Search Results

You are looking at 31 - 40 of 45 items for :

  • "serdülőkor" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A versengési folyamatoknak mindig van eredménye, egy versengési ciklus végén a riválisokból győztesek és vesztesek lesznek. Mind a győzelem, mind a vesztés intenzív érzelmi élmény. Ennek az érzelmi élménynek a természete és a feldolgozása meghatározhatja azt, hogy egy versengési folyamat milyen hatással lesz az egyén későbbi viselkedésére versengési helyzetekben, inkább közelítően reagál vagy inkább elkerülően. Korábbi vizsgálatok már feltárták a győzelemmel és a vesztéssel való érzelmi és viselkedéses megküzdés egymástól jól elkülöníthető mintázatait serdülők (gimnazisták) és a felnőttkor küszöbén lévő (egyetemisták) fiatal felnőttek körében. A jelen tanulmány egyrészt azt vizsgálja, hogy a két csoportban feltárt mintázatok azonosak-e, vagyis ezek a mintázatok mindkét korosztályban azonos érzelmi és viselkedéses élményt jelentenek-e. Másik kérdése az, hogy amennyiben vannak azonos érzelmi és viselkedéses mintázatok, akkor ezeknek az előfordulása különbözik-e a két életkori csoport között. Végül a tanulmány az azonos érzelmi és viselkedéses mintázatok alapján meg kívánja alapozni a győzelemmel és a vesztéssel való megküzdés általános modelljét.

A vizsgálatban 351 középiskolás és 289 egyetemista adatait elemeztük. A válaszadók által kitöltött, a győzelemre és vesztésre adott érzelmi és viselkedéses válaszokat feltáró, zárt kérdéses kérdőív válaszainak faktorelemzése után nyert faktorokon elvégeztük a konstruktum ekvivalencia vizsgálatokat. A két különálló csoport esetében a feltárt reakciómódok többsége konstruktum ekvivalensnek bizonyult, a köztük lévő kapcsolat pedig funkcionálisan ekvivalensnek (azonos irányú szignifikáns korrelációk). A két csoport között nem találtunk életkori különbséget, különbség volt azonban a Budapesten és a vidéken élők és tanulók között. A Budapesten élők (középiskolások és egyetemisták) kiegyensúlyozottabb megküzdési stratégiákkal rendelkeztek, mint a vidéki egyetemisták.

A konstruktum ekvivalens reakciómódok és a közöttük lévő funkcionálisan ekvivalens kapcsolatok arra utalnak, hogy a feltárt megküzdési mintázatok alapját képezhetik egy általános, a győzelemmel és a vesztéssel való megküzdési modell felállításának.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Orsolya Máté, Ildikó Ábrahám, Melinda Cserép, Lilla Grundmann, Zsófia Lendvai, Bea Pászthy, and Péter Tóth-Heyn

Összefoglaló. Az 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-) betegek körében az evészavarok előfordulása az átlagpopulációhoz képest körülbelül kétszeresre tehető. Ez a komorbiditás különösen veszélyes mind a magas mortalitási rizikó, mind a súlyos szövődmények lehetősége miatt. Az evészavarban szenvedő, T1DM-mel élő gyermekek és fiatalok hatékony kezelése a diabetológusok, pszichiáterek, pszichológusok, nővérek és dietetikusok összehangolt munkájával valósítható meg. Közleményünkben egy 14,5 éves, T1DM-mel élő, anorexia nervosával diagnosztizált páciensünk multidiszciplináris terápiáját mutatjuk be, kiemelve a különböző szakemberek együttműködésének főbb metszéspontjait. A szoros diabetológiai gondozással párhuzamosan az anorexia nervosa terápiájában a protokollok ajánlásaival megegyezően családterápiát és kognitív viselkedésterápiás elemekkel bővített egyéni terápiát alkalmaztunk. A terápiás folyamat összesen 18 hónapig tartott. Esetünk korábban le nem írt diabetológiai érdekessége, hogy a számottevő súlycsökkenéssel párhuzamosan betegünk inzulinigénye a töredékére csökkent, ami jelentős mértékben érintette a bazálisinzulin-szükségletet is. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341–1346.

Summary. The incidence of eating disorders is approximately twice as high in type 1 diabetes mellitus (T1DM) compared to the general population. Comorbidity is related to potentially severe organ complications and consequently higher mortality risk. The effective treatment of eating disorders in T1DM is provided by the teamwork of diabetologists, psychiatrists, psychologists, nurses and dietitians. The purpose of this paper is to present the multidisciplinary treatment of a 14.5-year-old adolescent with T1DM and diagnosed with anorexia nervosa, focusing on the cooperation of the professionals. In line with the current guidelines, both family therapy and cognitive behavioral therapy-informed individual psychotherapy were applied beside the strict diabetes control. Her therapy process lasted 18 months. The unusual diabetological aspect of our case is that the significant weight loss was associated with highly decreased insulin requirement affecting also the basal insulin requirements. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341–1346.

Open access

A kapcsolati hálózat egyes paramétereinek hatása a szorongásra

Tájékozódó vizsgálat 14-18 éves középiskolás populáción

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Szilvia Kovács, Tibor Károly Fábián, Viktor Gaál, and Péter Csermely

Vizsgálatunkban 480 önként jelentkező középiskolás tanuló (n = 476; 224 fiú, 252 lány; kor: 12-18 év, átlagban 15,97 ±1,25 év; 139 budapesti; 234 vidéki kisvárosi; 103 falun élő) vett részt. A vizsgálati személyek szorongásszintje (rövidített CPI kérdőív) eltért nemek szerint (kétmintás t -próba; p <0,01), és korcsoportok szerint (egyirányú ANOVA; p <0,05), a lakóhely alapján azonban nem (egyirányú ANOVA). A szorongásszintet szignifikánsan befolyásolta a közeli rokonok és a barátok száma (egyirányú ANOVA; p <0,05; p <0,01 ); a mobiltelefon-beszélgetés gyakorisága a családdal, a barátokkal és az ismerősökkel (egyirányú ANOVA; p <0,05); az SMS-küldés gyakorisága a barátoknak és az ismerősöknek (egyirányú ANOVA; p <0,05), valamint az ismerkedésre való képesség és az ismeretlenekkel vagy kevéssé ismertekkel szembeni bizalom (egyirányú ANOVA; p <0,01). Adataink alapján úgy tűnik, hogy a szorongási szint csökkentésében a kapcsolati háló potenciális új tagjai felé irányuló kezdeményezőkészség és bizalom mellett elsősorban a közepes erősségű kapcsolatok száma (közeli rokonok, barátok) és a közepes erősségű kommunikációs csatornák használati gyakorisága (mobiltelefon-beszélgetés, SMS) a jelentős tényezők. Az erős (családtag) és a nagyon gyenge (távoli rokon, ismerős) kapcsolatok száma, illetve az ezeknek megfelelő erős (személyes együttlét) vagy nagyon gyenge (anonim internetes kommunikáció) kommunikációs csatornák használatának mennyisége eredményeink szerint kisebb hatással van a szorongás alakulására.

Restricted access
Mentálhigiéné és Pszichoszomatika
Authors: Ferenc Grezsa, Zsuzsanna Mirnics, András Vargha, Zsuzsanna Kövi, Sándor Rózsa, Zoltán Vass, and Tamás Koós

Absztrakt

Elméleti háttér: A drogok használatának széles körű elterjedtsége és a kipróbálás egyre korábbi időpontra kerülése miatt napjaink fontos kutatási célja a szerekhez kapcsolódó rizikó- és védő faktorok azonosítása. Az „Iskolai Egészségfejlesztés és Univerzális Drogmegelőzés” (IEUD) elnevezésű kutatást a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet kutatócsoportja indította. Reprezentatív adatok alapján hiteles képet kívántunk nyerni a 6—18 éves iskolás generáció mentálhigiénés állapotáról, ezen belül a szerhasználatról (dohányzás, alkohol- és kábítószer-fogyasztás), a kockázati tényezőkről, illetve a védő (preventív, protektív) faktorokról. Elemzésünkben elsősorban a szerek kipróbálásának és használatának környezeti-kapcsolati összefüggéseit tártuk fel. Módszerek: A vizsgálatban 7623, 1., 3., 5., 7., 9. és 11. osztályos tanuló vett részt. Kérdőíves (tanórai) adatfelvételt végeztünk egy olyan komplex tesztbattériával, amely a szerhasználati szokásokon kívül rákérdezett a kapcsolati mintákra és modellekre, felmért továbbá számos pszichés faktort (pl. Big Five személyiségjegyek, deviancia, hangulati változók). Eredmények: A szerfogyasztási mutatók a Magyarországon készült korábbi reprezentatív vizsgálatok eredményeihez hasonlóan alakultak. A Globális Szerhasználati Mutató mintegy 51 százalékát lehet pszichoszociális változókkal magyarázni, ezen belül erősen meghatározónak találtuk a devianciát, az anyai nevelést, a családból és kortárs közösségből származó modelleket, egyes személyiségjegyeket (pl. extraverzió, neuroticizmus) és a másik nem körében való észlelt népszerűséget. Következtetések: Vizsgálatunk tanulságait a drogprevenció célkitűzéseinek és módszereinek kijelölésénél lehet alkalmazni. Álláspontunk szerint a célzott prevenció során fokozott figyelemmel kell kísérni a deviáns magatartásra veszélyeztetett csoportokat; továbbá egyes kockázatot jelentő személyiségjegyekkel bíró (pl. érzelmileg labilisabb) serdülőket. Adataink tükrében ígéretes eredményeket hozhatnak a családra fókuszáló, például szülői monitoring technikákat erősítő és a kortárscsoportokat bevonó intervenciók.

Restricted access

The relation between images of self and parents as defined in interpersonal theory and by the Structural Analysis of Social Behaviour (Benjamin), and internalising and externalising problems, as defined by the Youth Self-Report (Achenbach) was studied in a sample of 199 non-clinical adolescents (92 boys and 107 girls) aged between 13 and 17 years. Regression analyses showed that the pattern relating images of self and parents to mental health problems was different for boys and girls. Internalising problems for girls were best predicted from aspects of their self-image while for boys parental behaviour played a larger role. A pattern of self-blame and lower self-affirmation together with parental blame was important for girls’ externalising problems and a pattern of self-neglect and low self-autonomy and an uncertainty of parental love were important for boys externalising problems. Results emphasise that boys and girls have different kinds of vulnerabilities as risk factors for mental health problems.

Restricted access

A preventív egészségpszichológiának nevezett kutatási terület a megelőzésben szerepet játszó egészségmagatartás pszichológiai összefüggéseire hívja fel a figyelmet, többek között a társas hatásokra. A társas kapcsolati háló ugyanis az egészségmagatartás kialakításában a legerősebb hatást fejti ki - ez különösen igaz bizonyos életkorokra, mint amilyen például a serdülőkor. Felmérésünket 10-15 éves, szegedi felső tagozatos általános iskolások körében végeztük, véletlenszerűen kiválasztott iskolák és osztályok segítségével (n = 550). Az adatgyűjtéshez önkitöltéses kérdőíves módszert alkalmaztunk, melynek legfontosabb célja a sportolási szokásokra, sportolási gyakoriságra ható társas hatások jellegzetességeinek feltárása volt. Megállapítottuk, hogy a megkérdezett tanulók környezetében a fizikailag aktívnak tekinthető személyek közül a barátok és az osztálytársak emelkednek ki, mely jól tükrözi, hogy ebben a korosztályban még a fiatalok életének szerves részét képezi a sport. A teljes mintát elemezve azt tapasztaltuk, hogy a szülők jelenleg is aktív vagy korábbi sportolása, a testvér, az osztálytárs, a barát, a szerelme sportolása szignifikánsan befolyásolja a megkérdezett tanuló sportaktivitását. A mintát nemenkénti bontásban vizsgálva szignifikáns eltéréseket kaptunk. A társas hatások mértéke és szerepe a fiúk és lányok csoportjában igen eltérő képet mutatott. A kortárscsoportok (barát, osztálytárs, „szerelmük”) aktivitásának hatása csak a lányok esetében mutatott szignifikáns kapcsolatot. A példaképek, a sportágválasztás és a sportolás indokainak vizsgálatában is szignifikáns nemi különbségeket tapasztaltunk. A fizikai aktivitási magatartással és a sporttal kapcsolatos kutatási eredmények a gyakorlatban is felhasználhatók lehetnek a megelőzésben. A pozitív megerősítésként is érvényesülő társas hatásokat ezért az egészségfejlesztési programoknak hatékonyabban kellene kihasználniuk.

Restricted access

Az elhízás pszichológiai aspektusai nem választhatók el a túlsúlyos emberekkel szemben kialakított sztereotípiáktól és a nők társadalmi helyzetétől. Mind a tudományos, mind a köznapi megközelítésekre jellemző, hogy az elhízásért elsősorban az egyént és nem a környezeti tényezőket teszik felelőssé. A túlsúlyos embert a társadalom erőteljesen stigmatizálja és diszkriminálja, bár az elutasítás rendszerint indirekt formát ölt, és már gyerekkorban tetten érhető. Kvalitatív vizsgálatunk arra irányult, hogy felmérje e társadalmi összetevők hatásait a serdülőkor előtt álló lányok elhízással, a túlsúlyos emberekkel és a soványságideállal kapcsolatos attitűdjeiben. Nyolc fókuszcsoport-interjúban 51, 9—11 éves gyerek vett részt Budapesten és környékén. Az interjúk szociálpszichológiai tartalomelemzése több szinten, a „grounded theory” elve szerint és a sztereotipizálás hatásainak elméleti kerete mentén zajlott. Eredményeink a túlsúlyossággal szembeni egyöntetű, negatív attitűdökről árulkodnak, amelyek kifejeződése kommunikációs tabuba ütközik, így az elutasítás ténye implicit marad. A gyerekek morális dilemmát élnek át, mivel az elutasítás tapasztalata szembekerül a saját magukról fenntartott pozitív, toleráns én képével. Következésképp a túlsúlyhoz kapcsolódó attribúció kérdése meghatározó szerepet kap az elfogadás—elutasítás dinamikájában. A beszélgetéseket a soványság normatív jellege, vagyis a sovány mint jelző nélküli állapot gondolata is áthatja. Mivel azonban mindez implicit módon és nem nyíltan kommunikálva fogalmazódik meg, a túlsúlyos gyerekek fenyegetett helyzete fokozottan tetten érhető, hiszen az implicit vagy averzív elutasítást az elutasító nem, csupán az elutasított érzékeli. A túlsúly problémája megnevezhetetlen, mégis áthatja a csoportdinamikát. Kutatásunk eredményei arra engednek következtetni, hogy a serdülőkor előtt álló lányokban kiemelten fontos lenne tudatosítani az (A) egészséges táplálkozással, az egészséges életmóddal, vagyis az elhízás megelőzésével és kezelésével kapcsolatos és a (B) külső megjelenésre vonatkozó társadalmi elvárások, sztereotípiák és kirekesztő attitűdök közötti különbséget.

Restricted access

Bár a testdiszmorfiás zavar jelentős szenvedéssel, a pszichoszociális funkciók súlyos romlásával és veszélyes kockázatokkal járó betegség, a hazai szakirodalomban szinte alig említik. Így a szerző célkitűzése, hogy részletes áttekintést adjon erről a kevéssé ismert, de nem ritka betegségről. A tünettan középpontjában a saját test észlelésének súlyos zavara áll, ami szociális izolációhoz, szorongáshoz, depresszióhoz és kényszeres megnyilvánulásokhoz vezet. A betegségbelátás hiánya miatt a betegséget gyakran nem ismerik fel. Igen magas a komorbiditás az affektív zavarokkal, szorongásos zavarokkal, személyiségzavarokkal, evészavarokkal, az alkohol- és kémiai szerfüggőséggel. A betegek életminősége igen rossz, az öngyilkosság veszélye nagy, emellett a heteroagresszivitás sem ritka. A betegség kialakulásában mind biológiai, mind pszichológiai és szociokulturális tényezők is szerepet játszanak. Képalkotó vizsgálatokkal és neuropszichológiai módszerekkel jellegzetes eltéréseket mutattak ki. A betegség kialakulásában szerepet tulajdonítanak a gyermekkori visszaélésnek, illetve elhanyagolásnak, a külső megjelenéssel kapcsolatos megjegyzéseknek, a stresszoroknak és a média hatásának. A zavar pontprevalenciája az általános népességben 0,7–2,5%, a felsőoktatásban tanulók, pszichiátriai, bőrgyógyászati és plasztikai sebészeti betegek között ennél lényegesen magasabb a gyakoriság. A betegség jellemzően a serdülőkor elején kezdődik, és kezelés nélkül tartósan fennmarad, krónikus lefolyást mutat. Gyógyszeres kezeléssel és/vagy pszichoterápiával viszonylag rövid idő alatt tartós javulás, illetve gyógyulás érhető el. Orv. Hetil., 2010, 44, 1805–1815.

Restricted access

. Osiris, Budapest. Pszichológia. Csorba J., Dinya E., Párt S., Solymos J. (1994): Életesemény kutatás és serdülőkor. A középiskolás

Restricted access

S., Solymos J. (1994): Eletesemény kutatás és serdülökor. A kö-zépiskolás életesemény kérdöiv bemutatása. Magyar Pszichológiai Szemle , 50 (1): 67-83. Eletesemény kutatás és serdülökor. A kö-zépiskolás életesemény kérdöiv

Restricted access