Search Results

A növénytermesztési tér, ezen belül a csernozjom talaj vízháztartási folyamatainak sokoldalú vizsgálata, elemzése, a folyamatok parametrizálása különösen fontos. A vizsgálatokat — az 1983-ban Ruzsányi László által beállított, 2004-től Pepó Péter által vezetett — polifaktoriális tartamkísérletben kukoricával végeztük, melyet nemcsak jelentős vetésterülete, hanem a vízellátás, a növénytermesztési tér vízháztartása szempontjából kifejezett szenzibilitása, érzékenysége is indokol. A kísérletet különböző vetésváltási rendszerekben (mono-, bi- és trikultúra), három eltérő csapadékellátottságú [egy aszályos (2007), egy csapadékos (2008) és egy száraz (2009)] évjáratban végeztük. A kísérletben N₁₂₀+PK tápanyagszinttel, két öntözési kezeléssel (Ö₁-kezelés: nem öntözött, Ö₃-kezelés: öntözött), valamint 60 000 tő·ha⁻¹ állománysűrűséggel dolgoztunk.A mértékadó talajréteget három szintre osztottuk, (0–60; 61–120 és 121–200 cm), melyekben vizsgáltuk a talajnedvesség tenyészidőbeli alakulását. Az eredmények alapján a felső (0–60 cm) talajszint nedvességkészlet-változása volt a legintenzívebb, mind a csapadék, mind az öntözés közvetlen hatása itt mutatható ki a legegyértelműbben.Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a csernozjom talaj vízkészletét a vetésváltás nagymértékben befolyásolja. A három vetésváltás közül a monokultúrás vetésváltásban számítottuk a legkisebb talajnedvesség térfogatszázalékos értékeket, bi- és trikultúrában már az induló vízkészlet is 3–4 tf%-kal nagyobb értékeket mutatott, és ez a tendencia a teljes tenyészidőszakban megmaradt, mind a nem öntözött, mind az öntözött kezelésekben. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a csernozjom talaj vízháztartása, a kukoricaállomány vízellátása szempontjából a monokultúrás termesztés függ a legnagyobb mértékben a vízellátottsági viszonyoktól.A kísérleti adatokból megállapítható, hogy az öntözés főként a 0–60 cm-es gyökérzónában fejtette ki hatását, megközelítőleg vízkapacitásig feltöltötte a talaj felső rétegét, ezáltal kedvező víz- és tápanyagellátási körülményeket teremtve a növényállomány számára.

Karbonátos csernozjom vályogtalajon egy mutrágyázási tartamkísérlet 21. évében vizsgáltuk az eltéro NPK-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a Vörös óriás fajtájú sárgarépa (Daucus carota L.) fejlodésére, gyomosodására, termésére, lombjának és gyökerének ásványi összetételére. A termohely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 5% CaCO₃-ot és 20% agyagot tartalmazott; N, K, Mg, Mn, Cu elemekkel közepesen, P és Zn elemekkel gyengén ellátottnak minosült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést és 2 ismétlést foglalt magában, összesen 128 parcellával. A mutrágyázás pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában történt. Az 5,5 hó tenyészido alatt 205 mm csapadék hullott mindössze. Fobb eredmények: - Május elején a sárgarépa csupán 3% borítottságot jelzett, vontatottan kelt, míg a gyomborítás (Amaranthus blitoides) 2%-ról 50-60%-ra ugrott az együttes PK-túlsúly nyomán. - A maximális 26-28 t/ha gyökérterméseket a nitrogénnel és foszforral 21 éve nem trágyázott kezelések adták, ahol 80-100 mg/kg ammónium-laktát- (AL-) oldható P₂O₅-, ill. 200-300 mg/kg AL-K₂O-tartalom volt a szántott rétegben. 200 mg/kg AL-P₂O₅-tartalom felett a termés drasztikusan csökkent, ill. az extrém PK-túltrágyázás nyomán a növény gyakorlatilag kipusztult és a talaj elgyomosodott.  - A növény tápláltsági állapota a gyökérképzodés kezdetén vett lomb analízisével jól nyomon követheto, az irodalomban közölt optimum koncentrációk iránymutatóak. Eredményeink szerint ideális a 2-3% N, 0,3-0,4% P, 3-4% K, 1-3 mg/g NO₃-N, valamint az 5-10 N/P, 0,5-1,0 N/K, 8-13 K/P és a 80-150 P/Zn aránya a légszáraz lombban.  - A N-trágyázás növelte a növényi szervek N-, NO₃-N-, Mn-, ill. mérsékelte a S-, Ba- és Mo-készletét. A P-kínálattal emelkedett a P-, Sr-, Mo- és Cd-, ill. csökkent a Zn-, Cu-, Fe- és Al-koncentráció. A K-kínálattal nott a K, valamint igazolhatóan süllyedt az egyéb vizsgált elemek (N, Ca, Mg, Na, Sr, B, Ni, Cr és Cd) mennyisége a lombban és a gyökérben. - A betakarításkori 8 t/ha lomb + 24 t/ha gyökér, azaz 32 t/ha friss terméssel a sárgarépa 113 kg K, 90 kg N, 89 kg Ca, 21 kg Na, 18 kg Mg, 15 kg P, 12 kg S, 2-3 kg Fe és Al, 411 g Mn, 272 g Sr, 160 g Ba, 129 g B, 111 g Zn, 40 g Cu, 8 g Ni, 5 g Cr, 3 g Pb, 1-2 g Co és 0,5 g Cd elemet akkumulált. - A hazai szaktanácsadásban ajánlott 40-15-50-16-16 = N-P₂O₅-K₂O-CaO-MgO fajlagos mutatók, azaz 10 t friss gyökér + a hozzá tartozó lomb elemtartalmának irányszámai, összességükben megerosítést nyertek kísérletünkben. Kivételt a kísérletben mért extrém fajlagos CaO érték jelenthet, mely a meszes termohelyre és az aszályos évjáratra vezetheto vissza.

Löszön kialakult karbonátos csernozjom vályogtalajon, egy mutrágyázási tartamkísérlet 25. és 26. évében vizsgáltuk az eltéro N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az olaszperje (Barmultra fajta) fejlodésére, termésére, takarmányértékére, valamint a talaj oldható elemkészletére. A termohely talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 5% CaCO₃-ot és 20-22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minosült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést × 2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 1998. és 1999. években a lehullott csapadék mennyisége és eloszlása kedvezo volt: 1998-ban 682 mm, 1999. elso félévében 432 mm eso esett, mely a sokévi átlagot 20-30%-kal meghaladta.  Fobb eredményeink: - N-trágyázás nyomán a tavasszal mért 0-60 cm-es talajréteg NO₃-N-készlete közel ötszörösére emelkedett. Kis mértékben nott az oldható Na-készlet is a szántott rétegben. P-trágyázással az oldható P-tartalom, K-trágyázással az oldható K-tartalom háromszorozódott meg mindkét módszerrel mérve (Egnér et al., 1960; Lakanen & Erviö, 1971). Az alkalmazott szuperfoszfátok 2% körüli Sr-tartalma igazolhatóan növelte a szántott réteg oldható Sr-készletét is. - Az olaszperje érdemi K-hatásokat nem mutatott ezen a káliummal közepesen ellátott vályogtalajon. A korai fejlodési stádiumban virágzás elott viszont kifejezett NP-hatások jelentkeztek: megkétszerezodött a növényborítottság és a növények átlagos magassága a 300 kg/ha/év N-adag és a 173 mg/kg AL-P₂O₅-ellátottsági szinteken a kontrollhoz viszonyítva. - Az 1. évben virágzás idején a 200 kg/ha/év feletti N-adagolás már igazolható terméstöbbleteket nem eredményezett, hasonlóképpen a 173 mg/kg AL-P₂O₅-ellátottság sem. Az együttes NP-trágyázással a kontrollhoz viszonyított zöldtömeg 17 t/ha-ról 40 t/ha körüli, a széna 3,8 t/ha-ról 7,0 körüli mennyiségre nott. - A 2. évben mérséklodtek vagy eltuntek a P-hatások. Az olaszperje idovel képes volt kielégíteni P-igényét P-trágyázás nélkül is ezen a foszforral gyengén ellátott talajon. Ezzel szemben a talaj N-szolgáltatása drasztikusan lecsökkent. A N-kontroll talajon 2,6 t/ha, a 200 kg/ha/év kezelésben 12 t/ha széna termett. - Érés idején az olaszperje elveszítette légszáraz tömegének több mint felét a leszáradó és lehulló lombbal, különösen a nitrogénnel boségesen ellátott kezelésben. A legnagyobb terméseket a 2. évben virágzáskor kaptuk. A légszáraz anyag %-a nott a növény korával és egyre kifejezettebben csökkent a N-trágyázással, ellensúlyozva az elöregedés folyamatait. - A fajlagos hatékonyság tekintetében leggazdaságosabbnak a 100 kg/ha/év N-adag bizonyult, az elso évben 1,3 t/ha, a 2. évben 7,4 t/ha szénatöbblettel. Minden kg felhasznált nitrogénre az 1. évben 110 kg zöld-, ill. 13 kg széna-, míg a 2. évben 220 kg zöld-, ill. 74 kg szénatöbblet jutott. - A takarmány minoségét döntoen a N-trágyázás módosította, bár a hamu mennyiségét a K-trágyázás is növelte. A nyersfehérje %-át megkétszerezte a N-túlsúly, közelítve a lucernaliszt összetételéhez. Igazolhatóan nott a nyersrost, ill. csökkent a N-mentes kivonható anyag mennyisége. Ami az 1. évben virágzáskor mért hozamokat illeti, a nyerszsír, hamu, nyersfehérje, nyersrost és N-mentes kivonható anyag 170, 550, 1280, 1600 és 2300 kg/ha maximális értéket ért el.

Az utóbbi időben az atmoszférába irányuló folyamatosan növekvő üvegházhatású gázok kibocsátása fokozott figyelmet érdemel. Míg a talaj felszínéről történő gázemissziót széleskörűen tanulmányozzák, viszonylag kevesen vizsgálják a talajprofilon belül az üvegházhatású gázok transzportját és koncentrációváltozását. Vizsgálatunk célja ezeknek a folyamatoknak a tanulmányozása volt bolygatatlan talajoszlopokban. Mivel a talajlevegő mintavétele gyakran körülményes, különösen vízzel átitatott és nedves talajokban, egy szilikoncsöves talajlevegő mintavevőt fejlesztettünk ki bolygatatlan talajoszlopok számára. Hat bolygatatlan talajoszlopot preparáltunk a Pannon Egyetem Georgikum Mezőgazdaságtudományi Karának keszthelyi tartamkísérleti területének művelés alól kivont részéről. A talajlevegő mintavételezéséhez szilikoncsöveket helyeztünk el a talajoszlop három eltérő mélységében (20, 40 és 60 cm). Mivel a szilikoncső falán keresztül a gázok diffúzióval könnyen átjutnak, a szén-dioxid és dinitrogén-oxid koncentrációját mérni tudtuk. A talajoszlopokba kukoricát vetettünk és a növények növekedése során közel egyenlő időközökben vizsgáltuk a talajgáz összetételét. Míg a CO ₂ koncentrációja a talajmélységgel szignifikánsan változott, addig a N ₂ O eloszlása alig változott. A talajlevegő CO ₂ - és N ₂ O-tartalma időben jelentősen változott. A tenyészidőszak alatt a CO ₂ -koncent-ráció két csúcsot mutatott, ezek közül az első csúcs a 20 cm-es mélységben korábban jelent meg, mint a 40 és 60 cm-es mélységben. A 20 cm-es mélységben a CO ₂ -koncentráció időbeli ingadozása sokkal kisebb volt. A második csúcs után a CO ₂ koncentrációja mind a három mélységben fokozatosan lecsökkent. A N ₂ O-koncentráció egy maximumot mutatott a kísérlet kezdeti szakaszában, ami egybeesett a kezdeti intenzív gyökérnövekedéssel, és feltehetően a talajlégzés általi jelentős O ₂ -fogyasztás miatt növekedett az anaerob talajtérfogat, ami a denitrifikáció fokozódásához vezetett. Ezt követően a N ₂ O-képződés fokozatosan lecsökkent. A talaj gázösszetétel dinamikájában nyomon követhető változások a gyökérlégzés intenzitásával, a talajnedvesség és a hőmérséklet változásával állhattak kapcsolatban, amire közvetett módon a csapadék- és léghőmérséklet adatok alapján következtettünk.

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO₃-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha^–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha^–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha^–1·év^–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg^–1 körüli AL-P₂O₅-, illetve 150 mg·kg^–1 feletti AL-K₂O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha^–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha^–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO₃-N 86–1582 mg·kg^–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg^–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg^–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg^–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg^–1, a Cd 15–44 µg·kg^–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg^–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Löszön képzodött vályog mechanikai összetételu karbonátos csernozjom talajon, az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén szabadföldi kisparcellás mikroelem-terhelési kísérletet állítottunk be 1991 tavaszán. A termohely talajának szántott rétege mintegy 5 % CaCO₃-ot és 3 % humuszt tartalmazott, felveheto tápelemekkel való ellátottsága: Ca, Mg, Mn, Cu kielégíto, N és K közepes, P és Zn gyenge volt. A talajvíz 15 m mélyen helyezkedik el, a terület vízmérlege negatív, aszályra hajló. A 13 vizsgált mikroelem sóit 4-4 szinten alkalmaztuk 1991 tavaszán, a kukorica vetése elott. A 13 x 4 = 52 kezelést 2 ismétlésben állítottuk be összesen 104 parcellán split-plot elrendezésben. A terhelési szintek 0, 90, 270 és 810 kg/ha mennyiséget jelentettek elemenként AlCl₃, NaAsO₂, BaCl₂, CdSO₄, K₂CrO₄, CuSO₄, HgCl₂, (NH₄)₆Mo₇O₂₄, NiSO₄, Pb(NO₃)₂, Na₂SeO₃, SrSO₄ és ZnSO₄ formájában. A 100-100-100 kg/ha N-P₂O₅-K₂O alaptrágyázás egységesen történt az egész kísérletben ammonnitrát-, szuperfoszfát- és kálisómutrágyákkal. A növényi sorrend kukorica, sárgarépa, burgonya, borsó, cékla, spenót, búza és napraforgó volt. A 9. évben végzett sóska- kísérletünk eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze: A 13 vizsgált elembol csak az arzén, kadmium és szelén bizonyult toxikusnak a sóskára 1999-ben. Ebben a kielégíto csapadék-ellátottságú évben a kontrollparcellákon 40 t/ha föld feletti zöld (ill. 2,8 t/ha légszáraz) tömeg képzodött 7-8 % légszárazanyag-tartalommal. Maximális As-terhelésnél a zöld hajtás hozama 28 %-kal, a maximális Cd-terhelésnél 52 %-kal csökkent. A 9 évvel ezelott adott 90 kg/ha Se-terhelés 35 %-os depressziót okozott, a 270 és 810 kg/ha terhelésnél pedig a növényzet ki sem kelt.- A kontrollhoz viszonyítva erosen szennyezett talajon a Ba, Cu és Zn  2-3, az Pb és Sr 4-5-, a Ni és Cr átlagosan 7-, a Mo 39-, a Cd 102-szeresére, a Se közel 6-ezerszeresére dúsult a növényi hajtásban. A Hg- 0,5, az As-koncent-ráció 3,6 mg/kg értéket ért el a légszáraz anyagban. A Hg-, As-, Cd-, Pb-, Mo- és Se-kezelésekben (a nagyobb terhelésnél) a termék humán fogyasztásra, ill. takarmányozásra alkalmatlanná vált.- A talaj/növény transzfer koefficiens az egyes elemek esetében az alábbinak adódott a maximális terhelésnél (kivétel a Se): Se: 15,6, Sr: 0,42, Mo: 0,28, Ba: 0,15, Zn: 0,10, Cd: 0,07, Ni: 0,03, Cu: 0,02, As és Cr: 0,01, Pb: 0,006 és Hg: 0,002. A sóska a spenóthoz viszonyítva mérsékelt elemfelhalmozódást jelzett.- A sóska hajtása gazdag ásványi anyagokban, esszenciális elemekben, de szegény nitrátban. A K 4,80 %, N 2,40 %, Ca 1,55 %, P 0,94 %, Mg 0,80 %, S 0,26 %, Fe 265 mg/kg, Mn 113 mg/kg, Na 49 mg/kg, NO₃-N 31 mg/kg, Co 0,2 mg/kg átlagos koncentrációt mutatott a légszáraz anyagban.- A 2,8 t/ha légszáraz föld feletti termésben 134 kg K, 67 kg N, 43 kg Ca, 26 kg P, 22 kg Mg, 8 kg S, 742 g Fe, 316 g Mn, 137 g Na és 0,06 g Co épült be. A 10 t/ha zöld föld feletti hajtás fajlagos elemigénye hasonló körülmények között 17 kg N, 15 kg P₂O₅, 40 kg K₂O, 15 kg CaO, 9 kg MgO és 2 kg S mennyiséget jelenthet. Adataink iránymutatóul szolgálhatnak a szaktanácsadás számára.- A fitoremediáció csak az enyhén szennyezett talajok tisztítására lehet alkalmas, amennyiben megfelelo hiperakkumulátor növényfajjal rendelkezünk és a termesztési technika is rendelkezésre áll. Hasonló viszonyok között a sóska termése egy évszázad alatt állíthatná helyre a Se-mentes, 800 év alatt a Mo-mentes, 5-6 ezer év alatt a Cd-mentes vagy 45 ezer esztendo alatt a Cr-mentes (szennyezetlen, eredeti állapotú) talajt a 90 kg/ha terhelés esetén.- Az oxálsav koncentrációja 3-16 mg/g között ingadozott a sóska hajtásának szárazanyagában. Emelkedett átlagos értékeket 10 mg/g felett a Cd-, Pb- és Sr-kezelésekben, míg alacsony tartalmakat az As-, Cu- és Zn-kezelésekben mértünk.

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a N és a Cu elemek közötti kölcsönhatásokat 1988-ban tavaszi árpával. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és 20% körüli agyagot tartalmazott. A talajelemzések alapján a terület jó Ca-, Mg-, K- és Mn-, kielégítő Cu-, közepes N-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13-15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N×3Cu = 12 kezelés×3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N-adagokat (0, 100, 200 és 300 kg N·ha⁻¹) Ca-ammónium-nitrát, a Cu-adagokat (0, 50 és 100 kg Cu·ha⁻¹) CuSO₄ formájában adtuk ki. Áprilisban és májusban a szokásos csapadék csupán 1/3-a, júliusban a fele hullott. A jelzőnövényként használt Mars fajtájú tavaszi árpát 5 cm mélyre vetettük 12 cm gabona sortávra, 60–70 db·fm⁻¹ csíraszámmal és 200 kg·ha⁻¹ vetőmagnormával. A növény-állományt parcellánként 1–5 skálán bonitáltuk bokrosodás, virágzás és betakarítás idején. A betakarítást követően talajmintavételre is sor került a szántott rétegből, parcellánként 20–20 lefúrásból képezve átlagmintákat. A növénymintákat tíz elemre vizsgáltuk. A talajmintákban meghatároztuk a KCl-EDTA-oldható Cu-tartalmat, valamint a KCl-kicserélhető NH₄-N- és NO₃-N-tartalmat.A főbb eredményeket a következőkben foglaljuk össze:

1. — A 100–300 kg N·ha⁻¹ N-trágyázás 20–25%-os szemterméscsökkenést eredményezett az évelő pillangós lucerna elővetemény után. A Cu-trágyázás teljesen hatástalan maradt a termésre ezen a kielégítő Cu-ellátottságú talajon. Az átlagos termés-szint 3 t·ha⁻¹ szem- és 3 t·ha⁻¹ melléktermést jelentett mindössze. A kis termés N-igényét ebben a száraz évben a trágyázatlan talaj is kielégítette a N-gyűjtő lucerna elővetemény után. A N-kínálattal viszont — a Na és a Zn kivételével — nőtt a bokrosodáskori hajtás makro- és mikroelem-tartalma. Aratáskor a szalmában és szemben található N, Ca, Mn és Cu elemek beépülését szintén serkentette a N-trágyázás. A Cu-trágyázás a növényi összetételt sem módosította. A réz döntően a gyökérben halmozódott fel, ahol a növekvő Cu-kínálattal a Cu-koncentráció a kontrollon mért 28-ról 144 mg·kg⁻¹-ra ugrott.
2. — A szemtermésben főként a N, P, Mg, Zn és Cu elemek dúsultak. A tavaszi árpa fajlagos, azaz 1 t szem + a hozzá tartozó melléktermés elemtartalma 32 kg N, 19 kg K₂O, 12 kg P₂O₅, 6 kg CaO és 4 kg MgO mennyiséget tett ki. Adataink hasonló termesztési körülmények között felhasználhatók a tavaszi árpa tervezett termésének elemigénye becslésekor a szaktanácsadásban. Megemlítjük, hogy a kapott kis termések fajlagos elemtartalmai átlagosan mintegy 20%-kal meghaladták a normál években kapottakat. A fajlagos N-tartalomban mindezen túl a pillangós elővetemény, valamint a 100–300 kg N·ha⁻¹ adagok miatti N-túlkínálat is tükröződött.
3. — Az első év után a bevitt Cu-trágya gyakorlatilag teljes mennyisége kimutatható volt KCl+EDTA formában a talaj szántott rétegében. A kontrolltalajon mért 2 mg·kg⁻¹ Cu-tartalom az 50, illetve a 100 kg Cu·ha⁻¹·év⁻¹ Cu-terhelés hatására 22, illetve 44 mg·kg⁻¹ értékre ugrott. A réz növényen belüli (vertikális) transzportja ugyanakkor gátolt volt.

Az 1990. és 1991. évi dohányökológiai felmérésbe összesen 206 táblát, illetve parcellát vontunk be, amelyeken Virginia típusú dohányt termesztettek. A gazdaságok véletlenszerűen lettek kiválasztva és eloszlásuk arányos volt a Virginia dohány termőterületével régióként és országosan is. A talajmintákat a műtrágyázás/kiültetés előtt vettük a szántott rétegből. A táblánként gyűjtött 2–2 átlagminta minimum 10– 10 pontminta összekeveréséből készült. A levélmintákat a „B” válogatási osztály képviselte. Az átlagmintákat a beváltó-üzemi szakember vette értékesítéskor, a légszáraz levéltermés megállapításakor. A talajminták alapvizsgálatát a Debreceni NTÁ végezte, majd az MTA TAKI határozta meg a cc. HNO₃ + cc. H₂O₂ feltárásából az „összes”, valamint az NH₄-acetát+EDTA-oldható elemtartalmakat ICP technikát alkalmazva. A levélminták N- és ipari minőségvizsgálata a szokásos módszerekkel a Dohánykutató Intézetben, míg az ásványi összetételt a cc. HNO₃ + cc.H₂O₂ roncsolást követően az MTA TAKI laboratóriuma állapította meg szintén ICP technika segítségével. A főbb megállapítások:

– A dohánytermő talajok tulajdonságai rendkívüli mértékben és széles sávban változtak (pH, CaCO₃, humusz, kötöttség, makro- és mikroelem-tartalom). A homok termőhelyek aránya 91%-ot tett ki, 63% savanyú, ill. 28% meszes termőhelylyel.

– A pH(KCl) emelkedésével a 6–7 pH-tartományig nőtt a talajok kötöttsége, humusz- és oldható P-, K- és Mn-tartalma. A meszes tartományban e mutatók viszszaestek. A kötött talajok „összes” elemkészlete is nagyobb általában, kivételt a Cu, Zn, Cd és As képezhet. A homok termőhelyek egy része Cu- és Zn-elemdúsulást/ szennyezést mutatott.

– A cc. HNO₃ + cc. H₂O₂ feltárásából meghatározott „összes” elemkészletből a Ca és Sr 74–75%-a; a Ba és Cu 54–57%-a, a Mn 32%-a; az Pb, Cd, Na és Co 21– 25%-a; a S, P, K és Zn 12–17%-a, a Mg és Ni 8–10%-a; a Fe és Al 1–2%-a; az As és Mo <1%-a volt kimutatható az NH₄-acetát+EDTA módszerrel. Az átlagos Btartalom oldható készlete meghaladta az „összes” tartalmat, a savas-peroxidos roncsolásnál a bór veszteséget szenvedhetett.

– Erősen kilúgozott savanyú talajokban az „összes” Mg-tartalom 2–3-szorosan haladta meg a Ca-tartalmat, míg meszes termőhelyeken ez a tendencia megfordult. Savanyú talajaink elsősorban a kilúgozásnak kevésbé ellenálló kalciumban szegényednek. Az oldható Ca-mennyiség ezzel szemben már erősen savanyú talajban is 10-szerese az oldható Mg-nak, míg a meszes termőhelyeken 40–60-szorosára ugrik. Az NH₄-acetát+EDTA módszer tehát közel egy nagyságrenddel jobban oldhatja a talaj Ca-vegyületeit, mint Mg-sóit.

– A dohánytermő talajok nagyobb része oldható foszforral és káliummal igen jól ellátott kerti talaj jelleget mutatott. A nehézfémek közül Pb, Ni és Co elemekkel nem szennyezettek, de heterogének. A Co 6-szoros, az Pb és Ni 20-szoros eltéréseket jelzett az oldható elemkészletben. A P, S, Cu és Zn elemtartalmak dúsulására a növényvédő szerek rendszeres és hosszúidejű használatával okozott talajszennyezés is magyarázatul szolgálhat. A Cu- és Zn-szennyeződést a levélminták is tükrözték.

– A kedvező csapadékosabb évben nőtt a levéltermés és javult a minősége. Az ásványi összetételt tekintve a P, Cr és Pb kivételével általában a legtöbb vizsgált elem tartalma mérséklődött. A talaj-pH emelkedésével csökkent a levél Mn-, Sr-, Fe-, Al-, Ba- és Zn-tartalma, különösen pedig a Cd, Cr, Co, Ni és Pb nehézfémek beépülése. Az erősen savanyú talajok meszezése humán-egészségügyi szempontból is ajánlható.

– A talajvizsgálati adatok és a növényi összetétel, az extrém Zn- és Cuszennyezéstől eltekintve, nem mutatott szignifikáns kapcsolatot. A talajvizsgálati határértékeket elsősorban a növényi felvételt meghatározó pH függvényében kell megállapítani a Zn, Cd, Cr, Co, Ni és Pb nehézfém-szennyezőkre. Az Pb és Cr beépülése a csapadék mennyiségével is pozitív összefüggést jelzett.

A total of 206 fields or plots in which Virginia tobacco was grown were included in an ecological survey on tobacco in 1990 and 1991. The farms were chosen randomly and their distribution was proportional to the area sown to Virginia tobacco in each region and on a national scale. Soil samples were taken from the ploughed layer prior to mineral fertilization and planting. The two mean samples collected from each field were the result of mixing samples taken from at least 10 points. The leaves sampled were of grade B quality. These mean samples were taken for the determination of air-dry leaf yield when the crop was purchased. Basic analysis of the soil samples was carried out by the Phytosanitary and Soil Protection Station in Debrecen, while the “total” and NH₄-acetate + EDTA-soluble element contents were determined after digestion with cc. HNO₃ + cc. H₂O₂ using the ICP technique at RISSAC. The N content and industrial quality of the leaf samples were analysed using standard methods in the Tobacco Research Institute, while the mineral composition was analysed after digestion with cc. HNO₃ + cc. H₂O₂ using the ICP technique at RISSAC. The main conclusions are as follows:

– The properties (pH, CaCO₃, humus, plasticity, macro- and microelement contents) of the soils used to grow tobacco varied widely. Sandy locations made up 91% of the total, including 63% acidic and 28% calcareous soils.

– As the pH(KCl) rose there was a corresponding rise in the heaviness of the soil and in the humus and soluble P, K and Mn contents up to pH 6–7. These parameters declined again for alkaline soils. The “total” element content of heavy soils was generally higher, with the exception of Cu, Zn, Cd and As. Some of the sandy locations exhibited Cu and Zn accumulation/contamination.

– Of the “total” element contents determined after digestion with cc. HNO₃ + cc. H₂O₂, 74–75% of the Ca and Sr, 54–57% of the Ba and Cu, 32% of the Mn, 21–25% of the Pb, Cd, Na and Co, 12–17% of the S, P, K and Zn, 8–10% of the Mg and Ni, 1–2% of the Fe and Al and <1% of the As and Mo could be detected with the NH₄-acetate + EDTA method. The mean soluble B content exceeded the “total” content, indicating a loss of boron during acid-peroxide digestion.

– In heavily leached acidic soils the “total” Mg content was 2–3 times greater than the Ca content, while in calcareous locations the opposite was found. Acidic soils in Hungary are particularly poor in Ca, which is prone to leaching. By contrast the soluble Ca content was ten times that of soluble Mg even in strongly acidic soil, and was 40–60 times as great in calcareous soil. This indicates that the dissolution of soil Ca compounds by NH₄-acetate + EDTA is an order of magnitude greater than that of Mg salts.

– The majority of tobacco-growing soils are well supplied with available phosphorus and potassium. Among the heavy metals, they were not contaminated with Pb, Ni or Co, but were heterogeneous. Deviations were as much as 6 times for Co and 20 times for Pb and Ni. The accumulation of P, S, Cu and Zn could be attributed to soil pollution caused by the regular application of plant protection agents over long periods. The Cu and Zn contamination was also reflected in the leaf samples.

– In the wetter of the two years the leaf yield was higher and of better quality. With the exception of P, Cr and Pb, the contents of the other elements analysed were lower. Due to a rise in the soil pH there was a drop in the Mn, Sr, Fe, Al, Ba and Zn contents of the leaves, and an even greater reduction in the incorporation of the heavy metals Cd, Cr, Co, Ni and Pb. The liming of strongly acidic soils is thus recommended for human health reasons.

– Apart from the extreme Zn and Cu contamination, there was no significant relationship between the soil analytical data and the plant element composition. Limit values for soil analysis should be determined as a function of pH for the heavy metal pollutants Zn, Cd, Cr, Co, Ni and Pb, as this influences plant uptake. The incorporation of Pb and Cr also exhibited a positive correlation with rainfall quantities.