Search Results

A dentoalveolaris sebészeti beavatkozások közül az egyik leggyakoribb, legtöbb nehézséggel és szövődménnyel járó műtétet a bölcsességfogak sebészi eltávolítása jelenti. A téma mind gyakorisága, mind annak sokszínűsége miatt nagyon aktuális. Sokszínű azért, mert diagnosztikus értékelése a foggyökér–canalis mandibulae viszonylatában nagy szakértelmet igényel, sebészi technikája az esetek nagy részében nem sablonszerű, a sebész sokszor improvizációra kényszerül. A komplikációk és szövődmények mindennapos feladataink közé tartozó ellátása relatíve gyakori, s néha komoly intézeti hátteret igényel. A témával foglalkozó szakirodalom hatalmas, a javasolt útmutatók gyakran évről évre változnak. A szerzők áttekintik a bölcsességfogak eltávolításának indikációit, kontraindikációit, diagnosztikáját, sebészi kezelésüket, a bölcsességfogak műtéti eltávolításával kapcsolatos szövődményeket, azok ellátását. Kitekintést adnak az egyes nemzetközi iskolák protokolljaira, és megfogalmazzák a hazai általános orvosok, fogorvosok, dentoalveolaris sebészek számára aktuális ajánlásokat. Orv Hetil. 2023; 164(48): 1887–1894.

A Crohn-betegség gyógyszeres kezelése az utóbbi 20 évben jelentősen megváltozott, az immunszuppresszív szerek egyre gyakrabban és egyre korábban kerülnek alkalmazásra. Ezzel szemben a sebészi beavatkozások száma még mindig magas, és kevés bizonyíték van arra, hogy a Crohn-betegség kimenetele változott az utóbbi évtizedben. Célok: A szerzők célkitűzése az volt, hogy megvizsgálják a sebészi beavatkozások rizikóját és a változó gyógyszeres kezelési stratégia közötti kapcsolatot a Veszprém megyei populációs alapú adatbázis alapján. Módszer: 506, az adott periódusban diagnosztizált (incidens) Crohn-beteg adatait elemezték (életkor a diagnóziskor 31,5 SD 13,8 év). A fekvő és a járó betegek adatait folyamatosan követték. A tanulmány által vizsgált populációt három csoportba osztották a diagnózis éve szerint (kohorsz A: 1977–1989, kohorsz B: 1990–1998, kohorsz C: 1999–2008). Eredmények: Összességében az azathioprint, a szisztémás szteroidot és a biológiai kezelést (ami csak 1998 óta érhető el) a betegek 45,8%-a, 68,6%-a és 9,5%-a kapott. Az egy és öt éven belüli azathioprinkezelés 3,2% és 6,2% volt az A csoportban, 11,4% és 29,9% a B csoportban és 34,8% és 46,2% a C csoportban. Többváltozós Cox-féle regressziós analízisben szignifikáns összefüggés volt kimutatható az azathioprinkezelés kezdete és a diagnózis időpontja (p<0,001), a diagnóziskori életkor (p<0,001), a betegség viselkedése (p<0,001) és a szisztémás szteroid adásának igénye (p<0,001) között. A sebészeti beavatkozások száma a vizsgált periódusban csökkent (P_Logrank = 0,022, P_Breslow = 0,07). Többváltozós Cox-analízisben (HR: 0,43, 95% CI: 0,28–0,65) és propensity score modellben (HR: 0,42, 95% CI: 0,26–0,67) a korai azathioprin adása szignifikáns kapcsolatot mutatott a reszekciós műtét valószínűségével. Következtetés: A szerzők populációs alapú vizsgálatban igazolták, hogy az utóbbi években sebészeti beavatkozások számának csökkenése független kapcsolatot mutat az agresszívebb kezelési stratégiával, az egyre gyakoribb és korábbi azathioprinhasználattal. Orv. Hetil., 2012, 153, 541–552.

Összefoglaló cikkünkben a colon- és rectumcarcinomák sebészeti kezelésében az elmúlt években megjelent új elveket, új ötleteket és technológiákat tekintjük át. A tanulmány narratív összefoglalás, mely tematikusan kiemelt colorectalis sebészeti irodalmi ismeretek gyűjteményét adja két, a colorectalis sebészetben jártas sebész független válogatása alapján. A coloncarcinomák esetében a komplett mesocolon-excisiót (CME), illetve a radikális lymphadenectomiát, a jobb és bal colonfél tumorainak biológiai eltéréseit, valamint a tumorbiológiai jellemzők alapján a neoadjuváns gyógyszeres kezelés lehetőségeit értékeljük. A rectumcarcinomák sebészeti megoldásai közül a transanalis teljes mesorectum-excisio (TaTME), a robotsebészet, az intersphinctericus reszekciók, illetve a lymphadenectomia radikalitásának kérdései, végül a szervkímélő rectumsebészet kerül tárgyalásra. A colon- és a rectumcarcinoma sebészete mára jelentősen eltérő utakra jutott. A technikai, technológiai innováció nyújtotta lehetőségeket a patológiai, onkológiai ismeretekkel összhangban személyre szabott terápiás lehetőségekként indokolt a mindennapokban multidiszciplináris döntés alapján alkalmazni. Orv Hetil. 2024; 165(2): 43–50.

Absztrakt

A sebészeti szakma világszerte lépéshátrányban van a klasszikus gyógyszerfejlesztéshez képest az új eljárások bevezetésével kapcsolatos szakmai és etikai kérdésekre adott válaszadásban. Az invazív eljárások megítéléséért felelős szakemberek nagy kihívással küzdenek, amikor meg kell felelniük a bizonyítékon alapuló orvostudományi kutatás követelményeinek, valamint az erőforrás allokációért felelős szervezetek felvetéseire. Az álműtétes kar a kontrollcsoportos kísérletes sebészi orvostechnikai vizsgálatok egyik kevésbé ismert módszere. Korábban klinikai vizsgálatokban csak alkalmanként kapott szerepet; napjainkban azonban egyre többen vetik fel rendszeres alkalmazhatóságának kérdését is. Az álműtét alkalmazhatóságának végiggondolása segít kidolgozni egyéb, sebészeti orvostechnikai kutatási problémákat, döntéseket.

Összefoglaló. Esetismertetés: A gyomor subepitheliális tumorainak laparoszkópos ékresectiója egy széleskörűen elfogadott és alkalmazott eljárás. A gastro-oesophagealis junctio (GOJ) közeli elváltozások esetén ez a technika azonban a gyomorbemenet szűkületének magas kockázata miatt erősen korlátozott. Ilyen lokalizáció esetén megfelelő technika lehet a laparoszkópos transgastricus resectio. Esetünkben egy 44 éves férfi dysphagiájának hátterében azonosított subepitheliális tumor resectióját végeztük el ilyen módon. A műtét során a pneumoperitoneum készítését követően a gyomrot orogastricus szonda segítségével insuffláltuk, majd 3 darab ballonnal rendelkező portot vezettünk a gyomorba. A 6 × 3 × 3 cm-es elváltozás intragastricus kimetszését követően a nyálkahártyát tovafutó öltéssorral zártuk. A speciment zsákba helyeztük, majd a gyomorból és a hasüregből eltávolítottuk. A portok gastrotomiás nyílásait zártuk. 24 órán át nasogastricus szondát hagytunk hátra, hasűri draint nem hagytunk vissza. A pneumoperitoneum idő 115 perc volt, vérveszteséget vagy intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Eseménytelen posztoperatív szak után a beteget a műtétet követő harmadik napon otthonába bocsátottuk. A szövettani vizsgálat leiomyomát igazolt. Megbeszélés: Bár a páciens utánkövetése még folyamatban van, az irodalmi adatok alapán GOJ közeli elváltozások esetén a transgastricus technika biztonságos, hatékony, valamint jó funkcionális eredményt biztosító eljárás, a kiújulás magasabb kockázata nélkül.

Summary. Case report: Laparoscopic wedge resection of the subepithelial tumors of the stomach is a widely accepted and utilized approach. The use of this technique for lesions located near the gastroesophageal junction (GEJ) is rather limited by the high risk of consequential stenosis of the gastric inlet. The laparoscopic transgastric resection can be a feasible choice for this location. A 44-year-old male patient had been investigated for dysphagia, which confirmed a subepithelial gastric lesion. We performed the resection of the tumor using this technique. After the creation of pneumoperitoneum, the stomach was insufflated using an orogastric tube, then 3 balloon-type ports were inserted intragastrically. The 6×3×3 cm large tumor was resected and the mucosa was closed by running sutures. The specimen was placed into a plastic bag, then retrieved from the stomach and the abdominal cavity. The gastrotomy sites of the ports on the stomach were closed. A nasogastric tube was left in situ for 24-hours without any intraabdominal drains. The pneumoperitoneum time was 115 minutes long, blood loss or intraoperative complication was not noticed. The postoperative period was uneventful, and the patient was discharged from the hospital three days after surgery. The histological examination confirmed the diagnosis of leiomyoma. Summary: Even though the follow-up of the patient is ongoing, according to the scientific literature, transgastric resection of subepithelial tumors located near the GEJ is a safe and effective technique, which provides good functional results, without having a higher risk for recurrence.

Összefoglaló. Az Európai Unió ciklusról ciklusra egyre több forrást különít el kutatás-fejlesztés és innováció támogatására. A projektek keretében megalakult munkacsoportok közreműködésével olyan innovatív megoldások születhetnek, amelyek választ adhatnak napjaink sürgető társadalmi kérdéseire. A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Tanszéke 2014-től vesz részt az Erasmus+ program által támogatott nemzetközi konzorciumokban, amelyek fő célja a sebészeti szakképzés oktatás-módszertani modernizációja, illetve az IT-technológia nyújtotta újdonságok páneurópai szintű integrálása a sebészeti rezidensképzésbe. A közlemény röviden összefoglalja azokat a nemzetközi projekteket, amelyekben a Tanszék az elmúlt 7 évben részt vett.

Summary. The European Union is earmarking more and more resources each cycle to support research, development and innovation, and the projects set up by the working groups are helping to develop innovative solutions to reflecting societal issues of today. Since 2014, the Department of Surgical Research and Techniques of the Cardiovascular Center at Semmelweis University has been participating in international consortia supported by the Erasmus+ programme, which aim to modernise the teaching methodology of surgical training and to integrate IT technology into the training of surgical residents at pan-European level. This paper briefly summarises the international projects in which the Department has been involved over the last 7 years.

Absztrakt

A laparoscopos (LAP) vastagbélműtéteket egyre szélesebb körben alkalmazzák világszerte. Nagy összehasonlító tanulmányok részletezik az előnyöket, de kevesebb az adat a hétköznapi gyakorlat tapasztalatairól. A jelen közlemény az I. sz. Sebészeti Klinika 2004–2011 közötti, szelekció nélküli colorectalis műtéti beteganyagát dolgozza fel. A 393 beteg közül malignus tumor miatt 333 került műtétre. A T3 daganatok aránya 62,7% volt. Szinkrón májáttétet észleltünk 18 esetben, közülük 3 solitaer, resecabilis, 15 multiplex inoperábilis áttét volt. Minden esetben sikeres bélresectióra került sor. A szövődmények teljes beteganyagra vonatkoztatott aránya 9,9%, a kórházi halálozás 2,0% volt. A szövődménymentes esetek átlagos ápolási ideje 6,7 nap volt. 9 esetben „single incision” műtét történt szövődménymentesen, az ápolási idő itt 4 napot vett igénybe. Rectumtumorok esetében az abdominoperinealis exstirpatiók aránya 9,3%-ot, a resectiós műtéteké 90,7%-ot tett ki. 59 betegnél (15%) került sor konverzióra. A műtéti idők a vizsgált idő alatt csökkentek, de mind a műtéti idő, mind a konverziók aránya jellemzően operatőrfüggő. A laparoscopos módszer alkalmas minden típusú elektív colorectalis sebészi kórkép kezelésére. A módszer elterjesztéséhez rendszeres, szervezett képzés szükséges.

Absztrakt

Jóllehet a körvarrógépek használta világszerte elterjedt, különösen a rectumanastomosisok elkészítésére, a forgalomban lévő eszközök alkalmazhatóságáról kevés közlés lát napvilágot. 2008. május és 2009. március között 9 sebészeti osztályon összesen 136 betegen alkalmaztak CS® körvarrógépeket anastomosis készítésére a rectumon. A prospektív vizsgálat a rectum felső és középső harmadán készített varratokat elemezte, a vizsgálatba 5 olyan esetet is bevontak, ahol az anastomosis a rectum alsó harmadában készült. 115 adenocarcinoma, 16 egyéb malignus daganat, 5 benignus elváltozás miatt került sor infraperitonealis resectióra. 20 műtét laparoscoppal, 116 hagyományos módon történt. A 32 mm átmérőjű eszközt 50, a 28 mm-est 85, a 25 mm-est 1 esetben használták. Intraoperatív technikai hiba 4 esetben fordult elő, a kiegészítő beavatkozással az anastomosis korrigálható volt. Posztoperatív szövődmény ezekben az esetekben nem fordult elő. Késői varratelégtelenséget 5 esetben észleltek, ebből 3 spontán gyógyult, 2 esetben reoperációra került sor. A teljes beteganyagban 2 haláleset fordult elő, ez 1,4%-os mortalitásnak felel meg. A CS® körvarrógépek megfelelőnek bizonyultak infraperitonealis rectumanastomosis céljára.

Absztrakt:

A gastrointestinalis traktus duplikációi ritka, congenitalis elváltozások. 80%-ban 2 éves kor előtt diagnosztizálják őket. A szájüregtől az anusig bármelyik szakaszon előfordulhatnak, de a leggyakrabban az ileum duplikációjával találkozhatunk. Klinikai megjelenésük nem specifikus és rendkívül sokféle lehet, megnehezítve a diagnózis felállítását. Éppen ezért számtalan képalkotó vizsgálat elvégzése ellenére is csupán műtéti, majd patológiai lelet tudja megerősíteni a diagnózist. A 23 éves nőbeteg hasi panaszai miatti kivizsgáláskor bizonytalan kismedencei képletet találtak, amelynek pontos eredete az elkövetkező 6 év során történt számtalan hüvelyi, hasi ultrahang (UH)-, hasi CT- és MR-vizsgálat, kolonoszkópia, laparoszkópia, sebészeti, nőgyógyászati és gasztroenterológiai vizsgálat során sem volt tisztázható: ovarialis cysta, vékonybéltágulat és Crohn-betegség gyanúja merült fel. Az utóbbi miatt megfelelő gyógyszeres kezelésben is részesült, melyre panaszai átmenetileg javultak. A hasi fájdalom, láz miatt készült UH intramuralis tályog lehetőségét vetette fel, ezért akutan ileocaecalis reszekció történt. A patológiai vizsgálat fedezte fel, hogy a beteg panaszainak hátterében az ileum duplikációja állt. Az ismertetett elváltozást rendkívül ritka előfordulása ellenére is érdemes számon tartani a nem tisztázott eredetű ileocaecalis hasűri térfoglalások differenciáldiagnosztikájában. Annak ellenére, hogy felnőtteknél szinte egyetlen leírt esetben sem jutottak diagnózishoz műtét nélkül, felhívja a figyelmet a lassan már feledésbe merülő pontos anamnézisfelvételre és a társszakmák közötti megbeszélések, konzíliumok szükségességére, fontosságára. Orv Hetil. 2018; 159(52): 2217–2221.

A pácienseink kezelésekről való tájékozottsága a megfelelő kommunikáció nagyon fontos eredménye. Az elégtelen kommunikáció félreértésekhez, aggodalomhoz és peres eljárások indításához vezethet. A betegoktatás céljából számos eszköz használható, de sebészeti beavatkozások esetében a műtétek filmre rögzítése a legmegfelelőbb. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a műtéti felvételek használhatóságát kívántuk tisztázni a tájékoztatás során, a pácienseink véleménye alapján. Betegek és módszer: A szerzők 100, nőgyógyászati endoszkópia előtt álló pácienst kérdeztek meg, hogy beleegyeznek-e abba, hogy a műtétjükről felvétel készüljön. A szerkesztett felvételeket a kórházból való távozás előtt mutatták be a betegeknek, akik egyúttal egy kérdőívet is kitöltöttek. Eredmények: A csoport összes páciense beleegyezett a felvétel készítésébe, és 92 beteg kívánta a műtéti felvételt megtekinteni. A filmek átlagos hosszúsága 5 perc volt. A páciensek 88%-a gondolta úgy, hogy a felvétel megtekintése hozzásegítette őket a betegségük és a kezelés lényegének jobb megértéséhez. Összegzés: A szerkesztett filmfelvételek segíthetnek abban, hogy a páciensek megértsék a betegségük, illetve a kezelés lényegét. Annak ellenére, hogy ez egy időigényes tájékoztatási forma, a filmek segíthetnek továbbá abban is, hogy a családorvosok is tájékozódhassanak betegeik kezeléséről.