Search Results
Hogyan és miért vált a kutya a kognitív viselkedéstudomány „csimpánzává”?
How and Why the Dogs Have Become the „New Chimpanzees” for Cognitive Scientists?
Az elmúlt 20 év kutatásai egyértelműen igazolták, hogy a kutya (Canis familiaris) az emberrel való hosszú együttélésnek és az emberi környezethez való alkalmazkodásnak köszönhetően az emberszabásúakkal egyenértékű modellfajként szolgálhat az emberi társas viselkedési készségek kialakulásának vizsgálatában. Ez a sajátos domesztikációs utat bejárt faj ugyanis mindamellett, hogy egyedülállóan érzékeny az emberi vizuális jelzésekre, kötődik a gazdájához, a nyelv használata nélkül is jól megérteti magát, és megérti az ember szándékait, a legkülönbözőbb helyzetekben képes együttműködni az emberrel és társas-kommunikációs készségeit tekintve összességében „csecsemőszerű” jellegzetességeket mutat.
Ehhez képest meglepő, hogy a kutya viselkedésének tudományos vizsgálata csak az 1990-es években kezdődött. A viselkedéskutatók kutya iránti érdeklődése egyrészt összefügg az etológia és a kognitív pszichológia történetének összefonódásával, másrészt a háziasításról mint viselkedésevolúciós folyamatról való tudományos gondolkodás megváltozásával. Ezek nyomán jelentek meg ugyanis azok a kísérleti paradigmák, melyek lehetővé tették, hogy új hipotézisek által inspirált magyarázatokat keressünk a kutya és ember közötti interakciók sajátosságaira, a kutya kivételes szociális érzékenységére és a kommunikációs jelzések tanulásban betöltött szerepére.
A közelmúlt tudománytörténeti mozzanatait is felelevenítő áttekintésünk a kutyaelme-kutatás elmúlt két évtizedének legfontosabb motivációit és főbb fordulatait mutatja be. A kísérletező kutató szemével ismerteti azt a történetet, melynek során a kutya a viselkedéstudomány számára a „farkas elbutult változatá”-ból az „emberi viselkedést egyedülálló módon szimuláló” fajjá vált. Mára már nem kétséges, hogy a kutya viselkedésének és elmeképességeinek elemzése elvezethet minket ahhoz, hogy jobban megértsük az emberré válás során fontos szerepet játszó adaptációs kihívások kognitív képességekre gyakorolt hatását.
A környezet és a saját énkép által támasztott egyre növekedő elvárások, a személyiségbeli és motivációs rendszer sajátosságai, valamint az előzetes tapasztalatok alapján rögzült válaszadási módok egyaránt befolyásolják az agresszív viselkedés sajátosságait és az alkalmazott megküzdési stílust a serdülők körében. Jelen tanulmányban célunk a serdülők agresszív megnyilvánulásainak jobb megértése, valamint a megküzdés sajátosságainak feltérképezése volt. Vizsgálatunk az agresszió kifejezésének nemek és életkor szerinti különbözőségeit, valamint az agresszió és a megküzdés kapcsolatát elemzi. Eszközeink a magyarországi populációra adaptált Spielberger-féle Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, valamint a megküzdési stílust vizsgáló Lazarus és Folkman-féle Konfliktusmegoldó Kérdőív, Rózsa és mtsai adaptációja után. A vizsgált minta 148 serdülőt tartalmaz a 9–12. évfolyamos korcsoportból, átlagéletkoruk 17 év volt. Eredményeink szerint a fiúk és a lányok agressziója hasonló mértékűnek bizonyult, ugyanakkor a két nem megküzdési stílusa különbözött. A lányok inkább alkalmaznak érzelmi megküzdést és a visszahúzódást, mint a fiúk. Ugyanakkor az általunk vizsgált mintában az érzelmi indíttatású cselekvések és a visszahúzódás következetes alkalmazása figyelhető meg a megküzdés folyamatában. Az agresszió mind a problémacentrikus, mind az érzelemcentrikus megküzdés formáiban jelen van, azonban az utóbbi esetén az agresszió kifejezési formáinak jelenléte nyilvánvalóbb.
A szerzők a “Pannónia” multicentrikus serdülőpszichiátriai felmérés keretében négy dunántúli gyermekpszichiátriai gondozóban egy év alatt jelentkezett összes új beteg közül az Ottawai Önsértő Kérdőív alapján önsértő magatartásúnak bizonyult 72, 14-18 éves fiatal anyagából áttekintették 48 lány (életkori átlag 16.1 év) M.I.N.I. Plusz diagnosztikai interjúval megerősített klinikai diagnózisait. A gondozókban jelentkezőknél 10,2%-ban, a kezelésben részesülő serdülőkorú fiatalok között már több mint egynegyedüknél (25,6%) találtak önsértő magatartást, ami a vártnál gyakoribb előfordulási arány. Megállapítják, hogy a serdülők többsége major depresszióban, vagy valamilyen szorongásos zavarban szenved, gyakori továbbá a szuicid magatartás is. Ezek a betegségek mind monodiagnózis, mind pedig komorbid társbetegség formájában egyaránt előfordulnak, ugyanis az állomány több mint kétharmada a többes diagnózis tüneti feltételeit is kielégítette. Az önsértő serdülők magatartástüneteit (a rizikómagatartás gyakorisága, lefolyása, okai, fajtái, a kísérő érzelmek, az akció “hozama” az önsértő serdülő számára, következmények) a tanulmány részletesen jellemzi, és sor kerül néhány epidemiológiai megállapításra is.
Here we suggest that subjects' performance in a traditional object permanence paradigm could be based on the contribution of different cognitive capacities such as (1) the ability to represent an object mentally in case of invisible displacements; (2) the ability to use appropriate deductive inferences; (3) the ability to use associative learning and local rules or cues; and (4) the presence of appropriate motivation to solve the task. In addition to these, there is another factor that may contribute to the performance, at least in some social species: (5) the ability to identify and use social rules that are formed by the interaction with the experimenter during the consecutive object hiding and search tasks. Experiment 1 was designed to demonstrate that such social rules may have an independent influence on the performance of both human and dog subjects during consecutive object hiding and search tasks. The behaviors of adult and preschool humans and adult pet dogs were compared in a modified version of the successive invisible displacements task (no object condition) and in a similar task in which, however, the location of the target object was well known by the subjects (game condition ). During the no object condition most of the humans and dogs performed a full and systematic search of all potential hiding places. However, results in game condition indicate that Piagetian object permanence tests may be interpreted by both dogs and humans not only as object hiding and finding tasks, but, alternatively, as social-behavioral games of different sorts that may contribute to the systematic search performance. It seems that successful performance on such tasks should not be interpreted exclusively as indicating a representational understanding of object permanence and an ability for deductive inferences. A second experiment was directly designed to demonstrate the influential effect of social rules in the object hiding and finding tasks. Results show that the functional 'opacity' of the Hider's behaviour (i.e., performing both functionally relevant and irrelevant actions upon hiding) enhanced the emergence of 'obeying social rules' (i.e., dogs tended to perform search behaviour, although they knew the location of the target object). We suggest that during their domestication dogs may have been selected for certain human-like capacities such as recognising and following social rules in the context of interacting with humans.
A személyiség egzisztenciális/spirituális tartományának szerepe a serdülőkori egészségmagatartásban az egészségpszichológia szempontjából kevéssé vizsgált terület. Jelen tanulmányunk erdélyi serdülők (N = 406; 15–18 évesek, átlagéletkor = 16,5 év; 42,1% fiú, 57,9% lány) körében végzett vizsgálat eredményein alapul, amelynek fókuszában az élet értelmessége és az egészség-, valamint rizikómagatartások összefüggésének vizsgálata áll. Esélyhányadosok segítségével elemzésünk rávilágított az értelemkeresés és a reményvesztettség ellentétes irányú összefüggésére (például az értelem keresése és a rizikómagatartás összefüggésére az esélyhányados: OR = 0,798, 95% CI = 0,674–0,946, p < 0,01; a reményvesztettség esetében ugyanakkor OR =1,149, 95% CI = 1,032–1,279, p < 0,05). Adataink kiemelik, hogy az élet értelmességére irányuló keresés nem negatív hiányállapot, hanem ellenkezőleg, a jelentésteremtéssel összefüggő aktív, kognitív-motivációs struktúra. Az eredmények ugyanakkor rámutatnak, hogy serdülőkorban az egészség- és rizikómagatartások viszonylatában az értelemkeresés befolyása az élet értelmességénél meghatározóbb.
sensation seeking to adolescents’ motivations for alcohol, cigarette, and marijuana use. Addictive Behaviors , 26 , 803–825. Loba P. The relations of trait anxiety, anxiety sensitivity
A babaséma optimumának vizsgálata élettelen tárgyakon
Examining the optimal level of the baby schema on lifeless objects
.00411 Glocker , M. L. , Langleben , D. D. , Ruparel , K. , Loughead , J. W. , Gur , R. C. , & Sachser , N. ( 2009 ). Baby Schema in Infant Faces Induces Cuteness Perception and Motivation for Caretaking in Adults . Ethology , 115 ( 3 ), 257 – 263
S. Kopczinski A. Huttner H. Hauner 2009 T.O.M. (Therapie der Obesitas mit Motivation) — Ein
anxiety: Experiencing flow in work and play 1975 Deci, E. L. , & Ryan, R. M. (1985). Intrinsic motivation and
Notes on contributors
for the Special Issue on Adult L2 Learner Autonomy of Journal of Adult Learning, Knowledge and Innovation
interest is the sociopsychological aspects of second-language learning and teaching as well as second- and foreign-language motivation. Contact details: Department of English Applied Linguistics, School of English and American Studies, Eötvös
