Search Results
Az Európai Unió energiapolitikai integrációját lassú, szerves fejlődés jellemzi, megtorpanásokkal és újbóli nekilendülésekkel. A stratégiai ágazatnak számító energiaszektorban az eltérő érdekstruktúrájú tagállamok különösen éberen őrzik szuverenitásukat, így a közösségi kompetenciák kialakulása a többi területhez képest lassabban, nehézkesebben valósul meg. Napjainkban azonban olyan kihívásokkal (gazdasági-pénzügyi, környezeti és energiaválsággal) szembesül az EU, amelyek lépéskényszerbe hozhatják az akadozó energiaügyi együttműködést. Mint Jacques Delors rávilágít, ezek a krízisek kitörési lehetőséget is kínálnak, a válságból kivezető utat ugyanis a fenntartható fejlődésen és a harmadik évezred technológiáin alapuló új ipari forradalomban betöltendő vezető szerepe jelentheti Európa számára (Delors 2010). Az energiapolitika tehát fontos területe lehet Európa gazdasági-társadalmi megújulásának. A közös politikákra építő (piaci) integráció kiteljesítése mellett az energiaszektorban jelentős szerep jut az ágazatspecifikus, kormányközi logikát képviselő együttműködéseknek, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a folyamatok kölcsönösen ösztönzőleg hatnak egymásra. Elemzésünkben azt vizsgáljuk, hogy a jelzett integrációs jelenségek miként értelmezhetőek az integrációelméletek keretei között, és milyen formában érhetők tetten az Európai Unió energiaügyi külkapcsolataiban. A „közös hang”, az egységes külső energiapolitika igényének megfogalmazódása ugyanis – közös külpolitika és energiapolitika híján – az energiaügyi integráció sajátos jelenségének tekinthető, amelynek vizsgálata fontos adalékkal szolgálhat a kormányközi területek integrációs problémájának és összességében az európai integráció sokrétű folyamatának megértéséhez.
): Parhaeǔi taekwankaesa 발해대관계사 [The history of Bohai foreign policy relations]. Seoul , Tosochulban sinsovon . Ivliev , A. L. ( 2005 ): Ocherk istorii Bohaja . In
, T. ( 2015 ): The New Silk Road: Xi Jinping's Grand Strategy for Eurasia . American Foreign Policy Interest , 37 ( 3 ): 140 – 147 . Ferguson , N
: United Nations. UNCTAD Krugman, P. (1994): Competitiveness - A Dangerous Obession. Foreign Policy, 73
. Al-Rasheed , M. ( 2015 ): Saudi Arabia’s Foreign Policy: Loss without Gain? The New Politics of Intervention of Gulf Arab States. LSE Middle East Centre Collected Papers 1
Europe and its southern neighbors
Interdependence, security and economic development in contemporary EU-MENA relations
. Marchetti , A. ( 2009 ): The European Neighbourhood Policy: Foreign Policy at the EU’s Periphery . University of Bonn ZEI Discussion Paper C158 . N. Rózsa , E
Hermann, M.: Circumstances under which leader personality will affect foreign policy: some propositions. In: Search of global patterns. Szerk.: Rosenau, J. Free Press, New York, 1976, 326–332. Hermann M
. Keukeleire , S. & Delreux , T. , The Foreign Policy of the European Union (Palgrave Macmillan, 2014 ). Krämer , L. , ‘ The Roots of Divergence: A European Perspective ’ in
authoritarian personality 1982 Hermann, M. G., Preston, T.: Presidents, advisers, and foreign policy: The effect of
Developed Countries (LDCs) Aspect 2014 Naim, M. (2007): Rogue Aid. Foreign Policy, 1 March 2007. Available: http
