Search Results
Az MTA Szociológiai Kutatóintézet (MTA SZKI) és az ENERGIAKLUB Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ (EK) 2009 óta részt vesz az EU 7 Keretprogramja által finanszírozott Civil Társadalom a Fenntarthatóságért (Civil Society for Sustainability, CSS) című kutatási projektben. A projekt fő célja, hogy EU szinten kapcsolatot teremtsen a civil társadalom és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó kutatók között. Segíteni kívánja a civil szervezetek és a kutatási intézmények közötti együttműködést, többek között olyan civil társadalom központú kutatási projektek formájában, amelyek a fenntartható fejlődést célozzák. A projektben 4 országból 3 kutatócsoport és 3 civil szervezet vesz részt. Ezek páronként ún. tandemeket alkotnak, amelyek a következők: Dialogik gGmbH (Stuttgart) – unw e.V. (Ulm); Mutadis SARL (Párizs) – REC Slovenija (Lubljana); illetve MTA SZKI – EK. A projekt 1. fázisának eredményeit (az EK stratégiai problémáinak feltárása) korábban e folyóirat hasábjain közöltük. Jelen cikkünkben egy olyan mintaprojektet mutatunk be, amely Gyöngyös város éghajlatvédelmi stratégiájának kifejlesztését célozta, s amely a CSS projekt második fázisában valósult meg.
A II. vatikáni zsinat elismeri „az evilági valóságok öntörvényuségét, amik vizsgálatára az egyes tudományok és technikák illetékesek”, és sajnálkozik „bizonyos szellemi irányzatok felett, melyek a tudományok legitim autonómiájának hiányos ismerete folytán valamikor az egyháziak között is elofordultak”. Ezzel a zsinat zöld utat adott a szociológia maxweberi értelemben vett értékmentessége katolikus intézményeken belüli érvényesítésének, így a magyarországi Pázmány Péter Katolikus Egyetem 1993-ban alapított Szociológiai Intézete korszeru tudományos programjának is. (Erre az új szemléletre utal az ismert mottó parafrázisa: „Roma locuta - causa incepta”.) Az Intézet az elso évben négy tanárral és 54 hallgatóval egy, a rendszerváltáskor visszakapott apácazárda egyetlen termében indult. A tantárgystruktúrában a Bochumi Ruhr Egyetem Szociológiai Intézetének tárgyi kínálatát adaptáltuk a magyarországi viszonyokhoz, illetve a rendelkezésre állt emberi eroforráshoz. Például az ebben található egyik tantárgy, „A szociológia szociológiája” olyan témákkal bovült, hogy miként lehet meghaladni a marxista szemléletu „societal” makroközelítést, a közvetlenebbül funkcionális „social” mikro-, illetve mezközelítéssel, illetve az olyan egzisztenciális kérdésekkel, hogy a szociológus szakma a rendszerváltozás nyomán milyen munkapiaci keresletre számíthat. A kutatóegyetem kialakítása kezdettol fogva célkituzésünk volt. Elnyert pályázatok (például PHARE, OTKA stb.) pénzébol olyan „Lehrprojekt”-eket indítottunk (az Erlangen-Nürnbergi Egyetem mintájára), ahol hallgatóink didaktikailag preparált (ál)kutatások helyett élesben folyó projekteken sajátíthatták el az empirikus szociológia mesterfogásait és szellemét. Az Intézet késobbi éveiben a tananyagot az általános alapképzés 5 szemesztere után az utolsó 5 szemeszterben négy szakirányra bontottuk. Ezek: Kultúra és kommunikáció (benne a vallásszociológiával és az értékszociológiával), Politika és jog, Gazdasági magatartás (az underbounded gazdaság és az overbounded szervezet szociológiájával), Szociálgeográfia és regionalizmus. Ezek sikeres elvégzését a szociológus diplomában szakszociológusi betétlappal ismertük el. Szervezetszociológiai profilunk képesített és motivált bennünket arra, hogy részt vegyünk az egyetem minoségbiztosítási (Quality Assurance) programjaiban. Egy másik magyar egyetem, a Budapesti Muszaki és Gazdasági, és egy német, az Erlangen-Nürnbergi összefogásával kidolgoztuk egy szociológiai doktori iskola programját. Ennek akkreditálására azonban az alapító idejében már nem került sor. A „Pázmány Szociológiai Muhely” jellegére az alapító évtizedében az értékszociológiai irányultság nyomta rá a bélyegét. Az ebben a témakörben elért és közben részben munkatársakkal is publikált kutatási eredmények összefoglalva megtalálhatók az intézetvezetonek az alapítás decennáriumára publikált „Értékek fénykörében: 40 év értékkutatás és új országos értékvizsgálat egy nemzetstratégia megalapozásához” címu monográfiájában.
Tanulmányomban a szervezeti korrupció működését mutatom be négy eset felhasználásával. A megközelítés alapja a „felelőtlen szervezetek” korábban már publikált fogalma. Ezek olyan szervezetek, amelyek nem érzékelik azt, ha másoknak érdeksérelmet okoznak, nincs visszacsatolás. Korábbi tanulmányomban a bíróságok működési jellemzőit mutattam be mint a felelőtlen szervezet típusának egyik példáját. Most a bíróságok mellett az adóhatóság működésével találkozunk. A téma azonban most a szervezeti korrupció. A felelőtlen szervezetek ugyanis alkalmasak arra, hogy elleplezzék a korrupciót, megakadályozzák a leleplezést, hiszen működésüket az alacsony kockázat jellemzi. Különösen igaz ez, ha olyan korrupciós együttműködés (korrupciós mechanizmus) jelenik meg a felelőtlen szervezetek között, amely szinte teljesen kizárja a lebukás esélyét. Az esetek elemzése egyben arra is rávilágít, hogy bizonyos korrupciós hálózatok ellen miért nehéz, szinte reménytelen a fellépés. A felszíni, látható réteg mögött egy rejtett réteg is található. Ha megvizsgálja valaki, akkor is csak a technicizálásnak nevezett jelenséget találja: sajátos értelmezések, furcsa műszaki, jogi feltételek, szokatlan gazdasági követelmények, valamint egy feltételezhető érdek-összefonódás (amelynek rejtelmei, megegyezései azonban nem látszanak). A második két esettanulmányban a szereplők által kialakított együttműködési-hatalmi tér új változatát mutatom be. A szereplők valójában nem rejtett együttműködést (együttműködési teret) alakítanak ki, hanem egy fiktív teret konstruálnak, fiktív jogi és jogértelmezési hatalmi teret hoznak létre az áldozat kifosztására. A hatalmi térben a korrupciós mechanizmus kialakítói osztoznak a megszerzett hasznon. Az utóbbi két eset közül az első egy adóhatósági eljáráshoz, a második egy gyógyszerkipróbáláshoz kapcsolódik.
