Search Results

Absztrakt:

A súlyos koszorúér-szűkületek stentimplantációval történő kezelése igen effektív terápia, azonban a háló beültetésével az alapproblémát, az atherosclerosist nem oldjuk meg. Ezért is nagyon lényeges az életmódbeli változtatások mellett a megfelelő gyógyszeres terápia. A béta-blokkolók a katéterezésre tervezetten vagy akutan kerülő betegek esetén igen nagy százalékban a gyógyszeres terápia alapját képezik. A csoport tagjai azonban hatástanilag jelentős eltéréseket mutatnak. A harmadik generációs béta-blokkoló, vasodilatator carvedilol komplex hatású, mind adrenergblokkoló, mind kalciumcsatorna-blokkoló effektussal is rendelkezik. A kedvező tulajdonságok hátterében emellett fontos szerepet játszik szabadgyökcsapda-effektusa, amellyel a béta-blokkolók többsége nem rendelkezik. Emiatt, mint számos nagy tanulmány igazolta, igen előnyös hypertoniában, myocardialis infarctus után, diabetesben és szívelégtelen betegek esetén is. Az intervenciós gyakorlatban kifejezetten érvényre jutnak ezek a pozitív hatások, mivel a szívkatéterezésre kerülő betegek nagy százalékban hypertoniások, diabetesesek vagy hyperlipidaemiások. Kifejezetten előnyös az antioxidáns hatása, valamint simaizomproliferáció-gátló hatása, amely esetlegesen az in-stent restenosis (ISR) kialakulását is kedvezően befolyásolhatja. Összességében vasculoprotectiv hatása miatt ideális választás stentbeültetést követően a mindennapi gyakorlatban. Orv Hetil. 2017; 158(37): 1453–1457.

Absztrakt:

Több mint 25 évvel a hepatitis C-vírus felfedezése után a >90%-os tartós vírusmentességet okozó direkt ható antivirális szerek kifejlesztésével megnyílt az elvi lehetősége a hepatitis C-vírus regionális, hosszú távon pedig globális eliminációjának. Mindez az alap- és a klinikai transzlációs kutatások sikerének tekinthető. Kihívások azonban maradtak, úgy mint a még fel nem ismert vírushordozók nagy száma, a készítmények magas ára miatt a terápiához való hozzáférés korlátozottsága és a terápiarezisztens variánsok kezelése. Probléma a vakcináció hiánya is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-ban célul tűzte ki a vírushepatitisek globális eradikációját 2030-ra, és ehhez irányelveket fogalmazott meg a nemzeti szűrőprogramok készítői számára. Ebben fontos szerepet kap a magas kockázati populációkban a fertőzöttek felderítése és kezelése, ezáltal a fertőzés terjedésének meggátlása, továbbá a törekvés a reinfekciók megelőzésére. A dolgozat áttekintést ad a hepatitis C-vírus három évtizedes történetéről, a felfedezéstől napjainkig, érintve a virológia, az epidemiológia, a patogenezis, a diagnosztika, a szűrés és a terápia kérdéseit. Orv Hetil. 2018; 159(12): 455–465.

Absztrakt:

Bevezetés: Az emésztőszervi endoszkópiában a minőségi mutatók folyamatos követése mára alapvető követelménnyé vált. A jelenleg használatos szabad szöveges formátumú leletekből a követendő adatok jelentős része nem nyerhető ki, ezért strukturált, internetalapú adatgyűjtő rendszert fejlesztettünk ki a pancreatobiliaris endoszkópos beavatkozások mutatóinak rögzítésére. Célkitűzés: Egy ERCP-vizsgálatokat tartalmazó prospektív adatgyűjtő rendszer, úgynevezett ERCP Regiszter kialakítása és használhatóságának tesztelése. Módszer: 2017 januárjától kezdve a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának I. Belgyógyászati Klinikáján az összes elvégzett ERCP-vizsgálat adatait rögzítettük a regiszterben. Az első évben történt 595 vizsgálat adatainak feldolgozásával a rendszer tesztelése lezárult. Eredmények: 447 betegen 595 vizsgálat történt, a kanülációk sikerességi aránya 93,8% volt. Ép papilla esetén a beavatkozások 32,1%-ában az epeúti kanülálást nehéznek minősítettük, ezekben az esetekben 81,0%-ban volt sikeres a kanüláció az első vizsgálat során. ERCP után 13 alkalommal alakult ki hasnyálmirigy-gyulladás (2,2%), 2 alkalommal (0,3%) jelentkezett klinikailag szignifikáns vérzés, míg vizsgálat alatti átmeneti hypoxiát 27 esetben (4,5%) észleltünk. A betegek 75,5%-át sikerült 30 nappal a beavatkozás után telefonon felkeresni késői szövődmények észlelése céljából. Az Amerikai Gastrointestinalis Endoszkópos Társaság (ASGE) által lefektetett minőségi mutatók mindegyikét tudtuk követni a regiszter segítségével. A legtöbb mutatónak a centrumunk már most is megfelel. Következtetések: Az endoszkópos beavatkozások minőségi mutatóinak folyamatos monitorozását a jelenlegi kórházi informatikai rendszerek nem támogatják, de regiszterünk használatával ez lehetővé válik. A betegellátás minőségének követésére és klinikai kutatások végzésére is alkalmas eszköz az ERCP Regiszter. Időközben több endoszkópos centrum csatlakozott már a kezdeményezéshez, és további vizsgálóhelyek számára is elérhető a regiszter weboldalunkon (https://tm-centre.org/hu/regiszterek/ercp-regiszter/). Orv Hetil. 2018; 159(37): 1506–1515.

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az elmúlt néhány évtizedben a differenciált pajzsmirigyrákot (DTC) világszerte jelentősen növekvő incidencia jellemezte. A betegek kezelésének alapelvei a nemzetközi irányelveknek megfelelően átalakulóban vannak. Munkánk célja a betegek jelenlegi gyógyulási esélyeinek felmérése volt. Módszer: Retrospektíven elemeztük a Pécsi Tudományegyetem I. Belgyógyászati Klinikáján 2005. január 1-je és 2016. május 1-je között kezelt 380, DTC-ben szenvedő beteg adatait. A nő/férfi arány 306/74 volt. A betegek medián életkora a diagnózis idején 46 év (13–86 év), míg a medián követési idő 55 hónap (0–144 hónap) volt. A terápiás válasz 337 beteg esetében volt értékelhető. A statisztikai feldolgozást az SPSS 22.0 verziójában végeztük. Eredmények: A papillaris (PTC) és a follicularis (FTC) carcinomák előfordulási aránya (79/21%) alapján a régió továbbra is mérsékelten jódhiányosnak tekintendő. A PTC-ben szenvedő betegek szignifikánsan fiatalabbak voltak FTC-ben szenvedő társaiknál, és korábbi tumorstádiumban kerültek felismerésre. A diagnózis idején PTC-ben 35%-ban nyirokcsomó-, 4%-ban távoli áttétet találtunk, FTC-ben ez az arány 15% (N1), illetve 14% (M1) volt. Radiojódkezelésre összesen 542 alkalommal került sor. PTC-ben a követett (n = 264) betegek 59%-a volt tumormentes, 20%-ban bizonytalan választ, 7%-ban inkomplett biokémiai választ és 14%-ban inkomplett strukturális választ diagnosztizáltunk, 6 beteg hunyt el. A FTC-ben szenvedő betegek (n = 73) 59%-a volt tumormentes, 10%-ban bizonytalan választ, 31%-ban residualis betegséget találtunk, a betegek 10%-át elveszítettük. Következtetések: Összefoglalva, bár a DTC jó prognózisú betegség, FTC-ben a betegek 31%-a, míg PTC-ben a betegek 14%-a nem volt tumormentessé tehető. A medián 55 hónapos követési idő alatt a betegségspecifikus halálozás FTC-ben 10%, PTC-ben pedig 2% volt. Orv Hetil. 2018; 159(22): 878–887.

Absztrakt:

Az alkoholos májbetegség patogenezise nemcsak az etanol toxikus hatásától, hanem a gazdaszervezet és a környezeti tényezők kölcsönhatásától is függ. A genetikai prediszpozíció mellett a komorbiditás és számos egyéb körülmény is szerepet kap a betegségkimenetel alakulásában. Másrészt a terápiás stratégiában meghatározó az etiológiai ágens kiiktatása, ez az alkohol esetén az absztinencia. A dolgozat áttekintést ad az alkoholos májbetegség genetikájáról, kockázati tényezőiről és az absztinencia hatásáról. Az alkohol metabolizmusában szerepet játszó alkohol-dehidrogenáz ADH1B *2 és aldehid-dehidrogenáz ALDH2 *2 variánsai „védő hatásúak” az alkoholizmussal szemben, az általuk okozott magas véracetaldehid-szinttel kapcsolatos panaszok miatt. A citokróm P450 CYP2E1 *5 c2 indukálható mikroszomális oxidáz, alkoholhatásra jelentősen megnőtt aktivitása acetaldehid és reaktívoxigén-gyökök fokozott képzése révén súlyosbítja a májkárosodást. Három új génpolimorfizmus – a patatin-like phospholipase domain-containing 3 (PNPLA3 I148M C>G), a transmembrane 6 superfamily member 2 (TM6SF2 E167K) és a membrane-bound O-acyltransferase domain-containing 7 (MB0AT7 rs641738 C>T) – a steatohepatitis, a fibrosis és a hepatocellularis carcinoma kockázati tényezőjének bizonyult mind alkoholos, mind nem alkoholos zsírmájas és cirrhosisos betegekben. Az alkohol által kiváltott epigenetikai hatások, a reverzibilis, de örökölhető génexpresszió-változások – mint a hisztonmódosulások, a DNS-metilációk és a mikro-RNS-ek – azon túlmenően, hogy jelentősek a májbetegség keletkezésében, a jövőben diagnosztikus eszközként, illetve terápiás célpontként is szolgálhatnak. A nők háromszor érzékenyebbek az alkohol toxikus hatására, mint a férfiak, továbbá a malnutritio, az obesitas, a diabetes, a hepatitisvírus-infekció és a dohányzás is megnöveli a májbetegség kockázatát. Ugyanakkor az alkoholos májbetegséget megelőzhető betegségnek kell tekinteni. Számos klinikai megfigyelés utalt arra, hogy az alkohol tartós megvonása a steatohepatitis és a fibrosis regressziójához, a cirrhosis kompenzálódásához vezethet, a betegek állapotának javulásával és a túlélés megnövekedésével, még előrehaladott stádiumban is. Korai diagnózisra és az absztinencia fenntartásához multidiszciplináris intervencióra van szükség, hogy az alkoholos cirrhosis megelőzhető legyen. Orv Hetil. 2019; 160(14): 524–532.

Absztrakt:

A perioperatív fájdalom – az eddigi erőfeszítések, irányelvek és protokollok ellenére – alulértékelt és alulkezelt. A sebészi bemetszés okozta inzultus altatott beteg esetén is nociceptiv ingerek tömegével árasztja el az idegrendszert. Ezek feldolgozása során stressz és modulációs mechanizmusok váltódnak ki, melyek jelentősen befolyásolhatják a kimenetelt. A műtőből kiadott betegeknél az első rendelések után a fájdalomcsillapítás menete megszakad, a betegek többsége fájdalomról panaszkodik. A regionális anesztézia koncepcionálisan megakadályozza a káros ingerek központi idegrendszerbe jutását, így – a műtéti érzéstelenítés mellett – alkalmas lehet a közvetlen műtét utáni időszak fájdalmainak csillapítására is. Releváns irodalmi adatok alapján bemutatjuk a regionális anesztézia történetét, a fájdalomcsillapítás multidimenzionális modelljében betöltött szerepét. A perioperatív fájdalom kórélettanában az elhúzódó nociceptiv ingerek okozta túlérzékenyítődés – perifériás és centrális szenzitizáció, leszálló moduláció – mellett számos biopszichoszociális faktor is felmerül. Az általános érzéstelenítés potenciális mellékhatásainak kivédése mellett az ultrahang-irányítással végzett perifériás idegblokád biztonságos, találati pontossága magas, a szövődmény kevés, a fájdalomcsillapítás kitűnő, hosszan tartó. Ultrahang segítségével behelyezett perineuralis katéterrel a fájdalomkontroll kiterjeszthető. A perifériás idegblokád a multimodális analgesia részeként kivédi a centrális szenzitizációt. A regionális érzéstelenítésben operált betegek műtét utáni fájdalma kisebb intenzitású, a krónikus tendencia csökken, az életminőség és a betegkomfort javul, a stresszválasz gyengül, a betegek nagy része mentesül az általános érzéstelenítés nemkívánatos szövődményeitől, mellékhatásaitól. A ma már egyre növekvő számban műtét előtt alkalmazott perifériás idegblokád bizonyítottan hatékony eszköz a krónikus posztoperatív fájdalom megelőzésében. Ultrahang-irányítással nemcsak műtéti érzéstelenítés, de hosszan tartó fájdalomcsillapítás is végezhető, melyek elérése a gazdasági tényezők mellett betegeink érdekét is célozza. Orv Hetil. 2019; 160(15): 573–584.

Absztrakt:

A szervátültetések utáni immunszuppressziós kombinációs terápia fontos eleme a takrolimusz. A kalcineurininhibitor-csoportba tartozó gyógyszer terápiás tartománya szűk. A vérkoncentráció beállítása esetenként igen bonyolult, a mellékhatások elkerülése, valamint a megfelelő immunszuppresszió elérése érdekében azonban elkerülhetetlen. A cikkben a takrolimusz farmakokinetikai, farmakogenetikai és röviden a farmakodinámiai tulajdonságait foglaltuk össze. Részletesebben a citokróm enzimek egyéni variációit tekintjük át. Az irodalmi adatok áttekintése után egy új, a rizikócsoportba tartozó betegek kiszűrésére alkalmas módszer ismertetése következik. A koncentráció/dózis arány meghatározásával a kutatók megkülönböztetnek gyors és lassú metabolizáló betegcsoportokat. A gyors metabolizálókról általánosságban elmondható, hogy magasabb dózisokat igényelnek, és a szövődmények előfordulása körükben gyakoribb. Hosszabb távon eredményeik elmaradnak a lassú metabolizáló csoportéitól. A vesetranszplantációk hosszú távú jó eredményeihez ma már sokkal inkább hozzájárul a gondozási időszak problémáinak megoldása, mint maga a műtét. Ebbe a csoportba beletartozik az alapbetegségek megfelelő kezelése (magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, endokrinológiai problémák), a szövődmények (például infekciók, malignus betegségek) időben történő felismerése, kezelése, valamint az immunszuppresszió pontos beállítása. Orv Hetil. 2019; 160(30): 1178–1183.

Absztrakt

Bevezetés: A machiavellista személyiségvonással kifejezett formában rendelkező személyek egyik kiemelkedő jellemzője, hogy önös érdekeik elérésére manipulatív személyközi taktikákat alkalmaznak. Számos nemzetközi és hazai vizsgálat mutatott ki már összefüggést felnőttmintán machiavellizmus és pszichológiai nehézségek között. Célkitűzés: A nemzetközi szakirodalomban serdülők esetében is kimutattak már ilyen összefüggéseket, de hazai vizsgálat még nem született a témában. Módszer: Vizsgálatunkban 502 középiskolás (356 lány) töltötte ki a machiavellizmust és pszichológiai, illetve viselkedéses problémákat mérő kérdőíveket. Eredmények: A machiavellista serdülőket magasabb összesített problémapontszám jellemezte. Ez a viselkedéses és érzelmi problémák jelenlétéből adódott, de ezenkívül a túlmozgásosság is megjelent a machiavellistákra jellemző problémák között. A proszociális viselkedés kevésbé jellemezte őket, ugyanakkor nem számoltak be nagyobb fokú magányosságról, mint kortársaik. Következtetések: Az eredményeket a korábbi kutatási eredmények, az érzelem- és viselkedésszabályozás tükrében vitatjuk meg. A gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából kiemeljük a prevenció lehetőségeit. Orv. Hetil., 2015, 156(26), 1054–1058.

A krónikus obstruktív tüdőbetegséghez gyakran társulnak különböző cardiovascularis megbetegedések, mint pulmonalis hypertonia, koszorúér-betegség, ritmuszavarok vagy szívelégtelenség. E társbetegségek diagnosztikus és terápiás szempontból egyaránt problémát jelenthetnek és szignifikánsan rontják a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek morbiditási és mortalitási mutatóit. Jelen közleményben a szerző a cardiovascularis társbetegségekkel bíró krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő betegek gondozásának kérdéskörét tekinti át a kardiológus szemszögéből. Orv. Hetil., 2014, 155(37), 1480–1484.

Absztrakt

A biológiai mechanizmusok, ökológiai és megfigyeléses vizsgálatok a D-vitamin-hiány morbiditást és mortalitást fokozó hatását jelzik, míg – a zömmel D-vitamin-hiányosokon végzett – ellenőrzött, véletlen besorolásos, pótlásos tanulmányok eredménye javarészt negatív, bizonyos marginális előnyökkel. Utóbbiak elsősorban az idősotthonban élők elesésének és csonttörésének megelőzésére látszanak korlátozódni; a megfigyelt mérsékelt mortalitáscsökkenés vitatott statisztikai szignifikanciájú. A tisztánlátást az is zavarja, hogy az intervenciós vizsgálatok általában nem extraossealis elsődleges végpontúak voltak. Az ideális szérum-25-hidroxi-D-vitamin-szinttel kapcsolatban is jelentős az ellentmondás: egyértelműen J görbe mutatkozik, de az optimális tartomány bizonytalan. Mindez az ajánlások szintjén is megjelenik, amelyek azonban abban egységesek, hogy nem javasolnak (i) populációszintű szűrést és (ii) – az eleséseken kívül – extraossealis célzattal D-vitamin-pótlást. Bizonyos vizsgálatok arra utalnak, hogy a kalciumpótlás gyakoribbá teszi a cardiovascularis eseményeket, míg mások ilyen szempontból semleges hatást jeleznek. Több, kifejezetten extraossealis betegségre tervezett D-vitaminos vizsgálat van folyamatban. Orv. Hetil., 2016, 157(31), 1242–1247.