Search Results
A munkaterek használatának átalakulása a megosztott munkaállomásos rendszer bevezetésével
Transformation of workspace use along the implementation of shared desk
Antonello, 2022 ). Erre egyre kevesebb szervezet is kötelezi az alkalmazottait, így a hibrid munkavégzés hatékony kialakítása a jelen kor szervezeteinek egyik nagy kihívása. A munkavállalói igények átrendeződésére az egyik válasz az aktivitásalapú irodai
Organisationen sind Zusammenschlüsse von Menschen, die sich Strukturen geben und Prozesse beschreiben, um gemeinsam und arbeitsteilig Ziele zu erreichen. Organisationen handeln nicht im luftleeren Raum: Sie streben die Verwirklichung ihrer Ziele unter gegebenen äußeren Bedingungen mit gegebenen Ressourcen ihrer Mitglieder bzw. Mitarbeiter an. Besonders, wenn sich die äußeren Gegebenheiten wandeln, besteht die Gefahr, dass Organisationen unter Druck geraten, ihre Ziele unter Bedingungen zu realisieren, die die Mitglieder überfordern und krank machen. Die Untersuchung zeigt am Beispiel von Organisationen des Sozialwesens, die zumindest in Mitteleuropa genau einer solchen Veränderung der gesellschaftlichen Rahmenbedingungen ausgesetzt sind, auf, welche Mechanismen die Mentalhygiene der Organisationsmitglieder gefährden und welche Werte, Ziele und Strukturen in Organisationen gewährleisten können, dass die seelische Gesundheit der Mitglieder im Blick bleibt und aktiv durch die Organisation geschützt und unterstützt wird. Dazu gehört eine Organisationsethik, die die Ziele der Organisation offen legt und die Wege zur Realisierung dieser Ziele unter sich wandelnden Bedingungen jeweils neu auf den Prüfstand stellt. Weiterhin zeichnet sich die mentalhygienisch sensible Organisation durch Strukturen aus, die die Mitglieder an der Suche nach der jeweils bestmöglichen Verwirklichung der Organisationsziele beteiligen. Zum Dritten betreibt die mentalhygienisch gut aufgestellte Organisation eine Personalentwicklung, die die Ressourcen der Mitglieder und die Anforderungen in den verschiedenen Rollen und Positionen aktiv in Übereinstimmung bringt. Und schließlich gehört zur mentalhygienischen Vorsorge, den Mitgliedern qualifizierte Angebote zur Selbstreflexion in der jeweiligen Rolle und Aufgabe, im Team und in der Gesamtorganisation zu eröffnen.
A kis- és középvállalkozások (a továbbiakban KKV) foglalkoztatási, munkaügyi és tudásfelhasználási jellemzőivel foglalkozó tanulmány, egy nyolc országra (Belgium, Franciaország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Nagy-Britannia, Szlovákia és Spanyolország) kiterjedő, 2004-ben végzett nemzetközi vizsgálat magyarországi tapasztalatait ismerteti. Ennek során a KKV-k nemzetgazdaságban elfoglalt helyét olyan mutatók segítségével határozza meg, mint a szektor termelékenységi, innovációs, export és foglalkoztatási teljesítménye. Az elemzés megkülönböztetett figyelmet szentel a munkaerő-felhasználás rugalmasságának, amely terén a KKV-k élenjárnak. A tanulmány részletesen foglalkozik a munkaügyi kapcsolatoknak a munkáltatók/tulajdonosok és a munkavállalók viszonyát befolyásoló szerepével (pl. a kollektív szerződések minimális jelenlétével) és a vállalati tudásfelhasználási praxisra jellemző tudás (kompetencia)-igények azonosításával.
A KKV helyzetével foglalkozó kutatási beszámoló második része az ún. szektor- és vállalatcentrikus esettanulmányok tapasztalatait összegzi. A nyolc országra kiterjedő nemzetközi projekt tagjai a következő három szektorban vizsgálták a KKV-k tevékenységét: feldolgozóipar, szolgáltatás és az Információs és Kommunikációs Technológiát (ICT) intenzíven használó tevékenységi területek. Olyan szektorokról van szó, amelyek a „régi” és az „új” gazdaságra jellemző tevékenységeket egyaránt képviselik. A magyar kutatócsoport tagjai a textilruházati, turisztikai és az interaktív média tevékenységekről készítettek szektor, illetve vállalati szintű esettanulmányokat. Az egyes ágazatok gazdasági-foglalkoztatási jellemzőinek bemutatása során a kutatók a rendelkezésre álló statisztikai adatok és dokumentumok felhasználása mellett jelentős mértékben építettek a tevékenységi terület fejődésében érintett szereplők (ún. stakeholderek) véleményére. A vállalati esettanulmányok a következő területek elemzésére és értékelésére vállalkoztak: vezetési/tulajdonosi stratégiák, termék- és szolgáltatáspiac szerkezete, munkaszervezés, a tudásfelhasznás és fejlesztés mintái.
In order to expand the experimental data set of models describing the movement of organic liquids polluting the soils, a series of experiments was set up in which the fluid retention (pressure- s aturation curves of the soils) were measured using water and NAPL (DUNASOL 180/220, a non aromatic petroleum product). Measurements were carried out on undisturbed soil samples originating from 35 different horizons of 12 characteristic Hungarian soils. The P-S curves with NAPL were determined in series, by a modified pressure cell apparatus - designed and constructed in the laboratory of our department - containing oil-resistant (silicon rubber, Teflon) components. The applied methodology and the statistical analysis of the measured data are presented. The results show that the commonly used Leverett-type scaling of the water retention data provides inadequate estimation of the NAPL retention in some cases. This deviation may be a direct result of changes in clay volume and soil aggregation when saturation with different fluids was performed. According to the analysis, however, with the easily measurable soil parameters (bulk density, particle size distribution and humus content) a better estimation of NAPL retention can be given. This estimation method (after extending the database) can be useful for modelling the fate and migration of NAPL or mapping the organic contaminant sensitivity of the soils.
A kockázatvállalást terepkísérletben vizsgáltuk, melyben - szemben a laboratóriumi kísérletekkel - a személyek valódi döntéseket hoznak, tétje van döntéseiknek, és több tényező együttes hatása alakítja viselkedésüket. Kérdésfeltevésünk arra irányult, hogy a kockázatvállalást hogyan befolyásolja az, hogy nyereséges vagy veszteséges-e az a helyzet, amelyben kockáztatni lehet, hogy mekkora erőforrással rendelkezik az egyén, milyen az igényszintje, valamint általános kockázatvállalási tendenciája. Kontrollkísérletben ellenőriztük, hogy a viselkedés valódi és hipotetikus helyzetekben különbözik-e. A terepkutatás azt mutatta, hogy a valódi, téttel rendelkező és következményekkel járó helyzetekben az emberek jóval kisebb kockázatot vállalnak, mint amit egy kísérletben megkomponált hipotetikus helyzetben vállalnának. A felhalmozott erőforrás mennyisége volt az a tényező, amely a legtöbb összefüggést mutatta a többi változóval: a kevés erőforrással rendelkezők veszélyesebbnek tartották a helyzetet, bizonytalanabbnak érezték magukat, és alacsonyabbá vált igényszintjük. Kritikus pontnak tekintettük azt, amikor az erőforrások kimerülése miatt a személyek túlélése került veszélybe. Ebben a helyzetben a kísérleti személyek kerülték a szélsőségességet a kockázatvállalásban, sem a szélsőségesen nagy kockázatvállalást, sem a kockázat teljes kerülését nem tapasztaltuk. A keretezési hatással kapcsolatban eredményeink a Thaler-féle QHE-elmélet feltevéseit igazolták. A veszteség lehetősége radikálisan csökkentette a kockázatvállalást mind a valós, mind a hipotetikus helyzetben.
A szociofizikai önállóság első színtere: Építészhallgatók és térlaikus egyetemi hallgatók mentális térképábrázolásainak összehasonlítása
First arena of socio-physical independency: Comparison of mental maps of architecture and psychology university students
A vizsgálat háttere és céljai: az ember és a terek/tárgyak környezetpszichológiai tranzakciói során tudatosan és nem tudatosuló módon illeszkedés jön létre a környezet és használója között (személy–környezet összeillés). Az egész életen át tartó fejlődésben a személy–környezet tranzakció változásának fontos szerepe van (pszicho-bio kontextuális fejlődés). A helykötődés és a helyidentitás fejlődésmodellje szerint a pszichológiailag fontos helyek beépülnek a személyek (hely)identitásába. A környezetpszichológiai vizsgálatok szerint a gyerekek és a fi atalok számára – az otthon mellett – a kültéri környezeteknek fokozódóan nagy jelentősége van (tranzakcionális téri-idői társas kontinuum). Ehhez illeszkedik a szociofi zikai önállóság bel- és kültéri környezetekben egyaránt vizsgálható környezetpszichológiai, tranzakcionális fogalma, amelyet kutatásunkba környékhasználatra értelmezünk. A kutatások szerint a térhasználat gyerekkori emlékei nem térnek el építészek és nem építészek esetében, viszont a felnőtt építészek képzési tapasztalataik és vizualizációs módszereik segítségével másképp látják és ábrázolják a világot, mint a laikusok. Vizsgálatunk kérdése, hogy a szociofi zikai önállóság kezdetén használt fontos külterek mentális reprezentációját – közvetlenül a kamaszkor után – mi határozza meg inkább: az ezekhez a színterekhez kapcsolódó hétköznapi tapasztalatok vagy a kibontakozó szakmai tértudás?
Módszer: elsőéves építész (kezdő térszakértő) és tanulmányai elején járó nemépítész (kezdő humán szakértő, térlaikus) egyetemi hallgatók első önálló környezethasználatának retrospektív mentális térképeit vizsgáltuk transzdiszciplináris (TD), ötvözött kvalitatív és kvantitatív kutatási stratégiával. A rajzok feldolgozását kollaboratív transzdiszciplináris teammunkában végeztük.
Eredmények: az ábrázolás módja, elemei és relációik szerint két – megfelelően működő – főkategória (képszerű és térképszerű), és ezeken belül több alkategória formálódott meg. A térképszerű ábrázolás vártnál nagyobb arányú alkalmazása azt mutatja, hogy egy énközeli esemény szociofi zikai kontextusa képi kifejezésmódjának – térszakértelemtől függetlenül – inkább ez felel meg.
Következtetésünk, hogy a térszakértők és a térlaikusok térfelfogásának és -ábrázolásának sokszor igazolt eltéréseit érdemes és kívánatos a környezetpszichológiai szakirodalomban általában megszokottnál tágabb kontextusban kezelni és vizsgálni.
Senge, P. M. (1998): Az 5. alapelv. A tanuló szervezet kialakitásának elmélete és gyakorlata . Budapest: HVG Rt. Az 5. alapelv. A tanuló szervezet kialakitásának elmélete és gyakorlata
„Jobb politikák a jobb életért”.
Bevezető az OECD-szám elé
“Better Policies for Better Lives”.
Foreword to the “OECD” Issue of the Educatio® Journal
Kozma T. (2021) OECD: A túlélő szervezet. Educatio, Vol. 30. No. 4. pp. 625–637. 8 Meyer, H-D. (2013) OECD’s PISA: A Tale of Flaws and Hubris
