Search Results
A diabetes mellitus kapcsolata a depresszióval, a szorongással és az életminőséggel
Association of diabetes mellitus with depression, anxiety and quality of life
of the 5-HTTLPR s allele, anxiety, depression and affective temperaments. [A szerotonintranszporter gén és a személyiség: az 5-HTTLPR s allél, a szorongás, a depresszió és az affektív temperamentumok
A cukorbetegség szövődményeinek összefüggése a depressziós és szorongásos tünetekkel
The association between diabetes complications and symptoms of depression and anxiety
References 1 Hargittay Cs, Gonda X, Márkus B, et al. The relationship between anxiety and diabetes. [A szorongás és a diabetes közti kapcsolat.] Orv Hetil
Valóság és fikció: Téri tájékozódás fizikailag valós és computer által létrehozott virtuális környezetben
Reality and fiction: Spatial orientation in real and computer-generated virtual environment
szorongás . Budapest : Janus/Gondolat Kiadó . KÁLLAI , J. , MAKÁNY , T. , KARÁDI , K. , & JACOBS , W. J. ( 2005 ). Spatial Orientation Strategies
Számos tanulmány szerint nyitott szívműtét után a betegek nagy aránya mutat szorongásos és depressziós tüneteket, más vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy a szívbetegek pszichológiai zavarai a műtét előtt is fennállnak. Vizsgálatunkban 97 szívkoszorúér-műtéten átesett beteg (átlagéletkor 55,6 év) esetében mértük fel a szorongás és depresszió mértékét, illetve előfordulásának gyakoriságát az operáció előtt és azt követően 6 héttel később, nem műtéti kontrollcsoporttal összehasonlítva. A szorongás mérésére a Spielberger-féle állapot- és vonásszorongás, a depresszió mérésére pedig a Beck-féle depresszió kérdőíveket alkalmaztuk. A szívbetegcsoport magas állapotszorongása a műtét előtt a beavatkozás okozta stressz következménye, amely a műtét után jelentősen csökkent, és elérte a kontrollcsoport állapotszorongásának szintjét. Ugyanakkor a vonásszorongás és a depresszió a műtét előtt és műtét után szignifikánsan magasabb értéket mutatott a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Eredményeink arra utalnak, hogy a betegek kedvezőtlen érzelmi-hangulati állapota nem a műtét következménye, hanem inkább a szívbetegség velejárója, illetve rizikótényezője.
Absztrakt:
Bevezetés: Bár a várandóssággal kapcsolatos szorongás jelentős negatív hatást gyakorolhat az anyai, a szülési és a gyermeki kimenetekre egyaránt, hazánkban mind ez idáig nem képezte kutatás tárgyát e szorongástípus gyakoriságának és jellegzetességeinek felmérése. Célkitűzés: A jelen kutatás célja a Rini és munkatársai által kifejlesztett Várandóssággal Összefüggő Gondolatok Kérdőív (Pregnancy Related Thoughts) magyarra adaptálása és pszichometriai mutatóinak elemzése. Módszer: A kutatás alapjául szolgáló online kérdőívet 248 várandós töltötte ki a 4–40. gesztációs héten (M = 27,9; SD = 9,52). Átlagéletkoruk 30,46 év (SD = 4,94) volt. A tesztbattéria a Várandóssággal Összefüggő Gondolatok Kérdőív mellett releváns demográfiai és egészségi kérdéseket, generalizált szorongás- és depressziószűrő teszteket, kapcsolati elégedettségi skálát és kontrollérzet-kérdőívet tartalmazott. Eredmények: A Várandóssággal Összefüggő Gondolatok Kérdőív 9 tételes formában megbízható és érvényes, egydimenziós kérdőívnek mutatkozott, amelynek összpontszáma az első trimeszterben tartó várandósok esetén volt a legmagasabb. A várandóssággal kapcsolatos szorongás a várt irányban, mérsékelt mértékben korrelált a következő változókkal: vonásszorongás, depresszió, külső kontrollosság, szubjektív egészségi állapot és párkapcsolati elégedettség. Emellett a várandósság során vérzést vagy hasi fájdalmat tapasztalt nők a többieknél szignifikánsan magasabb várandósságspecifikus szorongásról számoltak be. Következtetés: A kutatás keretei között adaptált kérdőív hasznos eszköze lehet a várandóssággal összefüggő szorongás magyarországi viszonylatokban történő feltérképezésének. Orv Hetil. 2018; 159(43): 1754–1760.
A szorongás mindnyájunk életében jelen lévő, kismértékben kifejezetten hasznos érzés. Segíti, hogy megfelelően alkalmazkodjunk szociális környezetünkhöz, elkerüljünk számunkra káros és veszélyes helyzeteket, megfelelőn értékeljük a testünkből érkező jelzéseket. Ha azonban a szorongásszint egy bizonyos egészséges értéket meghalad, úgy nem csupán kínzó, de egészségkárosító hatása lehet, különösen akkor, ha tartósan, hosszú távon át érvényesül. A szorongás fokozatai a mindennapi stressztől a krónikussá váló stresszig terjednek, jól körvonalazott pszichiátriai kórképekben manifesztálódhatnak és úgynevezett pszichoszomatikus kórképek részeivé válhatnak. Alig van olyan testi betegség, amelynél a szorongásfaktor ne játszana legalább egy kisebb szerepet, míg a másik végpontot azon szomatikus kórképek jelentik, ahol a tünetek kórnemző faktora egyértelműen a szorongás, akár önálló formában is. Bár az irodalmi összefoglalókban közölt epidemiológiai adatok szerint az alapellátás orvosát felkereső pácienseknek mintegy harmada szenved szorongásos betegségben, a családorvos mégsem találkozik kifejezetten szorongó betegekkel – mivel előtérben a szorongás testi tünetei állnak, nemritkán újabb és újabb szomatikus panaszok formájában, egymást követő testi vizsgálatokat követelve. A szorongásos megbetegedések – amelyek egyéves prevalenciája 12,6–17,2%, és nagy átfedést mutatnak a depresszióval – a jól kezelhető és gyógyítható pszichés problémák közé tartoznak: a komplex kezelés a pszichofarmakoterápiát, nagy potenciálú benzodiazepinkészítményeket és korszerű antidepresszánsokat, valamint pszichoterápiát foglal magába, de az életmódrendezés, a megfelelő testsúly, étkezési stílus kialakítása és testmozgás is beletartozik. Orv. Hetil., 2014, 155(22), 859–864.
A hatperces járásteszt (6MWT) jól használható, nem költséges felmérő eszköz a cardiovascularis betegek aktuális fizikai teljesítőképességének jellemzésére akkor, amikor ergometriás vizsgálat nem kivitelezhető, mint pl. ACBG-műtét utáni 6 héten belül. Mivel a teszt a betegek kooperációját is igényli, így valószínűleg nemcsak testi, hanem lelki tényezők is befolyásolják az eredményt. Prospektív vizsgálatunkban 358 ACBG-műtét utáni II. fázisú intézeti rehabilitációs kezelésre érkező betegnél kerestünk kapcsolatot az érkezéskor és távozáskor végzett 6MWT során megtett távolság és a pszichológiai vizsgálat eredményei között (Kórházi szorongás- és depresszió-kérdőív – HADS-kérdőív szorongás és depressziós értékei, D-típusú személyiségteszt). Eredmények: A D-típusú személyiséggel bíró betegek (8,5%) jelentősen rövidebb távot tettek meg a kiindulási teszt során (255 ± 91 m vs 319 ± 106 m, p < 0,01) és távozás előtt is (361 ± 91 m vs 411 ± 106 m, p < 0,05), mint a nem D-típusú személyiségűek, míg a szívfrekvencia és Borg-skála értékei nem különböztek. A HADS szerint szorongó betegek (16,5%) az érkezési, majd távozási tesztnél is rövidebb távolságot tettek meg, mint a kóros szorongástól mentes betegek (274 ± 97 m vs 320 ± 106 m, p < 0,01, illetve 374 ± 110 m vs 413 ± 104 m, p < 0,05), a vizsgálatot a Borg-skála alapján nehezebbnek értékelték (12,5 ± 1,1 vs 11,9 ± 1,4, p < 0,05, illetve 11,7 ± 0,8 vs 11,3 ± 1,3, p < 0,05). A HADS-skála szerint depressziós betegek (14%) kisebb távolságot tettek meg, mint nem depressziós társaik mind érkezés után (267 ± 88 m vs 320 ± 107 m, p < 0,01), mind távozás előtt (347 ± 99 m vs 416 ± 104 m, p < 0,001) végzett vizsgálat során. Nem találtunk lényeges különbséget a pszichológiai eltéréssel bíró, illetve attól mentes betegek lényeges testi funkcióiban. Következtetés: Pszichológiai tényezők (D-típusú személyiség, szorongás, depresszió) jelentősen befolyásolják a 6MWT eredményeit ACBG-műtét utáni korai rehabilitáció során.
Placebo és személyiség – a primitívtől a megküzdőig II.
Szituáció, emóció, motiváció, attribúció és megküzdés
Absztrakt
Kétrészes narratív összefoglalónk második részében a placebo-reakció és a személyiség állapot típusú jellemzői (személyes éntudatosítás, érzelmek, szorongás, motivációk) közötti kapcsolattal és a vonás-környezet interakciókkal kapcsolatos empirikus és elméleti eredményeket tekintjük át. A placebo-válasszal leggyakrabban kapcsolatba hozott két kompozit érzelem, a remény és a hit bizonyítottan egészségvédő hatású, ám számos jelenség magyarázatára nem alkalmas. Emellett az ok-okozatiság tekintetében is problémásnak tekinthető. A placebo számos vizsgálati eredmény szerint jól enyhíti a szorongásos panaszokat, illetve a magasabb szorongási szint többnyire fokozott placebo-reakciót jelez előre. Meglehetősen jól felderített a szorongás és az anticipált fájdalom kapcsolata. Meglepően keveset tudunk a placebo-reakció motivációs hátteréről. A javasolt lehetőségek közül a tünetek enyhülésének vágyát, az izoláció okozta szeparációs szorongást és az orvossal való együttműködés igényét tartjuk fontosnak. Az attribúciós és disszonancia redukciós kutatások áttekintése kapcsán eljutunk az énvédelemhez mint lehetséges általános háttérmotivációhoz. Mivel a homeosztázis fenntartása és a belső folyamatok szabályozása az énkép szerves részének tekinthető, a placebo-válasz egyfajta szalutogenikus mechanizmusként is felfogható, ami testi (objektív) és lelki (szubjektív) szinten párhuzamosan fejti ki a hatását.
Hazánkban nem történt átfogó vizsgálat a várandósság alatti depresszió és szorongás gyakoriságának feltérképezésére. Célkitűzés: A szerzők a hiányzó adatok megállapításán túl célul tűzték ki azok szociodemográfiai összefüggéseinek vizsgálatát is. Módszer: Szombathely 10 védőnői körzetében populációs alapú monitoringot hoztak létre minden nőről, aki 2008. február 1. és 2009. február 1. között került terhességi nyilvántartásba. Háromszázhét fő kora terhességi várandóson a depressziót a rövid Beck-depresszió-kérdőívvel, a szorongást a Spielberger-féle vonásszorongás-kérdőívvel mérték. Eredmények: A várandósok 17,9%-a (95%MT: 13,0–21,5%) jelzett depressziós tüneteket, 1,0%-uk súlyos depressziót mutatott. A szorongásos tüneteket mutatók aránya 14,6% (95%MT: 10,7–18,6%) volt, míg 4,2% kifejezetten szorongott. Szignifikánsan magasabb szintű depressziót és szorongást jeleztek a szakmunkás képesítésnél kevesebbel rendelkezők, a legalacsonyabb jövedelműek és a munkahellyel nem rendelkezők. Ezenfelül szignifikánsan magasabb depressziót jeleztek a 18 évnél fiatalabbak és az élettársi kapcsolatban élők. Következtetések: A vizsgált mintában a kora terhességi depresszió és szorongás prevalenciája lényegében megegyezik a fejlett piacgazdaságú országokban megfigyelhető gyakoriságokkal.
Absztrakt
Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a betegek transzplantált szervvel kapcsolatos reprezentációi fontos szerepet játszanak a szervátültetés sikerességében. Célkitűzés: A szerzők célja ezen reprezentációk felmérésére kifejlesztett Transzplantált Szerv Kérdőív magyar változatának validitás- és reliabilitásvizsgálata. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálatban 151, vesetranszplantáción átesett páciens töltötte ki a kérdőívcsomagot, amely a Spielberger-féle Szorongás Kérdőívet, a Beck Depresszió Kérdőívet és a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőívet tartalmazta. A prediktív validitás vizsgálata céljából a szérum kreatininértékét rögzítették. Eredmények: A kérdőív belső megbízhatósága (Cronbach-alfa = 0,89; 0,87; 0,80) és a teszt-reteszt megbízhatósága kiváló. A konstruktumvaliditást vizsgálva közepesen szoros összefüggést találtak a szorongás, a depresszió, a poszttraumás növekedés és a Transzplantált Szerv Kérdőív között. Továbbá igazolást nyert, hogy a „Pszichológiai rejekció” skála összefüggésben áll a magasabb szérumkreatinin-szinttel (p = 0,001, t = 5,17). Következtetések: A Transzplantált Szerv Kérdőív magyar verziójának reliabilitása és validitása a vizsgált populációban jónak bizonyult. A mérőeszköz megbízható információt ad a veseátültetésen átesett személy donorral és szervvel kapcsolatos reprezentációiról. Orv. Hetil., 2016, 157(10), 385–391.
