Search Results

You are looking at 41 - 50 of 195 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt

A sejtproliferációt gátló ún. citotoxikus hatóanyagokat, amelyek közül számos ma is klinikai alkalmazásban van, alacsony szelektivitás, szűk terápiás index, közepes vagy súlyos mellékhatások és gyakran a rezisztencia gyors kialakulása jellemzi. A gyógyszerek korlátozott mértékű hatékonyságában több tényező játszik szerepet, így a betegek életkora, neme, farmakogenetikai sajátosságai, a tumor morfológiai és sejtbiológiai jellemzői, valamint a gyógyszer farmakokinetikai és farmakodinámiás tulajdonságai. Jogosnak tartható az a kérdés, hogy lehetséges-e olyan módszerek kidolgozása, bevezetése, amelyek a fenti jellemzők befolyásolása útján alkalmasak a daganatellenes gyógyszerek hatékonyságának fokozására, mellékhatásaik jellemzésére és csökkentésére. Vizsgálataink során hosszú évek óta foglalkozunk a gyógyszeres terápia hatékonyságának fokozásával preklinikai és klinikai vizsgálatok szintjén. Az összeállításban a következő témákban végzett munkánkról adunk rövid összefoglalást: 1.) A toxikus mellékhatások kvantitatív jellemzése és csökkentésük lehetőségeinek vizsgálata citotoxikus hatóanyagokkal történt kezelés után. 2.) A daganatellenes hatás fokozásának lehetőségei biokémiai modulációk útján. 3.) A kezelendő beteg normális és tumoros szöveteinek farmakobiokémiai és farmakogenetikai sajátosságaira épített individuális gyógyszerkiválasztás lehetőségei.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Lőrinczy, Pál Miheller, Sándor Lajos Kiss, and Péter László Lakatos

Az elmúlt két évtizedben a biológiai (tumornekrózisfaktor-ellenes antitest) kezelések megjelenésével a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kezelési stratégiája jelentősen megváltozott, amelyben a biológiai kezelések egyre növekvő szerephez jutottak. Néhány betegben azonban nem észlelhető klinikai javulás, egyesekben pedig a fenntartó kezelés során csökken vagy elvész a kezelés hatékonysága. Hatásvesztés esetén a gyakorlati teendők megközelítése sokszor empirikus. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők a biológiai kezelés során tapasztalt hatásvesztés gyakoriságát és okait tekintik át, értékelve a klinikai tényezők, valamint a biológiai gyógyszerek szérumszintjének és az ellenük termelődött antitestek meghatározásának jelentőségét. A biológiai gyógyszerek szérumszintmérése és az ellenanyagok vizsgálata várhatóan fontos szerephez jut hatásvesztés esetén a szükséges teendők megítélésében az elkövetkező években. Alkalmazása hozzájárulhat a hatásvesztés okainak a feltérképezéséhez, megalapozottabbá teszi a dózismódosítást, segítséget nyújthat egy másik biológiai szerre vagy egy más, a betegség kialakulásában szerepet játszó faktor ellen ható biológiai szerre történő váltás indikációjában. Jelenleg nincsen a biológiai szerek ellen kialakult antitestek kimutatására optimális módszer, ezért a napi gyakorlatban hatásvesztés esetén a klinikai tünetek komplex, részletes értékelése, az aktív betegség és a szövődmények endoszkópos és/vagy képalkotó vizsgálata szükséges, és a biológiai szer váltása csak indokolt esetben javasolható. Orv. Hetil., 2012, 153, 163–173.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Sohár, Mónika Kovács, Andrea Györkös, and Beáta Gasztonyi

Absztrakt

A szerzők hyperthyreosis miatt gondozott beteg esetét ismertetik, akinél a kezelés során propiltiouracil indukálta vasculitis igazolódott renalis érintettséggel, amely a gyógyszerelhagyást követően, illetve kortikoszteroidterápia mellett rendeződött. Ezt követően tiamazolkezelés során agranulocytosis alakult ki lázas állapottal. A vérképeltérések normalizálódása után átmeneti lítium-karbonát terápiát követően a hyperthyreosis sikeres műtéti megoldására került sor. A hyperthyreosis kezelésében alkalmazott gyógyszerek ilyen súlyos mellékhatásainak halmozott előfordulása ritka, amely jól mutatja, hogy ezen gyakori kórkép kezelése is tartogat kihívásokat a klinikus számára. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 869–872.

Restricted access

Az autoimmun betegségek palettája roppant széles, a viszonylag enyhe formáktól a súlyos, gyakorta halálhoz vezető betegségekig terjed. E betegségek terápiája hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi tíz évben, kivált az olyan súlyos betegségek terén, mint pl. a rheumatoid arthritis vagy a Crohn-betegség. A legtöbb új megoldással a biológiai terápia, ezen belül is a monoklonális antitestek szolgáltak, de a hagyományos gyógyszerekkel történő kezelés is átíródott. Olyan régi gyógyszerek, mint a ciklofoszfamid vagy az intravénás immunglobulin, továbbra is tartják immunterápiás helyüket. A súlyos autoimmun betegségek kezelésére az őssejt-transzplantáció ajánl újabb terápiás lehetőséget.

Restricted access

Közleményükben a szerzők analgetikum nefropátiában (ANP) szenvedő páciensek pszichés jellemzőit vizsgálták. Az ANP egy olyan gyógyszer (leginkább fájdalomcsillapítók) indukálta, kétoldali, krónikus tubulointersticiális vesebetegség, mely gyakran vezet veseelégtelenséghez. Mivel a kialakulásának hátterében szerepet játszó pszichés tényezők vonatkozásában ma még alig állnak rendelkezésre megbízható adatok, a szerzők a Hungarian Analgesic Nephropathy Study multicentrikus kutatás keretében 91 analgetikum nefropátiás páciens körében vizsgálták a különböző pszichológiai problémák és személyiségjellemzők előfordulását. A vizsgálat eredményei megerősítették, hogy az analgetikum nefropátiában szenvedők között jelentős gyakorisággal szerepelnek pszichés problémák, különösen a depressziós tünetek és bizonyos személyiségjellemzők (szorongás, illetve érzelemkezelési problémák, önérvényesítési zavarok). Az analgetikum nefropátiások életük során lényegesen nagyobb arányban szedtek tartósan pszichofarmakonokat. A depresszió magas gyakorisága ellenére a gyógyszerek között legnagyobb arányban az altató- és nyugtatószerek szerepeltek, ez a tény pedig a depresszió fel nem ismerésének, illetve alulkezelésének lehetőségére hívja fel a figyelmet. Eredményeik alapján a szerzők kísérletet tesznek a kapott eredmények értelmezésére, és hangsúlyozzák, hogy az analgetikum nefropátia megelőzésében és kezelésében elengedhetetlennek tűnik a pszichiáterek, pszichológusok bevonása, hiszen csak a multidiszciplináris megközelítés teszi lehetővé, hogy a páciensek tüneteinek enyhítésén túl életminőségük is javuljon.

Restricted access

Absztrakt

Az elmúlt évek alapkutatásainak fejlődése, új tumorellenes gyógyszerek felfedezése volt az alapja, hogy a tüdőrák TNM-rendszerét is revízió alá vegyék. Alátámasztotta az a hiányosság is, hogy a 6. kiadású TNM-klasszifikáció alacsony adatbázisra épült. Az IASLC kezdeményezésére egy multicentrikus elemzést indítottak, és biostatisztikai kiértékelést végeztek. Összesen 100869 eset gyűlt össze, amelyből 81015 volt értékelhető a követés során (NSCLC: 67725, SCLC: 13290). A változtatás igényét mind a T, N és M vonatkozásában előre meghatározták. A változtatásra tett ajánlatuk nagy adatbázis és a túlélési elemzés támasztja alá. Várható, hogy ez a változtatás kedvezően befolyásolja a kezelési algoritmust, ezáltal a betegek túlélését is.

Restricted access

Absztrakt

Az opiátalapú fájdalomcsillapítás igényes alkalmazásához hozzátartoznak a rövid hatású, szájon át adható gyógyszerek. Magyarországon a rövid hatású morfinszármazékok korábban nem terjedtek el széles körben, majd átmenetileg, három évig, teljesen hiányoztak a gyógyszerpiacról. A rövid hatású morfin-szulfát 2015. december óta ismét elérhetővé vált. A visszatekintő analízis célja, hogy a korábbi piaci hiány okainak részletes elemzése révén elősegítse az immár rendelkezésre álló gyógyszer hozzáférhetőségét minden rászoruló beteg számára. Az orvosi morfinhasználat sok szereplő összehangolt együttműködésén múlik. A szabályozó és finanszírozó hatóságokon, illetve a szakmai szervezeteken túl maguk a betegek és a véleményformáló média felelőssége is a helyes gyakorlat kialakítása. Orv. Hetil., 2016, 157(18), 695–699.

Restricted access

Absztrakt

A revascularisatio egy akutan vagy krónikusan elzáródott, beszűkült ér átjárhatóságának visszaállítását jelenti. A sebészi módszerek és gyógyszerek mellett évtizedek óta rendelkezésre állnak és folyamatosan fejlődnek azok a minimálisan invazív módszerek, amelyek jelentős részét az intervenciós radiológia fejlesztette ki és alkalmazza. Az innovatív szakmák bizonyos szempontból hátrányban vannak, mert sokszor forradalmi újításaik csak lassan jutnak el az általános elfogadottsághoz, és a nagy populáción végzett tanulmányok gyakran egyáltalán nem vagy csak késéssel végezhetők el. Mindezek ellenére ma már elfogadott és bizonyított a szerepük az aorta, valamint a renalis és perifériás artériák betegségeiben, amelyeket a szerzők ebben a közleményben elemeznek. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 665–673.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Wacha and Attila Szijártó

Az orvostudományban a terhesgondozás komoly kihívást jelent, hiszen az anya és gyermek sorsát megpecsételhetik a jó vagy rossz terápiás döntések. A terhesség alatt bekövetkező betegségek fokozott veszélyt jelentenek. Kezelésüket az is nehezíti, hogy a gyógyszerek többségének terhesség alatti alkalmazása kifejezetten ellenjavallt. A hangsúlyt célszerű a megelőzésre fordítani, mégpedig olyan biztonságos, természetbarát készítmények megismerésével és széles körű alkalmazásával, amelyek bizonyítottan hatásosak az egészségmegőrzésben, egyes betegségek megelőzésében és kezelésében. A probiotikumok és prebiotikumok napjainkban egyre inkább a tudományos kutatások középpontjába kerültek. Nő azoknak a klinikai vizsgálatoknak és publikációknak a száma, amelyek alapján meggyőződhetünk arról, hogy e szereknek helyük lehet az evidencián alapuló orvoslásban. A terhes anya és a magzat ellátása különösen megköveteli, hogy egészségmegőrzésük területén a teljes biztonságra törekedjünk. Jelen tanulmányunkban áttekintjük a probiotikumok terhesség alatti, illetve a perinatalis szakban történő alkalmazásának az emberi szervezetre kifejtett rövid és hosszú távú egészségügyi hatásait, előnyeit és biztonságosságát. Orv. Hetil., 2011, 152, 420–426.

Open access

A több időzónán átívelő repülés egyik legfontosabb egészségügyi kérdését az időeltolódás okozta tünetek, angol szóval „jet lag” képezik. Ezen állapot elnevezésére az „időzóna-baj” megjelölést javasoljuk. Alvászavar (álmatlanság, aluszékonyság), testi tünetek, a fizikai és szellemi teljesítőképesség csökkenése a legjellemzőbb. Hátterében a célállomás fény–sötétség és a belső óra ciklusának eltérése áll. Kezelésében a belső óra helyreállítása megfelelő fénybehatás vagy melatonin alkalmazásával, az alvás optimális időzítése és tartamának szabályozása, valamint gyógyszerek alkalmazása merülhet fel. Orv. Hetil., 2011, 152, 2021–2024.

Open access