Search Results
The relation between images of self and parents as defined in interpersonal theory and by the Structural Analysis of Social Behaviour (Benjamin), and internalising and externalising problems, as defined by the Youth Self-Report (Achenbach) was studied in a sample of 199 non-clinical adolescents (92 boys and 107 girls) aged between 13 and 17 years. Regression analyses showed that the pattern relating images of self and parents to mental health problems was different for boys and girls. Internalising problems for girls were best predicted from aspects of their self-image while for boys parental behaviour played a larger role. A pattern of self-blame and lower self-affirmation together with parental blame was important for girls’ externalising problems and a pattern of self-neglect and low self-autonomy and an uncertainty of parental love were important for boys externalising problems. Results emphasise that boys and girls have different kinds of vulnerabilities as risk factors for mental health problems.
A preventív egészségpszichológiának nevezett kutatási terület a megelőzésben szerepet játszó egészségmagatartás pszichológiai összefüggéseire hívja fel a figyelmet, többek között a társas hatásokra. A társas kapcsolati háló ugyanis az egészségmagatartás kialakításában a legerősebb hatást fejti ki - ez különösen igaz bizonyos életkorokra, mint amilyen például a serdülőkor. Felmérésünket 10-15 éves, szegedi felső tagozatos általános iskolások körében végeztük, véletlenszerűen kiválasztott iskolák és osztályok segítségével (n = 550). Az adatgyűjtéshez önkitöltéses kérdőíves módszert alkalmaztunk, melynek legfontosabb célja a sportolási szokásokra, sportolási gyakoriságra ható társas hatások jellegzetességeinek feltárása volt. Megállapítottuk, hogy a megkérdezett tanulók környezetében a fizikailag aktívnak tekinthető személyek közül a barátok és az osztálytársak emelkednek ki, mely jól tükrözi, hogy ebben a korosztályban még a fiatalok életének szerves részét képezi a sport. A teljes mintát elemezve azt tapasztaltuk, hogy a szülők jelenleg is aktív vagy korábbi sportolása, a testvér, az osztálytárs, a barát, a szerelme sportolása szignifikánsan befolyásolja a megkérdezett tanuló sportaktivitását. A mintát nemenkénti bontásban vizsgálva szignifikáns eltéréseket kaptunk. A társas hatások mértéke és szerepe a fiúk és lányok csoportjában igen eltérő képet mutatott. A kortárscsoportok (barát, osztálytárs, „szerelmük”) aktivitásának hatása csak a lányok esetében mutatott szignifikáns kapcsolatot. A példaképek, a sportágválasztás és a sportolás indokainak vizsgálatában is szignifikáns nemi különbségeket tapasztaltunk. A fizikai aktivitási magatartással és a sporttal kapcsolatos kutatási eredmények a gyakorlatban is felhasználhatók lehetnek a megelőzésben. A pozitív megerősítésként is érvényesülő társas hatásokat ezért az egészségfejlesztési programoknak hatékonyabban kellene kihasználniuk.
Az elhízás pszichológiai aspektusai nem választhatók el a túlsúlyos emberekkel szemben kialakított sztereotípiáktól és a nők társadalmi helyzetétől. Mind a tudományos, mind a köznapi megközelítésekre jellemző, hogy az elhízásért elsősorban az egyént és nem a környezeti tényezőket teszik felelőssé. A túlsúlyos embert a társadalom erőteljesen stigmatizálja és diszkriminálja, bár az elutasítás rendszerint indirekt formát ölt, és már gyerekkorban tetten érhető. Kvalitatív vizsgálatunk arra irányult, hogy felmérje e társadalmi összetevők hatásait a serdülőkor előtt álló lányok elhízással, a túlsúlyos emberekkel és a soványságideállal kapcsolatos attitűdjeiben. Nyolc fókuszcsoport-interjúban 51, 9—11 éves gyerek vett részt Budapesten és környékén. Az interjúk szociálpszichológiai tartalomelemzése több szinten, a „grounded theory” elve szerint és a sztereotipizálás hatásainak elméleti kerete mentén zajlott. Eredményeink a túlsúlyossággal szembeni egyöntetű, negatív attitűdökről árulkodnak, amelyek kifejeződése kommunikációs tabuba ütközik, így az elutasítás ténye implicit marad. A gyerekek morális dilemmát élnek át, mivel az elutasítás tapasztalata szembekerül a saját magukról fenntartott pozitív, toleráns én képével. Következésképp a túlsúlyhoz kapcsolódó attribúció kérdése meghatározó szerepet kap az elfogadás—elutasítás dinamikájában. A beszélgetéseket a soványság normatív jellege, vagyis a sovány mint jelző nélküli állapot gondolata is áthatja. Mivel azonban mindez implicit módon és nem nyíltan kommunikálva fogalmazódik meg, a túlsúlyos gyerekek fenyegetett helyzete fokozottan tetten érhető, hiszen az implicit vagy averzív elutasítást az elutasító nem, csupán az elutasított érzékeli. A túlsúly problémája megnevezhetetlen, mégis áthatja a csoportdinamikát. Kutatásunk eredményei arra engednek következtetni, hogy a serdülőkor előtt álló lányokban kiemelten fontos lenne tudatosítani az (A) egészséges táplálkozással, az egészséges életmóddal, vagyis az elhízás megelőzésével és kezelésével kapcsolatos és a (B) külső megjelenésre vonatkozó társadalmi elvárások, sztereotípiák és kirekesztő attitűdök közötti különbséget.
Bár a testdiszmorfiás zavar jelentős szenvedéssel, a pszichoszociális funkciók súlyos romlásával és veszélyes kockázatokkal járó betegség, a hazai szakirodalomban szinte alig említik. Így a szerző célkitűzése, hogy részletes áttekintést adjon erről a kevéssé ismert, de nem ritka betegségről. A tünettan középpontjában a saját test észlelésének súlyos zavara áll, ami szociális izolációhoz, szorongáshoz, depresszióhoz és kényszeres megnyilvánulásokhoz vezet. A betegségbelátás hiánya miatt a betegséget gyakran nem ismerik fel. Igen magas a komorbiditás az affektív zavarokkal, szorongásos zavarokkal, személyiségzavarokkal, evészavarokkal, az alkohol- és kémiai szerfüggőséggel. A betegek életminősége igen rossz, az öngyilkosság veszélye nagy, emellett a heteroagresszivitás sem ritka. A betegség kialakulásában mind biológiai, mind pszichológiai és szociokulturális tényezők is szerepet játszanak. Képalkotó vizsgálatokkal és neuropszichológiai módszerekkel jellegzetes eltéréseket mutattak ki. A betegség kialakulásában szerepet tulajdonítanak a gyermekkori visszaélésnek, illetve elhanyagolásnak, a külső megjelenéssel kapcsolatos megjegyzéseknek, a stresszoroknak és a média hatásának. A zavar pontprevalenciája az általános népességben 0,7–2,5%, a felsőoktatásban tanulók, pszichiátriai, bőrgyógyászati és plasztikai sebészeti betegek között ennél lényegesen magasabb a gyakoriság. A betegség jellemzően a serdülőkor elején kezdődik, és kezelés nélkül tartósan fennmarad, krónikus lefolyást mutat. Gyógyszeres kezeléssel és/vagy pszichoterápiával viszonylag rövid idő alatt tartós javulás, illetve gyógyulás érhető el. Orv. Hetil., 2010, 44, 1805–1815.
Absztrakt
A csecsemőmirigy (thymus) immunoendokrin szerv, amelynek endokrin elemei által termelt hormonok elsősorban a szerv saját immunelemeire hatnak. Az immunrendszerben központi szerepet tölt be, újszülöttkori eltávolítása az immunrendszer és az egész szervezet összeomlásával jár. A thymus dajkasejtjei a csontvelő-eredetű lymphocytákat szelektálják és a sajátot idegenként felismerő (autoreaktív) sejteket még a thymusban elpusztítják, illetve az ugyancsak thymuseredetű Treg-sejtek a periférián elnyomják. A szerv involúciója már születés után elkezdődik, de csak a serdülőkor vége felé válik kifejezetté, mert addig az egyidejű fejlődési folyamatok túlkompenzálják. A pubertás utáni involúció inkább megengedi az autoreaktív sejtek életben maradását, felszaporodását és fokozott működését, ami fokozatosan koptatja, pusztítja a szervezet sejtjeit és sejt közötti állományát, ezzel előidézi az öregedés jelenségét. Az autoreaktív sejtek további fokozott működése okozza az autoimmun betegségeket és vezet a természetes halálhoz is. A thymus involúciója tehát nem a szervezet általános sorvadásának részjelensége, hanem annak okozója, ami az élettartam-pacemaker funkcióban mutatkozik meg. Az öregedés tehát felfogható egy thymusvezérelt lassú autoimmun folyamatnak. A tobozmirigy újszülöttkori eltávolítása a thymus degradációjához, az immunrendszer összeomlásához és a szervezet sorvadásához (wasting disease) vezet. A mirigy felnőttkori involúciója a thymus involúciójával párhuzamosan fut, így a két szerv funkcionális egységet képez. Valószínű, hogy a corpus pineale felelős a thymus involúciójáért, ezáltal annak élettartam-meghatározó szerepéért is. Az ismertetett adatok nem bizonyítják a tobozmirigy-csecsemőmirigy rendszer kizárólagos szerepét az öregedés és élettartam meghatározásában, csak felhívják a figyelmet arra, hogy ez a rendszer önmagában is alkalmas a feladat elvégzésére. Orv. Hetil., 2016, 157(27), 1065–1070.
A transzlációs pszichológia magyarországi fejlődése és legfontosabb eseményei
Foundation and Development of Translational Psychology in Hungary
jött létre Bunford Nóra vezetésével, szintén a serdülőkor transzlációs vizsgálatát célozva. A biológiai-viselkedéses védőés rizikófaktorok feltérképezésével nem egyszerűen a serdülőkor jobb megértése a céljuk, hanem azt szeretnék feltárni, hogy milyen
A zeneművészeti szakgimnazisták pályaválasztásának meghatározó tényezői
Factors Determining the Musical Identity of Music High School Students
–278. 8 Hajduska M. (2003) Pályaválasztási útvesztők . https://hajduska.freewb.hu/serdulokor--ifjukor/ [Letöltve: 2023. 02. 19.] 9 Hargreaves, D. J. & Marshall, N. A. (2003) Developing Identities in Music
Problémamegoldás barátok és nem barátok között serdülők körében
Social problem-solving between friends and non-friends among adolescents
biztonsággal („szeret”, „támogat”, „segít a bajban”) jellemzett barátságokra magasabb fokú bizalom és támogatás jellemző, mint az alacsony érzelmi biztonságot nyújtó barátságokra. Mendelson és Aboud (2014) kutatásai alapján a serdülőkor közepétől válik nagyon
A szociálisprobléma-megoldás és a szorongás jellemzői perfekcionista és nem perfekcionista serdülők körében – egy longitudinális vizsgálat eredményei
Characteristics of social problem-solving and anxiety among perfectionist and non-perfectionist adolescents – First results of a longitudinal study
; Vois és Damian, 2020 ) alapján a serdülőkor közepéig egyre gyakoribb és intenzívebb az érzelmek kifejezése, gyakran válnak impulzívvá, kevésbé elfogadva mások értékelését, ragaszkodva saját elképzeléseikhez. A serdülőkor közepétől a normákhoz való
A Serdülő Reziliencia Kérdőív (READ) magyar nyelvű adaptációja
Hungarian adaptation of the Resilience Scale for Adolescents
; Masten, 2014 ). A serdülőkor időszaka ezen a területen is kitüntetett szereppel bír, hiszen a fiataloknak számos érzelmileg megterhelő eseménnyel kell megküzdeniük, miközben a kognitív és affektív feldolgozásban részt vevő agyi struktúrák jelentős mértékű
