Search Results
Sumethkul, V., Tankee, P., Chalermsanyakorn, P., et al.: Long-term outcome of very early cyclosporine minimization and de novo everolimus therapy in kidney transplant recipients: a pharmacokinetic guided approach. Transplant. Proc., 2010, 42 , 4040
2006 Post transplant de novo malignancies in renal transplant recipients: The past and the future Transplant Int 19 607 620 . 3
Kettős vese átültetés – egy lehetőség a transzplantációk számának növelésére
Double kidney transplantation – a method to increase the donor pool
Salvatierra D Dafoe E Alfrey 1999 Excellent outcome in recipients of dual kidney transplants: A report of the first 50
, pp. 721 – 766 2. Fuchs M , Wu D , Ebcioglu Z : Pregnancy in renal transplant recipients . Semin Perinatol 31 ( 6 ), 339 – 347 ( 2007
Immunszupprimált betegek multiplex bőrdaganatainak elektrokemoterápiás kezelése
Electrochemotherapy for multiple cutaneous tumors in immunosuppressed patients
long-term renal allograft recipients. A phenotypic and functional study. Transplantation 1986; 42: 347–352. 6 Boyd AS, Stasko T, Cameron GS, et al. Histologic features
Letermovir profilaxis allogén vérképző-őssejt transzplantációban: egy hazai centrum gyakorlati tapasztalatai
Letermovir prophylaxis in allogeneic hematopoietic stem cell transplantation: real-life experience in a Hungarian center
–2444. 7 Cassanti I, Colombo AA, Bernasconi P, et al. Positive HCMV DNAemia in stem cell recipients undergoing letermovir prophylaxis is expression of abortive infection. Am J Transplant. 2021; 21
79 13350 13361 . 3. S. Rehana 2008 West Nile virus encephalitis in a renal transplant recipient: the
Microchimaerismus kimutatása nagy érzékenységű droplet digitális PCR technikával és szerepe a vérképzőőssejt-transzplantált betegek monitorozásában
Detection of microchimerism with high sensitivity droplet digital PCR technique and its significance in monitoring of hematopoietic stem cell transplanted patients
Bevezetés: Az allogén haemopoeticusőssejt-transzplantáción átesett betegek esetében betegségspecifikus biomarker nem mindig áll rendelkezésre, ekkor a beteg állapota chimaerismusvizsgálattal monitorozható, amely tájékoztatást ad a relapsusról, a vérképző sejtek megtapadásáról és a recipienseredetű vérképzésről. A klinikai chimaerismus, vagyis két vagy több különböző egyén sejtjeinek egymás melletti jelenléte, többféle módszerrel mutatható ki. A „short tandem repeat”-ek (STR) detektálásán alapuló fragmensanalízis-módszerrel legkevesebb 1–5% recipiensarány, ezzel szemben az érzékenyebb és pontosabb módszerekkel már a microchimaerismus (<1%) is kimutatható. Célkitűzés: A microchimaerismus detektálására alkalmas deletiós insertiós polimorfizmusok (DIP) jelenlétén alapuló módszer bevezetése és beállítása droplet digitális PCR (ddPCR-) technikával, illetve az STR- és a DIP módszerrel mért eredmények összehasonlítása. Módszer: A beállítás önkéntesek (n = 6) genomiális DNS-éből, mesterséges, kevert chimaeraminták előállításával történt, melyek során vakpróba és kimutathatósági határértékeket (LoB, LoD) számítottunk. Az STR- és a DIP-módszer mérési eredményeit korreláltattuk egymással (n = 48 recipiens, 146 minta), és informativitási értéket számítottunk 403 transzplantációs esetet felhasználva. A rutinvizsgálatok elvégzéséhez és a számításokhoz 8 DIP- és egy további, Y-kromoszóma-specifikus markert használtunk. A relapsus korai kimutatására retrospektív vizsgálatot végeztünk. Eredmények: A bevezetett ddPCR-módszer megbízható, és kifejezett korrelációt mutatott az STR-vizsgálat eredményeivel az 1–100% kevert chimaerismustartományban (R2 = 0,988; n = 146 minta). A gyakorlati alkalmazhatóságot jellemző informativitási érték egy donorral történt transzplantáció esetében 96%-os, vagyis igen nagy valószínűséggel, legalább 1 markerrel detektálni tudtuk a kevert chimaeraállapotot. Az új módszerrel lerövidült a mintaátfordulási idő, és 1–1,5 nagyságrenddel javult a kimutathatósági határ az STR-technikához képest. Következtetés: Rendszeres ddPCR-monitorozással bizonyos esetekben még a klinikai relapsus megjelenése előtt, korai szakaszban előre jelezhető a betegség kiújulása. A ddPCR-rel végzett, nagy érzékenységű chimaerismusvizsgálat lehetséges alkalmazási területei: haemopoeticusőssejt-mikrotranszplantáció, szolidszerv-transzplantáció után a graftkilökődés korai kimutatása, illetve autoimmun betegségek és várandósság alatt előforduló microchimaerismust célzó kutatások. Orv Hetil. 2024; 165(8): 297–308.
Abstract
Introduction
Recurrence of primary sclerosing cholangitis (rPSC) after liver transplantation (OLT) significantly affects longterm graft survival. We aimed to evaluate the incidence of rPSC and clinical data of these patients in Hungary.
Patients and Methods
We retrospectively analyzed data of 511 whole liver transplantations from 1995 to 2011. During the study period, 49 OLTs were performed in 43 adult patients with end-stage PSC (10%).
Results
Out of 49 OLT, 24 cases were excluded, rPSC was diagnosed in six patients (12%). Patients with rPSC had significantly higher mortality (p = 0.009) and graft loss (p = 0.009) in comparison to patients without recurrent disease. Younger recipient age, higher donor BMI was observed in the rPSC group. One patient was diagnosed with de novo IBD, the remaining five patients had worsening IBD activity in the posttransplant period. PreOLT colectomy was performed in 21% of the control and none of the rPSC group. PostOLT colectomy was performed in two rPSC patients due to severe therapy resistant colitis.
Conclusions
Recurrent PSC significantly affects long-term mortality and graft loss. Younger age at OLT, higher donor BMI and severe active IBD may be associated with PSC recurrence. PreOLT total colectomy might have protective effect against rPSC.
The present study investigates the role of leukocyte transfer in the induction of kidney damage from mice that have undergone a severe renal ischemia-reperfusion insult into the intact recipient mice. First, Balb/c (inbred) mice were subjected to either sham operation (Sham donors) or bilateral renal IR injury (60 min ischemia-3 h reperfusion, IR donors). Leukocytes were isolated from blood and were transferred to two recipient groups: intact recipient mice received leukocytes from Sham donor group (Sham recipient) or from IR donor group (IR recipient). After 24 h, recipient mice were anesthetized for sample collections. Renal malondialdehyde increased and total glutathione concentration and superoxide dismutase activity decreased significantly in the IR recipient group compared to the Sham recipient group. BUN and plasma creatinine were significantly different between donor groups, but these parameters were not significantly different in the two recipient groups. In the IR donor group, there have been extensive changes in renal tissues comparing to Sham including severe destruction of the tubules, necrosis and tubular obstruction plus tubular flattening. IR recipient kidneys showed significant differences from their corresponding Sham group, demonstrating some degrees of injury including loss of brush borders from proximal tubules, cellular vacuolation and flattening of the tubules. However, less tissue damage was seen in this group comparing to IR donor kidneys. These findings showed that leucocytes transferred from post-ischemic mice induced oxidative stress and consequent damage to native kidneys, suggesting a role of leucocytes in the oxidative processes of reperfusion injury.
