Search Results
://www.euro-notes.eu/workshop/ http://www.eats.fr/ http://www.nesacademy.org/ Váradi G., Lukovich P., Gerlach K. és mtsai: Transzlumináris endoszkópos sebészet – új
Absztrakt
Bevezetés: A pseudomyxoma peritonei (PMP) egy nagyon ritkán előforduló sebészeti kórkép, amely a hasüreget vagy mellüreget érinti. Jellemzője a mucinosus ascites, valamint a leggyakrabban a vastagbélből vagy a féregnyúlványból kiinduló low-grade carcinoma. Pleuralis érintettség többnyire akkor jelentkezik, ha a hasi sebészeti beavatkozáskor a rekeszizmon lyuk keletkezik, vagy a tumor progrediál, vagy fejlődési rendellenesség kapcsán a has- és mellüreg között összeköttetés van. Esetismertetés: 44 éves nőbetegnél kezelt peritonealis érintettség után bal oldali pleuralis manifesztáció jelentkezett. Tekintettel a pulmo és pleura érintettségének kiterjedtségére, a radikális műtét esélyét elvetettük, cytoreductióra törekedtünk, és intraoperatív kemoterápiát alkalmaztunk. Megbeszélés: A pleuralis érintettség extrém ritkaságnak számít, kedvezőtlen prognózisú. Kezelése megegyezik az intraabdominalis kezeléssel, amennyiben arra lehetőség van, kiterjesztett cytoreductio, valamint helyi vagy szisztémás kemoterápia javasolt. Következtetés: A PMP egy nagyon ritka és rossz prognózisú kórkép. Extraabdominalis manifesztációja ritkán fordul elő. Kezelésében sokat segíthet a korai felismerés.
Az implantátumbehelyezéssel történő emlőnagyobbítás évtizedek óta az egyik leggyakrabban végzett esztétikai plasztikai sebészeti beavatkozás. Az életkor előrehaladtával a több millió implantált egyre nagyobb arányban kerül az emlőrákra veszélyeztetett korcsoportba, így a jövőben az implantált emlőben kialakuló rosszindulatú daganat klinikai megjelenése gyakoribbá válik. Bár az implantátum nem áll összefüggésben a tumor kialakulásával, az ilyen esetek számos különleges megfontolást igényelnek a diagnosztikában, a terápiában és az utánkövetésben. Az implantátummal megnagyobbított emlő daganatainak szakszerű, a modern onkoplasztikus elveknek megfelelő multidiszciplináris ellátása csak a megfelelő onkológiai, emlő- és plasztikai sebészeti ismeretek alapján lehetséges. Közleményünkben a hazánkban is várhatóan gyakrabban előforduló speciális onkológiai és esztétikai állapot szakirodalmának széles körű áttekintését folytatjuk, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2011, 152, 1679–1691.
Az összes emlőtumor 5–20%-a centrális elhelyezkedésű. Évtizedeken át, tradicionálisan ezen daganatok sebészi kezelése a mastectomiát jelentette. Az emlőbimbó nagy arányú tumoros érintettsége az emlőbimbó-komplexum radikális sebészi eltávolítását teszi szükségessé. Az onkoplasztikus sebészi technikák jól szelektált esetekben lehetővé teszik, hogy az emlőbimbóval együtt történő radikális centrális quadrantectomiát követően megfelelő esztétikai eredményt érjünk el. Közleményünkben összefoglaljuk a centrális tumorok emlőmegtartó műtéteinek indikációit, technikáit és eredményeit. Orv. Hetil., 151, 2105–2112.
Az emlőduktoszkópia modern, minimálisan invazív eljárás, amely lehetővé teszi a ductalis rendszer direkt, in vivo megfigyelését, elsősorban váladékozó emlőnél. A gyorsan fejlődő technika alkalmas a ductalis epithelium célzott mintavételére citológiai, valamint molekuláris vizsgálatok céljára. Egyes intraluminalis laesióknál a „high-tech” eszközök már a polypectomiát vagy a lézeres vaporizációt is lehetővé teszik, illetve fontos szerepet játszanak a ductus vagy az úgynevezett terminális ductolobularis egység irányított sebészi kimetszésében. A felsoroltak elősegíthetik a malignomák korai, még a képalkotó megjelenés előtti diagnózisát, illetve a nagy rizikójú betegcsoport kontrollját. Ductalis in situ tumoroknál a duktoszkópia anatómiai egységű sebészi eltávolítást és ezzel emlőmegtartó műtéteknél a radikalitás optimalizálását segítheti. A szerzők először magyar nyelven részletesen közlik az emlőduktoszkópia technikáját, valamint széles irodalmi áttekintést adnak. Orv. Hetil., 2011, 152, 1284–1293.
University Clinical Centre’s between 2010–2015. Value Health 2018; 21(Suppl 1): S114–S115. 37 Mészáros J. One-day surgery in Hungary 2010–2012. [Egynapos sebészet helyzete
Gödri, V., Haidegger, T., Saftics, G., et al.: In vitro development of laparoscopic skills. [A laparoscopos készségek in vitro fejlesztése.] Magyar Sebészet, 2012, 65 , 212–217. [Hungarian] Saftics G
A szívtroponinok laboratóriumi mérési módszereinek fő analitikai jellemzői: történeti és modern nézőpont
Main analytical characteristics of laboratory methods for the determination of cardiac troponins: a review from the historical and modern points of view
Összefoglaló. A cardialis troponinok biomarkerként való alkalmazása az akut myocardialis infarctus diagnosztikájában nagy múltra tekint vissza, és ez idő alatt jelentősen megváltoztak a cardialis troponinok diagnosztikai jelentőségével kapcsolatos elképzelések. Ez pedig a szívtroponinok és mindenekelőtt az érzékenység mérésére szolgáló laboratóriumi módszerek fejlődésének köszönhető. A legelső laboratóriumi módszerek, amelyeket több mint 30 évvel ezelőtt fejlesztettek ki a cardialis troponinok vérszérumban való kimutatására, még rendkívül alacsony érzékenységűek voltak, ezért csak 12–24 órával az akut myocardialis infarctus jelentkezése után tudták kimutatni a diagnózis felállításában jelentőséggel bíró troponinszintet. Ezenkívül a szívtroponin molekuláinak diagnosztikai reagensei nem specifikus módon kölcsönhatásba léphetnek a vázizombeli troponin molekuláival, ami a vázizmok betegségei és sérülései esetén a cardialis troponin koncentrációjának gyakori hamis pozitív növekedéséhez vezetett. Ahogy a cardialis troponinok mérési módszerei javultak, érzékenységük növekedésével (nagy érzékenységű cardialis troponinok) új lehetőségek nyíltak meg az akut myocardialis infarctus korai diagnózisának felállítására, és többek között modern diagnosztikai algoritmusokat is kifejlesztettek: 0–1 órás, 0–2 órás, 0–3 órás. Ez a korai diagnózis felállítását engedte meg azoknál a betegeknél, akiknek mellkasi fájdalmaik voltak, s ezzel korábban dönthettek a páciens gyógyításának optimális taktikájáról. Miután bevezetésre kerültek a cardialis troponin szintjének nagy érzékenységű mérési módszerei, a cardialis troponin molekuláinak biológiájával kapcsolatos elképzeléseink némileg megváltoztak, különösképpen, hogy innentől kezdve már nem tekinthetők szigorúan intracelluláris molekuláknak, mivel minden egészséges emberben kimutathatók, valamint nemi, életkori és cirkadián tulajdonságokat is felfedeztek a cardialis troponin koncentrációiban, amelyek ugyancsak szerepet játszhatnak az akut myocardialis infarctus diagnózisának felállításában. Arról nem is beszélve, hogy a nagy érzékenységű cardialis troponinok alkalmazási lehetőségei messze túlmutatnak az akut myocardialis infarctus diagnózisán. A jelen cikk egy történeti és egy modern perspektívát kíván bemutatni a cardialis troponinok legfontosabb analitikai jellemzőiről, érintve az azok biológiájára vonatkozó új adatokat és felhasználásuk új diagnosztikai lehetőségeit is. Orv Hetil. 2022; 163(1): 12–20.
Summary. Throughout a very long history of using cardiac troponins in clinical practice as biomarkers of acute myocardial infarction, there have been significant changes in ideas about their diagnostic value. Such a circumstance is caused by the improvement of laboratory methods of cardiac troponin determination and, first of all, sensitivity. Thus, the very first laboratory methods designed to detect cardiac troponins in serum, developed over 30 years ago, had extremely low sensitivity, due to which they could detect diagnostically significant levels of troponins only 12–24 hours after the development of acute myocardial infarction. In addition, diagnostic antibodies directed against cardiac troponin molecules could interact nonspecifically with skeletal troponin molecules, leading to frequent false-positive increases in cardiac troponin concentrations in skeletal muscle disease and injury. As the methods of determining cardiac troponins improved, increasing their sensitivity (high-sensitivity cardiac troponins), the prospects for early diagnosis of acute myocardial infarction opened up, in particular, modern diagnostic algorithms: 0–1 hour, 0–2 hours, 0–3 hours. This allowed earlier diagnosis of patients who came with chest pain, and earlier decision-making on the choice of optimal tactics for the treatment of patients. With the introduction of high-sensitivity cardiac troponin assays, our understanding of the biology of cardiac troponin molecules has changed somewhat, in particular, they are no longer considered strictly intracellular molecules, as they are now detectable in all healthy individuals, and gender, age and circadian patterns in cardiac troponin concentrations have been discovered, which may have an impact on the diagnosis of acute myocardial infarction. Moreover, the possibilities of using highly sensitive cardiac troponins go far beyond the diagnosis of acute myocardial infarction. This article presents a view of the main analytical characteristics from a historical and contemporary perspective, covering some new data on the biology of cardiac troponins and new diagnostic possibilities for their use. Orv Hetil. 2022; 163(1): 12–20.
Absztrakt
Bevezetés: A megfelelő sebészi kezelési módszer vitatott a benignus multinodularis golyvák kezelésében. Klinikai tapasztalatainkról számolunk be, amelyeket a multinodularis golyvák total thyreoidectomiával történő kezelésében a műtétek kimenetelére, szövődményeire fókuszálva szereztünk, majd értékeljük a módszer hatásosságát és biztonságosságát. Anyag és módszer: Retrospektíve elemeztük 264, 2000 és 2006 között multinodularis golyva miatt total thyreoidectomiával kezelt beteg adatait. Vizsgáltuk a műtéti indikációkat, az átlagos kórházi ápolási időt, a korai és késői szövődményeket, a szövettani vizsgálat eredményeit különös tekintettel az incidentális pajzsmirigyrákok gyakoriságára és átlagosan 6,2 évvel a beavatkozást követően a rekurrencia előfordulását. Az eredményeket az irodalmi adatokhoz hasonlítottuk. Eredmények: A sebészeti beavatkozást 174 betegnél (65,9%) kompressziós és/vagy dislocatiós tünetek, 74-nél (28%) hyperthyreosis, a többinél kozmetikai probléma indokolta. Az átlagos kórházi ápolási idő 4 nap volt. Harmincegy betegnél (11,7%) alakult ki átmeneti hypocalcaemia, azonban ez csak 1-nél (0,3%) okozott klinikai tüneteket, és csupán 4 betegnél (1,5%) vált permanenssé. Egyéb szövődmények a 4 esetben (1,5%) kialakult haematoma, 7 esetben (2,6%) átmeneti egyoldali n. recurrens paresis – melyből 2 (0,75%) vált permanenssé – és a 8 (3%) betegnél észlelt seroma voltak. A szövettani vizsgálat 9 esetben (3,5%) fedezett fel incidentális pajzsmirigyrákot. Az utánkövetés során rekurrenciát nem észleltünk. Következtetés: A multinodularis golyvák sebészi kezelésében a total thyreoidectomia lehet a választandó műtéti eljárás.
A regionális nyirokcsomóstátus az emlőrák legfontosabb prognosztikai faktora. A korai, klinikailag nyirokcsomó-negatív emlőrákoknál az őrszemnyirokcsomó-biopszia az axillaris staging standard módszere. A preoperatív limfoszcintigráfia az őrszemnyirokcsomók számának és elhelyezkedésének meghatározásával pontosítja a biopsziát. Az utóbbi években az idős, túlsúlyos betegeknél, atípusos vagy extraaxillaris nyirokelvezetésnél, nem ábrázolódó, illetve az izotópbeadási helyhez közeli őrszemnyirokcsomók meghatározásához egy új, hibrid képalkotó eljárás, a komputertomográfiával kombinált single photon emissziós komputertomográf (3D SPECT/CT) nyújt segítséget. A szerzők magyarul elsőként tekintik át az emlőrák-őrszemnyirokcsomó meghatározásával foglalkozó, a 3D SPECT/CT teljes – máig mindössze 14 közleményből álló – angol nyelvű szakirodalmát. Összefoglalásként elmondható, hogy a 3D SPECT/CT növeli a preoperatív őrszemnyirokcsomó-meghatározás eredményességét, minőségét, segítve ezzel a rutin klinikai gyakorlatban az emlőrákos betegek pontosabb stagingjét. Orv. Hetil., 2011, 152, 678–688.
