Search Results

You are looking at 41 - 50 of 193 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Lőrinczy, Pál Miheller, Sándor Lajos Kiss, and Péter László Lakatos

Az elmúlt két évtizedben a biológiai (tumornekrózisfaktor-ellenes antitest) kezelések megjelenésével a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kezelési stratégiája jelentősen megváltozott, amelyben a biológiai kezelések egyre növekvő szerephez jutottak. Néhány betegben azonban nem észlelhető klinikai javulás, egyesekben pedig a fenntartó kezelés során csökken vagy elvész a kezelés hatékonysága. Hatásvesztés esetén a gyakorlati teendők megközelítése sokszor empirikus. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők a biológiai kezelés során tapasztalt hatásvesztés gyakoriságát és okait tekintik át, értékelve a klinikai tényezők, valamint a biológiai gyógyszerek szérumszintjének és az ellenük termelődött antitestek meghatározásának jelentőségét. A biológiai gyógyszerek szérumszintmérése és az ellenanyagok vizsgálata várhatóan fontos szerephez jut hatásvesztés esetén a szükséges teendők megítélésében az elkövetkező években. Alkalmazása hozzájárulhat a hatásvesztés okainak a feltérképezéséhez, megalapozottabbá teszi a dózismódosítást, segítséget nyújthat egy másik biológiai szerre vagy egy más, a betegség kialakulásában szerepet játszó faktor ellen ható biológiai szerre történő váltás indikációjában. Jelenleg nincsen a biológiai szerek ellen kialakult antitestek kimutatására optimális módszer, ezért a napi gyakorlatban hatásvesztés esetén a klinikai tünetek komplex, részletes értékelése, az aktív betegség és a szövődmények endoszkópos és/vagy képalkotó vizsgálata szükséges, és a biológiai szer váltása csak indokolt esetben javasolható. Orv. Hetil., 2012, 153, 163–173.

Open access

Közleményükben a szerzők analgetikum nefropátiában (ANP) szenvedő páciensek pszichés jellemzőit vizsgálták. Az ANP egy olyan gyógyszer (leginkább fájdalomcsillapítók) indukálta, kétoldali, krónikus tubulointersticiális vesebetegség, mely gyakran vezet veseelégtelenséghez. Mivel a kialakulásának hátterében szerepet játszó pszichés tényezők vonatkozásában ma még alig állnak rendelkezésre megbízható adatok, a szerzők a Hungarian Analgesic Nephropathy Study multicentrikus kutatás keretében 91 analgetikum nefropátiás páciens körében vizsgálták a különböző pszichológiai problémák és személyiségjellemzők előfordulását. A vizsgálat eredményei megerősítették, hogy az analgetikum nefropátiában szenvedők között jelentős gyakorisággal szerepelnek pszichés problémák, különösen a depressziós tünetek és bizonyos személyiségjellemzők (szorongás, illetve érzelemkezelési problémák, önérvényesítési zavarok). Az analgetikum nefropátiások életük során lényegesen nagyobb arányban szedtek tartósan pszichofarmakonokat. A depresszió magas gyakorisága ellenére a gyógyszerek között legnagyobb arányban az altató- és nyugtatószerek szerepeltek, ez a tény pedig a depresszió fel nem ismerésének, illetve alulkezelésének lehetőségére hívja fel a figyelmet. Eredményeik alapján a szerzők kísérletet tesznek a kapott eredmények értelmezésére, és hangsúlyozzák, hogy az analgetikum nefropátia megelőzésében és kezelésében elengedhetetlennek tűnik a pszichiáterek, pszichológusok bevonása, hiszen csak a multidiszciplináris megközelítés teszi lehetővé, hogy a páciensek tüneteinek enyhítésén túl életminőségük is javuljon.

Restricted access

A több időzónán átívelő repülés egyik legfontosabb egészségügyi kérdését az időeltolódás okozta tünetek, angol szóval „jet lag” képezik. Ezen állapot elnevezésére az „időzóna-baj” megjelölést javasoljuk. Alvászavar (álmatlanság, aluszékonyság), testi tünetek, a fizikai és szellemi teljesítőképesség csökkenése a legjellemzőbb. Hátterében a célállomás fény–sötétség és a belső óra ciklusának eltérése áll. Kezelésében a belső óra helyreállítása megfelelő fénybehatás vagy melatonin alkalmazásával, az alvás optimális időzítése és tartamának szabályozása, valamint gyógyszerek alkalmazása merülhet fel. Orv. Hetil., 2011, 152, 2021–2024.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Sohár, Mónika Kovács, Andrea Györkös, and Beáta Gasztonyi

Absztrakt

A szerzők hyperthyreosis miatt gondozott beteg esetét ismertetik, akinél a kezelés során propiltiouracil indukálta vasculitis igazolódott renalis érintettséggel, amely a gyógyszerelhagyást követően, illetve kortikoszteroidterápia mellett rendeződött. Ezt követően tiamazolkezelés során agranulocytosis alakult ki lázas állapottal. A vérképeltérések normalizálódása után átmeneti lítium-karbonát terápiát követően a hyperthyreosis sikeres műtéti megoldására került sor. A hyperthyreosis kezelésében alkalmazott gyógyszerek ilyen súlyos mellékhatásainak halmozott előfordulása ritka, amely jól mutatja, hogy ezen gyakori kórkép kezelése is tartogat kihívásokat a klinikus számára. Orv. Hetil., 2016, 157(22), 869–872.

Restricted access

A cardiovascularis halálozás világszerte növekszik. A halálos kimenetelnek egyik legfontosabb kóroki tényezője a diabetes mellitus. E megbetegedés kezelésére alkalmazható gyógyszerek közé tartoznak az inzulin kiválasztását fokozó szerek (insulinsecretagog készítmények), az inzulin hatását növelő (inzulinszenzitizálók) és glükózfelszívódást gátló készítmények. Mindezek alkalmazhatók monoterápiában és különféle kombinációban is. A gyakorlatban nagyon hasznosnak tűnik a roziglitazon és a glimepirid kombinációja. Mivel alkotóik különböző támadáspontokon fejtik ki hatásukat, jól kiegészítik egymást. A glimepirid a béta-sejtek inzulinszekrécióját fokozza, csökkenti a vércukorszintet, a roziglitazon pedig az így megtermelt inzulin iránti érzékenységet fokozza a célszervekben. A két szer additív módon jelentősen javítja a vércukorszintet. A glimepirid és roziglitazon kombinációját a betegek általában jól tolerálják, és a fix kombináció javítja a terápiás adherenciát is.

Restricted access

Absztrakt

A revascularisatio egy akutan vagy krónikusan elzáródott, beszűkült ér átjárhatóságának visszaállítását jelenti. A sebészi módszerek és gyógyszerek mellett évtizedek óta rendelkezésre állnak és folyamatosan fejlődnek azok a minimálisan invazív módszerek, amelyek jelentős részét az intervenciós radiológia fejlesztette ki és alkalmazza. Az innovatív szakmák bizonyos szempontból hátrányban vannak, mert sokszor forradalmi újításaik csak lassan jutnak el az általános elfogadottsághoz, és a nagy populáción végzett tanulmányok gyakran egyáltalán nem vagy csak késéssel végezhetők el. Mindezek ellenére ma már elfogadott és bizonyított a szerepük az aorta, valamint a renalis és perifériás artériák betegségeiben, amelyeket a szerzők ebben a közleményben elemeznek. Orv. Hetil., 2015, 156(17), 665–673.

Open access

Absztrakt

A cukorbetegség korunk egyik legnagyobb népegészségügyi problémája. Felfedezésekor micro- és macroangiopathiás szövődmények meglétével, illetve azok korai megjelenésével is kezdettől számolni kell. 2-es típusú diabetesben a kardiológiai szövődmény jelentős részben a koszorúerek szintjén megjelenő atherosclerosis és ennek talaján kialakuló ischaemiás szívbetegség, klinikailag pedig az angina pectoris, illetve a myocardialis infarctus. Legalább ennyire gyakori a microangiopathia, illetve a szövetek szintjén kialakuló szekunder szívizom-károsodás. Az ischaemiás szívbetegség kezelésében az intervenciós beavatkozások mellett a koszorúér-tágító, a vérnyomást és szívfrekvenciát csökkentő gyógyszerek alkalmazása széles körben elterjedt. A szerzők egy olyan hemodinamikai hatásoktól mentes terápiára hívják fel a figyelmet, amely a szívizomsejt anyagcseréjére gyakorolt hatásai révén javítja a betegek életminőségét. Orv. Hetil., 2015, 156(19), 765–768.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Lakatos, László Herszényi, and Zsolt Tulassay

A nemszteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek közé tartoznak világszerte. Az NSAID-ok súlyos emésztőszervi mellékhatásokat okozhatnak, a szerek a tápcsatorna bármely szakaszát károsíthatják. A ciklooxigenáz-2- (COX-2-) gátlók (coxibok) kifejlesztésétől változatlan gyulladáscsökkentő hatás mellett kedvezőbb emésztőszervi tulajdonságokat vártak. Számos tanulmány igazolta, hogy a coxibok alkalmazása csökkenti a gastroduodenalis fekélybetegség és a fekélyeredetű szövődmények gyakoriságát a hagyományos szerekkel összehasonlítva. Kevesebb adat ismert a coxibok vékony- és vastagbelet érintő mellékhatásairól. A COX-2 konstitutívan expresszálódik a tápcsatornában, és fontos szerepet játszik a bél integritásában. Mind több adat igazolja, hogy a coxibok növelik a szív- és érrendszeri szövődmények gyakoriságát. Az összefoglaló a coxibok biztonságosságával kapcsolatos újabb eredményeket tekinti át.

Restricted access

Az autoimmun betegségek palettája roppant széles, a viszonylag enyhe formáktól a súlyos, gyakorta halálhoz vezető betegségekig terjed. E betegségek terápiája hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi tíz évben, kivált az olyan súlyos betegségek terén, mint pl. a rheumatoid arthritis vagy a Crohn-betegség. A legtöbb új megoldással a biológiai terápia, ezen belül is a monoklonális antitestek szolgáltak, de a hagyományos gyógyszerekkel történő kezelés is átíródott. Olyan régi gyógyszerek, mint a ciklofoszfamid vagy az intravénás immunglobulin, továbbra is tartják immunterápiás helyüket. A súlyos autoimmun betegségek kezelésére az őssejt-transzplantáció ajánl újabb terápiás lehetőséget.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Kis, Csaba Földesi, Mátyás Pál, Zoltán Som, Andrea Csillik, Pál Ábrahám, András Temesvári, Géza Fontos, András Szatmári, Péter Andréka, and Attila Kardos

A pitvarfibrilláció okozta thromboemboliás események megelőzésének „gold standard”-ja a K-vitamin-antagonistákkal történő antikoaguláns terápia. A pitvarfibrilláló betegek egy része a fenti gyógyszerek szedésével kapcsolatos nehézségek miatt nem részesül effektív véralvadásgátló kezelésben. Az ineffektív véralvadásgátlás következtében kialakult bal pitvari fülcsethrombus, mint a leggyakoribb kardiogén emboliaforrás, feloldása komoly kihívást okozhat a „hagyományos” antikoaguláns kezelésre nem reagáló, illetve az azt nem toleráló betegek körében. A szerzők tudomása szerint első ízben számolnak be egy nem valvularis perzisztens pitvarfibrilláló, magas stroke-kockázatú, a „hagyományos” antikoaguláns kezelésre intoleráns, váltott antikoaguláns rezsim mellett is perzisztáló bal pitvari fülcsethrombussal élő nőbeteg direkt trombin inhibitorral való sikeres fülcsethrombus-feloldásáról, illetve az azt követő percutan bal pitvari fülcsezárásról. Orv. Hetil., 2013, 154, 262–265.

Restricted access