Search Results
Az Országos Egységes Műtrágyázási Tartamkísérletekhez (OMTK) tartozó B-1730 sz. kisparcellás kísérlet Kompolton beállított változatát vizsgáltuk 1997-ben, a kísérlet 30. évében. A csernozjom barna erdőtalaj szántott rétege meszet nem tartalmaz, erősen kilúgzott, a pH(KCl) eredetileg 5 körüli, a hidrolitos aciditás 15-25 közötti, agyagtartalma 40-48 %, humusztartalma 2,5-3,0%, nitrogénnel közepesen, foszforral gyengén, míg káliummal kielégítően ellátott. A talajvíz 8-10 m mélyen helyezkedik el, a termőhely aszályérzékeny. A főbb eredmények: - A kísérlet 30. évében a 8 t/ha őrölt mészkőporral végzett meszezés utóhatása nyomon követhető, meszezett talajon a pH(KCl) és a pH(H 2 O) egyaránt 0,6 egységgel nagyobb, az y 1 pedig 29-ről 20-ra csökkent. - A talajok cc. HNO 3 + cc. H 2 O 2 feltárással becsült „összes”-P készlete 500 mg/kg mennyiségről 780 mg/kg-ra nőtt a maximális P-adaggal, mely 64%-os gazdagodást jelent a szántott rétegben. Ezzel együtt az „összes”-Sr készlet mintegy 50%-kal emelkedett a szuperfoszfátok 2% Sr-szennyezéséből eredően. A kontrolltalajban átlagosan 0,45%, a meszezetten 0,50% Ca-tartalmat mértünk. A különbség statisztikailag igazolható volt. K-trágyázással a K-készlet 0,60%-ról 0,65%-ra emelkedett. E módszerrel az Al 4,26%, Fe 3,1%, Mg 0,48%; Mn 888, Zn 69, Cu 20 és B 9 mg/kg mennyiségnek adódott. - Az NH 4 -acetát+EDTA-oldható (Lakanen & Erviö, 1971) frakcióban foszfor hatására nagyságrenddel nőhet a P, 2-3-szorosára a S és Sr mennyisége a feltalajban. A meszezett talaj gazdagabb volt Ca, Na, B, Ba és Zn elemekben a meszezőanyag összetételére visszavezethetően. Szegényebb volt viszont az Al, Fe, Mn, Ni, Pb, Co és Cr elemeket tekintve, mely fémek inkább a savas közegben oldhatóbbak. - A K-kontroll talajon mért K 2 O-mennyiség 167-ről 355 mg/kg értékre emelkedett K-trágyázással. Némileg nőtt a Na-készlet is, mely a K-trágya összetevője. A Ca, Mg, Mn, Ba és Co oldható mennyisége viszont csökkent. Feltehetően ezek az antagonista fémek nagyobb kimosódási veszteségeket szenvedtek, kiszorulva a megkötési helyeikről. - A legkisebb hajtástömeget 4-6 leveles korban nem az abszolút kontroll-, hanem az egyoldalú N-trágyázásban részesült, erősen elsavanyodott P-hiányos kezelések adták. Az állomány itt mérgezési tüneteket mutatott. Meszezett talajon a P-hiány kevésbé jelentkezett. Érés idejére a P-hatások elmaradtak és a meszezés befolyása is mérséklődött, a növény gyökerei a mélyebb és kevésbé savanyú közegben fejlődhettek. Meghatározóvá a N-adag vált, 4 t/ha terméstöbbletet eredményezve, míg a meszezés utóhatásaként 2 t/ha terméstöbbletet regisztráltunk. A K-trágyázás hatástalan maradt ezen a káliummal jól ellátott termőhelyen. - A 4-6 leveles kukorica hajtása levéldiagnosztikai szempontból kielégítő ellátottságot jelzett a N-, K-, Ca-, Mg-, Mn-, Zn-, Cu- és B-koncentrációt tekintve. A P-trágyázás és a meszezés egyaránt javította a foszfor beépülését a növénybe, így az e_r
Karbonátos csernozjom vályogtalajon egy mutrágyázási tartamkísérlet 15. évében vizsgáltuk az eltéro N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását az Imola fajtájú szója szerveinek fontosabb makro- és mikroelem-tartalmára, a tápláltsági állapotot tükrözo levéldiagnosztikai optimumaira, elemfelvételére, a gyomok összetételére, a magtermés minoségére, valamint csírázóképességére. A termohely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% CaCO3-ot és 20 % agyagot tartalmazott, P és Zn elemekbol gyengén, N és K elemekkel közepesen ellátottnak minosült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést és 2 ismétlést foglalt magában 128 parcellával. A mutrágyákat pétisó, szuperfoszfát és kálisó formájában alkalmaztuk. A talajvíz 13-15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. Fobb eredményeinket az alábbiakban foglaljuk össze: - A N-trágyázás növelte a szója szerveinek N-készletét, valamint a vegetatív részek Mn- és Cu-tartalmát. A Fe-koncentrációt viszont általában mérsékelte. A P-kínálattal látványosan emelkedett a foszfor, valamint csökkent a cink koncentrációja. A vegetatív részek Ca- és Mg-készlete általában ugyancsak emelkedett. A K-kínálattal nagyobb K %, ill. a kationantagonizmus következtében kisebb Ca-, Mg- és Na-tartalom járt együtt. - Az 1 t mag és a hozzá tartozó melléktermés (fajlagos) elemigénye 65-80 kg N, 29-41 kg K2O, 13-21 kg P2O5, 31-34 kg CaO, 13-17 kg MgO, 1-1,2 kg Fe, 80-100 g Mn, 25-50 g Zn, 14-15 g Cu volt. A hazai szaktanácsadásban ajánlott 62 kg N és 9 kg MgO elfogadhatónak minosül, míg a 42 kg CaO 30%-os, az 51 kg K2O 70%-os, a 37 kg P2O5 118%-os túltrágyázásra ösztönözhet hasonló körülmények között. - Az extrém NP-túlsúlyos kezelésekben a szója magtermése a kontrollon mért 2,0 t/ha-ról 1,4 t/ha-ra lecsökkent ebben a száraz évben és a gyomok hasonló mértéku elemfelvétellel bírtak, mint a szója. Sot, a K-, Ca- és Mg-akkumuláció a gyomok hajtásában meghaladta a szója aratáskori felvételét. A K-trágyázás a termést nem befolyásolta. - A mag olajtartalma 23%-ról 19%-ra, a ha-onkénti olajhozam 400 kg-ról 270 kg-ra, a nyersfehérje hozama 800 kg-ról 560 kg-ra esett vissza az NP-túlsúly nyomán. Az olaj 49%-át linolsav, 28%-át olajsav, 10%-át palmitinsav, 7%-át linolensav, 5%-át sztearinsav alkotta. Az NP-trágyázás nyomán nott a sztearin- és linolensav, valamint csökkent az olajsav és linolsav mennyisége. - A N-kínálat a magtermésben minden vizsgált aminosav koncentrációját igazolhatóan növelte. A N-kontrollparcellákon az összes aminosavkészlet 150 g/kg, a maximális N-adagnál kereken 200 g/kg fehérje értéket kaptunk. A N-ellátás javulására kiugróan reagált az arginin, melynek mennyisége csaknem megkétszerezodött a kontrollhoz képest. Az antinutritív anyagként számon tartott fitinsav 1% körüli értékrol 1,5-1,7%-ra emelkedett az extrém NP-trágyá-zással. - A termett mag csírázóképességét a foszfor és kálium kínálata mérsékelte. Trágyázatlan kontrollon az ép csíra aránya 80%-ot, a PK-túlsúly esetén 40%-ot tett ki. A beteg csíra %-a 22-rol 35-re, a rothadt csíra %-a 5-rol 20-ra ugrott az extrém PK-kínálattal. A N-trágyázás részben ellensúlyozta a PK-depressziót, átlagosan 12%-kal növelve az ép csírák arányát.
. Földmüvelésünk nitrogén-, foszfor- és káliummérlege. Agrokémia és Talajtan. 28 . 527-544. Földmüvelésünk nitrogén-, foszfor- és káliummérlege Agrokémia és Talajtan
A keszthelyi Ramann-féle barna erdőtalajon (homokos vályog) és a szent-györgyvölgyi pszeudoglejes barna erdőtalajon (agyagos vályog) beállított szabadföldi P-hatás és -utóhatás kísérletben korábban 10 évig tartó intenzív P-műtrá-gyázással három P-szintet (P 0 , P 1 , P 2 ) alakítottak ki. 30 évvel a P-trágyázás befejezése után a három P-szint szántott rétegéből 4 ismétlésben tenyészedény-kísérletet állítottunk be annak vizsgálatára, hogy a hagyo-mányos talaj P-teszt módszerek alkalmasak-e a mezőgazdasági eredetű P-terhelés környezeti kockázatának becslésére. Ezért a tenyészedény-kísérletben minden régi P-szinten az abszolút és NK-kontroll mellett további három új P-kezelést (100, 500 és 1000 mg P 2 O 5 ·kg -1 ) alkalmaztunk. A jelzőnönény fiatalkori tavaszi árpa volt. A kísérlet bontása után összefüggésvizsgálatot végeztünk az agronómiai célú talaj P-vizsgálatokkal mért talaj P-tartalmak (AL-, Olsen-, Bray1-, CaCl 2- , H 2 O-, továbbá a vizsgált FeO- és oxalát módszerek) egymás közötti, valamint a bokrosodáskori tavaszi árpa hajtástömege és P-koncentrációja között. Mind a hajtás tömege, mind a hajtás P-koncentrációja alapján meghatározott agronómiai optimumok (3. táblázat) mindkét talajon jóval kisebbek voltak a környezeti kockázat ugrásszerű megnövekedésével járó kritikus talaj P-koncentrációknál (5. táblázat), azaz a kritikus környezetvédelmi talaj-P értékénél. Ez utóbbit a talajok Olsen-, Bray1-, H 2 O-, FeO- és oxalát módszerekkel mért P-tartalma és a talaj CaCl 2 -P tartalma közötti összefüggést leíró lineáris egyenletek töréspontja adta. A kritikus környezetvédelmi P-értékek nagyon eltérőek voltak az alkalmazott P-meghatározási módszertől függően, de értéküket –az Olsen és oxalát módszerek kivételével –a vizsgált két talaj tulajdonsága nem befolyásolta. A külföldi irodalomhoz hasonlóan eredményeink megerősítik, hogy a talajok CaCl 2 -oldható P-tartalma és a gyakorlatban az oxalát módszernél jobban elterjedt Olsen módszerrel mért P-tartalom közötti összefüggés alkalmas és hasznos mérőszám lehet a foszfor környezetvédelmi vizsgálatában. _9
Összefoglalás
Környezetünk védelme közös feladat. Minden szennyezés, ami földjeinket, növényeinket, a szűkebb, vagy a tágabb értelemben vett környezetünket éri, előbb-utóbb megjelenik az élelmiszerlánc valamelyik tagjában, végül a piramis csúcsán álló emberben.
Munkánk célja egy átlátható képet adni néhány ipari hulladék – cementpor, mészpor, mészhidrátpor – növényekre gyakorolt fiziológiai hatásáról. A vizsgált anyagok a növények számára sok létfontosságú elemet tartalmaznak (pl.: vas, kálium, magnézium, foszfor, cink), de mindezek mellett alumínium, ólom, króm és kobalt is megtalálható bennük. Ezek figyelembevételével vizsgáltuk a csírázásra gyakorolt hatást, a növények elemfelvételét, a száraz anyag felhalmozást és a relatív klorofill tartalmat. A laboratóriumi kísérletek során bizonyítottá vált a cementpor, a mészpor és a mészhidrátpor kedvező és kedvezőtlen fiziológiai hatása. Kétségtelen, hogy a laboratóriumban a környezet kompenzáló hatása kizárt, azonban a környezeti terhelések semlegesítése természetes körülmények között sem végtelen.
. , 1990 b. A foszfor tartamtrágyázás hatásai mészlepedékes csernozjomon. Melioráció–öntözés és talajvédelem. 90 . ( 1 ) 45 – 53 . Csathó , P
. : 1992. A nitrogén és foszfor műtrágyázás hatása a búza minőségére. Növénytermelés. 41.1. 59–65. Ragasits I. A nitrogén és foszfor műtrágyázás hatása a búza minőségére
Agricultural Chemical Analysis: A Practical Handbook 2002 Füleky Gy. , 1973. Néhány hazai talajtípus összes foszfor
. Akadémiai Kiadó. Budapest. Turán T. L., 2003. Foszfor–cink kölcsönhatás-vizsgálatok a trágyázási kutatásokban. Agrokémia és Talajtan. 52. 185–194. Prabhalcaran Nair, K. P. & Babu
nitrogén és foszfor ellátottság hatása néhány szántóföldi kultúra fehérjetartalmára és aminosav összetételére. In: Ruzsányi L.— Pepó P.(szerk) Növénytermesztés és Környezetvédelem. MTA Agr.tud. Oszt. Budapest, 92–96.p
