other similar areas, and by this way to help the calculation of draining parameters. Another goal was to interpret the agronomical aspects of the results. Investigations for the determination of conductivity factors (K-factors) were carried out in the palm-groves of the Oued Rhir Valley. The measurements  - conducted three times - were made by the auger-hole method. After boring the hole, a perforated cylinder was placed into it to prevent falling in. K-factor values were calculated after van Beers. The mean of the three calculations was given as the end result for the K-factors. Our results show that K-factor values are influenced by the porosity, type, bulk density and texture of soils, their salt content and the form of gypsum. The K-factor was extremely high in case of sandy soils and soils containing crystallized gypsum. Water conductivity was moderate in case gley and pseudogley were located in deeper layers. The lowest values occurred when gypsum was found in cemented coherent particles. Salinization in deeper layers influenced hydraulic conductivity only in case it was associated with finer texture and airless layers. Besides date production, the traditional growing of nitrogen-fixing perennial legumes (alfalfa, Egyptian clover, melilot, etc.) in palm-groves is essential.  Systemic flooding irrigation decreases the salt content of soils, increases date and legumes yields. Legumes - by their root-system - improve the nitrogen balance, structure and water drainage of soils. The green parts of the cultivated legumes serve as fodder for animals (goats, sheep, cows), which turn it to manure. This manure increases the nutrient supply of the soils for palm-trees and vegetables. The positive results of stubble and root manuring (green manuring) of legumes is also confirmed by experiments on sandy soils. The elaboration of a good plant rotation is possible. At last, date and vegetables produced in this way could be sold better on the world market as bioproducts.

Kísérletünk során üvegházi körülmények között szójanövényeket neveltünk agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Három különböző fejlődési stádiumban vizsgáltuk a N-, P- és K-koncentrációk, -arányok és a hajtásban akkumulált abszolút tápelemmennyiségek alakulását lépcsőzetesen növekvő adagú kezeléskombinációk hatására.

A N-, P- és -koncentrációk, -arányok, valamint a hajtásban akkumulált tápelemmennyiségek azt mutatták, hogy a kísérleti szójanövények a kijuttatott műtrágyahatóanyag mennyiségek arányában vették fel a tápelemeket.

Jól nyomon követhető volt a N–P antagonizmus, valamint a K–P szinergizmus tápelemfelvételt módosító hatása.

A trágyázatlan kontrollhoz viszonyítva a kezelések hatására szinte kivétel nélkül statisztikailag igazolható változást tapasztaltunk mind a tápelem-koncentrációkat és -arányokat, mind a tápelemek hajtásban akkumulált mennyiségét tekintve.

A szójahajtás N-koncentrációja 148–457, P-koncentrációja 102–248, K-koncentrációja akár 269%-kal nőtt a kontrollhoz képest. A N/P arány átlagosan 157%-kal nőtt, a N/K arány 152%-os átlagos növekedést mutatott, míg a K/P arány változása -44 és +54% között alakult. A hajtásban akkumulált tápelemek változása volt a legkifejezettebb, 14–840%-os növekedést tapasztaltunk fejlődési stádiumtól és kezeléstől függően.

A tápelem-ellátottságot jelző paraméterek jelentős változásokat mutattak a vegetációs periódus során.

Virágzás kezdetétől hüvelytelítődés kezdetére a tápelem-koncentrációk 0,5– 46%-kal csökkentek. Ettől számítva teljes érésig a N- és P-koncentráció 5–60%-kal esett vissza, míg a K-koncentráció 1–25%-kal csökkent, ill. emelkedett. Hüvelytelítődésig a N/P és N/K arányokban 108–164%-os növekedés, a K/P arányokban 8– 29%-os csökkenés következett be. Teljes érésre a N/K arány, valamint a kisebb adagú kezeléseknél kapott N/P arány 3–65%-kal csökkent, a K/P arány és a nagyobb adagú kezelések N/P aránya 4–108%-kal nőtt. A hajtásban akkumulált N- és P-mennyiség akár 83%-kal nőtt az első időszakban, a kálium abszolút mennyisége kezeléstől függően nőtt, ill. csökkent. A vegetációs időszak végére mindhárom vizsgált tápelem hajtásban akkumulált mennyisége csökkent 45–83%-kal. A növényi tápelem-koncentrációk és a hajtásban mért abszolút N-, P- és K-mennyiségek csökkenése a tenyészidő folyamán feltételezhetően a termésbe történő tápelemtranszporttal magyarázható.

A hajtás, valamint a teljes föld feletti rész szárazanyag-tartalma és a terméshozam alakulásából arra következtettünk, hogy a szója számára a N_0,5P_0,5K_0,5- és a N₁P_0,5K₁-kezelések a legkedvezőbbek a műtrágyázási költség szempontjából. Szabadföldi kísérletek eredményeiből megállapítható lesz, hogy a szója számára indo-kolt lehet-e a kijuttatott műtrágya-hatóanyag mennyiségek csökkentése.

Kísérletünkben a kielégítőnek tartott N₁P₁K₁-, valamint a kiemelkedő eredményt produkáló N_0,5P_0,5K_0,5- és N₁P_0,5K₁-kezeléseknél kapott koncentrációkat szakirodalmi adatokkal összehasonlítva megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált fejlődési stádiumokra vonatkozóan a hazai és nemzetközi adatbázis hiánypótlásra és pontosításra szorul. A meglévő adatsorok közül KURNIK (1976), valamint KÁDÁR és MÁRTON (1999) adataival összevetve a koncentrációváltozás tendenciája tápelemtől és fejlődési stádiumtól függően ugyan eltér, ám többnyire az általuk leírtakhoz hasonló.

A produkciós mutatók kísérletünkben kapott értékeinek hazai és nemzetközi szakirodalmi adatokkal való összehasonlítása alapján azok tápelem-ellátottsági kategóriákba sorolása kérdéses. Bízunk azonban abban, hogy kísérleteinkkel hozzá tudunk járulni a szója tápelem-ellátottsági kategóriáinak hazai kísérleti adatokra épülő, megbízható meghatározásához.

Soybean plants were grown under greenhouse conditions in a lessivated brown forest soil (Luvic phaeosem according to the FAO taxonomy) from Nagyrécse (Zala county, W. Hungary). The soil properties were as follows: humus (level of N supply): 3.06% (good); AL-P₂O₅ (level of P supply): 31.67 mg/kg (poor); AL-K₂O (level of K supply): 134 mg/kg (poor); K_A (soil plasticity index): 48; CaCO₃: 0.34%; WHC (water holding capacity): 41.71%; pH(H₂O): 6.6. The NPK concentrations and ratios, and the absolute nutrient quantities accumulated in shoots were recorded at three growth stages (beginning of flowering, beginning of pod filling and full maturity) in response to ten fertilizer combinations.

The NPK concentrations and ratios and the absolute nutrient quantities accumulated in shoots indicated that the nutrient uptake of soybean plants was proportional to the rates of fertilizers applied. The modifying effect of N–P antagonism and K–P synergism on nutrient uptake could be clearly observed.

Compared with the unfertilized control, significant changes were found for all the treatments in terms of both the concentrations and ratios of nutrients and the quantities of nutrients accumulated in shoots.

Increases in nutrient concentrations in soybean shoots ranged between 148–457% for N, 102–248% for P and up to 269% for K. The average increase in the nutrient ratios was 157% for N/P and 152% for N/K, while the change in the K/P ratio ranged from -44 to +54%. The change in the quantity of nutrients accumulated in shoots was the most pronounced, with increases of 14–840%, depending on the growth stage and treatment.

Parameters characterizing nutrient status showed considerable changes during the vegetation period. Nutrient concentrations declined by 0.5–46% from the beginning of flowering to the beginning of pod filling. The N and P concentrations decreased by a further 5–60% up to full maturity, while the K concentration decreased or increased by 1–25%. Up to the beginning of pod filling the N/P and N/K ratios increased by 108– 164%, while the K/P ratio decreased by 8–29%. By full maturity there was a drop of 3– 65% in the N/K ratio and in the N/P ratio recorded for low fertilizer rates, while the K/P ratio and the N/P ratio for the higher rates of fertilizers increased by 4–108%. The N and P quantities accumulated in the shoots rose by up to 83% during the first period, while the absolute quantity of potassium increased or decreased, depending on the treatment combination. By the end of the vegetation period the quantity of all three macronutrients accumulated in the shoots had declined by 45–83%. This decline in the plant nutrient concentrations and in the absolute N, P and K quantities recorded in the shoot can be attributed to the nutrient transport towards the seed at the final part of the vegetation period.

It can be concluded from the dry matter content (shoot and whole aboveground parts) and the yield that the N_0.5P_0.5K_0.5 and N₁P_0.5K₁ treatments were the most favourable from the economical aspect. Field experiments will be required to establish the reasonable reduction of fertilizer rates to be applied for soybeans.

A comparison of data from the literature and the concentrations recorded for the N₁P₁K₁ treatment, considered as a satisfactory level, and for the N_0.5P_0.5K_0.5 and N₁P_0.5K₁ treatments, which gave the best results, revealed that, for the growth stages investigated, the databases available in Hungary and in international literature should be complemented and revised. Among the data series available, those of KURNIK (1976) and KÁDÁR and MÁRTON (1999) revealed similar tendencies in nutrient concentrations, despite certain differences occurring depending on the nutrient and growth stage.

Yield parameters studied in our present experiment and their comparison with data from Hungarian and international literature suggest that the nutrient supply categories need to be revised. The present results may contribute to the determination of nutrient supply categories for soybeans, based on the data of experiments carried out in Hungary.

Tenyészedény-kísérleteket végeztünk egy szántóföldi tartamtrágyázási kísérletre épülve, hogy összehasonlítsuk a szerves- és ásványi trágyázás, valamint ezek kombinációjának hatását kukoricanövények szárazanyag-produkciójára és N-felhalmozására, valamint a talajlevegő CO₂-koncentrációjára.A Keszthelyen, Ramann-típusú barna erdőtalajon, 1963-ban beállított szántóföldi kísérlet alábbi kezeléseinek parcelláiról töltöttünk meg nagyméretű, 40 literes tenyészedényeket: a) kontroll; b) növekvő adagú istállótrágyázás (FYM) (35, 70, 105 t·ha⁻¹·év⁻¹); c) ezzel ekvivalens hatóanyag-tartalmú NPK-trágyázás (1ekv, 2ekv, 3ekv); d) ezek nagy NPK-adagokkal történő kombinációja (640-360-660 kg·ha⁻¹·év⁻¹ N-P₂O₅-K₂O), szervesanyag-visszapótlással vagy anélkül. Az üvegházban, teljes érésig felnevelt növényeket szervrészekre bontva vizsgáltuk. A tenyészedényekben, 20 cm talajmélységben gázcsapdákat helyeztünk el és a teljes vegetáció során vizsgáltuk a talajlevegő CO₂-koncentrációját.A három kísérleti év és a kétféle kísérleti szint terméseredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy mind a tenyészedény-, mind a szántóföldi kísérletek az istállótrágya NPK-tartalmával azonos mennyiségű ásványi trágyázás előnyét mutatták az istállótrágyázáshoz képest. Ez az előny a tenyészedényekben csaknem minden esetben szignifikánsan megmutatkozott a kukoricanövények szemtermésében és szem N-hozamában a kísérleti évek átlagában. A nagy ásványitrágya-adagokat tartalmazó, kombinált kezelések adták a legmagasabb értékeket a kukoricaszemek, az egyes vegetatív szervrészek, valamint a teljes föld feletti növények szárazanyagprodukcióját és N-hozamát, valamint a szántóföldi kísérlet terméseredményeit illetően is. Ezek a tápanyagadagok nagyságukat illetően azonban már többnyire nem voltak gazdaságosak.A különböző szerves és/vagy ásványi trágya kezeléskombinációk a vegetációs periódus első felében növelték a talajlevegő CO₂-koncentrációját. A CO₂ gáz képződése a tenyészidő második felében csökkenő tendenciát mutatott. A méréseket megelőző két nap átlagos külső léghőmérsékletének napi középértéke jó összefüggést mutatott a talajban mért CO₂-koncentrációkkal. A nagyadagú NPK kezeléskombinációk átlagosan 26,2%-kal növelték a kumulatív gázkoncentrációt a trágyázatlan kontrollhoz képest, az eltérő tápanyagellátási módok hatása között a szemtermés-hozamban és a vegetatív produkcióban kimutatott különbségek azonban nem voltak egyértelműen igazolhatók.