Search Results
Salavecz, Gy. (2008) ‘Munkahelyi stressz és egészség’ in M. Kopp, Magyar lelkiállapot: Esélyerősítés és életminőség a mai magyar társadalomban (Semmelweis: Budapest) 288-97. Salavecz Gy
Boldogságmérés az iskolában
Measuring school happyness
Felnőttek esetén a szubjektív jóllét és a mentális egészség mérésére számos kérdőív áll rendelkezésre, de gyermekek esetén ilyen teszteknek szűkében vagyunk. A szubjektív jóllét mérése iskolai környezetben is fontos, magyar nyelvű teszt azonban az általános iskolai korosztály számára nem áll rendelkezésre. A jelen tanulmány célja Ivens (2007) e célra kialakított tesztjének magyarra adaptálása (IGYBH), illetve egy öt pilléren (jóllét, savoring, alkotó-végrehajtó hatékonyság, önreguláció, reziliencia) nyugvó felnőtt magyar mentális egészség teszt, a MET 10–14 éves korosztályra adaptálása. Az elvégzett pszichometriai elemzések igazolták mindkét teszt szerkezeti megfelelőségét 10 éves kor fölött, és pozitív eredményeket kaptunk a két teszt validitásával kapcsolatban is. Érdekes eredményként adódott, hogy magasabb osztályokban a tanulók szubjektívjóllét-szintje alacsonyabb.
Elméleti háttér: A mentális egészséggel kapcsolatos kutatásokban a családi állapot gyakran kontrollváltozóként szerepel. Ez azt mutatja, hogy a pszichés egészség függ attól a családi státustól, ami a mindennapi élet egyik keretét adja. A családi állapot és főleg a párkapcsolat minősége szerepet játszik a pszichés jóllét alakulásában. Cél: Tanulmányunkban a családi állapot (házas, élettársi kapcsolatban élő, elvált) és a mentális egészségi állapot összefüggéseit vizsgáljuk a Hungarostudy 2006 keresztmetszeti mintáján. Összesen 3293 fő adatait elemezzük. Módszerek: A házastársi és az élettársi kapcsolatban élők csoportját a Rövidített Stockholm Házastársi Stressz Skála segítségével magas és alacsony házastársi stresszel jellemezhető csoportokra bontottuk, annak érdekében, hogy megnézzük, vajon a házastársi/élettársi kapcsolat minősége befolyásolja-e a mentális egészségi állapotot. A mentális egészség mutatóiként a szubjektív jóllét és a társas stressz szintjét, a depressziós és szorongásos tüneteket, illetve az öngyilkossági gondolatok meglétét vizsgáltuk. Eredmények: Vizsgálatunk szerint a legjobb pszichés egészségmutatóik a jó házasságban és jó élettársi kapcsolatban élőknek vannak. E csoportoknak szignifikánsan jobb az általános pszichés állapotuk, kevésbé depressziósak, kevésbé szoronganak, alacsonyabb a társasstressz-szintjük, és kevesebbszer merül föl körükben az öngyilkosság gondolata. Ezzel szemben a rossz házasságban és rossz élettársi kapcsolatban élőknek a legrosszabbak a pszichés egészségmutatóik. Következtetések: A jó minőségű házastársi/élettársi kapcsolat fontos szerepet tölthet be a mentális egészség megőrzésében.
Elméleti háttér: A serdülők egészség-magatartása több tényezőegyüttes által meghatározott. Az egészség védelmében szerepet kapnak úgy az egyéni, személyiségbeli faktorok, mint a szociális kontextus tényezői. Cél: A serdülői önértékelés és megküzdés egészségvédő magatartásokkal való kapcsolatának vizsgálata. Módszerek: A serdülőkori egészség-magatartási szokásokat (Health Behaviour in School-aged Children kérdőív), a globális önértékelést (Rosenberg-féle Önértékelési Skála) és a megküzdési stílust (Konfliktusmegoldó Kérdőív) vizsgáló kérdőíveket alkalmaztunk. Az általunk vizsgált minta 447, 17—18 éves, 11—12. osztályos középiskolás tanulót foglal magába, 191 fiút (42,7%) és 256 lányt (57,3%). Eredmények: A magas önértékeléssel jellemzett serdülők több egészségvédő magatartást tanúsítottak. A pozitív önértékelés továbbá a magas szintű életminőség előrejelzője volt. Az életminőség (H = 37,04; p = 0,043) és az önértékelés magasabb szintjei (H = 43,74; p = 0,008) szignifikáns összefüggéseket mutatott a problémacentrikus megküzdési mechanizmusokkal. Az érzelemcentrikus megküzdés pedig alacsonyabb önértékeléssel (H = 36,36; p = 0,020) és kevesebb testmozgás végzésével (H = 23,83; p = 0,048) járt együtt. Következtetések: A megküzdés módok, valamint az önértékelés a serdülőkori egészségvédő magatartás fontos meghatározói.
A serdülők egészségi állapotának vizsgálatában kiemelt szerepet kap az egészség önértékelése, amely összefügg az objektív egészségi állapottal, valamint a szubjektív jólléttel és az egészség mindhárom (testi, lelki, szociális) dimenziójával. Serdülőkorban a pszichoszociális dimenzió különösen nagy hangsúlyt kap. Tanulmányunk célja, hogy a serdülők egészségének önértékelését elemezze két lehetséges védőfaktor-csoporttal összefüggésben: egyrészt a szülői kapcsolat, a szülői társas támogatás, másrészt olyan egyéni pszichológiai jellemzők függvényében, mint az élettel való elégedettség és az optimizmus. Jelen vizsgálatunkat szegedi középiskolások (14–20 évesek, N = 881) körében végeztük. Az adatgyűjtéshez önkitöltéses kérdőíves módszert alkalmaztunk, amely kiterjedt az egészségi állapot önértékelésén túl az egyéni pszichológiai (élettel való elégedettség, optimizmus) és szülői védőfaktorok (szülői társas támogatás, szülői értékrend elfogadása) szerepének igazolására. Adataink alapján arra következtethetünk, hogy azok a fiatalok, aki életükkel elégedettebbek és optimistábbak, jobbnak értékelik saját egészségüket. A szülőktől kapott társas támogatás, valamint a szülői értékrend elfogadása szintén jelentős védőfaktor. Nemek szerinti eltérés nem fordult elő a védőfaktorok erősségében. Összességében megállapíthatjuk, hogy a vizsgált szülői és egyéni pszichológiai jellemzők jelentős védő hatást közvetítenek a serdülők egészségi állapota szempontjából. Eredményeink azt sugallják, hogy a prevenciós programokban a mentális egészség fejlesztése, az interperszonális készségek erősítése nélkülözhetetlen.
A szervezet biológiai folyamataiba való gyógyászati beavatkozás célja az életminőség javítása, az egészség helyreállítása. Ebből adódóan kiemelt fontosságú a megfelelő indikációra épített beavatkozás megválasztása, a terápiás effektus többoldalú elemzése és az egészséges életvitelt lehetővé tevő rehabilitáció megtervezése. A bemutatott összefoglaló kritikus áttekintést ad a menopauza időszakában az ösztrogén hormon hiányának következtében jelentkező tünetek kezelésekor alkalmazott hormonterápia szubjektív jólétre és kognitív tevékenységre gyakorolt hatásairól. Részletesen szólunk a hormonterápiát kísérő kognitív változások ellentmondásos természetéről, a nemi hormonok neuroprotektív hatásairól, a hormonális ciklus és a kognitív változások összefüggéseiről, a verbális memória és a téri képességek változásairól, a kontextus tanulás és a nemi hormonok viszonyáról, valamint kiemeljük azokat a alapvető tényezőket, melyeknek ismerete nélkülözhetetlen a hatékony interdiszciplináris team munkával irányított fejlesztő és rehabilitációs programok kialakításában.
Tanulmányunk az „öndeterminációs elmélet” (Deci, Ryan, 1985, 2000) tesztelésére kidolgozott „Aspirációs Index” kérdőív hazai adaptációs eredményeit mutatja be. Az elmélet feltevése szerint a személyiségműködés egészséges vs. patológiás kimenetelének fontos meghatározója az alapvető intrinzik és extrinzik életcélok rendszerének mintázódása. Az eddigi empirikus adatok tanúsága szerint nemtől, kultúrától, szocioökonómiai státustól függetlenül magasabbak a jóllét és testi-lelki egészség mutatói intrinzik motivációs dominancia esetén, és alacsonyabbak extrinzik motivációs dominancia esetén. Saját vizsgálataink a korábbi nemzetközi tapasztalatokat megerősítő eredményeket hoztak: 1. Az Aspirációs Index kérdőívvel mért motivációs (cél)rendszeren belül tisztán elkülönülnek az intrinzik és extrinzik faktorok. 2. Az általunk használt validáló kérdőívek (a depresszió mérésére BDI, a személyiség vonásszerkezetének feltárására NEO-PI-R és TCI) ugyancsak az intrinzik motivációk dominanciája esetén jeleztek egészségesebb, és az extrinzik motivációk dominanciája esetén kevésbé hatékony személyiségműködést.
Kognitív epidemiológia – Az intelligenciaszint prospektív összefüggése a szomatikus és pszichiátriai betegségrizikóval
Cognitive epidemiology – the prospective relationship between intelligence and somatic/psychiatric disease risk
A kognitív epidemiológia az intelligencia és az egészségi állapot összefüggésének tudo- mánya. A modern, sokszor több százezer fős, teljes populációkon végzett kognitív epide- miológiai vizsgálatok eredményei alapján a magasabb premorbid intelligencia gya- korlatilag valamennyi mentális betegség, illetve pszichiátriai probléma alacsonyabb kockázatával függ össze. A magasabb premorbid intelligencia a halálozás, a szív- és ér- rendszeri betegségek, a metabolikus betegségek, a rossz egészség-magatartás és számos kisebb népegészségügyi jelentőségű betegség előfordulásával is negatívan függ össze; a légzőszervi betegségekkel és a dohányzáshoz nem köthető daganatokkal azonban gyen- ge vagy hiányzik az összefüggés. A mentális betegségekkel való összefüggést nem, a szo- matikus betegségekkel és a mortalitással való összefüggést azonban részben mediálják a felnőttkori szocioökonómiai státusz mutatói. A speciális vizsgálati elrendezések – úgymint ikerkontroll-vizsgálatok, pszeudoexperimentális vizsgálatok, valamint a mendeli ran- domizáció módszerét használó molekuláris genetikai vizsgálatok – eredményei arra utal- nak, hogy az intelligencia és az egészség közötti kapcsolat jelentős részét genetikai ténye- zők közvetítik, de a szomatikus egészségre a magasabb intelligencia következményeként elérhető jobb szocioökonómiai státusz is szerény hatást gyakorol.
Cognitive epidemiology is the science of the relationship between intelligence and health. Modern studies of cognitive epidemiology, often with samples of several hundreds of thousands of individuals, have revealed that higher premorbid intelligence is associated with a lower risk of virtually all of mental illnesses and psychiatric problems. Higher premorbid intelligence is also associated negatively with the incidence of mortality, circulatory illness, metabolic illness, poor health behavior and many diseases of lower epidemiological significance, but its relationship to respiratory illness and non-smoking related cancers is weaker or non-existent. Indicators of adult socioeconomic status do not mediate the association between intelligence and mental illness, but they do partially mediate the relationship with somatic illness and mortality. Studies with special designs -twin control studies, pseudo-experimental studies and molecular genetic studies using Mendelian randomization – suggest that the relationship between intelligence and health is heavily mediated by genetic factors, but somatic health may be modestly but causally improved by better social status as a consequence of higher intelligence.
A téma-összefoglaló tanulmány a Magyar Pszichológiai Társaság XXIII., 2014. évi Marosvásárhelyi Nagygyűlésén elhangzott előadásnak szerkesztőségi felkérésre megírt, kibővített változata. A címben megjelölt fogalmak történetileg változó jelentésének nyomon kísérését követően elemzi a spiritualitás helyét a mentális egészségkoncepciókban. Határt von a vallásosság és a spiritualitás között, kiemelve a lényegi különbözőségeket. Rávilágít arra, hogy a (teljes) egészség szerves részét alkotó spiritualitás mint az egyedi, személyes filozófia meghatározója jelentős szerepet játszik az egészség megőrzésében, a prevencióban és egészségpromócióban egyaránt. Megkülönbözteti a spirituális szemlélet és életgyakorlat bizonyítékokon alapuló eredményességét, valamint a vallási rendszer(ek)nek elkötelezetteknél igazolható egészségmegőrző szerepét. A feltárt bizonyítékok alapján az a konklúziója, hogy a spiritualitás egészségvédő faktor, pszichológiai vagyon.
Munkánk során a hazai önkéntes társulások tagságának jellemzőit vizsgáltuk a Hungarostudy Egészség Panel (HEP) országos reprezentatív longitudinális vizsgálat keretében. A felmérések időpontjában (2002, 2006) a civil szervezetek tagsága 11–13% között mozgott — ez megfelel más hazai vizsgálatok eredményeinek. Kutatásunkban nyomon követtük, hogy milyen változások történtek a résztvevők tagsági viszonyában, és hogy ezek a változások miként írhatók le az egyes csoportok (kilépők, belépők) demográfiai, szociokulturális és gazdasági, valamint az egészségi állapot bizonyos mutatói mentén. Vizsgáltuk továbbá, hogy milyen magatartás- és személyiségjellemzőkkel írhatók le az egyes típusok. A Cloninger-féle személyiségdimenziók közül az önirányítottságot és az újdonságkeresést, a Folkman–Lazarus-féle coping kérdőív alapján pedig az emocionális és a problémamegoldó coping potenciált, valamint az egyéni aspirációkat vizsgáltuk. A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) adatbázis elemzésének eredményei arra utalnak, hogy az önkéntes társulások tagjait és valaha volt tagjait inkább jellemzik egészségvédő faktorok: alacsonyabb az anómia foka, jellemzőbb a problémacentrikus megküzdési mód, a reflektivitásra való képesség, a kreativitás magasabb foka, és az önirányítottság.
