Search Results

A XXI. század vívmányaként hangoztatják a testi-lelki egészség komplexet, amelynek részeként a sportolók körében is mind nagyobb figyelmet szánnak a szomatikus orvoslás mellett a pszichére is. A sportpszichiátriát húzták elő és állították a teljesítményfokozás szolgálatába akkor is, amikor már valamennyi biológiai fegyvert elpuffogtattak, s a várva várt eredmény még mindig nem jött meg. Sőt, egyre több energiaráfordítás ellenére egyre rosszabbá vált. A sportolók körében több pszichiátriai kórkép hívja fel magára a figyelmet vagy a magas prevalencia, vagy egy-egy specifikus szindróma kialakulása által. A depresszió (versenyzés utáni depresszió, a megmérettetés meghiúsulása utáni depresszió), a krónikus stressz, szorongás, a túledzési szindróma, fáradékonyság, enerváltság, alvászavarok, étkezési zavarok tünetei, a burnout, az evészavarok (anorexia athletica, atlétatriász), személyiségtényezők és a kémiai addikciók mind rendkívül fontosak. A jelen tanulmány elsőként foglalja össze azokat a legfontosabb pszichiátriai kórképeket, amelyek a sportolópopulációban, az egyes sportágak szerint különböző mértékben, nagy jelentőséggel bírhatnak.

Összefoglaló. Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a páciensnek a betegségéről kialakított elképzelései meghatározó szerepet játszanak a gyógyulási folyamat sikerességében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az ezen elképzelések felmérésére kifejlesztett Rövid Betegségpercepció Kérdőív magyar nyelvű változatának megbízhatósági és validitási vizsgálata krónikus betegségben szenvedő, daganattal küzdő és transzplantált páciensek körében. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 490 páciens vett részt. A kérdőív validitásának vizsgálatára a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet, a Beck Depresszió Kérdőívet és a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőívet alkalmaztuk, illetve felmértük a betegcsoportok életminőségét. Eredmények: A kérdőív belső megbízhatósága, a teszt-reteszt megbízhatósága kiváló. A konstruktumvaliditást vizsgálva közepesen erős összefüggést találtunk a szorongás, a depresszió, a poszttraumás növekedésérzés, az életminőség és a Rövid Betegségpercepció Kérdőív között. A prediktív validitást vizsgálva igazolást nyert, hogy a betegségpercepció összefüggésben áll a veseműködést jelző eGFR-szinttel (p = 0,027). A kérdőív diszkrimináns validitását igazolta, hogy képes különbséget tenni a különböző betegcsoportok között. Következtetés: A Rövid Betegségpercepció Kérdőív magyar verziójának reliabilitása és validitása a vizsgált populáción jónak mutatkozott. A kérdőív megbízható információt ad a pácienseknek a betegségükről kialakított elképzeléseiről. Orv Hetil. 2021; 162(6): 212–218.

Summary. Introduction: Interdisciplinary studies confirm that patients’ illness perception can have a substantial effect on the healing process. Objective: The aim of this study was to assess the reliability and validity of the Hungarian version of the Brief Illness Perception Questionnaire in chronic disease, cancer, and transplant patients. Method: 490 patients were assessed using the Spielberger Anxiety Inventory, the Beck Depression Inventory, Posttraumatic Growth Inventory and quality of life questionnaires. Results: The scale showed good internal consistency, and the test-retest reliability was excellent. The Brief Illness Perception Questionnaire scores moderately correlated with anxiety, depression, posttraumatic growth and quality of life. Examining predictive validity, the questionnaire correlated with eGFR level (p = 0.027). The discriminant validity of the questionnaire was supported by its ability to distinguish between different patient groups. Conclusion: The reliability and validity of the Hungarian version of the Brief Illness Perception Questionnaire in the sample were excellent. The questionnaire turned out to be a useful psychometric tool in the measurement of illness perception. Orv Hetil. 2021; 162(6): 212–218.

Vizsgálatunkban 480 önként jelentkező középiskolás tanuló (n = 476; 224 fiú, 252 lány; kor: 12-18 év, átlagban 15,97 ±1,25 év; 139 budapesti; 234 vidéki kisvárosi; 103 falun élő) vett részt. A vizsgálati személyek szorongásszintje (rövidített CPI kérdőív) eltért nemek szerint (kétmintás t -próba; p <0,01), és korcsoportok szerint (egyirányú ANOVA; p <0,05), a lakóhely alapján azonban nem (egyirányú ANOVA). A szorongásszintet szignifikánsan befolyásolta a közeli rokonok és a barátok száma (egyirányú ANOVA; p <0,05; p <0,01 ); a mobiltelefon-beszélgetés gyakorisága a családdal, a barátokkal és az ismerősökkel (egyirányú ANOVA; p <0,05); az SMS-küldés gyakorisága a barátoknak és az ismerősöknek (egyirányú ANOVA; p <0,05), valamint az ismerkedésre való képesség és az ismeretlenekkel vagy kevéssé ismertekkel szembeni bizalom (egyirányú ANOVA; p <0,01). Adataink alapján úgy tűnik, hogy a szorongási szint csökkentésében a kapcsolati háló potenciális új tagjai felé irányuló kezdeményezőkészség és bizalom mellett elsősorban a közepes erősségű kapcsolatok száma (közeli rokonok, barátok) és a közepes erősségű kommunikációs csatornák használati gyakorisága (mobiltelefon-beszélgetés, SMS) a jelentős tényezők. Az erős (családtag) és a nagyon gyenge (távoli rokon, ismerős) kapcsolatok száma, illetve az ezeknek megfelelő erős (személyes együttlét) vagy nagyon gyenge (anonim internetes kommunikáció) kommunikációs csatornák használatának mennyisége eredményeink szerint kisebb hatással van a szorongás alakulására.

Összefoglaló. Bevezetés: A pszichoszomatikus medicina területéhez tartozó betegek ellátása rossz hatásfokú. Ez egyaránt jelentős terhet jelent a betegek és az egészségügy számára. Célkitűzés: A pszichoszomatikus tünetek és betegségek megjelenésének és ellátási ajánlásainak vizsgálata az irányadó hivatalos szakmai anyagban. Módszer: Az adatgyűjtés időpontjában elérhető 531 Szakmai irányelvből annak a 134 dokumentumnak a részletesebb elemzése, amelynek témájában pszichoszomatikus tünetek/betegségek gyakoribbak. Ebből 39 egyértelműen pszichoszomatikus vonatkozású anyag tartalmi vizsgálata, továbbá a Szakmai Kollégiumok listáján szereplő három pszichiátriai szakterület összes (26) szakmai irányelvének hasonló szempontú értékelése. Eredmények: A megvizsgált irányelvek töredéke tartalmaz csupán a pszichoszomatikus tünetképzésre, illetve kezelésre, megelőzésre vonatkozó megállapítást. A releváns témájú irányelvekben szereplő diagnosztikai utalások aránya: direkt 10,25, indirekt forma 23,7, a terápiás ajánlások között direkt 25,64, indirekt forma 15,38%. A megelőzésre vonatkozóan alig (5,12%-ban) szerepel említés, a pszichés betegségek egyidejű fennállásának esélyére is mindössze 10,25%-ban történik megállapítás. A szorongásos zavarok befolyásáról kevesebb, mint minden harmadik irányelv számol be (30,76%). A pszichiátriai irányelvek között pszichoszomatikus betegségekre vonatkozóan nincs célzott szakmai irányelv. Következtetés: A pszichoszomatikus medicina a hatékony betegellátás követelményeit meghatározó szakmai irányelvekben elégtelen arányban jelenik meg. Okait szemléleti zavarokban, a pszichiátriai szakmai konszenzus és a szakmaközi együttműködés hiányosságaiban kell keresni. Mind a vonatkozó kutatásokban, mind az irányelvek fejlesztése során erőfeszítéseket kell tenni a fentiek miatt kallódó nagy betegpopuláció hatékonyabb ellátása érdekében. A szerző javaslatot tesz a szükséges konkrét lépésekre. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

Summary. Introduction: The care of patients with psychosomatic disorders has bad efficacy. It beards hard both for the patients and the health care providers. Objective: Review of presentrecommendations for psychosomatic symptoms and illnesses in the recent Hungarian medical protocols. Method: A detailed evaluation of 134 medical protocols from altogether 531 protocols with closer connection with psychosomatic disorders were carried out, their diagnostic and therapeutic recommendations were analyzed. Further review of 39 (of the 134)directly related to psychosomatics was done. Investigation of psychiatric protocols for the same aspects was carried out, as well. Results: Only a small part of the protocols contain recommendations for psychosomatic disorders. Ratios of their presence: diagnostic – direct 10.25, indirect 23.7, therapeutic – direct 25.64, indirect 15.38%. Efforts for prevention are only in 5.12% of the materials and 10.25% of the protocols mention a possible dual nature of the given clinical manifestation. Anxiety disorders occur only in 30.76%. Psychiatric protocol directly aiming psychosomatic problems is lacking. Conclusion: Presence of psychosomatic medicine in clinical guidelines defining the conditions of successful care of patients is practically minimal. Possible explanations: confusion in approaches, lack of consensus among the psychiatric institutions, and deficiency of interdisciplinary cooperation. Both in relevant clinical research and in development of medical protocols common additive efforts are necessary for achieving a more successful care of high numbers of patients presently neglected because of the mentioned causes. Author advises some concrete steps for the solution. Orv Hetil. 2021; 162(7): 252–261.

ABSZTRAKT

Elméleti háttér: Az elmúlt évek lokális és kollektív traumáinak tükrében különösen fontosnak tartjuk a vulnerabilitás konstruktumának részletes, pszichológiai szempontú felmérését, a pszichés és testi megbetegedés prevenciójának és szűrésének megtervezéséhez. Cél: A Glover Vulnerability Scale (GVS) és a Psychological Vulnerability Scale (PVS) magyar nyelvű adaptációja és validitásának vizsgálata heterogén, nem-klinikai mintán. Módszerek: Az online adatgyűjtést, hozzáférhetőségi mintavételt alkalmazó keresztmetszeti kutatásban 942 fő vett részt (572 nő; átlagéletkor: 29,41 év, SD = 11,5 év). Mérőeszközök: Glover Sérülékenység Kérdőív, Sinclair és Wallston-féle Pszichológiai Sérülékenység Skála, Rosenberg-féle Önértékelés Skála, Általános Énhatékonyság Skála, Rahe-féle Rövidített Stressz és Megküzdés Kérdőív, SF-36 kérdőív, Big Five Kérdőív, Lezárási Igény Kérdőív. Eredmények: Az exploratív faktorelemzés eredményei alapján a 30 tételes, magyar nyelvű GVS 17 tétele illeszkedik 3 faktorba, úgymint Társas diszkomfort, Sérülékenységérzés és Családi bizalmatlanság, amelyek a variancia 45,62%-át magyarázzák. A konfirmatív faktoranalízis eredményei szerint a 3 faktoros modell illeszkedési mutatói kitűnőek vagy elfogadhatóak (CMIN/DF = 2,94; RMSEA = 0,064; CFI = 0,89; TLI = 0,85), csakúgy, mint az alskálák belső konzisztenciája (Cronbach-α: 0,65–0,77). A 6 tételes PVS 1 faktoros modelljének illeszkedési mutatói kitűnőek (CMIN/DF = 1,49; RMSEA = 0,03; CFI = 0,99; TLI = 0,98), a skála belső konzisztenciája (Cronbach-α = 0,76) szintén kiváló. Mindkét magyar nyelvű mérőeszköz 0,8 feletti teszt–reteszt megbízhatóságot mutat 6 hét elteltével. A konkurens validitás vizsgálatának eredményei szerint a GVS alskálái és a PVS között is gyenge, illetve közepes mértékű együttjárások mutatkoznak (0,21 < r _S(940) < 0,39 között). Kifejezetten erős korrelációt a PVS és a GVS Sérülékenységérzés alskálája között kaptunk (r _S(940) = 0,66). A konvergens validitás vizsgálatánál a sérülékenység kifejezettebb érzelmi és társaskorlátozottság-érzéssel, alacsonyabb vitalitással, rosszabb mentális egészséggel, nagyobb stresszre adott válasszal, alacsonyabb megküzdőképességgel, énhatékonyságérzéssel és önértékeléssel, nagyobb érzelmi instabilitással, valamint alacsonyabb barátságossággal és extraverzióval járt együtt. A divergens validitásnál a lelkiismeretesség és a nyitottság, illetve a lezárási igény kérdőív legtöbb alskálájánál teljesült az összefüggések hiányára vonatkozó elvárásunk, a döntéskészség és a bizonytalanságtűrés csökkenése ugyanakkor gyengén, de szignifikánsan korrelált a sérülékenységgel. A GVS összpontszáma (U(936) = 119814,5; p < 0,01, η ² = 0,007), és a Sérülékenységérzés alskála (U(936) = 111946; p < 0,01, η ² = 0,009) esetében, valamint a PVS-en (U(936) = 107358; p < 0,01, η ² = 0,016) a nők pontszáma magasabb. Az életkorral mindkét mérőeszköz szignifikáns, de elhanyagolható mértékű együttjárást mutat (0,11 < r _S(923) < 0,17). A magasabb iskolai végzettségűek a GVS Családi bizalmatlanság (F(3) = 9,435; p = 0,024) és Sérülékenységérzés (F(3) = 21,2; p < 0,001) alskáláján, valamint az összpontszámnál (F(3) = 12,876; p = 0,005) és a PVS-nél is (F(3) = 9,255; p = 0,026) egyértelműen alacsonyabb sérülékenységet mutattak. Következtetések: A két sérülékenység skála érvényes és megbízható mérőeszköz. A sérülékenység komplex vizsgálatában együttes alkalmazásukat javasoljuk.

Az 5-HTTLPR-polimorfizmus kiemelt szerepet játszik a hangulatzavarok és a neuroticismus hátterében. Vizsgálatunk célja az 5-HTTLPR és a neuroticismus komponensei közül a szorongásra és a depresszióra való hajlam és az affektív labilitás összefüggésének vizsgálata volt pszichiátriailag egészséges populációban. A vizsgálat résztvevői a Spielberger-féle vonás- és állapotszorongás kérdőívet (STAI), a Zung-féle önértékelő depresszióskálát (ZSDS), valamint a TEMPS-A kérdőívet töltötték ki. Az 5-HTTLPR genotípust PCR segítségével határoztuk meg. A pontszámokat a különböző csoportokban ANOVA segítségével hasonlítottuk össze. Az s allélt hordozók szignifikánsan magasabb pontszámot kaptak a ZSDS és a STAI állapotszorongás-skálán, valamint a depresszív komponenst hordozó affektívtemperamentum-skálákon is. Eredményeink szerint a neuroticismus komponensei önállóan is összefüggést mutatnak az 5-HTTLPR-polimorfizmussal, ami a vonás egységességét támasztja alá. Eredményeink rámutatnak további kutatások szükségességére az egészséges populációban megfigyelhető vonások genetikai hátterének feltárásával kapcsolatban, mivel ezek a neuropszichiátriai betegségek endofenotípusaiként a jövőbeli kutatások alapvető építőkövei lehetnek.

Bevezetés: Hazánk termékeny népességének 10–15%-a reprodukciós problémával küzd. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy az egyén pszichés jólléte, valamint életmódja szerepet játszik a termékenységgel szorosan összefüggő általános egészségi állapot alakulásában. Célkitűzés: A vizsgálat célja a pszichés jóllét és az életmódtényezők termékenységgel való összefüggéseinek elemzése magyar mintán. Módszer: A vizsgálatban 194 nő (115 meddő és 79 termékeny) vett részt. A pszichés jóllétet standardizált, validált, önkitöltős kérdőívekkel, az életmódtényezőket saját összeállítású kérdésekkel mértük. Eredmények: A meddő nők fiatalabbak (33,98±4,89 vs. 36,43±5,81, p<0,005), és pszichés jóllétük szignifikánsan rosszabb, mint a termékenyeké. Magasabb a depressziós tüneteik száma (BDI 14,00±12,21 vs. 7,79±9,17, p<0,005) és jobban szoronganak (STAI-T 48,53±10,56 vs. 40,25±10,65, p<0,005), mint a termékenyek. Az életmódtényezőket vizsgálva azt találtuk, hogy a meddő nők kevesebb folyadékot fogyasztanak (1,71±0,67 vs. 1,95±0,68, p<0,05) és közülük többen tartanak valamilyen diétát (31,30% vs. 18,42%, p<0,05), mint a termékenyek. A mintában a nagyobb mennyiségű folyadékfogyasztás a testtömegindextől és az életkortól függetlenül is előre jelezte annak valószínűségét, hogy egy nő a termékeny csoportba tartozzon (OR = 1,65, CI = 2,58–1,06). Következtetések: Az eredmények egybecsengenek a nemzetközi kutatási eredményekkel, miszerint a reprodukciós problémával szembesülők rosszabb pszichés állapotban vannak termékeny társaikhoz képest. A szerzők az eredményeik utánkövetését, valamint a folyadékfogyasztás termékenységgel való összefüggésének további elemzését feltétlenül indokoltnak tartják Orv. Hetil., 2015, 156(12), 483–492.