Search Results
Absztrakt
Az utolsó évtizedben a fejlett országokban a nem alkoholos zsírmáj lett a leggyakrabban diagnosztizált krónikus májbetegség. Ugyanakkor e kórképnek, de különösen súlyosabb formájának, a nem alkoholos steatohepatitisnek a szerepe bizonyított a hepatocellularis carcinoma gyakoriságának drámai megnövekedésében. A fő kockázati tényezők a genetikai prediszpozíció mellett az obesitas és a diabetes, valamint a kórfolyamatban gyakran fibrosishoz vezető alacsony fokú krónikus gyulladás. A patogenezisben a szabad zsírsavak és citokinek, a lipotoxicitás, az inzulinrezisztencia, a mikro-RNS-diszreguláció és a bél-baktériumflóra megváltozása kulcsfontosságú. A nem alkoholos zsírmáj kezelése – obesitasban a testsúlycsökkentés és fizikai aktivitás, diabetesben a metformin, dyslipidaemiában a statinok és új lehetőségként az obetikólsav – e betegség következményeként kialakuló hepatocellularis carcinoma prevencióját is szolgálhatja. Orv. Hetil., 2016, 157(25), 987–994.
Absztrakt:
A gastrooesophagealis refluxbetegség a felnőtt lakosság több mint 10%-át érinti. A betegek nagy többsége életmódbeli változtatásokkal és hatásos savcsökkentő szerekkel jól kezelhető. Az érintettek körülbelül 10%-a azonban a kezelés dacára panaszos marad, és náluk súlyos szövődmények fejlődhetnek ki. Különös módon a szövődmények egy része védekező jellegűnek tűnik, amivel a beteg panaszai mérséklődhetnek, illetve mintha az állapot súlyosbodásának és további szövődmények kialakulásának megelőzését céloznák. Az egyértelműen refluxszövődménynek tekinthető Barrett-oesophagusban jelentősen mérséklődhetnek az életminőséget rontó panaszok, mert a Barrett-hám sokkal ellenállóbb a gyomorsav maró hatásával szemben, mint a nyelőcsövet normálisan bélelő laphám. A refluxszövődményként kialakuló motilitászavarok (hipertenzív alsó nyelőcsősphincter, achalasia cardiae és cricopharyngealis achalasia) és strukturális elváltozások (Schatzki-gyűrű, nyelőcsőstrictura, subglotticus tracheastenosis) pedig segítenek megelőzni az aspirációt, amely újabb panaszok megjelenésével járhat, és további súlyos szövődmények kialakulásának a lehetőségét hordozza magában. Orv Hetil. 2017; 158(20): 763–769.
Absztrakt:
A nem alkoholos zsírmáj a metabolikus szindróma májmanifesztációja, a leggyakoribb májbetegség, súlyos formája a nem alkoholos steatohepatitis. Patogenezisében számos genetikai és környezeti tényező együtthatása vezet a májban a trigliceridfelhalmozódáshoz és a gyulladásos kaszkád kialakulásához. A telített zsírban gazdag étrend, az obesitas, az adipocyták diszfunkciója, a citokinek, az inzulinrezisztencia és a következményes fokozott lipolízis, a szabad zsírsavak májba jutása, a lipotoxicitás és az oxidatív stressz mind együtt vezetnek májsejtkárosodáshoz és az inflammasoma aktiválásához, a „steril gyulladáshoz”. A hepaticus csillagsejtek és progenitor sejtek a fibrogenezis fő tényezői. A bélmikrobióta megváltozása, a bakteriális túlnövekedés és az endotoxinaemia is kulcsfontosságú a kórfolyamatban. A hajlamosító genetikai tényezők közül a patatinszerű foszfolipáz, valamint a transzmembrán-6 superfamily 2 gén mutációi jelentősek. Az epigenetikai regulátorok között főleg a mikro-RNS-ek és az extracelluláris vesiculumok kapnak szerepet a betegségben. A nem alkoholos zsírmáj patogenezisének jobb megismerése haladást hozhat új terápiás eljárások kifejlesztésében. Orv Hetil. 2017; 158(23): 882–894.
Present study describes a new community type recently found in the Hungarian Mountain Range (Bakony). The so-called top-forests (Veratro nigri-Fraxinetum orni) are found in dolomite mountains where the steep southern and northern slopes are connected by a relatively flat surface, and the parent rock is covered by rendzina soil. The southern slopes are occupied by thermophilous oak woodlands (Orno-Quercetum pubescentis), the northern slopes are covered by oak-hornbeam (Carici pilosae-Carpinetum) and beech woodlands (Daphno laureolae-Fagetum). Top-forests (Veratro nigri-Fraxinetum orni) are found on flat ridges, and substitute for Turkey oak-sessile oak (Quercetum petraeae-cerris) and slope woodlands (Mercuriali-Tilietum). The community is characterised by xerophilous canopy and shrub layers and a mesophilous herb layer. It is placed in the Orno-Cotinion coenological group.
Without Abstract
Without Abstract
Ecological indicator values, widely used botany, are empricial scales worked out for the most important factors. Values of enviromental factors determine the position of the vegetation units in a multidimensional abstarct space. Their latest version in Hungary is the catergory system of Borhidi (1995), which is adjusted ti the European systems (e. g. Ellenberg et al. 1992). Indicator values or categories, respectively, can be found, according to European practice, in a relational computerised database (Horváth et al. 1995) which is accpeted as a standard for the botanists. An example of isoline analysis, completed using ecological indicator values of vegetation samples, is presented on a modell area in Mecsek Mts of South Hungary. It has varied vegetation with diverse kind of human interference near Pécs. From the existing indicator values applied here temperatur (TB), water demand (WB) of plants and soil reaction (RB). Each single isocurve was constructed from the similar indicator values on a computerised way (Surfer 6.1). All the curves were made by the use of avarages, single values and certain groups of ecological indicator values. Only the figures amde by the avarages are presented here, because there is no additional unformation in the case of the use of single curves. Curves of temperature and water indicators (isoTB, isoWB) show climatic conditions changed by human impact. Curves of soil reaction (isoR) show in a given moment the actual vegetation, in time dimension that parts of enviroment wich are more sensitive to acidification. Analysing isoecological curves, human impact is easily recognisable (e.g. in surroundings of clear-cuttings, etc.). On the basis of our results added to monitoring system enviromental impacts of future industrial and forestry establishments can be modelled. Isolines, using above-mentioned indicator values help to reveal and quantify enviromental change, which is model-valued posibility for preparing enviromental impact studies and making quick decisions.
Birdseye primrose (Primula farinosa subsp. alpigena) is a strictly protected plant species of the Hungarian flora. Natural occurrences of the species are known from two fen meadows situated in a tectonic depression accompanying Lake Balaton. The restoration and management of recipient vegetation have a great importance because of the wide range fluctuation in number of individuals of the species for several years. In 2001 coenological behaviour was examined in classical and meso scale. Field data were collected by modified Zürich-Montpellier method and 1 m × 1 m quadrats as transects marked by environmental gradients with cover estimation by eye collecting presence-absence and quantitative data. Examining the classical and transect quadrats ecological indication, preferences and significance between species and habitats were revealed focusing on Birdseye primrose. In addition 8 soil parameters were analysed in Primula rich and Primula free sites of the habitats. The aim of our investigation was to broaden the knowledge about the biotic and abiotic habitat preferences of Birdseye primrose. According to our results not only the textural features (e.g. species composition, abundance) are insufficiant to save this species from extinction but the pattern and physiognomy of vegetation have more significance. The tussock-fen window complex provides prominent situation with its nudum surfaces offering favourable abiotic conditions and low competition. The effects of other characteristics of preferential sites (e.g. gap size, litter or moss cover) in micro scale are substantial in all probability. With this knowledge restoration and managing plan were executed focusing on two aspects: the maintenance of population size via directed seed dispersion and plantation and controlling of biotic as well as abiotic factors in the natural habitats.
Abstract
It is shown that no polyhedron without diagonals exists with five vertices.
