Search Results
A tanulmány a folyóirat korábbi számaiban megjelent cikkek folytatása. A szervezeti hatalom struktúráját mutatja be. A szervezet hierarchiája három hatalmi zónára bontható. Nagy hangsúlyt helyez a tanulmány a középs_
A tanulmányban a szerző azt vizsgálja, miképpen lehet információkat szerezni arról, hogyan kapcsolódik össze a tér és a társadalmi szervezet. Szerinte a társadalomkutatókat csak akkor érdekli a tér, ha az társadalmi szervezetre vonatkozik. Úgy véli, hogy a tér érzékelésének és értelmezésének folyamatát a kommunikációs elmélet, a társadalmi alaktan és a társadalomökológia fogalmaival lehet elvégezni. A tanulmány a következő két kérdésre keresi a választ: a) milyen hatással van a társadalmi szervezet a térbeli alakzatokra? b) a térbeli alakzatok miként hatnak a társadalmi szervezetre? A cikk végső következtetése, hogy a tér kulturális termék és nem fizikai jelenség.
Az MTA Szociológiai Kutatóintézet Szervezet- és Munkaszociológiai Műhelye 2006 nyarán kérdőíves előkutatást végzett a 10 főnél többet foglalkoztató magyar vállalkozások körében munkaszervezeti jellemzőikről és innovációs tevékenységükről. Az előkutatás a szervezeti innovációk intenzitásával és elterjedtségével, a munkavállalói részvétel formáival és mértékével, valamint a vállalati tudások eredetével, felhasználásának és fe__
A szervezeti kultúra kutatásának fordulópontját az 1980-as években Hofstede kutatási eredményeinek publikálása jelentette, amely megteremtette a nemzeti kultúrák, és a szervezeti kultúrák összehasonlításának alapját. Lehetővé tette az összehasonlító kultúrakutatások megvalósítását különböző elemzési szinteken, valamint ezen szintek közötti összefüggések keresését. Jelen cikk keretei között a szervezeti kultúrát vizsgáljuk a magyar vízügyi igazgatóságok példáján, Hofstede modelljét használva elemzési keretként. A vízügyet választva lehetőségünk nyílt egy évszázados hagyományokkal bíró szervezet vizsgálatára, mely központi szerepet játszik a lakosság mindennapjaiban. Elemzésünk célja a különböző kulturális határok felvázolása (régió, szakma, hierarchia), valamint a releváns szubkultúrák feltárása, jellemzése a választott módszertan adta keretek között.
A nonprofit szektor egy új finanszírozási formája jelent meg a visegrádi országokban (Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország) először az 1990-es évek második felében, amely lehetővé tette, hogy az adózók személyi jövedelemadójuk 1%-át felajánlják nonprofit szervezetek részére. Az 1%-os felajánlások vizsgálatát azért tartom fontosnak, mert ez egy olyan finanszírozási forma, amelynek során az állampolgárok is beleszólhatnak állami pénzek szétosztásába, részt vehetnek a nonprofit szektor támogatásában. A tapasztalatok azt mutatják, az emberek nagy része nem él ezzel a lehetőségével. Jelen tanulmány célja bemutatni, melyek a négy visegrádi országban működő felajánlási rendszer eddigi tapasztalatai, sajátosságai, különös tekintettel Szlovákia példájára, ahol Európában egyedüli módon a vállalkozások is támogathatják társasági adójuk egy részének felajánlásával a nonprofit szervezeteket; ezen kívül ismertetni annak okait, hogy az emberek jelentős része miért marad érdektelen e finanszírozási formát illetően. Mind a négy országban azonos elvből indultak ki a felajánlás rendszerének bevezetésekor, azonban a tényleges finanszírozási forma feltételei eltérőek az egyes országokban. Kiemelném ezek közül, hogy mind Lengyelországban, mind Szlovákiában regisztráltatni kell magukat a nonprofit szervezeteknek, ha alanyai szeretnének lenni a felajánlásoknak. Mindenképpen fontos megemlíteni, hogy abban az esetben, ha egy szervezetnek regisztrálnia kell magát, nemcsak az adózókon és a szervezet kommunikációján múlik, hogy hány szervezet tud élni a felajánlás lehetőségével, hanem azon is, hogy a szervezetek felismerik-e ezt a lehetőséget, és törekednek-e a regisztráció feltételeinek teljesítésére.
A tanulmány a bírósági szervezetek működését elemzi. Bemutatja azokat a szervezeti mechanizmusokat, amelyek a korrupciót megalapozzák. A problémát a szervezeti hatalmi rendszer elemzésére alapozza. Kimutatja, hogy a bíróság olyan szervezet, amely nem a klasszikus erőforrás elméleti megközelítéssel írható le. A bíróságok felelőtlen szervezetek, amelyek immunisak a környezeti visszacsatolásra. A szervezet működéséből hiányzik a kontroll is. Különösen élesen jelentkezik ez a probléma azoknál az eljárásoknál, ahol szakértő bevonására is sor kerül. A tanulmány elméleti elemzéseihez felhasznál a témában készített interjúkat és dokumentumokat is.
A tanulmány a szervezetek hatalmi rendszerének működését mutatja be. Két részből áll. Mindkét rész a hatalmi mechanizmus egységével foglalkozik. Az első rész a hatalmi rendszert, mint egy konstruált rendszert mutatja be. Ebben a mesterségesen létrehozott világban a hatalom mindent ellenőrzése alá akar vonni, azonban a szociális rendszerek működési sajátosságából fakadóan ennek megvalósítása lehetetlen. Ez jelenti a hatalmi rendszer működési kockázatát. Külön hangsúlyt helyez a tanulmány a hatalmi erőtéren belüli ok-okozati viszonyok elemzésére. A második rész a hatalmi csúcs és a hatalmi rendszer többi részének elkülönülését és kapcsolódását elemzi. Rámutat arra, hogy milyen eltérő törvényszerűségek érvényesülnek a két hatalmi zónában, és ez hogyan hat ki a mechanizmus működésére. Kiemelt kérdés a bizalom értelmezése a hatalmi logika alapján, továbbá annak kimutatása, hogy a hatalmi rendszer milyen módon és mértékben torzítja a szervezeti kultúrát, a szervezet átláthatóságát stb.
A tanulmány áttekinti napjaink legfontosabb nemzetközi tendenciáit. A legkorszerűbb szakirodalom alapján - illetve azzal polemizálva - mutatja be, hogy a világon megjelent az egységesülés, vagyis az együttműködés fokozódó szükséglete a gazdaság és a politika területén, amely számos tekintetben követhető. A folyamat a legújabb korban a globális tőke megjelenésével vált megragadhatóvá, ezt követte a globális léptékű nemzetközi szervezet megalakítása és a regionális integráció. A szerző bemutatja, hogy a globalizáció fogalma több folyamatot fed, amelynek rövid történetét is áttekinti. Ezt követően a globális kultúra lehetőségeit vizsgálja. Ebben az összefüggésben idézi egyebek között Immanuel Wallersteinnek a világrendszer problematikájával foglalkozó munkásságát, az USA, az EU, Japán, illetve Kína mint nagy régiók szerepét. Foglalkozik a nacionalizmus jelenségével, a nemzetállam és a nemzeti szuverenitás kérdéseivel. Igen nagy teret szentel Samuel P. Huntington sok vitát kiváltott munkásságának és azt az újabb folyamatokkal alátámasztva cáfolja. Részben Huntington nyomán boncolja a különböző civilizációk között meglévő, vagy lehetséges konfliktusokat. Ráirányítja a figyelmet Kína változó és növekvő globális jelentőségére. Végül foglakozik a multikulturalizmus jelenségével, az EU-val, különösen pedig a NATO-hoz fűződő viszonyával, más regionális szervezetekkel, illetve az azokon belüli konfliktusokkal. Végül foglalkozik az EU-val, amelyben még nem teremtődött meg az az alkotmányos rend, amely kormányozhatná a tagállamok politikai és gazdasági tevékenységét.
Három évvel ezelőtt írt Farkas János két tanulmányt a Társadalomkutatásban (Farkas 2003a, 2003b), amelyekben a társadalmi tér elméleti kérdéseit, a tér fogalmát és annak mérési lehetőségeit járta körül nagy szakértelemmel. Írásunkban fogunk hivatkozni Farkas munkásságára, amellyel a magyarországi térkutatás mind elméleti, mind gyakorlati mérföldköveit lefektette. A tér fogalmával először általánosságban fogunk foglalkozni és megpróbáljuk figyelembe venni az elmúlt öt év elméleti kutatási eredményeit - természetesen anélkül, hogy az azóta óriásira duzzadt szakirodalmat akár csak megközelítően is bemutatni tudnánk. Első helyen a fizikai térfogalom változásait kísérjük figyelemmel, hogy eljussunk a tér szerepének megvizsgálásához a szociológiában. Itt hét kiválasztott szerző véleményét tárjuk fel rövid kritikai kommentárral. A test és a tér kapcsolata a posztmodernben átértelmeződik az új testiség elvei szerint - egyrészt metafora a társadalomfejlődés vizsgálatában, másrészt az új élettudományok kulcsfogalma lett. Kitérünk a városszociológia térmeghatározására, a városperem jelentőségére, mielőtt a központ és periféria térre vonatkozó szerepét meghatároznánk. A globális fejlődést kíséri regionálisan is alakuló társadalmunk. Kérdezzük, hogy milyen szociális térkonstrukció történik a régióban? Tanulmányunkat a rendszerelméleti térszociológia körvonalazásával zárjuk le. A három alaprendszer: az interakció, a szervezet és a világtársadalom rendszereiben kutatjuk a térfogalom megnyilvánulásait.
A cikkben egy bírósági peres eljárás folyamatát elemzem. Korábbi tanulmányaimban kidolgoztam a bíróság mint felelőtlen szervezet fogalmát és elméletét, amelyen azt értem, hogy ha a bíróság mások érdekeit sérti, azok nem tudnak visszahatni (aktív hatalom hiánya), sem védekezni (passzív hatalom hiánya). A bíró kockázat nélkül viselkedik, tevékenysége felett nincs kontroll, immunis a jelzésekre. Egybemosódik, vajon az egyik fél azért kritizálja a per menetét, mert ebből előnyt akar húzni, vagy azért, mert a bíróság visszaél a hatalmával. E két helyzet megkülönböztethetetlen. Az is megkülönböztethetetlen, hogy a bíróság azért tesz vagy nem tesz valamit, mert nem érti a per szakkérdéseit, vagy nyomást érzékel a per gyorsítására, esetleg elfogult vagy korrupt. A tanulmány a szervezeti hatalom oldaláról bemutatja a bíróságok hatalmi eszközeit, lehetőségeit, a hatalommal való visszaélés széles spektrumát, az ítéletekben megtalálható súlyos ellentmondásokat, a felelőtlen szervezetek működési logikájának kaotikusságát. A bemutatott szerződésszegési per 6,5 sorról kellett hogy döntsön. Ez nem sikerült, pedig 12 bíróság 10 éven keresztül 35 tárgyalási napon foglalkozott az üggyel. Zárásként azért megállapította az Ítélőtábla: mindenki kiválóan dolgozott, és nem húzódott el a per, a tényeket pedig alaposan feltárták. Mint kiderült, a szerződés szövege alapján lehetett dönteni. Akkor mit csinált a felelőtlen szervezet? 10 éven keresztül feltárta a per szempontjából érdektelen tényeket. Nem mindegy? A vesztes fizet. A jogerős ítélet mindent legalizált. Kinek az érdekében? Itt jön be a korrupció két típusa: a kínkeserves és a statáriális.
