Search Results
. Kukoricatermesztési kísérletek 1958–1960. 138–142. pp. Sárvári M.: 2005. Impact of nutrient supply, sowing time and plant density on maize yields. Acta Agronomica Hungarica. Vol. 53. No. 1. 59–70. pp
. 309 324 Sárvári, M. 2005: Impact of nutrient supply, sowing time and plant density on maize yields. Acta Agronomica Hungarica. 53.1. 59–70 pp
448 Kádár, I. — Lukács, D. — Fekete, S. — Bana, K. 2004: The effect of nutrient supply on the quality and element uptake of the soya.(In Hungarian) In: Agrokémia és Talajtan 53 75
Összefoglalás
Tartamkísérletben, Hajdúságban (Kelet-Magyarország), csernozjom talajon vizsgáltuk eltérő évjáratok (2007. év = száraz, 2008. év = kedvező vízellátottságú) és egyes agrotechnikai tényezők (vetésváltás, trágyázás, öntözés) kölcsönhatásait adott őszi búza fajta (Mv Pálma) agronómiai tulajdonságaira és termésére. A levél- (lisztharmat-, DTR-, levélrozsda-fertőzöttség) és kalászbetegségek (kalászfuzárium-fertőzöttség) mértékét döntően a trágyaadagok határozták meg, melyet az évjárat, a vetésváltás és öntözés kisebb-nagyobb mértékben módosított. A búza állományok megdőlését a kedvező vízellátottságú évjárat (2008. év) és a nagyobb trágyaadagok (N150–200+PK) jelentősen növelték. Aszályos évjáratban az őszi búza maximális termése bikultúrában 5590 kg/ha, trikultúrában 7279 kg/ha (nem öntözött), ill. 7835 kg/ha és 8492 kg/ha (öntözött) volt. A kedvező vízellátottságú évjáratban a búza termésmaximuma bikultúrában 7065 kg/ha, trikultúrában 8112 kg/ha (nem öntözött), ill. 6882 kg/ha és 7874 kg/ha (öntözött) volt. Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 2630 kg/ha (bikultúra) és 1579 kg/ha (trikultúra) volt. Az öntözés termésnövelő hatása csak megfelelő tápanyagellátás mellett érvényesült (a víz- és tápanyagellátás interaktív hatása). A trágyázás hatására aszályos évjáratban 2853–3698 kg/ha (nem öntözött) és 3164–5505 kg/ha (öntözött) terméstöbbletet kaptunk. Kedvező vízellátású évjáratban a trágyázás termésnövelő hatását alapvetően meghatározta a vetésváltás (bikultúrában 3990–4050 kg/ha, trikultúrában 524–884 kg/ha terméstöbblet). Az évjárat és vetésváltás befolyásolta az optimális NPK adagot. Száraz évjáratban bikultúrában az N150–200+PK, trikultúrában az N100–150+PK, kedvező vízellátottságú évjáratban pedig az N150+PK (bikultúra) és az N50+PK (trikultúra) trágyakezelés bizonyult optimálisnak.
A bioszén anyagában a tápanyagok három jellemző, hasznosulási sebességüket meghatározó formában lehetnek jelen. A hamu frakcióban lévő elemek gyakorlatilag azonnal, a labilis frakcióban lévők a mineralizáció után heteken, hónapokon belül, míg a perzisztens frakcióban lévők csak évszázadok során szabadulnak fel. A frakciók aránya a bioszén előállítási körülményeitől függ, így ezek alapvetően befolyásolják a végtermék tápanyag-szolgáltató képességét.
A foszfor és a kálium mindhárom frakcióban megtalálható, így a bioszén ezen elemek közvetlen forrása lehet a talajban. A nitrogén viszont csak a labilis és a perzisztens frakcióban található meg — koncentrációja a hamuban gyakorlatilag nullának tekinthető –, így a bioszén saját N-tartalmából növénytáplálási szempontból csak a labilis frakcióban lévő vehető számításba rövidtávon. Ezt figyelembe véve a bioszén alkalmazása mellett a nitrogén más forrásból történő pótlása szüksé-ges.
A bioszén azonban nem csak közvetlenül, saját tápelem-tartalma folytán, hanem közvetetten a talajtulajdonságokra (pH, kationcsere-kapacitás, vízgazdálkodás, stb.) és a mikrobiológiai folyamatokra gyakorolt hatása révén is befolyásolja a talaj táp-anyag-szolgáltató képességét. A közvetlen és közvetett hatás a tápanyagok felvehe-tősége szempontjából gyakran ellentétes irányú. A bioszénnel bevitt elemtartalom révén a talajban mért összes mennyiség megnőhet, de a fokozottabb tápelem-megkötő képesség miatt a könnyen felvehető, vízoldható mennyiségek lecsökken-hetnek. A két hatás eredője határozza meg, hogy egy adott elem felvehetősége javul-e a talajban.
Hosszú távon azonban csakis a közvetett hatásokkal számolhatunk, így a bioszén alkalmazásánál ezeket szem előtt tartva kell mérlegelni és dönteni a felhasználásáról.
A bioszén olyan mértékű alkalmazása, hogy az a Föld klímája szempontjából befolyásoló tényezőként jelentkezzen, egyelőre meglehetősen távolinak tűnik. A talajjavítási, tápanyag-utánpótlási szerepkörben azonban érdemes a bioszénnel foglalkozni. Az intenzív növénytermesztés során a bioszénnel történő tápanyag-utánpótlás nem biztosítható, de a konvencionális trágyaszerekkel együtt alkalmazva hasznos adalékanyag lehet, mivel azok hatékonyságának fokozása mellett talajjavító hatása is érvényesülni tud. A bioszén ezáltal a mezőgazdasági termelésben hosszú távú előnyöket biztosíthat.
. (2005): Impact of nutrient supply, sowing time and plant density on maize yields. Acta Agronomica Hungarica, 53(1), 59–70. Sárvári M. Impact of nutrient supply, sowing time and plant
. 2002 51 437 448 Kádár, I. -Lukács, D. -Fekete, S. -Bana, K. 2004: The effect of nutrient supply on the
Biofertilizers are used to improve soil fertility and plant production in sustainable agriculture. However, their applicability depends on several environmental parameters. The aim of our study was to evaluate the effect of free-living bacteria containing fertilizer on the growth of cucumber (Cucumis sativus L. cvs. Delicates) under aluminium (Al) stress. Different responses to Al stress of cucumber growth parameters were examined in terms of root elongation and physiological traits, such as Spad index (relative chlorophyll value), biomass accumulation of root and shoot, Al uptake and selected element contents (Fe, Mn, Zn, Mg) of leaves and root. The applied bacteria containing biofertilizer contains Azotobacter chroococcum and Bacillus megaterium. The dry weights of cucumber shoots and roots decreased in line with the increasing Al concentration. Due to different Al treatments (10−3 M, 10−4 M) higher Al concentration was observed in the leaves, while the amounts of other elements (Fe, Mn, Zn, Mg) decreased. This high Al content of the leaves decreased below the control value when biofertilizer was applied. In the case of the roots the additional biofertilizer treatments compensated the effect of Al. The relative chlorophyll content was reduced during Al-stress in older plants and the biofertilizer moderated this effect. The root/shoot ratio was decreased in all the Al-treatments in comparison to the control. The living bacteria containing fertilizer also had a modifying effect. The root/shoot ratio increased at the 10−4 M Al2(SO4)2 + biofertilizer and 10−4 M Al(NO3)3 + biofertilizer treatments compared to the control and Al-treatments. According to our results the biofertilizer is an alternative nutrient supply for replacing chemical fertilizers because it enhances dry matter production. Biofertilizer usage is also offered under Al polluted environmental conditions. Although, the nutrient solution is a clean system where we can examine the main processes without other effects of natural soils. The soil can modify the results, e.g. the soil-born microorganisms affect nutrient availability, and also can modify the harmful effects of different heavy metals. The understanding of basic processes will help us to know more about the soil behaviour.
The pot experiment - carried out in 2000 under greenhouse conditions - was set up with seven soils differing in Cd and Pb contents and three test plants ( Lolium perenne L. cv. Georgikon), lettuce ( Lactuca sativa L. cv. Balatonzöld) and white mustard ( Sinapis alba L. cv. Sirola) with four replicates. From the seven experimental soils five samples (S1-S5) were collected from agricultural areas (arable sites) and two (S6-S7) from spoil-earth, with extremely high Cd and Pb contents. The pots, each containing 1 kg air-dry soil, were kept at constant soil moisture (60% of maximum water capacity of the experimental soils) by daily watering, while pots were watered to weight once weekly. Before sowing the test plants: 50-50-50 mg N, P 2 O 5 and K 2 O was applied to the experimental soils to maintain the same nutrient supply. The above-soil plant parts were cut after four weeks. Fresh and dry weights of plants were determined after harvest. The aim of the experiment was to obtain results of Cd and Pb uptake by different plant species in relation to the heavy metal content and different characteristics of soils. The following conclusions were drawn: No definite correlation was found between the biomass production of the three test plants and the heavy metal content of the soils at early growth stage. The heavy metal concentration range in the soils and plants differed. In the case of Pb the soil concentration interval was broader than that of the plants'. The opposite was observed for Cd, where the plants had a wider concentration interval. Comparing the Pb and Cd concentrations of above-ground plant parts, Pb concentrations varied in a narrower interval. The maximum values of Pb content exceeded the Cd content levels, although the mobility of Pb in the soil-plant system is significantly lower. The comparison of Cd and Pb concentrations of plants and soils proved these differences. The Cd concentration of plants was 8-231% of the total Cd content of soils. The Pb concentration of plants was the 0.8-28% of the total Pb content of the soils, respectively. Comparing the three plants in respect of Cd concentrations the order found was as follows: ryegrass < white mustard < lettuce. In case of Pb, the order depended on the Pb content level (lower or higher) of the experimental soil. Symptoms of phytotoxicity were observed only on lettuce plants grown on the contaminated soils (S6, S7).
Differences in soil properties and among plant species may play an important role in the effectiveness of residual and freshly applied phosphorus fertilizers. However, a limited number of experimental results are available on this subject. Pot experiments were carried out with soils from 9 sites of the National Long-term Fertilization Trials, varying in their main characteristics, such as pH, soil texture, organic matter content and P status. Soil samples were taken after 20 years from the unfertilized control and from plots annually fertilized with 200 kg P 2 O 5 .ha -1 . Effects of long-term fertilization as well as that of freshly applied phosphorus were studied in the experiments. Perennial ryegrass (Lolium perenne L.) was used as test plant. The objective of the present study was to develop quantitative relationships between selected soil parameters and the phosphorus retention characteristics of the experimental soils. Amounts of P removed by plants during 5 cuts were correlated with DM production of plants as well as with the phosphorus amounts extracted at pH 3.7 by ammonium lactate-acetic acid, AL-P mg.kg -1 soil. Phosphorus nutrient balance was calculated from the results to evaluate either P supply or retention characteristics of experimental soils. Results of the experiments were computed by stepwise regression analyses using the STATGRAPHICS program package. Soil parameters involved in the study were: humus content, pH values (ranging from 3.9 to 7.4), clay mineralogy, total P contents of soils, P rates applied for 20 years, freshly applied P in the pot experiment. Based on the results of regression analyses, the importance of soil parameters was evaluated. It was established that several soil parameters significantly influenced the phosphorus retention of soils. Regression coefficients (R²) ranged between 0.619 and 0.285 (n = 86). Long-term effects of P application, higher pH values and humus content had a favourable influence on the P retention of experimental soils. On the other hand, increasing phosphorus retention could be attributed to higher CEC, vermiculite content as well as to increasing rates of freshly applied phosphorus. It was found that long-term effects of P applications on the P supplying power of soils were related also to the increasing N and K rates, providing a balanced nutrient supply in soils. Our results may help the broader understanding of phosphorus retention and fixation characteristics under various soil conditions.
