Search Results

You are looking at 31 - 40 of 42 items for :

  • "célzott terápia" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Az előrehaladott, világossejtes veserák kezelési palettája a molekuláris patológiai ismeretek szélesedése által új, célzott terápiás készítmények megjelenésével bővült. A magasan erezett vesedaganatok progressziójában központi szerepet játszik a daganat érújdonképződése, amelynek kulcsmolekulája a vascularis endothelnövekedési faktor, a modern targetszerek direkt vagy indirekt célpontja. A jelenleg törzskönyvezett készítmények hatásmechanizmusuk alapján a következő csoportokba sorolhatók: vascularis endothelnövekedési faktor ligandot blokkoló monoklonális antitestek (bevacizumab), a vascularis endothelnövekedési faktor receptorait gátló tirozinkináz-inhibitorok (sorafenib, sunitinib, pazopanib) vagy az intracelluláris jelátvitelben kulcsszerepet játszó mTOR-kináz-gátlók (temsirolimus, everolimus). Randomizált vizsgálatok alapján a nemzetközi ajánlások első vonalban sunitinib, pazopanib vagy interferon-α-bevacizumab kombinációt javasolnak jó és közepes prognózisú betegeknél, míg rossz prognózisúaknál temsiroli­must. A korábbi standard citokinterápia hatástalansága esetén sorafenib vagy pazopanib alkalmazható. Eredménytelen tirozinkináz-gátló terápiát követően jelenlegi ismereteink szerint az everolimuskezelés hatékonyságának bizonyítékai a legerősebbek. A betegek életkilátásai várhatóan folyamatosan javulni fognak a targetkészítmények spektrumának további bővülésével. Orv. Hetil., 2011, 152, 655–662.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: József Gábor Joó, Szabolcs Ládi, B. Zsolt Nagy, and Zoltán Langmár

A családi halmozódást mutató petefészek- és emlőrákok többségéért a BRCA1/2 gének mutációi felelősek. A rosszindulatú petefészek-daganatok hozzávetőleg 10%-a alakul ki a BRCA1/2 gének csíravonalbeli mutációja következtében. A daganatok többsége serosus és endometrioid szövettani típusú és rosszul differenciált. A mutációkat hordozó nők esetében a 40 éves életkor elérésekor vagy a családterv lezárásakor kockázatcsökkentő salpingo-oophorectomia javasolt. Napjainkban nincsen különbség a sporadikus és a herediter petefészekrákok kezelése között, bár a BRCA1/2 mutációk jelenlétekor a célzott terápia nagyobb hatékonyságát észlelték. A retrospektív tanulmányokban a mutációk fennállásakor a platinaszármazékokkal szemben érzékenyebbek voltak a daganatok, és a korai vizsgálatok szerint a mutációt hordozó, előrehaladott petefészekrákban szenvedők esetében hatékonyabb volt a poli-ADP-ribóz polimeráz gátlóival történő kezelés is. Ezeknek a szereknek a kemoprevencióban is szerepe lehet. Közleményünkben a családi halmozódású petefészekrák ellátásának elveit foglaljuk össze. Orv. Hetil., 2011, 152, 1596–1608.

Open access

A molekuláris célzott terápia – a lehetőségek bővülésével – egyre inkább szerephez jut a tüdőrákos betegek ellátásában. Ezzel együtt rendkívül fontossá vált a daganatnak nemcsak a pontos szövettani tipizálása, hanem molekuláris jegyeinek feltérképezése is. A rutin klinikai gyakorlatban citotoxikus kezelésnél betegszelekció céljából prediktív szöveti markereket még nem alkalmazunk, azonban egyre bővülnek azok a kutatási eredmények, amelyek segíthetik az onkológusokat abban, hogy egyszer majd a betegeiket egyénre szabott kemoterápiában részesíthessék. Különösen megnőhet ennek jelentősége akkor, amikor a beteg életkora, általános állapota és/vagy társbetegségei miatt a kemoterápiának még az alkalmazhatósága is megkérdőjeleződik. A tüdőrák molekuláris célzott terápiája manapság elsősorban az adenocarcinomában szenvedőknek ad reményt, az intenzív kutatások eredményeképpen azonban már körvonalazódnak további ígéretes terápiás célpontok. Napjainkban az onkopulmonológia forrongó korszakának lehetünk szemtanúi, ami minden nehézsége ellenére a tüdőrákban szenvedők és kezelőorvosaik számára egyaránt reményekkel szolgál. Orv. Hetil., 2012, 153, 909–916.

Open access

– 132 . 50 Kopper , L , Tímár , J 2007 A patológiai vizsgálatok szerepe a “célzottterápia kialakításában, hatásának monitorozásában és a betegségek kimenetelének előrejelzésében Magyar

Restricted access

A hepatocellularis carcinoma (HCC) világviszonylatban a halálhoz vezető rosszindulatú daganatos betegségek között a harmadik leggyakoribb megbetegedés. Az esetek döntő részében (80–90%) májcirrhosis talaján alakul ki. A cirrhosis fő oka a krónikus B- és C-vírus-fertőzés, valamint a tartós alkoholfogyasztás. Alkoholos eredetű májcirrhosisos betegekben a hepatocellularis carcinoma előfordulási gyakorisága 3–15% körül van. Egyéb kiváltó okok lehetnek továbbá a nem alkoholos steatohepatitis (NASH), az obesitas, diabetes mellitus, autoimmun hepatitis, májon belüli epeútgyulladás (primer biliaris cirrhosis, primer sclerotizáló cholangitis), réz- és vasanyagcsere-betegségek (Wilson-kór, haemochromatosis), veleszületett alfa-1-antitripszin-hiány. További kóroki tényezőként a dohányzás és különböző kémiai anyagok jöhetnek számításba. Míg korábban a HCC-s betegek csak szupportív, palliatív kezelésben részesülhettek, manapság a terápia széles skálája ismert. A sebészeti beavatkozások (reszekció, májtranszplantáció) mellett az invazív radioterápia is széles körben elterjedt. Újabban bizonyították a monoklonális antitestekkel végzett célzott terápia hatásosságát, valamint a kis molekulájú kinázinhibitorok eredményességét. 2007-ben került forgalomba a több területen ható kinázinhibitor, a sorafenib, amely jelentős mértékben növelte az előrehaladott HCC-s betegek túlélési idejét.

Open access

Az emlőrák a nők leggyakoribb rákos megbetegedése. Évente több mint egymillió nő betegszik meg emlőrákban. Az emlőrákos morbiditás meredeken emelkedett a fejlett ipari országokban az utóbbi pár évtizedben, de a mortalitási ráta mostanában csökken. Az utóbbi a szervezett lakossági szűréseknek, a korszerű sebészi és sugárterápiás beavatkozásoknak és a hatékonyabb szisztémás kezeléseknek köszönhető. A fejlődés egyik legizgalmasabb területe az új terápiás szerek bevezetése a klinikai gyakorlatba. A célzott terápia (tirozinkinázok gátlása) rohamosan fejlődik. Korai (0./I./II. stádium) emlőrákban a daganatot műtéttel eltávolítják, és ezt követi az adjuváns kezelés. Az adjuváns kezelés célja a lokoregionális és távoli mikroszkopikus daganatdepozitok elpusztítása. A daganatos kiújulás kockázatának megbecsülésére prognosztikai faktorokat használunk. Az optimális individualizált kezelés meghatározását a prediktív faktorok segítik. A dolgozatban a korai emlőrák kezelésének jelenlegi helyzetét tárgyaljuk, beleértve az emlőmegtartó kezelést, a mastectomia utáni sugárkezelést, a hormon- és kemoterápiát, valamint a humán epidermális növekedési faktor receptor-2- (HER-2-) pozitív daganatok trastuzumabkezelését.

Restricted access

A neuroendokrin tumorok a ritka daganatok igen heterogén csoportját alkotják, amelyek a test különböző területein elhelyezkedő neuroendokrin rendszerből indulnak ki. A neuroendokrin daganatok lehetnek funkcionálók, sokféle mediátort termelhetnek, nagyobb részük azonban a nem funkcionáló csoportba tartozik. Szövettani jellegük és biológiai viselkedésük alapján lehetnek jól differenciált formájú alacsonyabb malignitású, valamint rosszul differenciált nagy malignitású tumorok. Az előrehaladt alacsony malignitású daganatok esetében a szomatosztatinanalógok nemcsak csökkentik a tumor okozta tüneteket, hanem közvetlen tumorgátló hatásuk is van. Azoknál a betegeknél, akiknél a standard szomatosztatinanalóg-terápia ellenére progresszió észlelhető, az új szelektív agonistáktól, illetve kimerikus készítményektől és panszomatosztatinagonista alkalmazásától további terápiás előnyt remélünk. Vizsgálatok utalnak arra is, hogy a szomatosztatinanalógok interferonnal együtt adva szinergista hatást mutatnak. A jelenleg elfogadott kemoterápiás kombinációkat a progresszív folyamatok esetében főleg a rosszul differenciált formáknál alkalmazzuk, de a jól differenciált carcinomák esetében is javasoltak, ha azok más kezelésre nem alkalmasak, illetve ha a terápia ellenére előre haladnak. Az újonnan kifejlesztett daganatellenes szerek, a közeljövőben felválthatják a régi protokollokat. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a telozolomiddal és capecitabinnal kedvezőbb mellékhatásprofil mellett magasabb és tartósabb terápiás választ lehet elérni jól differenciált tumorokban. A célzott terápia neuroendokrin daganatok esetén is a figyelem központjába került. A vascularis endothelialis növekedési faktor receptorra ható monoklonális antitest, a bevacizumab mind monoterápiában, mind szomatosztatinanalóggal vagy oxaliplatinnal/capecitabinnal kombinált kezelés során terápiás előnyt hozott. A kis molekulasúlyú multikinázgátló sunitinib hatékonyságát a pancreas neuroendokrin daganataiban fázis III-as vizsgálat igazolta. Az mTOR-gátló everolimus is szignifikánsan növeli a túlélést ugyanebben a daganataltípusban. További vizsgálatok szükségesek annak meghatározásához, hogy más lokalizációjú, illetve rosszul differenciált daganatok esetén melyik célzott terápia nyújthat előnyt. A 131I-MIBG, 90Y-DOTA-TOC és 177Lu-DOTA-TOC radionuklidkezelések előrehaladt, illetve metasztatikus daganatokban hatékony és jól tolerálható kezelések. Jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse és elemezze a rendelkezésre álló kemoterápiás kezelések eredményeit annak érdekében, hogy meghatározható legyen a legmegfelelőbb terápia a neuroendokrin daganatok esetében. Orv. Hetil., 2011, 152, 379–391.

Restricted access

Az adjuváns gyógyszeres terápia sikeres alkalmazásával elsősorban a távoli metasztázisok kialakulásának esélye csökkenthető, a diagnózis idején fennálló mikrometasztázisok megszüntetése révén. Célkitűzés: A korai emlőrák posztoperatív szisztémás gyógyszeres kezelési lehetőségeinek áttekintése. Módszer: A szerző az irodalmi adatok és saját tapasztalata alapján összefoglalja a korai emlőrák műtéti megoldását követő szisztémás terápia legfontosabb szempontjait. Eredmények: Az adjuváns kezelés során citotoxikus kezelés, hormonterápia és HER2 receptort célzó biológiai terápia, illetve ezek kombinációja kerül alkalmazásra. Az endokrin kezelésben fontos szerepe van a tamoxifenterápiának, amelyet mind a premenopauzális, mind a posztmenopauzális emlőrák kezelésében alkalmaznak. Premenopauzában az elfogadott standard hormonterápiát az LH-RH analóggal végzett petefészek-szuppresszió és/vagy tamoxifenkezelés képezi. Posztmenopauzában az adjuváns endokrin kezelésben ma már a harmadik generációs aromatázgátlók is szerepet kapnak, bár még nem tisztázott, hogy az iniciális, a szekvenciális vagy a meghosszabbított terápia jelenti-e az optimális stratégiát. Az adjuváns polikemoterápia elsősorban a nyirokcsomóáttétes esetekben kerül alkalmazásra, emellett a magas rizikójú nyirokcsomó-negatív betegek posztoperatív kezelésében is egyre gyakrabban alkalmazzák. Az alkilálók és antraciklinek mellett a taxánok (docetaxel és paclitaxel) bevezetése komoly előrehaladást hozott az adjuváns kemoterápiában. Ma már biológiai célzott terápia, a trastuzumabterápia is fontos részét képezi a műtét utáni kezelésnek, amelynek időtartama a jelenlegi szakmai ajánlások alapján egy év. Következtetések: Az elmúlt években bevezetett taxántartalmú kemoterápiák, a posztmenopauzális emlőrákban alkalmazott harmadik generációs aromatázgátlók és az adjuváns trastuzumab alkalmazása mind lényegesen hozzájárulnak a korai emlőrákban szenvedő betegek gyógyulási esélyeihez.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Darvas, Judit Futó, Ilona Ökrös, Tibor Gondos, Ákos Csomós, and Péter Kupcsulik

Az akut pancreatitis dinamikusan változó, gyakran progresszív kórkép, amelynek 14–20%-a az intenzív terápiás ellátást igénylő súlyos heveny hasnyálmirigy-gyulladás csoportjába tartozik, az akutan vagy több fázisban, elhúzódóan kialakuló többszervi elégtelenség, illetve többszervi diszfunkció miatt. Szisztémás irodalomkereséssel áttekintettük az elmúlt öt évben e tárgykörben megjelent közleményeket. A prognózis felállításában elsősorban a szisztémás gyulladásos válaszreakciónak, a többszervi elégtelenségnek és a többszervi diszfunkciónak van szerepe, amelyre az állapotfelmérő skálák alkalmasak (Acute Physiology and Chronic Health Evaluation, Glasgow Prognostic Index, Sepsis-related Organ Failure Assessment, Multi Organ Dysfunction Syndrome Scale, Ranson Scale). Ezek mellett a klinikai jeleknek [életkor, társbetegség(ek), tudatzavar, elhízás] és a laboratóriumi vizsgálatoknak (szérumamiláz, -lipáz, C-reaktív protein, -prokalcitonin, -kreatinin, karbamid-nitrogén, -kalcium) fontos kiegészítő prognosztikai jelentősége van. A korai szervi elégtelenség fennállásával növekszik a késői lokális szövődmények és a halálozás aránya. Az intenzív osztályos kezelés lehetővé teszi a megfelelő klinikai észlelés és eszközös monitorozás mellett a szövődmények korai felismerését és ennek alapján a célzott terápia bevezetését. A kezelés célja a szisztémás gyulladásos válaszreakció, a többszervi elégtelenség és diszfunkció progressziójának gátlása és a szervezet kompenzatorikus gyulladásellenes válaszreakciójának beindítása. A pancreas exokrin működésének csökkentése a teljes per os táplálás 24–48 órás megszüntetésével javasolt, a proteázgátlók hatásossága vitatott. Lényeges a szervi elégtelenségek korai felismerése és kezelése, valamint az intravascularis volumen rendezése, fenntartása, a folyadékresuscitatio, ezzel a stabil hemodinamika biztosítása és a mikrocirkuláció javítása. Alapvető az adekvát oxigenizáció fenntartása, korai oxigénadagolás, szükség esetén korai intenzív lélegeztetés bevezetése, emellett az elektrolit- (szérumkalcium) és sav-bázis, valamint cukorháztartás szoros kontrollja, illetve a megfelelő fájdalomcsillapítás (szisztémás, epiduralis). A mesterséges táplálás kulcspontja a korai enteralis táplálás és immunonutríció. Az inflammációs mediátor etiológiai szerepének ismeretében a kezelésben szerepet kap a gyulladásos reakció csökkentése és a koagulációs kaszkád modulációja (aktivált protein C). A komplex terápia lényeges része megfelelő javallat alapján az aktivált enzimek és toxinok eltávolítása (hemofiltráció, plazmaferézis) és az antimikrobás profilaxis, illetve kezelés, valamint a thromboembolia-profilaxis. Az akut fázisban szükségessé válhat a megnövekedett intraabdominalis nyomás csökkentése. Intenzív protokoll alkalmazásával és interdiszciplináris együttműködéssel a súlyos heveny hasnyálmirigy mortalitása 30%-ról 10%-ra csökkenthető.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Czebe, Balázs Antus, Marina Varga, and Eszter Csiszér

A tüdőtranszplantáció napjainkban már rutinszerűen végzett beavatkozássá vált a végstádiumú parenchymás és vascularis tüdőbetegségekben. Az elmúlt két évtized során több mint 20 ezer tüdőtranszplantációt végeztek a világon. Az immunszuppresszív szerek fejlődésének eredményeként az életet veszélyeztető akut rejekciók száma jelentősen csökkent, az első éven belüli halálozás csupán 2%-át okozza. A legnagyobb arányban az infekciók felelősek a korai és a késői morbiditásért és mortalitásért. A posztoperatív első 30 napon belüli halálozás 21,2%-a, az első éven belüli halálozás 40%-a infekciós eredetű. Az első hónapban a betegek 35–70%-ánál bakteriális pneumónia alakul ki, amelynek kb. felét Gram-negatív pálcák okozzák, dominálóan Pseudomonas-törzsek. A betegek a műtétet követően antibiotikus profilaxisban részesülnek, amit aztán a donortüdőből kimutatott törzs rezisztenciatesztje alapján módosíthatunk. A korai posztoperatív időszakban az invazív gomba- (Aspergillus-, Candida-) és CMV-infekciók a 100 napig tartó inhalatív amphotericin és szisztémás valganciklovir-profilaxis hatására kevesebb mint 10–10%-ban lépnek fel. Számuk a profilaxis befejezte után emelkedik. A későbbiekben kialakuló bronchiolitis obliterans szindróma (BOS) szintén hajlamosít a fertőzésekre. Ennek jelentőségét az adja, hogy 5 évvel a műtét után a betegek kb. 50%-ánál detektálható a BOS. Az infekciók sikeres leküzdésének alapja a rutinszerűen, illetve a tünetek fellépte után minél hamarabb elvégzett kontroll (laboratóriumi, radiológiai, légzésfunkciós, köpet- és bronchoszkópos vizsgálatok), majd a célzott terápia bevezetése. A munka célja a tüdőtranszplantáltaknál jelentkező leggyakoribb infekciók klinikai manifesztációjának, diagnosztikájának és kezelésének áttekintése.

Restricted access