Search Results

A fiatalokról szóló kutatások az utóbbi időben jelentős figyelmet kaptak hazánkban. Bár tekintélyes számban foglalkoznak vizsgálatok a fiatalok kockázati magatartásával, kevés kvalitatív elemzés próbálta feltárni az összefüggést a társadalmi stressz, a drogfogyasztás, valamint a fiatalok életmódja között. Fókuszcsoportos technikát alkalmazva (150, 16-18 év közötti középiskolás tanuló részvételével) a jelen vizsgálat célja, hogy képet kapjunk a fiatalok drogfogyasztásról alkotott véleményéről. A fiatalok válaszai alapján megállapíthatjuk, hogy tudatában vannak a jelen társadalmi-gazdasági átmenet ellentmondásainak. A bizonytalanság meghatározó forrása a társadalmi stressznek az ő számukra is. A stresszel való megbirkózás stratégiái között gyakran szerepel a cigaretta, az alkohol és a tiltott drogok. A kvantitatív vizsgálatokhoz hasonlóan a legerősebb befolyásoló tényezőnek a barátok csoportkonformitást erősítő hatása bizonyult a drogfogyasztásban.

Elméleti háttér: Akárcsak más társas kapcsolat, a barátság is értelmezhető funkciók mentén, amelyek megléte és működése alapvetően meghatározza a baráti viszony alakulását. A barátság 13–14 éves kortól már érzelmi biztonságot, intimitást nyújtó kapcsolat is, ami nagy-mértékben segíti a másik melletti elköteleződést. Cél: A keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat célja az azonos és az ellentétes nemű baráti viszony funkcióinak feltárása volt 12–13 és 16–17 évesek körében (n = 304). A barátságfunkciókról való vélekedés feltárásához magyar nyelvre adaptáltuk a McGill Friendship Questionnaire-t (MFQ; McGill-féle Barátság Kérdőív), amit eddig elsősorban azonos nemű barátok jellemzőinek vizsgálatára használtak. Módszerek: A barátságfunkciók mérésére az MFQ-t használtuk. Az eredeti 30 tétel hat faktorba csoportosul: serkentő együttlét, segítségnyújtás, bensőségesség, kitartás, elismertség és érzelmi biztonság. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés nem támasztotta alá az MFQ elméleti struktúráját (6. évfolyam_{azonos nemű}: χ ² = 668,95, df = 390, p < 0,001; RMSEA = 0,08; CFI = 0,79; TLI = 0,78; SRMR = 0,08; 6. évfolyam_{ellentétes nemű}: χ ² = 658,52, df = 390, p < 0,001; RMSEA = 0,08; CFI = 0,81; TLI = 0,78; SRMR = 0,08; 10. Évfolyam_{azonos nemű}: χ ² = 683,89, df = 390, p < 0,001; RMSEA = 0,07; CFI = 0,81; TLI = 0,79; SRMR = 0,07; 10. évfolyam_{ellentétes nemű}: χ ² = 699,08, df = 390, p < 0,001; RMSEA = 0,07; CFI = 0,86; TLI = 0,85; SRMR = 0,06). A feltáró faktorelemzés eredményei alapján az MFQ 26 tételes magyar változata alkalmazható serdülők mérésére, ám az ellentétes nemű baráti viszony esetében további faktorelemzésre lesz szükség nagyobb mintán. A kérdőívváltozatok (azonos és ellentétes nemű) belső megbízhatóságának mutatói megfelelőek (Cronbach-α: 0,69–0,88). Az eredmények alapján az idősebbekre szignifikánsan jellemzőbb a barát teljesítményének, pozitívumainak elismerése (elismertség) azonos és ellentétes nemű barát esetében egyaránt (azonos nemű barát: 6. évfolyam: M = 5,94, SD = 1,23, 10. évfolyam: M = 6,28, SD = 1,28, MWU = 7994, p < 0,001; ellentétes nemű barát: 6. évfolyam: M = 5,71, SD = 1,61, 10. évfolyam: M = 6,29, SD = 1,28, MWU = 3889, p < 0,001), valamint az ellentétes nemű barátnál a bensőségesség is (6. évfolyam: M = 6,24, SD = 1,88, 10. évfolyam: M = 6,79, SD = 1,43, MWU = 4515, p < 0,044). Szintén az idősebbek körében azonosítottunk több szignifikáns (p < 0,05) nem szerinti különbséget: a lányok számára a barátságban jelentősebb szereppel bír mindegyik funkció, kivéve az elismertséget az azonos nemű baráti viszonyban. Az ellentétes nemű kapcsolatnál a lányok csak a serkentő együttlétet és a kitartást tartják jellemzőbbnek. Következtetések: Az eredmények a korábbi kutatásokból ismert életkor és nem szerinti sajátosságok megerősítése mellett felvetik annak lehetőségét, hogy a barátságfunkciók az életkor előrehaladtával egymásra épülnek, erősítik egymást. Ennek, valamint néhány módszertani kérdés vizsgálatára a longitudinális kutatás második (2021) és harmadik (2022) évében lesz lehetőségünk.

Background: Like other social relationships (e.g., parental, sibling), friendship can also be interpreted along functions, the existence and functioning of which fundamentally determine the development of a friendship. Based on the previous research (e.g., Zimmermann, 2004) from the age of 13-14, friendship also means a relationship that provides emotional security and intimacy for young people, which greatly helps commitment to the other. Aim: The aim of the empirical study was to explore the functions of same-sex and opposite-sex friendship among 12-13- (Year 6) and 16-17-year-olds (Year 10) (N = 304). To explore perceptions of friendship functions, we adapted an English-language questionnaire (McGill Friendship Questionnaire, MFQ, Mendelson & Aboud, 2014), which has so far been used primarily to examine characteristics of same-sex friends. This questionnaire has not analyzed the friendship of adolescents in Hungary. Methods: The MFQ was adapted to measure friendship functions. The 30 statements are grouped into six factors: stimulating companionship, help, intimacy, emotional security, reliable alliance, self-validation. Results: Based on the results of the exploratory and confirmatory factor analysis (Year 6_same-sex: χ ² = 668.95, df = 390, p < .001, RMSEA = .08, CFI = .79, TLI = .78, SRMR = .08; Year 6_opposite-sex: χ ² = 658.52, df = 390, p < .001, RMSEA = .08, CFI = .81, TLI = .78, SRMR = .08; Year10_same-sex: χ ² = 683.89, df = 390, p < 0.001, RMSEA = .07, CFI = .81, TLI = .79, SRMR = .07; Year 10_opposite-sex: χ ² = 699.08 , df = 390, p < .001, RMSEA = .07, CFI = .86, TLI = .85, SRMR = .06), the Hungarian version of the MFQ (26-items) can be used to measure adolescents, but in the case of opposite-sex friendships, further factor analysis will be required on a larger sample. The reliability indices of the MFQ variants are adequate (Cronbach-α: .69–.88). According to the hypotheses formulated based upon previous research, among the functions measured by MFQ, 16-17-year-olds are significantly (p < .05) more characterised by friend’s performance and positives frequent recognition of both same- and opposite-sex friends (same-sex: Year 6: M = 5.94, SD = 1.23, Year 10: M = 6.28, SD = 1.28, MWU = 7994, p < 0.001; opposite-sex: Year 6: M = 5.71, SD = 1.61, Year 10: M = 6.29, SD = 1.28, MWU = 3889, p < 0.001), and the older adolescents are characterized by intimacy in the case of opposite-sex friends (opposite-sex, Year 6: M = 6.24, SD = 1.88, Year 10: M = 6.79, SD = 1.43, MWU = 4515, p = 0.044). We also identified several gender differences among the elder ones (p < .05): for girls, all functions play a more significant role in friendship, except for recognition in the case of same-sex friendship, but in the case of opposite-sex relationships, girls only stimulate coexistence and endurance was rated as more characteristic. Conclusions: In addition to confirming the age and gender-associated peculiarity known from previous research, the results raise the possibility that the functions are organized hierarchically along with age. We will have the opportunity to examine this, as well as some other methodological issues, in the second (2021) and third (2022) years of the longitudinal study.

A környezet és a saját énkép által támasztott egyre növekedő elvárások, a személyiségbeli és motivációs rendszer sajátosságai, valamint az előzetes tapasztalatok alapján rögzült válaszadási módok egyaránt befolyásolják az agresszív viselkedés sajátosságait és az alkalmazott megküzdési stílust a serdülők körében. Jelen tanulmányban célunk a serdülők agresszív megnyilvánulásainak jobb megértése, valamint a megküzdés sajátosságainak feltérképezése volt. Vizsgálatunk az agresszió kifejezésének nemek és életkor szerinti különbözőségeit, valamint az agresszió és a megküzdés kapcsolatát elemzi. Eszközeink a magyarországi populációra adaptált Spielberger-féle Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, valamint a megküzdési stílust vizsgáló Lazarus és Folkman-féle Konfliktusmegoldó Kérdőív, Rózsa és mtsai adaptációja után. A vizsgált minta 148 serdülőt tartalmaz a 9–12. évfolyamos korcsoportból, átlagéletkoruk 17 év volt. Eredményeink szerint a fiúk és a lányok agressziója hasonló mértékűnek bizonyult, ugyanakkor a két nem megküzdési stílusa különbözött. A lányok inkább alkalmaznak érzelmi megküzdést és a visszahúzódást, mint a fiúk. Ugyanakkor az általunk vizsgált mintában az érzelmi indíttatású cselekvések és a visszahúzódás következetes alkalmazása figyelhető meg a megküzdés folyamatában. Az agresszió mind a problémacentrikus, mind az érzelemcentrikus megküzdés formáiban jelen van, azonban az utóbbi esetén az agresszió kifejezési formáinak jelenléte nyilvánvalóbb.

Kutatásunkban a proszocialitás és az élet értelmességére irányuló keresés szerepét vizsgáltuk a szerhasználattal összefüggésben erdélyi serdülőkorúak mintájában (N = 980, átlagéletkor = 14 év, a minta 59,7%-a fiú). Míg az első változó kapcsolata a szerhasználattal széleskörűen vizsgált, a második változóval kapcsolatban az empirikus eredmények hiányosak és ellentmondásosak. A logisztikus regresszióelemzés az értelemkeresés és a proszocialitás nemenként eltérő összefüggés-mintázatát tárta fel a dohányzási és szeszesital-fogyasztási státusz vonatkozásában. Az élet értelmességére irányuló keresés a fiúk esetében mindkét vizsgált pszichoaktív szer (dohányzás: OR = 0,893, p<0,01; 95%-os CI = 0,855–0,917; szeszesital-fogyasztás: OR = 0,884, p<0,001; 95% CI = 0,835–0,928) esetében negatív prediktornak bizonyult, a lányok esetében viszont csak a szeszesital-fogyasztás esetében (OR = 0,963, p<0,01; 95% CI = 0,935–0,999). Továbbá, a lányok körében a konstruktív magatartás a dohányzásra (OR = 0,905, p<0,001; 95% CI = 0,879–0,938), valamint a szeszesitalfogyasztásra (OR = 0,934, p<0,05; 95% CI = 0,899–0,971) vonatkozóan bizonyult védőfaktornak, az együttműködés pedig a szeszesital-fogyasztással (OR = 0,951, p<0,05; 95% CI = 0,921–0,992) mutatott összefüggést. A fiúk esetében a szociális aktivitás a dohányzás (OR = 0,917, p<0,05; 95% CI = 0,871–0,941) és a szeszesital-fogyasztás (OR = 0,891, p<0,01; 95% CI = 0,851–0,937) megbízható prediktora. Eredményeink megerősítik a proszocialitás és az élet értelmességére irányuló keresés lehetséges egészségvédő következményeit a serdülőkorú populációban.

A pozitív pszichológiában az ún. humán erősségek és adaptációt szolgáló karakterjegyek között tartjuk számon a spiritualitást. A serdülőkori spiritualitásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen hatékony védőfaktor és fejlődéstani erőforrás. Jelen tanulmányunkban ezért azt vizsgáltuk, hogy a spirituális jóllét miként függ össze a mentális egészség két mutatójával, a depressziós tünetegyüttessel és az élettel való elégedettséggel. Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14—21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő depressziós tünetegyüttes és az élettel való elégedettség, valamint a független változóként alkalmazott spirituális jóllét mutatói (vallási és egzisztenciális jóllét) közötti összefüggések elemzéséhez többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk, a modellbe olyan egyéb potenciális védőfaktorokat is bevonva, mint az optimizmus és a belső/külső kontroll. A kétoldalú kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók megerősítik az optimizmus és a belső kontroll, valamint az egzisztenciális jóllét összefüggését az alacsonyabb depressziópontszámmal és az élettel való elégedettség nagyobb mértékével. A többváltozós elemzés szerint a depresszió legerősebb prediktora az optimizmus, amit az egzisztenciális jóllét követ; az élettel való elégedettség esetében a sorrend fordított. Emellett a külső kontroll nemcsak depresszióra hajlamosít, hanem rontja az élettel való elégedettséget is. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy azok a serdülők, akik optimisták, választ találnak az egzisztenciális kérdésekre, és nem a külső kontrollban bízva hozzák döntéseiket, kevésbé hajlamosak depresszióra és életükkel is elégedettebbek.

Elméleti háttér: A serdülők egészség-magatartása több tényezőegyüttes által meghatározott. Az egészség védelmében szerepet kapnak úgy az egyéni, személyiségbeli faktorok, mint a szociális kontextus tényezői. Cél: A serdülői önértékelés és megküzdés egészségvédő magatartásokkal való kapcsolatának vizsgálata. Módszerek: A serdülőkori egészség-magatartási szokásokat (Health Behaviour in School-aged Children kérdőív), a globális önértékelést (Rosenberg-féle Önértékelési Skála) és a megküzdési stílust (Konfliktusmegoldó Kérdőív) vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk. Az általunk vizsgált minta 447, 17—18 éves, 11—12. osztályos középiskolás tanulót foglal magába, 191 fiút (42,7%) és 256 lányt (57,3%). Eredmények: A magas önértékeléssel jellemzett serdülők több egészségvédő magatartást tanúsítottak. A pozitív önértékelés továbbá a magas szintű életminőség előrejelzője volt. Az életminőség (H = 37,04; p = 0,043) és az önértékelés magasabb szintjei (H = 43,74; p = 0,008) szignifikáns összefüggéseket mutatott a problémacentrikus megküzdési mechanizmusokkal. Az érzelemcentrikus megküzdés pedig alacsonyabb önértékeléssel (H = 36,36; p = 0,020) és kevesebb testmozgás végzésével (H = 23,83; p = 0,048) járt együtt. Következtetések: A megküzdés módok, valamint az önértékelés a serdülőkori egészségvédő magatartás fontos meghatározói.

Magyarországon jelentős problémát jelent a mértéktelen alkoholfogyasztás és az ezzel együtt járó krónikus májbetegségek és pszichiátriai betegsé­gek előfordulása. Más káros szenvedélyekhez hasonlóan (pl. dohányzás) a szeszesital-fogyasztási szokások kialakulása a serdülőkorban kezdődik. Kutatási adatok bizonyítják, hogy a fiatalok esetében egyre gya­koribb a baráti társaságokban előforduló „nagy ivászat” (binge drinking). Jelen tanulmányunk célja, hogy feltárja a társadalmi helyzetből adódó makroszintű hatásokat, illetve azokat a szűkebb kortárs és szülői attitűdöket, motivációkat, melyek szerepet játszanak a serdülőkori alkoholfogyasztási szokások alakulásában. Az adatfelvétel 634 szegedi általános és középiskolás diákból álló mintán történt önkitöltős, anonim kérdőívek segít­ségével. Megállapítottuk, hogy a 11-20 év közötti fiatalok 64%-a valamilyen rendszerességgel fogyaszt szeszes italt, és az életkor előrehaladtával fokozatosan nő az alkoholfogyasztási gyakoriság. Elmondható továbbá, hogy az alacsonyabb objektív és szubjektív társadalmi helyzet, azaz a szülők alacsonyabb iskolai végzettsége és az alacsonyabb szocioökonómiai státusba sorolás korrelációs kapcsolatban áll a magasabb alkoholfogyasztási gyakorisággal. A változókat összetett regressziós modellben megvizsgálva megállapítottuk, hogy a serdülők alkoholfogyasztási gyakoriságában leginkább a kortárs egészségmagatartás (legjobb barát alkoholfogyasztása, a szeszesital-fogyasztó barátok száma) és a társas motiváció, illetve a szülők ellenző véleménye a meghatározó. Nemek szerinti különbség, hogy míg a lányoknál csupán a legjobb barát alkoholfogyasztása és a társas motiváció van igen erős hatással az alkoholfogyasztásra, addig a fiúknál a legjobb barát és a motivációk hatása mellett az alkoholfogyasztó barátok száma, a szülők véleménye és az apa iskolai végzettsége is meghatározó tényezőként jelentkezik az alkoholfogyasztásban.

A serdülőkori táplálkozási magatartás szerepe meghatározó mind a pozitív bio-pszicho-szociális fejlődés folyamatában, mind a felnőttkori egészséges életmód kialakításában. Vizsgálatunk célja a táplálkozáskontrollal összefüggésbe hozható egyénszintű, családi és transzperszonális tényezők vizsgálata. Adatainkat 1977 erdélyi serdülőtől (15–19 évesek) nyertük, önkitöltős kérdőíves módszerrel. Eredményeink a táplálkozáskontrollban nemi és életkori sajátosságokat igazolnak. A táplálkozással kapcsolatos tudatosságban a kognitív-kontroll tényezők mellett kiemelt szerepet játszanak a családi és transzperszonális tényezők. A nemzetközi vizsgálati eredményekkel ellentétben mintánkban az énhatékonyságnak az étkezés magatartással kapcsolatos meghatározó szerepe nem igazolódik. Ezzel ellentétben felértékelődik a szülői bánásmód és az elégedettség a szülői támogatással, és bár nemekhez, valamint életkorhoz kötötten, de igazolást nyer a transzperszonális tényezők szerepe. Az egyénszintű jóllétmutatók szintén összefüggésben állnak az étkezési magatartással, igazolva, hogy a táplálkozáskontroll a fiatalok életminőségének meghatározó eleme.