Search Results
A nemzeti azonosulás nehezen kezelhető, mérhető változó. A kezdeti, egydimenziós azonosuláskutatások ellentmondásos eredményekhez vezettek. Úgy tűnik, hogy a nemzeti azonosulás egydimenziós megközelítése sem konceptuálisan, sem empirikusan nem állja meg a helyét (összefoglalóan Ashmore, Deaux és McLaughlin-Volpe, 2004). Kutatásunk első szakaszában egy, a magyar nemzeti azonosulást vizsgáló kérdőívet alakítottunk ki. Az adatainkra végzett faktoranalízis eredményeként olyan kétfaktoros azonosulási modellt kaptunk, amely leginkább Roccas, Klar és Liviatan (2006) kétdimenziós azonosulási modelljének feleltethető meg. Ez a modell a társas identitás és a szelfkategorizációs elméletek (Tajfel, 1978; Turner, Hogg, Oakes, Reicher és Wetherell, 1987) mellett a nacionalizmus és a patriotizmus hagyományos felosztására épül (Adorno, Frenkelbrunswik, Levinson és Sanford, 1950; Kosterman és Feshbach, 1989; Staub, 1997). A kérdőív kialakítását és bemérését követően érvényességi vizsgálatokat végeztünk, amelyek megmutatták, hogy az azonosulás két különböző módja — a kötődés és a glorifikáció — eltérő módon kapcsolódik az olyan csoportalapú jelenségekhez, mint például a csoportalapú érzelmek, a csoportot felmentő stratégiák használata, vagy a külső csoport kompenzálására való hajlandóság a saját csoport agresszív fellépését követően.
A csoporttörténetek a csoportidentitás hordozói és közvetítői egyszerre. Ezek az elbeszélések, a történések tényszerű leírásán túlmenően, az eseményeket sajátos narratív perspektívában ábrázolják. Az elbeszélésben megjelenő szereplők tudattartalmainak megjelenítése a csoportidentitás közvetítésének finom narratív eszközei. Kutatásunkban a narratív perspektíva identitáskonstrukciós és identitásközvetítő szerepét vizsgáltuk középiskolai történelemtankönyvekben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a belső perspektíva nyelvi markerei (kognitív és érzelmi igék) milyen arányú eloszlást mutatnak az egyes nemzeti csoportok és alcsoportok között – különböző történelmi események esetében. Két történelmi esemény (Önkényuralom és kiegyezés, Trianon) elemzését végeztük el 1900 és 2006 között publikált középiskolai történelemkönyvek idevonatkozó részein. A belső perspektíva ábrázolását az Önkényuralom és kiegyezés tekintetében a történelemtudományban ismert történeti kánonok, Trianon esetében az eseményről keringő mítoszok szempontjából is megvizsgáltuk.
Romaellenes előítéletek Magyarországon: Politikai orientációtól, nemzeti identitástól és demográfiai változóktól független nyílt elutasítás
Anti-Roma prejudice in Hungary: Predictors of blatant and uninhibited rejection
.1108/00012530210443339. Habermas , J. ( 1995 ). Citizenship and national identity: Some Reflections on the Future of Europe . In Beiner , R. (szerk.), Theorising Citizenship (pp. 255 – 282 ). Albany : Sunny Press
Emancipation and social engagement facilitated the Central European Jewry’s identification with the modern notion of national identity. During the Great War this often came into conflict with Jewish universalism. Those of Jewish denomination supporting the various national identity notions identified with the war aims and propaganda of the given nation while they tried to find the antetype of the new circumstances in the Jewish past and Judaism.
A tanulmány kiinduló állítása az, hogy a centrum-periféria viszony történelemfüggő és nem egyforma mértékben érvényesül a katonai, gazdasági, politikai, kulturális alrendszerekben. Magyarország geostratégiai helyzetének változásai az elmúlt 60 esztendő során igazolják ezt. A szerző bemutatja, hogy 1938-tól - évtizedenként - hogyan alakultak kapcsolataink a centrum szerepét betöltő hatalomhoz, szomszédjainkhoz: az adott feltételrendszerben - mindig kényszerpályán mozogva - milyen célokat tűzött ki a vezető elit és azokat milyen eszközökkel próbálta megvalósítani? Az Európai Unióba való felvételünk gyökeres fordulatot hozott. A tanulmány azt is elemzi, milyen új lehetőségekkel és gondokkal szembesül ma az ország?
In 2002, Hungary celebrated the bicentennial of the foundation of its National Museum. As the initial, universal collections branched off into a range of specific museums during the later 19th
, the discourse focused on national identity – with all its constitutive elements (the state, the language, the history and traditions – could disseminate a unique hypostasis, politically controlled, and thus legitimated. Once integrated, its extensive
, Vincze , Orsolya , Kőváriné Somogyvári , Ildikó ( 2003 ): Representation of national identity in successful historical novels . Empirical Studies of the Arts , 21 ( 1 ), 69 – 80 . 15
The study of folk traditions may serve the development of ethnic and national identity. The history of such researches among the Finno-Ugric peoples in Russia proves that statement. The paper portrays the Finnish, Hungarian and Russian research history from the 18th century until today. The language, folklore and ethnography of Finno-Ugric peoples contributed much to the national identity of those peoples. Institutions in Finland, Hungary and Estonia served the same purpose. The attitude of the Russian state was impressive and it has changed several times. The role of the Pravoslav Church and its Kazan Priest’ Seminary deserves special attention. The paper is of summarizing character and in the bibliography only the most important publications are listed.
The theme of Kundera’s novels is existencial uncertainty in the sense of the crisis of individual and national identity as well as the crisis of human relationships. This crisis is expressed in the structure of his books, especially in “The Book of Laughter and Forgetting”, by the variation of essential motives which at the same time can be interpreted as the keywords of Kundera’s novels.
