Search Results

A 2002 óta működő Érsebészeti Regiszter kezdetben verőérműtétek adatainak gyűjtéséből és a beavatkozások eredményeinek elemzéséből állt. Nagy előrelépést jelentett 2006-ban az Európai Érsebész Társaság VASCUNET Munkacsoportjához történő csatlakozás, mely szervezet azóta globális nemzetközi tudományos együttműködéssé fejlődött. A hazai regiszter adatainak felhasználásával az elmúlt 15 évben számos nagy nemzetközi tanulmányt folytattunk le, és ezek alapján több mint 30 publikáció jelent meg, melyekben aktív szerepet vállaltak a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság Regiszter Bizottságának tagjai is. Az egyes országok vascularis ellátásának jellemzőit és eredményeit összehasonlító tanulmányok különösen hasznos következtetések levonását tették lehetővé, ami hozzájárulhat vascularis ellátórendszerünk fejlődéséhez. Az újonnan létrehozott Nemzeti Vaszkuláris Regiszter további jelentősége, hogy a tudományos elemző tevékenység mellett fontos szerepet játszhat az érgyógyászati minőségfejlesztésben is. Orv Hetil. 2024; 165(24–25): 950–954.

Az intestinalis mikrobiom fontos szerepet tölt be a szervezet élettani folyamataiban. Egyik legfontosabb szerepe a rövid szénláncú zsírsavak termelése, ami meghatározó jelentőségű az ép bélbarrier és immunhomeostasis fenntartásában A mikrobiomban bekövetkező – táplálkozási szokások, rendszeres gyógyszerhasználat, egyéb tényezők okozta – dysbiosis a barrierfunkció károsodásával járhat, ami lipopoliszacharidok portalis keringésbe való transzlokációját váltja ki. Ezek szubklinikai gyulladás fenntartásával elhízás, inzulinrezisztencia, zsírmáj kialakulásához vezethetnek. Patogén kórokozók portalis keringésbe jutása molekuláris mimikrit, következményes autoimmunitás révén béta-sejt-destrukciót okozhat. Mindkét mechanizmus diabetes mellitushoz vezethet. A dolgozat áttekinti az intestinalis mikrobiom 1-es és 2-es típusú cukorbetegségben bekövetkező változásait, a kísérletes és klinikai adatokat. Kiemeli, hogy noha ismereteink ma még nem elégségesek a napi klinikai gyakorlat segítésére, bővülésük segítheti egyes adatok prognosztikai hasznosítását. Mindehhez azonban még további vizsgálatok és megfigyelések szükségesek. Orv Hetil. 2023; 164(25): 981–987.

A D-vitamin élettani hatása több, mint a kalcium- és csontanyagcsere szabályozása. Szerepe van – többek között – a tumorgenezis gátlásában, sok daganatféleség esetében pedig kemopreventív szer is. Pluripotens, para- és autokrin szteroidhormon, melynek szintézisére az emberi szervezet maga is képes. Sok epidemiológiai adat támasztja alá a D-vitamin daganatellenes hatását: az egyenlítőtől távolodva az emlő-, prosztata- és vastagbéldaganatok incidenciája nő. Ezt követően sejt- és állatkísérletek támasztották alá a D-vitamin sejtproliferációt gátló és sejtdifferenciációt serkentő hatását. Klinikai vizsgálatok leginkább a prosztata- és vastagbéldaganatok esetében történtek és találtak meggyőző összefüggést az alacsony D-vitamin-szint és a daganatok előfordulása között. In vitro és in vivo is igazolták, hogy daganatos sejtekben a D-vitamin-kezelés sejtdifferenciációt, sejtciklusleállást, ill. apoptózist indukál. A legújabb eredmények szerint számos szövetben lokálisan is van D-vitamin-képződés, mely a malignus fenotípus kialakulásával és a sejtek dedifferenciálódásával egyre csökken, sőt evvel párhuzamosan a D-vitamin lebontásáért felelős 24α-hidroxiláz enzim aktivitásának lokális növekedése is megfigyelhető. Mindezen eredmények alapján biztató, immár klinikai fázis 1 és 2 vizsgálatok is rendelkezésre állnak szelektív, lokálisan ható 24α-hidroxiláz-gátlókkal több daganatféleség – akár elsővonalbeli – kezeléseként. Jelenleg azonban az egyik legfontosabb feladat hazánk lakossága súlyos D-vitamin-hiányának felszámolása. Magyar Onkológia 54: 303–314, 2010

A szepszis életet veszélyeztető, komplex klinikai állapot, melynek kezelése jelentős kihívást és számottevő költségráfordítást jelent a betegellátás számára. A szepszis által előidézett patofiziológiai változások jelentős mértékben megváltoztatják a gyógyszerek és a szervezet kölcsönhatását, megnehezítve az optimális gyógyszerelést. A kapillárisszivárgás jelensége, valamint az ellátás során alkalmazott folyadékterápia hatására megemelkedhet egyes antibiotikumok megoszlási térfogata. A hypalbuminaemia következtében megnövekedett szabad frakció a nagy fehérjekötődésű antibiotikumok gyorsabb eliminációját okozhatja. A megnövekedett perctérfogat és a vascularis ellenállás csökkenése a fiatalabb betegpopulációkban megnövekedett renalis clearance-t idézhet elő. A betegek nagyobb hányadában azonban a hipoperfúzió miatt szepszis indukálta akut veseelégtelenség jellemző, melynek hatására a renalis clearance csökken. A klinikai képet tovább árnyalja, ha vesepótló vagy extracorporalis membránoxigenizációs kezelést alkalmazunk. Az antibiotikumok fizikai-kémiai jellemzői meghatározzák, hogy a patofiziológiai változások milyen mértékben befolyásolják az egyes gyógyszermolekulák farmakokinetikai paramétereit. A várttól eltérő gyógyszer-expozíciót előidéző folyamatok ellensúlyozására a farmakokinetikai-farmakodinamikai indexek, valamint a fizikokémiai értékek ismeretében többféle klinikai stratégia áll rendelkezésre. A terápia racionális szempontok szerint történő személyre szabásával és a terápiás gyógyszerszint monitorozásával növelhető a hatékonyság, és csökkenthető az antibiotikumrezisztencia kialakulásának esélye. Orv Hetil. 2024; 165(11): 403–415.

A gyulladásos bélbetegség (IBD) a bélrendszer krónikus gyulladása, melynek hátterében feltételezik a megváltozott bélflórára adott kóros autoimmun választ a szervezet részéről. Mint a legtöbb autoimmun kórkép, multifaktoriálisnak tekinthető, mind a mai napig nem ismerünk egyetlen kiváltó okot, sem pontos genetikai hátteret, sem olyan általános jellemző immunológiai eltérést, amellyel biztosan azonosítható a kórkép. Ami egyértelműen hozzájárulhat a betegség kialakulásához, az a környezeti hatások közül az étkezéssel összefüggő káros anyagok bevitele. Ezt támasztja alá az IBD gyermekkorban leggyakrabban előforduló fajtájának, a Crohn-betegségnek a kezelési stratégiája, amely kezdetben szigorú diétából áll. Ám a Crohn-betegségben és az IBD másik fajtájában, a colitis ulcerosában is egyre gyakrabban van szükség az általános immunszuppresszió mellett, főleg gyermekkorban, az ún. biológiai terápiákra, amelyek célzottan gátolják a gyulladásos mechanizmusokat. A biológiai terápia lehetőséget ad a számos mellékhatással bíró szteroid-, sőt akár az általános immunszuppresszív kezeléssel való spórolásra, és bélmentő eljárásként a sebészeti eltávolítás szükségességét is csökkenti. A kezelésben ma már hazánkban is elérhető terápiás gyógyszerszint- és ellenanyagszint-monitorizálás segítségével proaktívan, tehát már a tünetek kialakulása előtt be lehet avatkozni a kezelés optimalizálásába a jobb életminőség eléréséhez. Orv Hetil. 2023; 164(25): 963–970.

A közel kétszáz éve ismert, valamennyi humán sejtben megtalálható mitochondriumok morfológiai leírását csak lassan követte működésük alaposabb megismerése ép és kóros viszonyok között. Az utóbbi évtizedekben felgyorsult ennek a kiterjedt hálózatnak a megismerése mind elméleti téren, mind a klinikai gyakorlatban. Célunk a mitochondriumok biogenezisének és a diszfunkciós működésük okozta megbetegedéseknek az áttekintése a jelenlegi legkorszerűbb ismeretek alapján. Az irodalom tanulmányozása során ismertetjük a mitochondriumok működésének fontosabb területeit, mint a szervezet energiaellátásában meghatározó fontosságú ATP termelését, kitérünk a piruvát és citromsavciklus, az elektronszállító lánc, az oxidatív foszforiláció és a ROS-képződés jelentőségére. Ismertetjük a szervezet védekezőképességéhez hozzájáruló mitohormesis működését. A mitochondrialis diszfunkció ismertetése után rátérünk az egyes mitochondrialis kórképek jellemzésére. A veleszületett, mitochondrialis eredetű kórképek után kiemeljük az egyes parenchymás szervek, a szív, a máj, a vesék, a tüdők működését súlyosan károsító fibrosist. Hangsúlyozzuk a cardialis fibrosis, különösen a mitochondrialis diszfunkcióval összefüggő szívritmuszavarok jelentőségét, röviden kitérve a legújabb terápiás ajánlásokra. Ebben az összefüggésben eredmény várható az SGLT2-, illetve a kombinált SGLT1/2-gátló alkalmazásától. Érintjük e rendszer szerepét az 1-es típusú diabetes mellitusban, valamint az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes kialakulásában. Vázoljuk a mitochondrium-diszfunkció szerepét a neurodegeneratív betegségek kialakulásában. E kórképek kezelésében kitérünk a testmozgás fontosságára, az antioxidáns terápiára, a kardiolipin-védelemre, a mitochondrialis biogenezis fokozására, a nátrium-glükóz-kotranszporter-gátlók alkalmazására és – aláhúzva – a nemrégen bevezetett, reményt keltő mitochondrialis transzplantációra. A mitochondrialis rendszer nemcsak energiaközpont, de valamennyi életfontos szervünk működését is szabályozza. Mitochondrialis diszfunkció esetén életfontos szerveink működése kritikussá válik a kialakuló fibrosis következtében. Ugyanakkor nem foglalkozunk a mitochondriumok és a mitochondrialis diszfunkció onkológiai vonatkozásaival, mert ez már meghaladná e cikk kereteit. Célunk e munkával elsősorban e szisztéma sokrétű összefüggéseinek feltárása, ismereteink elmélyítése és hasznosítása betegeink jobb ellátása érdekében. Egyesek úgy vélik, hogy a medicina jövőjét a mitochondriumok fogják meghatározni. Orv Hetil. 2022; 163(35): 1383–1393.

A humán DNS hordozza az emberi szervezet felépítéséhez és működéséhez szükséges összes információt, a legtöbb betegség kialakulása azonban elsődlegesen mégsem a genetikai anyagban rögzített információ változásának következménye. A mutációk például csak a daganatok 5–10%-ában közvetlen okai a betegség kialakulásának. A nukleotidszintű genetikai eltérések és strukturális variációk mellett a kromatin térbeli formaváltozása is hozzájárul a fenotípus kialakulásához a génátíródás, illetve a jelátviteli utak módosításán keresztül. Az emberi DNS epigenetikai szabályozás révén folyamatos átrendeződésen megy át. Ilyenkor a DNS nukleotidszekvenciája, információtartalma nem változik, hanem a szabályozó vagy kódoló régió válik aktívvá vagy inaktívvá a mindenkori fiziológiás szükségleteknek, életkori sajátosságoknak megfelelően. A DNS-nek ezt a szabályozott átrendeződését „remodeling”-nek hívjuk. Ennek célja, hogy a sejtekben mindig az aktuális működést biztosító fehérjéknek megfelelő génszakaszok íródjanak át. Ez a működés azonban az életkor előrehaladtával veszít hatékonyságából, és sok betegség kialakulása éppen az epigenetikai szabályozás egyensúlyának megbomlására vezethető vissza. Az epigenetikai változások vizsgálatára és mérésére több olyan régi és új elképzelés, illetve módszer van, melyek diagnosztikus alkalmazása segítséget adhat a betegségek korai előrejelzésében. Összefoglaló cikkünk az epigenetikai szabályozás sokrétűségét kívánja bemutatni, rávilágítva egyes központi molekulák, hormonok szerepére az öregedésben és az azzal összefüggő betegségek létrejöttében. Emellett a legújabb epigenetikai vizsgálómódszerek – úgymint a kromatin-immunprecipitáció (ChIP), a nyitott kromatinrészek feltérképezése, a metiláltsági szint vizsgálata – lényegét is ismerteti, melyek alkalmasak lehetnek a közeljövőben diagnosztikus módszerek kidolgozására is. Orv Hetil. 2022; 163(34): 1334–1344.

A koszorúér-betegség, a szívritmuszavarok, valamint a szívelégtelenség különböző formái a társadalom jelentős részét érintik, a halálozási statisztikák első helyén szereplő kóroki tényezők. Bár a jelenleg zajló SARS-CoV-2-pandémia kapcsán a közgondolkodásban nagymértékben háttérbe szorult, továbbra is komoly epidemiológiai jelentőségű az influenzafertőzés is, mely az évről évre visszaköszönő járványok során jelentős morbiditással és mortalitással jár elsősorban az idős, társbetegségekkel rendelkező betegek körében. Erre vonatkozóan számos kutatási eredmény látott napvilágot, melyekben felhívják a figyelmet a jelentős néptömeget érintő szívbetegségek és az influenza együttes fennállásából fakadó szinergista egészségkárosító és mortalitásnövelő hatásra, továbbá az influenza elleni vakcináció mint prevenciós stratégia jelentőségére. Különösen aktuálissá teszi ezt a kérdést a SARS-CoV-2-világjárvány, mely vírus szintén az idősebb, illetve a sok társbetegséggel rendelkező betegekre van súlyos, nemritkán végzetes hatással, de egy influenza által legyengített fiatalabb szervezet is könnyebben eshet áldozatául egy esetleges koronavírus-fertőzésnek. Ennek megfelelően a nemzetközi ajánlásokban egyértelműen javasolt sok más, magasabb rizikójú betegcsoporton túl a szívbetegek influenza elleni oltása. Ennek, valamint az elérhető térítésmentes vakcináknak dacára az átoltottság mind nemzetközi, mind hazai szinten igen alacsony. A szerzők a jelen összefoglaló közleményben felhívják a figyelmet az influenza és a szívbetegségek kapcsolatára, valamint az influenza elleni vakcináció szerepére a kardiológiai eredetű morbiditás és mortalitás csökkentésében. Orv Hetil. 2022; 163(40): 1585–1596.

A rosszindulatú daganatok és a diabetes mellitus epidemiológiai mutatói hasonlóan változnak, vagyis a világban a rák- és a cukorbetegek száma egyaránt dinamikusan növekszik. A közös metabolikus és molekuláris háttérrel is magyarázhatóan mind gyakrabban fordul elő, hogy a két kórállapot egyazon betegen szinkrón vagy metakrón módon manifesztálódik. Ebből adódóan egyre több esetben szükséges egyidejű kezelésük. Mindez egy új tudomány, az onkodiabetológia alapjait is megveti, melynek egyik fontos célja lehet az antineoplasztikus és antidiabetikus terápiák kombinációinak optimalizálása. A tumorellenes készítmények tekintetében figyelembe kell venni a komplex anyagcserét befolyásoló mellékhatásaikat, különösen az inzulinrezisztenciát fokozó és az inzulinszekréciót csökkentő diabetogén effektusaikat. Az antidiabetikumok vonatkozásában pedig mérlegelni szükséges a tumorprevencióban betöltött általános szerepüket, valamint a kemoterápiák toxicitását mérséklő és a daganatok kemorezisztenciáját áttörő hatásaikat. Jelen közleményünkben megvizsgáljuk az antineoplasztikus ágensek effektivitásának és a szervezet glükometabolikus állapotának összefüggéseit, a diabeteses rákbetegek onkoterápiájának sajátosságait, valamint áttekintjük a diabetogén hatás szempontjából legnagyobb súlyú citosztatikus szereket. Ismertetjük a másodlagos diabetes főbb tulajdonságait és altípusait, illetve részletesen tárgyaljuk a daganatok és a daganatellenes kezelések által kiváltott hyperglykaemia és cukorbetegség, különösen a pancreatogen diabetes specifikus jellemzőit. Végül az onkodiabetológiának a daganatos betegek ellátásában betöltött helyét és szerepét igyekszünk meghatározni. Kutatásaink során részletesen felmértük az onkológiai gyakorlatban jelenleg használt klasszikus citosztatikumok, molekulárisan célzott terápiák, valamint a különböző endokrin manipulációk glükometabolikus hatásait. Ehhez közel 300 gyógyszer törzskönyvi leírását és irodalmi hátterét tekintettük át. Megállapítottuk, hogy minden harmadik daganatellenes hatóanyag kedvezőtlenül befolyásolhatja a szénhidrátháztartást. Tapasztalatainkról részletesebben további közleményeinkben számolunk be. Orv Hetil. 2022; 163(41): 1614–1628.