Search Results

You are looking at 191 - 200 of 1,508 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Magyar Onkológia
Authors: Borbála Székely, Lilla Madaras, Gyöngyvér Szentmártoni, A. Marcell Szász, Zsuzsanna Baranyák, Liliána Szittya, László Torgyík, Éva Zergényi, Erika Borbényi, István Kenessey, Anna Korompay, Zoltán Langmár, Ferenc Bánhidy, Janina Kulka, and Magdolna Dank

Absztrakt

Az emlőrák diagnózisakor betöltött életkor alapján a két szélsőséges, egymástól várhatóan legjobban különböző csoportot a 35 évnél fiatalabb és a 70 évnél idősebb betegek csoportja képezi. A jelen vizsgálat célja e két csoport összehasonlításán keresztül annak alátámasztása, hogy az életkor prognosztikai faktornak tekinthető a vizsgált betegek esetében. A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján 1995. október és 2009. március között kezelt 131 nőbeteg (80 idős és 51 fiatal) adatai kerültek feldolgozásra a diagnózis idején vizsgált prediktív és prognosztikus faktorok felhasználásával. Emellett vizsgáltuk a betegek teljes- (OS) és betegségmentes túlélését (DFS) is, valamint az ezeket befolyásoló faktorokat. Statisztikailag szignifikáns eltérés adódott a két csoport között a menarche időpontja, a reproduktív faktorok, a tumor hisztológiai jellemzői és immunfenotípusa tekintetében. A tumorméret, a nyirokcsomóstátusz és a Nottingham Prognosztikai Index (NPI) értékek tekintetében nem mutatkozott szignifikáns eltérés a két csoport között. Annak ellenére, hogy a fiatal betegek között több volt a vizsgálat végéig kialakult áttétes betegség, a betegségmentes túlélés tekintetében nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A teljes túlélés azonban szignifikánsan hosszabbnak bizonyult az idős páciensek csoportjában. A fenti eredmények az irodalmi adatokkal egybehangzóan arra utalnak, hogy a fiatal nőknél a betegség rosszabb prognózisú, agresszívebb és rapidabb a klinikai lefolyás. Mivel egyik csoport sem tartozik a hazánkban szervezetten szűrt populációba, igen nagy jelentősége lenne az önvizsgálat (már iskolás korban történő) oktatásának, a tömegkommunikáció adta lehetőségek szélesebb körű kihasználásának, a pozitív familiáris anamnézissel bíró nők (különös tekintettel a fiatalok) esetében az egyéni követés megoldásának.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Kriszta Katinka Boros, Kata Kelen, György Reusz, Péter Sallay, Attila Szabó, and Antal Dezsőfi

Összefoglaló. A gyulladásos bélbetegség (inflammatory bowel disease, IBD) incidenciája folyamatosan nő, etiológiája egyelőre ismeretlen. Kezelésében gyakran alkalmazunk immunszuppresszív, illetve immunmoduláns szereket. Egyes esetekben azonban szolidszerv-transzplantációt követően, folyamatos immunszuppresszív kezelés mellett is megfigyelhető de novo IBD kialakulása. Célunk az volt, hogy Klinikánk beteganyagából összesítsük azon eseteket, amelyekben szolid szerv (máj, vese, tüdő) transzplantációját követően de novo IBD alakult ki. A transzplantációt megelőzően szklerotizáló cholangitis miatt gondozott betegeket kizártuk. A Klinikánkon gondozott, szolid szerv transzplantációján (179 máj, 197 vese, 29 tüdő) átesett betegek közül 4 (2 máj- és 2 vesetranszplantált) gyermeknél alakult ki de novo IBD. A transzplantációhoz vezető alapbetegségek biliaris atresia, polycystás vese és Denys–Drash-szindróma voltak. A transzplantációt követő immunszuppresszív terápia mind a 4 esetben tartalmazott szisztémásszteroid- és takrolimuszkezelést, emellett 3 esetben mikofenolát-mofetil (MMF)-terápiát is. A kivizsgálást indikáló főbb tünetek a haematochesia, hasmenés, fáradékonyság és fogyás voltak. A családi anamnézis 1 esetben volt pozitív. A de novo IBD diagnózisának felállítását követően mind a 4 betegnél az addigi immunszuppressziós terápia módosításra került. Összességében elmondható, hogy a szolidszerv-transzplantációt követő de novo IBD kialakulása ritka, etiológiája tisztázatlan. Az irodalom felveti az alkalmazott immunszuppresszív szerek (takrolimusz és MMF), illetve infekciók etiológiai szerepét, de az is felmerül, hogy a de novo IBD olyan önálló entitás, mely elkülönül a klasszikus IBD kategóriáitól. Klinikai szempontból fontos a tünetek hátterében álló betegség tisztázása, hiszen a prezentációs tüneteknek megfelelő, a differenciáldiagnosztika során felmerülő egyéb betegségek terápiája merőben eltér. A megfelelő terápia hozzájárulhat a transzplantált betegek morbiditásának és mortalitásának csökkentéséhez. Orv Hetil. 2021; 162(18): 720–726.

Summary. The incidence of inflammatory bowel disease (IBD) is increasing, however, the aetiology is still unknown. The therapy consists of immunosuppressants and immunomodulators. In some cases, despite the continuous immunosuppressant therapy, de novo IBD develops. Our aim was to evaluate patients diagnosed with de novo IBD after solid organ (liver, kidney, or lung) transplantation. Patients treated with sclerosing cholangitis prior to liver transplantation were excluded. 4 patients (two kidney and two liver transplants) were diagnosed with de novo IBD. The underlying diseases leading to transplantation were biliary atresia, polycystic kidney, and Denys–Drash syndrome. All patients received systemic steroid and tacrolimus treatment, and 3 patients (2 kidney and 1 liver transplant) also received mycophenolate mofetil (MMF). The main symptoms indicative of de novo IBD were haematochezia, diarrhoea, fatigue, and weight loss. Family history for IBD was positive in 1 case. Following the diagnosis of IBD, immunosuppressive therapy was modified. Overall, the development of de novo IBD following solid organ transplantation is quite rare, and its aetiology is unknown. According to the literature, immunosuppressants (tacrolimus and MMF) and infections play a role in the pathomechanism, but it seems that de novo IBD is a separate entity from the classical IBD categories. From a clinical point of view, it is important to elucidate the underlying disease of the symptoms, as the treatment of other diseases that arise during differential diagnosis according to the presentation symptoms is very different. Appropriate therapy can help reduce morbidity and mortality in transplant patients. Orv Hetil. 2021; 162(18): 720–726.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A szerzők a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei leukaemia/lymphoma regiszterben 36 év alatt (1983. január 1. és 2018. december 31. között) 5159 újonnan felismert, malignus hematológiai betegségben szenvedő, megyéjükben élő felnőtt beteg adatait rögzítették. Célkitűzés: Az egyes hematológiai malignitások megyei incidenciájának, az incidencia évek során tapasztalt változásának, valamint hematológiai malignitások társulásának és családon belüli előfordulásának az ismertetése. Módszer: A regiszter adatainak áttekintése, részletes, statisztikai számításokkal is alátámasztott elemzése. Eredmények: Megyéjükben a Hodgkin-kór és a non-Hodgkin-lymphoma incidenciája (1,49, illetve 7,12/100 000 lakos/év) kissé elmarad a közölt értékektől, essentialis thrombocythaemia esetében (1,96) meghaladja azt. A többi hematológiai malignitásé megegyezik az irodalmi adatokkal. Az incidencia idők során tapasztalható változása valamennyi entitás esetében egyezik az irodalomból ismert tendenciával. Malignus hematológiai kórképek társulását 35 beteg esetében, familiáris előfordulását 88 családban tapasztalták. Következtetés: A Hodgkin-kór, a non-Hodgkin-lymphoma és az essentialis thrombocythaemia kivételével az egyes hematológiai malignitások megyei incidenciája egyezik az irodalmi adatokkal, az incidencia idők során tapasztalt változása valamennyi entitás esetében megfelel azoknak. Malignus hematológiai kórképek ilyen nagy számú társulását elemző hazai közlemény nem ismeretes. Az oldalági leszármazottakban, valamint a testvérekben előforduló betegségtársulásokban kimutatott antepozíció nemzetközi viszonylatban is újdonságnak számít. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1400–1413.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Huszonkilenc felnőtt és vegyes háziorvosi praxisban prevenciós program indult, amelynek célja a túlsúlyos és elhízott betegek kiszűrése és meghatározott program szerinti kezelése volt. Célkitűzés: A szerző a program keretében cardiovascularis betegségektől mentes, túlsúlyos vagy elhízott személyek körében gyűjtött adatok alapján vizsgálta a non-HDL-koleszterin-szintek változását, külön elemezve a 2,26 mmol/l feletti trigliceridszint eseteit, valamint azokat az eseteket, amikor az alacsony HDL-koleszterin-szinttel összefüggően a non-HDL-koleszterin magas volt. Módszer: Az elemzésben 1192 személy (424 férfi és 768 nő) adatait dolgozta fel a prevenciós programban való részvétel előtt és 12 hónappal a program megkezdése után. Eredmények: A non-HDL-koleszterin-szint átlaga 4,74 mmol/l-ről 4,64 mmol/l-re csökkent (a változás nem volt szignifikáns). Nemek szerint elemezve férfiakban szignifikánsan csökkent az átlagos non-HDL-koleszterin-koncentráció (4,87 mmol/l-ről 4,4 mmol/l-es szintre), míg nőkben nem volt szignifikáns változás. A 2,26 mmol/l feletti trigliceridszintek esetén szignifikáns, 0,65 mmol/l-es átlagos csökkenést tapasztalt. Az alacsony HDL-koleszterinnel összefüggően magas non-HDL-koleszterin-szintek esetén a kiindulási non-HDL-koleszterin átlaga jelentős mértékben, 5,22 mmol/l-ről 4,48 mmol/l-re csökkent. A HDL-koleszterin változását elemezve a kiindulási 0,84 mmol/l-es átlagról 1,3 mml/l-re növekedett, ami szignifikánsnak bizonyult. Következtetések: Az életmódváltozás túlsúlyos és elhízott személyekben csökkenti az atherogen lipidfrakciók szintjét, különösen férfiaknál és magas trigliceridszintek esetén. Az atherogen lipidprofil javulása azonban nemcsak az atherogen frakciók csökkenéséből adódhat, hanem a HDL-koleszterin emelkedéséből is. Orv. Hetil., 2015, 156(42), 1710–1714.

Restricted access

Absztrakt:

A veleszületett immundefektusok száma meghaladja a 350-et, és körülbelül egynegyedüknek vannak neurológiai vonatkozásai. Még nagyobb hányadukban fordulhatnak elő súlyos központi idegrendszeri infekciók. Az idegrendszeri vonatkozású kórképek táblázatos összefoglalása mellett a szerző részletesen elemez egy jellegzetes betegséget. Az ataxia teleangiectasia oka az ATM-gén biallélikus mutációja, amely genomikus instabilitáshoz, fokozott tumorrizikóhoz, immundefektushoz, valamint elsősorban kisagyi neurodegenerációhoz vezet. A leggyakoribb, klasszikus kórformát törzs- és végtagataxia, oculomotoros apraxia, choreoathetosis, ritkán egyéb mozgászavar, beszéd- és nyelészavar jellemzi, jelentősebb kognitív deficit nincs. Teleangiectasiák a conjunctivákon és a bőrön általában 6 éves kor után jelennek meg. Gyakori infekciók jelezhetik a betegek 60–80%-ában előforduló immundefektust, melyre elsősorban súlyos sinopulmonalis infekciók hívják fel a figyelmet. A betegek hajlamosak malignus betegségekre. A kórlefolyás néha atípusos és/vagy késői kezdetű, ami megnehezíti a diagnózis megállapítását. A betegek szérumában majdnem mindig emelkedett az alfa-fetoprotein-szint, a koponya-MRI-n 7–8 éves kortól progresszív cerebellaris atrophia figyelhető meg. A kórisméhez az ATM-gén vizsgálata szükséges; a talált biallélikus patogénmutációk segítséget nyújtanak a családtervezésben, de esetleges jövőbeli génterápiának is az alapját képezik. Az ataxia teleangiectasia számos betegségtől különítendő el, melyek egy része ugyancsak a primer immundeficientiák közé tartozik. Oki terápia jelenleg nincs, a betegek a legtöbbször fiatal felnőtt korukig élnek. Orv Hetil. 2018; 159(49): 2057–2064.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Számos hiedelem van az orvosok elvándorlásával kapcsolatban. A legfontosabb az, hogy szinte kizárólag az anyagiakról lenne szó. Számos kevésbé anyagi jellegű, így talán könnyebben megoldható tényező is szerepet játszhat az elvándorlásban. Módszer: Egy 37 kérdésből álló kérdőívet küldtünk ki a korábban Debrecenben végzett kollégáknak. Összesen 82-en küldtek vissza értékelhető kérdőívet. Eredmények: Kollégáink átlagosan 32 évesen távoztak. A legnépszerűbb célország az Egyesült Államok volt, de oda sokan mentek kutatni is. Európában a legnépszerűbb öt ország sorrendben: Svédország, Németország, Egyesült Királyság, Svájc és Norvégia volt. Felmérésünkben a legnépszerűbb öt szakma sorrendben: családorvos, belgyógyász, aneszteziológia/intenzív terápia, laboratóriumi orvos/patológus, sebész voltak. Ami a kinti munka tervezett időtartamát illeti, a kimenetelkor a kollégák körülbelül negyede egészen rövid távra (<2 év) tervezett. Amikor most megkérdeztük őket, jelentősen nőtt a hosszabb távot, sőt végleges kint maradást (most 38%) tervezők aránya. Amikor az eltávozás okait kutattuk, az életpálya/jövőkép hiánya volt a legfőbb ok. A fizetés, az életminőség, családi okok és a kalandvágy csak ezt követte. Az elégedettséget okozó (optimális) havi bért átlagosan 1,3 millió Ft-ra, a reális bért átlagosan 486 ezer Ft-ra becsülték. Következtetések: Bár a visszatérést a megkérdezettek jelentős része nem látja reálisnak, nem mondható el, hogy a fizetés lenne a legfőbb vagy az egyetlen oka az elvándorlásnak. Számos nem anyagi jellegű tényező áll az eltávozás és a „vissza nem térés” hátterében, amit pozitív hozzáállással relatíve könnyebben meg lehetne változtatni. Orv Hetil. 2017; 158(37): 1458–1468.

Open access

Absztrakt:

A preparatív és klinikai transzfuziológia a nemzetközi és hazai vérellátás sikeres, csodálatos, százmilliók életét megmentő szakmai területe. A kórokozó-átvitel kérdése az 1980-as években a HIV-, C-vírus-haemophilia plazmaeredetű faktorkoncentrátum miatti tömeges francia fertőződés után a figyelem előterébe került, s a donor-szűrővizsgálatok és a kórokozó-inaktiválás gyors fejlődését eredményezte, ami igen nagyban csökkentette a transzfúzióhoz kapcsolódó kórokozó-átvitel kockázatát. Ugyanakkor az elmúlt bő évtizedben látványosan megnőtt az újonnan felismert, potenciálisan vagy valósan betegséget is okozó, részben egzotikus kórokozók száma (például Zyka- vagy Zika-, Ebola-, hepatitis E-vírus stb.), melyek részben transzfúzióval is átvihetők, s melyek szűrésére vagy inaktiválására nem minden, jelenleg használt módszer alkalmas igazán. A közlemény ezen kórokozók klinikai jelentőségére, illetve az új generációs szűrő-, inaktiválómódszerek fejlesztésének fontosságára kívánja felhívni a figyelmet. Egy érdekes, számosságát tekintve semmiképp sem elhanyagolható brit felmérés szerint a többszörös transzfúzió, ha kismértékben is, megnövelheti a későbbi non-Hodgkin-lymphoma gyakoriságát is. Különösen fontos ez olyan betegségben, mint például a haemophilia, amelyben a betegek egy része sok donortól származó plazmaeredetű faktorkoncentrátummal kap heti 3 alkalommal kezelést, vagy pedig génszintetikus készítménnyel, mely praktikusan patogénmentes. Elérkezett annak az ideje, hogy a rendszeres profilaktikus ellátását kapó haemophiliás beteg vagy családja más kezelésekhez hasonlóan teljes körű és reális tájékoztatást kapjon a kétféle kezelési mód előnyeiről és hátrányairól, s ennek megfelelően tudja kialakítani választási preferenciáit. Orv Hetil. 2018; 159(37): 1495–1500.

Restricted access

Absztrakt:

A gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease, IBD) olyan krónikus szomatikus betegségek, melyek prevalenciája világszerte növekvő tendenciát mutat. A tünetek megjósolhatatlansága, a betegséggel járó megváltozott életminőség, testkép, énkép, valamint a lefolyás kiszámíthatatlansága miatt a betegséghez való alkalmazkodásban kiemelt fontosságú a pszichés tényezők, megküzdési stratégiák szerepe. A szomatikus tünetek mellett a kutatások a pszichiátriai kórképekkel (elsősorban hangulat- és szorongásos zavarok) való magas komorbiditást jelzik.

A jelen esettanulmány célja bemutatni az eseten keresztül az alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia (low-intensity psychosocial intervention – LIPI) eszközeit, a terápiás indikációt a krónikus szomatikus betegséghez társuló pszichés zavarok kapcsán. Tanulmányunk egy serdülőkorban Crohn-betegséggel diagnosztizált 21 éves férfi beteg esetét ismerteti, aki a farmakoterápiás nonadherencia mentén került pszichodiagnosztikai célú kivizsgálásra. A diagnosztika diszruptív hangulatszabályozási zavar mellett elkerülő személyiségzavart jelzett (személyiségvizsgáló eljárások: SCID-II és MMPI személyiségteszt, valamint betegségspecifikus kérdőívek: Beck Depresszió Kérdőív, Beck Reménytelenség Skála, Szociális Kogníció Kérdőív, Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, Kognitív Érzelemszabályozási Kérdőív, Rosenberg Önértékelés Kérdőív). A pszichoterápia elsődleges célja a Crohn-betegséghez való adaptív alkalmazkodás elősegítése és a farmakoterápiával való együttműködés kiépítése mellett az indulatszabályozás javítása volt, ezáltal pedig az adaptív megküzdési stratégiák kialakítása. A 25 üléses, alacsony intenzitású kognitív viselkedésterápia elemei között említhető a pszichoedukáció, a motivációs interjú, a kognitív terápia, a viselkedésterápiás intervenciók és a problémamegoldó tréning. A terápia krízisintervenciót és a szomatikus állapotrosszabbodás kapcsán szükséges operációra való felkészítést is magában foglalta. A terápia hatékonyságát az állapotkövető kérdőívek eredményei alátámasztották. A klinikailag jelentős szenvedést okozó pszichiátriai tünetek csökkenése a farmakoterápiás adherencia és az életminőség egyértelmű javulását eredményezték. Mindez alátámasztja tehát, hogy az alacsony intenzitású pszichoszociális intervenciók bizonyítottan hatékony pszichoterápiás formának tekinthetők. Orv Hetil. 2018; 159(9): 363–369.

Open access

A koronavírus elleni védőoltással kapcsolatos vélekedések – az egészségügyi dolgozók szerepe az ismeretek átadásában 2020 decemberében

Opinions about coronavirus vaccination – the role of healthcare workers in communication in December 2020

Orvosi Hetilap
Authors: Veronika Mészáros, Zsuzsanna Mirnics, Zsuzsanna Kövi, Judit Arató, Zoltán Vass, Paszkál Kiss, and Sándor Rózsa

Összefoglaló. Bevezetés: A koronavírus elleni védőoltással kapcsolatos vélekedések igen aktuális, társadalmi szempontból fontos területét adják az egészségmagatartással foglalkozó kutatásoknak. Célkitűzés: Vizsgálatunk a védőoltásról különbözőképpen vélekedő (oltást elutasító, oltást választó, oltáson nem gondolkodó, valamint bizonytalan) csoportok elemzését tűzte ki célul az oltás előnyeinek és hátrányainak, valamint az információforrások használatának tekintetében. Módszer: A mintát „A koronavírus-járvány okozta lelki tényezők utánkövetéses vizsgálatának” 2020 decemberében felvett adatai adják; a vizsgálat során 1009 fő válaszait egyszempontos varianciaanalízissel elemeztük. Eredmények: Eredményeink azt mutatják, hogy a budapestiek és a Közép-Magyarországon élők, az idősebbek, a férfiak, a magasabb iskolai végzettségűek, valamint a házasok választják nagyobb eséllyel a védőoltást. Az oltásról különbözőképpen vélekedő csoportokat az oltás előnyei jobban elkülönítik egymástól, mint az oltás hátrányai. Az előnyök közül a csoportokat főképp a társas, társadalmi érdekekre fókuszáló tételek differenciálják, melyek a járvány megfékezéséről, a fertőzés átadásáról szólnak. A használt információforrásokat elemezve pedig elmondható, hogy mind a négy csoport jobban támaszkodik a személyes (család, barátok) és az orvosi, egészségügyből érkező információkra, mint a médiából érkező hírekre. Következtetés: Az oltási csoportok véleménye az oltás pozitív hozadékait, különösképp társadalmi hasznosságát illetően tér el, mely vélemények a leginkább a személyes kapcsolatokon, így az egészségügyi dolgozók álláspontján keresztül formálódnak. Tehát az egészségügyben dolgozóknak kiemelkedő szerepük van a hozzájuk tanácsért fordulók differenciált megértésében, szakértői tájékoztatásában és megfelelő tanácsokkal való ellátásában. Orv Hetil. 2021; 162(24): 931–937.

Summary. Introduction: Beliefs regarding coronavirus vaccination provide very actual and socially important area in mental health research. Objective: The aim of our study was to differentiate the opinions related to coronavirus vaccination (acceptance, refusal, ignorance, hesitation). We analyzed advantages and disadvantages of vaccination, and the different channels in getting information about the vaccine. Method: Our study is part of the “Longitudinal examination of mental factors caused by the coronavirus epidemic” research project, wave of December 2020. We analyzed the responses of 1009 people by one-way analysis of variance tests. Results: Our results show that elder people, males, and those who have higher education are more likely to accept the vaccine. In addition, those who live in Budapest and Cental Hungary are more likely to choose vaccination against the coronavirus than those living in other areas. The groups with different opinions on vaccination are better discriminated by benefit-related than risk-related opinions. Those benefit-related items showed the largest variance between groups, which focused on social usefulness on curbing the epidemics, preventing the spread of the infection. Analyzing the sources of information, we found that all groups rely more on personal (family, friends) and medical health information than on news from the media. Conclusion: The opinions of the vaccination groups differ mostly regarding the positive benefits of vaccination, especially the social usefulness. Opinions are mostly formed through personal relationships including relations with healthcare workers. Healthcare professionals therefore have a key role in providing a differentiated understanding of those seeking advice, providing expert information and appropriate advice. Orv Hetil. 2021; 162(24): 931–937.

Open access

Absztrakt:

A Zika-vírus az Aedes aegypti és Aedes albopictus szúnyogok által terjesztett Flavivírus. 2015-től robbanásszerűen terjedt el Dél-Amerikában, és 2016-ban már Észak-Amerikában, illetve Európában is jelentettek eseteket. A legtöbb fertőződés tünetmentesen zajlik, azonban várandós nők magzatában microcephaliát okozhat. A vírusfertőzés a Guillain–Barré-szindróma növekvő előfordulásában is szerepet játszhat. Az akut, autoimmun demyelinisatiós betegség súlyos esetben halálhoz is vezethet. Bár specifikus antivirális terápia, 2016 júliusától már DNS-alapú vakcinák hatásosságát vizsgálják emberben. A világ lakosságának több mint a fele él fertőző szúnyogok által elárasztott területen, és a vektorkontroll-stratégiák egyelőre nem elég hatásosak a járvány visszaszorítására. A szúnyogcsípés elleni védekezés leginkább fertilis korú nők és várandósok esetében fontos, főleg, ha járvány sújtotta területre utaznak. Legbiztonságosabb megoldás a gyermekvállalás és az utazás elhalasztása addig, amíg a járvány le nem csillapodik. A globális éghajlati változásoknak köszönhetően hazánkban is rábukkantak már Aedes albopictus fajokra, amelyek a kontinensen lassan, de folyamatosan terjednek, viszont ezek megtelepedéséről még nem rendelkezünk információval. Magyarországon behurcolt esetekkel találkozhatunk, és egyelőre nem kell a járvány hazai kialakulásától tartani. A szomszédos országokban, például Szlovéniában és Szlovákiában, már jelentettek fertőzéses eseteket. A Zika-vírus jövője egyelőre kiszámíthatatlan, de a Dengue- és a Chikungunya-vírus világméretű terjedését tekintve, a Zika-vírus valószínűleg a nyomdokaikba lép a közeljövőben. Orv. Hetil., 2017, 158(15), 563–571.

Restricted access