Search Results
of the compensatory Internet use perspective argue that analytical focus should transcend direct effects models and move toward an interaction effects model, exploring how motivations moderate the relationship between psychosocial well-being and
Vital functions and stress hormone levels during simulated emergency helicopter transport in healthy volunteers. Twenty-three volunteers were subjected to a simulated 15 minute rescue helicopter transport. We determined vital functions, ACTH, cortisol and prolactin during the flight and filled in a standardized questionnaire before and after the flight. Data were analysed descriptively, by means of cross tabulation, Spearman rank correlation and cross-correlation technique. During take-off we recorded a significant increase of vital parameters such as heart rate. Prolactin concentration rose slightly after the start. Maximum cortisol and ACTH levels were found before take-off and then they decreased gradually. As expected, ACTH and cortisol cross-correlated significantly without any relevant time lag. Test items showed a feeling of fear and concern before take off. After the flight the volunteers reported havivg less stress than expected. Particularly, diastolic blood pressure and prolactin levels were markedly associated with questionnaire items such as behaviour of the staff or nausea. Heart rate significantly correlated with anxiety scores. Helicopter transportation induced a marked stress reaction in healthy volunteers, which speaks in favour of sooth transports in modern helicopters and adequate behaviour towards the patient of the staff.
A pozitív pszichológiában az ún. humán erősségek és adaptációt szolgáló karakterjegyek között tartjuk számon a spiritualitást. A serdülőkori spiritualitásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen hatékony védőfaktor és fejlődéstani erőforrás. Jelen tanulmányunkban ezért azt vizsgáltuk, hogy a spirituális jóllét miként függ össze a mentális egészség két mutatójával, a depressziós tünetegyüttessel és az élettel való elégedettséggel. Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14—21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő depressziós tünetegyüttes és az élettel való elégedettség, valamint a független változóként alkalmazott spirituális jóllét mutatói (vallási és egzisztenciális jóllét) közötti összefüggések elemzéséhez többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk, a modellbe olyan egyéb potenciális védőfaktorokat is bevonva, mint az optimizmus és a belső/külső kontroll. A kétoldalú kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók megerősítik az optimizmus és a belső kontroll, valamint az egzisztenciális jóllét összefüggését az alacsonyabb depressziópontszámmal és az élettel való elégedettség nagyobb mértékével. A többváltozós elemzés szerint a depresszió legerősebb prediktora az optimizmus, amit az egzisztenciális jóllét követ; az élettel való elégedettség esetében a sorrend fordított. Emellett a külső kontroll nemcsak depresszióra hajlamosít, hanem rontja az élettel való elégedettséget is. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy azok a serdülők, akik optimisták, választ találnak az egzisztenciális kérdésekre, és nem a külső kontrollban bízva hozzák döntéseiket, kevésbé hajlamosak depresszióra és életükkel is elégedettebbek.
Elméleti háttér: Korábbi vizsgálatok alapján a férfiakhoz képest a magyar nőknek több szerepet kell ellátniuk (anya, feleség, dolgozó nő), ami nagyobb stresszhez és rosszabb egészségügyi állapothoz vezethet. Cél: Tanulmányunk célja a pszichoszociális stresszorok, a stressz, valamint a stressz következményeinek vizsgálata volt nemi bontásban. Módszerek: A keresztmetszeti vizsgálathoz a mintát a 2006. évi Hungarostudy (HS-2006) országos adatfelvétele szolgáltatta (N = 4527). Leíró statisztikai elemzést használtunk (átlag, szórás, gyakoriság) a stresszorok és a stressz következményei prevalenciájának és szintjének megállapítására. A stresszorok és a stressz következményei szintjének férfiak és nők közötti összehasonlítását független-mintás t-teszttel végeztük. A nemek közötti különbséget a stresszorok és a stressz következmények prevalenciájában khi-négyzet-tesztekkel vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált stresszorok szintje szignifikánsan magasabb nők körében, mint férfiaknál. A nők szignifikánsan magasabb munkahely–család konfliktusról, házastársi stresszről, társas stresszről, túlvállalásról, valamint alacsonyabb munkahelyi kontrollról számoltak be. A stressz következményeinek vizsgálata során a nők körében szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult az általános jóllét mutatója. Az élet értelmességének szintje a nők esetében szignifikánsan magasabb volt, mint a férfiaknál. Az ellenségesség a férfiak körében szignifikánsan magasabb, mint a nőknél. Következtetések: Eredményeink alapján elmondható, hogy a pszicho-szociális állapot mutatóinak nemek közötti különbségének hátterében valószínűleg nem-specifikus stresszorok okozta stressz állhat. Eredményeink alkalmasak lehetnek olyan foglalkozáspolitikai intézkedések megalkotására, amelyek csökkenthetik a nők magas stressz-szintjét és munkahely–család konfliktusát ezáltal javítva életminőségüket.
Elméleti háttér: Amputált személyek pszichés jóllétét a fantomfájdalom jelentősen befolyásolja, melynek kialakulásában központi, periferiális és pszichológiai tényezők egyaránt közrejátszanak. Cél: A tanulmány tárgyát képező intervenció célja a fájdalom intenzitásának csökkentése és az egészséges lelki egyensúly helyreállítása volt. Fel kívántuk térképezni a végtagvesztés traumatizációs háttérfolyamatait, a depresszió megjelenésének kockázatát, valamint a testi énkép és önértékelés esetleges módosulását. Módszer: 40 amputált személyt vizsgáltunk, és az adatokat illesztett mintájú egészséges személyekével vetettük össze (n = 40). A mérőeszközök a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata, a Rosenberg-féle Önértékelés Skála, a Tennessee Énkép-skála Testkép alskálája, valamint a fantomfájdalom szubjektív mérésére összeállított saját kérdőív voltak. Amputált személyek csoportján alkalmaztuk a tükörrel végzett vizuális visszacsatolás módszerét, amelyet a fantomfájdalom kezelésére dolgoztak ki (Ramachandran & Rogers-Ramachandran, 1996). Az amputált személyeket két alcsoportra bontottuk: I. intervenciós csoport, II. nem intervenciós (tükör nélküli) csoport. Eredmények: Az egészséges kontroll- és az amputált csoport közötti eltérések szerint, a testi integritás fenyegetettsége a testi és lelki egyensúly megbomlásával, valamint a lehangoltság érzésének fokozódásával társul. Az amputált alcsoportokban kapott adatok alapján a fantomfájdalom redukálható egy egyszerű tükörkép alkalmazása révén, melynek segítségével az amputált testét a hiány ellenére egységesnek és sajátjának érezheti, ezzel segítve az érzelmi egyensúly fenntartását, önértékelése javulását. Eredményeink rámutatnak a fantomfájdalommal társuló negatív érzelmek és a depresszív hangulat keletkezésének oksági összefüggésére, egymást erősítő kapcsolatára. Következtetések: A vizuális visszajelzés módszerével elért fájdalomcsökkenés megkönnyebbülést jelent a testi és lelki szenvedésből, a pszichés jóllét helyreállása pedig kivédheti a fájdalom fokozódását, a szenvedés élményének állandósulását.
A gyógyítók helyzetével, testi-lelki állapotával kapcsolatos vizsgálatok a magyarországi magatartástudományi kutatások fontos részévé váltak az elmúlt évtizedekben. Célunk, hogy áttekintsük és bemutassuk a gyógyítók, valamint a gyógyító hivatásra készülők helyzetével foglalkozó, az elmúlt években végzett legfontosabb vizsgálatokat, kutatási irányokat és trendeket. A hazai vizsgálatok kiindulópontjául az orvosi mortalitással és morbiditással kapcsolatos felmérések szolgálnak, ezek nyomán került a figyelem fókuszába a szomatikus és pszichés egészség részletes vizsgálata, illetve a speciális stressztényezők (szerepkonfliktus, kiégés) hatásmechanizmusainak feltárása. Mindezen kutatásokkal párhuzamosan előtérbe kerültek az orvostanhallgatói pályaszocializáció, a stresszel való megküzdés, illetve a protektív- és rizikófaktorok kimutatására irányuló vizsgálatok. A gyógyítókkal kapcsolatos elemzések összegzése új vizsgálati irányok felé mutathat, katalizálva ezzel a további kutatómunkát.
curricular changes. Acad. Med., 2014, 89 (4), 573–577. Mavor, K. I., McNeill, K. G., Anderson, K., et al.: Beyond prevalence to process: the role of self and identity in medical students well-being. Med. Educ., 2014
Jelen tanulmányban magyar egyetemi hallgatók pesszimizmus-szintjét vizsgáltuk. Szerettük volna megtudni, hogy a pesszimizmus a konformitás szintjén jellemző-e ránk vagy intrinzik módon, belülről fakadóan vagyunk ilyen pesszimisták. A tanulmányban bemutatott kutatás itthon és külföldön (Bécsben) tanuló magyar (90 fő, átlagéletkor: 23,3 év; szórás: 2,18 év) és hazánkban és saját országukban (Ausztriában) tanuló külföldi egyetemista diák (60 fő, átlagéletkor: 22,2 év; szórás: 2,32 év) optimizmusának szintjét és szubjektív jóllétét hasonlítja össze. Az optimizmus mérésére indirekt és direkt — önbeszámolós — módszert is alkalmaztunk. Indirekt úton értelmezésekben és tervezett viselkedésválasztásokban való megnyilvánulásként ragadtuk meg az optimizmust, általunk szerkesztett ’félig-üres’ történetek segítségével. Direkt módszerként a Berni Szubjektív Jóllét Kérdőív pozitív attitűdöt mérő skáláját alkalmaztuk. Eredményeink szerint a magyar diákok mind saját [F(1,148) = 77,36; p<0,001], mind idegen környezetben szignifikánsan pesszimistábbnak mutatkoztak külföldi társaiknál. A közvetett optimizmusra vonatkozó eredményekkel szemben a pozitív attitűdre és szubjektív jóllétre vonatkozó önbeszámolókat a vizsgálat kulturális közege befolyásolta: a külföldön tanuló magyarok pozitívabbnak ítélték meg mentális jóllétüket [F(3,146) = 13,77; p<0,001] és pozitívabb élettel szembeni attitűdökről számoltak be, mint itthon élő társaik [F(3,146) = 11,33; p<0,001].
Elméleti háttér: Számos vizsgálat kimutatta a rendszeres sport pozitív hatásait: jobb emocionális és pszichés állapot, az önértékelés növekedése a fizikai hatékonyságon keresztül, a testről alkotott kép és testi tudatosság javulása. Cél: A tanulmány célja a rendszeres aerobikozás pszichológiai jólléttel, önértékeléssel, valamint testi tudatossággal való feltételezett pozitív együttjárásának vizsgálata volt. Ismereteink szerint a mai napig nem jelent meg az önértékelés és a testi tudatosság kapcsolatát vizsgáló magyar kutatás. Módszer: 208, 18—60 év közötti (átlag: 28,4 ± 8,46 év) aerobikozó vagy zumbázó nővel vettük fel a Rosenberg-féle Önértékelés Skálát (RSES), a Kontingens Önértékelés Kérdőívet (CSES), a Testi Abszorpció Kérdőívet (SAS), a WHO Jól-lét Kérdőív rövidített változatát (WBI-5) és a Rövidített Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát (PANAS). Eredmények: A gyakorlás kezdete óta eltelt idő szignifikánsan korrelált a globális önértékeléssel (Kendall tau-b: 0,12; p < 0,05) és szignifikáns negatív korrelációt mutatott a negatív affektivitással (Kendall tau-b: —0,12; p < 0,05). A heti edzésgyakoriság pozitívan korrelált a pszichológiai jólléttel (Kendall tau-b: 0,23; p < 0,001), a testi abszorpcióval (Kendall tau-b: 0,10; p < 0,05) és negatívan korrelált a negatív affektivitással (Kendall tau-b: —0,14; p < 0,01). A függő változóként a pszichológiai jóllétet vizsgáló bináris logisztikus regressziós modellben a heti edzésgyakoriság, a globális önértékelés és a testi abszorpció együttesen a teljes varianca 18,1%-át (Cox & Snell), illetve 24,3%-át (Nagelkerke) magyarázta. A globális önértékelés bináris logisztikus regressziós modelljében az iskolai végzettség (pozitív kapcsolat), a negatív affektivitás és a kétféle kontingens önértékelés (negatív kapcsolat) együttesen a teljes variancia 29,3%-át (Cox & Snell), illetve 39,1%-át (Nagelkerke) magyarázta. Következtetések: Az eredmények szerint elmondható, hogy nők körében a rendszeresen végzett aerobik magasabb globális önértékeléssel, nagyobb pszichológiai jólléttel és testi tudatossággal, valamint alacsonyabb negatív affektivitással járt együtt.
Abstract
Background and aims
There is a growing body of evidence suggesting that the psychedelic plant tea, ayahuasca, holds therapeutic potential. Uthaug et al. (2018) demonstrated that a single dose of ayahuasca improved mental health sub-acutely and 4-weeks post-ceremony in healthy participants. The present study aimed to replicate and extend these findings. A first objective was to assess the sub-acute and long-term effects of ayahuasca on mental health and well-being in first-time and experienced users. A second aim was to extend the assessment of altered states of consciousness and how they relate to changes in mental health.
Method
Ayahuasca ceremony attendants (N = 73) were assessed before, the day after, and four weeks following the ceremony.
Results
We replicated the reduction in self-reported stress 4-weeks post ceremony, but, in contrast, found no reduction in depression. Also, increased satisfaction with life and awareness the day after the ceremony, and its return to baseline 4 weeks later, were replicated. New findings were: reduced ratings of anxiety and somatization, and increased levels of non-judging 4-weeks post-ceremony. We replicated the relation between altered states of consciousness (e.g., experienced ego dissolution during the ceremony) and mental health outcomes sub-acutely. The effects of ayahuasca did not differ between experienced and first-time users.
Conclusion
Partly in line with previous findings, ayahuasca produces long-term improvements in affect in non-clinical users. Furthermore, sub-acute mental health ratings are related to the intensity of the psychedelic experience. Although findings replicate and highlight the therapeutic potential of ayahuasca, this needs to be confirmed in placebo-controlled studies.
