Search Results
A Crohn-betegség (CD) és a colitis ulcerosa (UC) klinikai megjelenése igen változatos lehet a betegség megjelenésekor és a betegség lefolyása során. A legtöbb Crohn-betegnél a betegség lefolyása során különböző szövődmények jelennek meg, szűkület alakulhat ki, illetve perforáció jelentkezhet. A szövődmények miatt a betegek egy része végül sebészi kezelésre szorul. Az utóbbi években éppen ezért a kutatások egyik középpontjába került a betegség progresszióját előrejelző faktorok vizsgálata. Mivel a potenciálisan súlyos lefolyású betegekben a korai immunmodulátor és/vagy biológiai kezelés indokolt, fontos a prediktív faktorok ismerete és minél korábbi meghatározása. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők az irodalomban elérhető azon klinikai, endoszkópiás, laboratóriumi és genetikai faktorokra vonatkozó adatokat szeretnék áttekinteni, amelyek segítséget nyújthatnak a mindennapi gyakorlatban a klinikusok számára a megfelelő kezelési stratégia kiválasztásához.
A kolonoszkópia a vastagbél neoplasztikus elváltozásai szűrésének általánosan elfogadott módszere. A vizsgálatok száma igen jelentős mértékben növekedett az elmúlt években, elsősorban a CRC szűrésének növekvő aránya miatt. A vastagbéltükrözés hatékonysága és biztonságossága függ a vizsgálat minőségétől; mind több adat igazolja, hogy a vizsgálatok minősége a klinikai gyakorlatban igen eltérő lehet. Az endoszkópia minőségének mérése javíthatja a betegek ellátását. Bizonyítékon alapuló, mérhető mutatók szükségesek a vastagbéltükrözés minőségének javításához. Összefoglalónkban áttekintjük a vastagbéltükrözés gyakorlati szempontjait, a fontos minőségi mutatókat, ismertetjük a témához kapcsolódó újabb ajánlásokat.
Kapszuláris endoszkópia Medicina Könyvkiadó Budapest . 10. Capsule Endoscopy in Gastroenterology . Mayo Clinic . http
A vékonybél stromatumorai az összes vékonybél-stromatumor 35%-át alkotják. A SIST-tumorok egyik vezető klinikai tünete a gastrointestinalis vérzés. A kapszulás endoszkópia forradalmasította a vékonybél-diagnosztikát, mivel a módszer alkalmas a teljes vékonybél vizualizálására, a betegek számára jól tolerálható, és a szövődmények száma alacsony. Tisztázatlan eredetű, obskúrus gastrointestinalis vérzések esetén negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően következő diagnosztikus lépésként javasolt módszer. Esetismertetés: 2 beteg (58 és 69 év, egy férfi és egy nő) vizsgálatát végeztük el tisztázatlan eredetű gastrointestinalis vérzés miatt negatív felső endoszkópiát és kolonoszkópiát követően kapszulás endoszkópiával. A videofelvételeket mindegyik esetben két független vizsgáló értékelte. Mindkét esetben a kapszula a 8 órás vizsgálati idő alatt elérte a Bauchin-billentyűt, a teljes vékonybél jól vizualizálható volt. A vizsgálatok értékelése során a vékonybél vérzésének hátterében egyik esetben a makroszkópos kép alapján tumort véleményeztünk, a másik esetben a vérzésforrás magasságát tudtuk kijelölni, az észlelés alatt is aktívan vérző laesio típusát azonban nem. A vérzésforrás pontosítása miatt a második esetben kettős ballonos enteroszkópia történt. A sebészeti beavatkozásokat követő hisztológiai és immunhisztokémiai vizsgálatok során orsósejtes GIST-tumorok igazolódtak. A Fletcher-klasszifikációt alapul véve, a tumorméret és a mitotikus index alapján mindkét eset alacsony rizikócsoportba sorolható. Következtetés: A kapszulás vékonybél-endoszkópia korai diagnózist és definitív terápiát eredményez, és ezzel a betegek túlélése jelentősen javulhat.
Az intraluminalis invazív endoszkópia fejlődésével a nagy, sessilis polipok, a muscularis mucosa rétegét nem meghaladó malignus tumorok eltávolítása jelent napjainkban kihívást. A korábban ilyen indikációval végzett mucosectomiák különböző formáinál nehézséget okozott a mélységi és laterális reszekciós szélek kontrollja, a 20 mm-nél nagyobb elváltozások pedig csak piecemealtechnikával voltak eltávolíthatók. Beteganyag: 64 éves nőbeteg nagy, korábban piecemealtechnikával, majd mucosectomiával eltávolított sessilis rectumpolipjának helyén észlelt recidív elváltozás eltávolítását végeztük endoszkópos submucosus dissectiót alkalmazva. Eredmények: Az 55 percig tartó beavatkozás során csak minimális vérzés jelentkezett. A beavatkozás során szövődményt nem észleltünk, a beteg egynapos obszerváció után panaszmentesen távozott. A szövettani vizsgálat szerint az elváltozás eltávolítása vertikálisan és laterálisan is az épben történt. Következtetés: Az endoszkópos submucosus dissectio olyan elváltozások radikális eltávolítására is alkalmas, melyek a korábban alkalmazott technikákkal nem voltak sikeresen reszekálhatók.
Gerő Gy., Rákóczi I.: Nőgyógyászati endoszkópia. Golden Book, Budapest, 1994. Rákóczi I. Nőgyógyászati endoszkópia 1994
Emlőrák hasüregi áttétei – Egy szokatlan entitás klinikopatológiai jellemzői
Abdominal metastases of breast cancer – An unusual entity
Esetismertetés
Progresszív gyomorürülési zavar miatt végeztünk műtétet egy hatvanöt éves nőbetegnél. A colon transversumot infiltráló irreszekábilis gyomordaganatot és peritoneális karcinózist észleltünk. Palliatív gasztro-jejunosztómiát és ileo-descendosztómiát helyeztünk fel. A klinikum, az endoszkópia – linitis plastica –, a műtéti kép és az intraoperatív hisztológia gyomor shigillocellularis karcinómát véleményezett. Palliatív onkológiai kezelése alatt állapota stagnált. A három évvel a műtét után kialakult recidív multiplex bőráttétek és a jobb emlő külső-felső negyedében észlelt daganat szövettani hormonreceptor-pozitív, humán epidermális növekedési faktor receptor-2 negatív lobuláris emlőkarcinómát igazolt. A korábbi műtéti minta szövettani revíziója megerősítette az utóbbi diagnózist. Ezt követően palliatív hormonkezelés hatására a tumoros folyamat csaknem komplett radiológiai regressziót mutatott. A beteg panasz- és tünetmentes a kezdeti hasi panaszokat követő hat évvel.
Megbeszélés
Az emlő rosszindulatú daganatainak mintegy tizede lobuláris karcinóma. Az emlőrák többi típusától eltérően gyakrabban multicentrikus, bilaterális, okkult és metasztatizál savós hártyákra, hasűri, kismedencei zsigerekbe. Esetünk illusztrálja, hogy az onkológiai kezelés fejlődésével a palliáció új értelmet nyer. Az emlőrákos betegek növekvő túlélése miatt várhatóan a jelenleg ritka emlőrák-eredetű hasűri áttétek száma is növekszik. Előrehaladott hasüregi tumoros folyamatok esetén is nélkülözhetetlen a hisztológiai megerősítés, különösen a szokatlan kórlefolyás esetén. Interdiszciplináris együttműködés, onkoteamdöntések kínálnak csak további javulást az emlőrák diagnosztikájában és terápiájában.
Absztrakt:
Bevezetés: A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforáció napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A sikeres kezelés függ a különböző klinikai tényezőktől, az egészségügyi felszereltségtől, de leginkább a rendelkezésre álló szaktudástól, tapasztalattól. Betegek és módszerek: Retrospektív módon elemeztük a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2005 és 2017 között nem tumoros eredetű nyelőcső-perforáció miatt műtéttel kezelt betegek adatait. Eredmények: A fenti időszak alatt 77 beteget kezeltünk, mindegyikük külső intézetből került átvételre. 15 beteg (19%) sokkos állapotban érkezett. A perforáció 29 (38%) esetben spontán, 32 (41%) alkalommal endoszkópia során, 12 (16%) betegnél idegentest-elakadás miatt, 4 (5%) esetben pedig nyelőcsővarix-vérzés ballon-kompressziós terápiája után alakult ki. A betegek a tünetek kialakulása után átlagosan 2,7 nappal kerültek klinikánkra. 11 (14%) betegnél drainage-t, 6 (8%) alkalommal suturát, 8 (10%) funduplicatiót, illetve 19 (25%) betegnél nyelőcső-kirekesztést alkalmaztunk. Reoperációkkal együtt 33 (43%) betegnél pedig teljes oesophagus exstirpatióra kényszerültünk. 27 (36%) beteget vesztettünk el. Megbeszélés, következtetések: A nyelőcsősérülések sebészi ellátását alapvető két tényező befolyásolja: a műtét előtti észlelési idő hossza és a szeptikus tünetek fennállása. Alapvetően a késedelem miatt kényszerülünk radikális – csonkító – műtétekre. Az időveszteség oka a nem egységes diagnosztikai stratégiában, a valós diagnózis felismerésének késedelmében rejlik.
Az akut gastroduodenalis fekélyvérzés gyógyszeres és endoszkópos kezelésének újabb szempontjai
Recent aspects of pharmaceutical and endoscopic treatment of acute gastroduodenal ulcer bleeding
Az akut gastroduodenalis fekélyvérzés kórházi ellátást és több szakma összefogását igénylő életveszélyes állapot. A kezelési program felöleli a keringést stabilizáló sürgősségi ellátást, a szakszerű transzfundálást, a savszekréció-gátló terápiát, az endoszkópos diagnosztikát és kezelést, továbbá esetenként az invazív radiológiai és a sebészeti beavatkozást is. Az újabb ajánlások csupán megfontolásra ajánlják, de nem javasolják a preendoszkópos nagy dózisú parenteralis protonpumpagátló kezelést. A sürgős (≤12 óra) endoszkópia klinikailag nem előnyösebb a korai (≤24 óra) endoszkópiánál. Nagy újravérzési kockázatú, a 2 cm-es átmérőt elérő fibroticus alapú és 2 mm-nél nagyobb ércsonkos vérző fekélyek „over-the-scope clip” kezelése már első vonalbeli kezelésként is ajánlott. Új terápiás lehetőség az endoszkópos vérzéscsillapítás utáni, intermittálóan adagolt parenteralis protonpumpagátló kezelés. A tervezett ellenőrző endoszkópiák programszerűen nem ajánlottak, de magas újravérzési kockázatú fekélyvérzőkben egyéni mérlegelés után tanácsosak. Gastroduodenalis fekélyvérzőkben a primer cardiovascularis profilaxis célú, kis dózisú aszpirin elhagyása indokolt, de a szekunder megelőzésként végzett aszpirinkezelés folytatható. Orv Hetil. 2023; 164(23): 883–890.
Bevezetés: A nemzetközi irányelvek az endoszkópos vizsgálatok végzését rutinszerűen pulzoximetriás monitorozás mellett javasolják, a hazai gyakorlatban azonban ez a vizsgálóhelyek többségében még nem érvényesül. Célkitűzés: A szerzők objektív adatokkal alátámasztva kívánták felhívni a figyelmet a hazai gyakorlat megváltoztatásának szükségességére. Módszer: Multicentrikus, prospektív, 11 vizsgálóhely részvételével végzett vizsgálatban összesen 1249 (közülük 1183 szedációban és 66 a nélkül történt) endoszkópos vizsgálat során végzett pulzoximetriás monitorozás eredményeit értékelték. Eredmények: 239 esetben, az összes eset 19,1%-ában észlelték a vizsgálat során az oxigénszaturáció 90% alá csökkenését, leggyakrabban ERCP (31,2%) és jejunoscopia során (20%). A hypoxaemia vizsgálatfüggő kockázati tényezőjének bizonyult a vizsgálat időtartama, valamint a pethidin (31,31%) és a pethidin és midazolam kombinációban végzett (34,38%) sedoanalgesiás premedikáció, betegfüggő kockázati tényezőnek pedig az időskor, az elhízás, nyugtató-altató hatású szerek szedése, továbbá a súlyos kísérő cardiopulmonalis társbetegség, illetve az Amerikai Anaesthesiologiai Társaság III. és IV. fizikális státus szerinti kockázati fokozata. Következtetés: A betegek biztonsága megköveteli, hogy pulzoximéter és oxigénszupplementáció lehetősége minden endoszkópos laboratóriumban rendelkezésre álljon. A pulzoximetria rutinszerű alkalmazása javasolt endoszkópia során, különös tekintettel a hypoxaemia kockázati tényezőire. Orv. Hetil., 2013, 154, 825–833.