Search Results
3 52 McBratney , A. B. et al., 2000. An overview of pedimetric techniques for use in soil survey. Geoderma. 97 . 293
. Technogenic soils in Debrecen . In: Technogenic Soils Atlas . (Eds: C HARZYŃSKI , P. , M ARKIEWICZ , M. & ŚW ITONIAK , M. ) 35 – 74 . Polish Society of Soil Science . Toruń . SOIL SURVEY STAFF , 1999 . Soil
, Tokyo. Soil Compaction in Crop Production Soil Survey Staff (1975): Soil taxonomy: A basic system of soil classification for making and
Várallyay, Gy. & Rajkai, K., 1987. Soil moisture content and moisture potential measuring techniques in Hungarian soil surveys. Proc. Intern. Conf. on Measurement of Soil and Plant Water Status. I . 183--184. Soil moisture content
. Nature. 255. 130–131. Burt , R., 2004. Soil Survey Laboratory Methods Manual. Soil Survey Investigations Report No. 42. Version 4.0. USDA Natural Resource Conservation Service. Washington, D. C
. SOIL SURVEY STAFF , 1951 . Soil Survey Manual, USDA Handbook, 18 . US Government Printing Office , Washington, DC Stefanovits , P
Buringh, P. , 1954. The analysis and interpretation of aerial photographs in soil survey and land classification. Netherlands Journal of Agricultural Science. 2 .(1) 16–26. Buringh P
Munkánkban egy mezőföldi, döntően szántóföldi hasznosítású területen vizsgáltuk a vízerózió előfordulását, illetve a területhasznosítás és a potenciális erózióveszély egymáshoz való viszonyát. Az Előszállástól DNy-ra elhelyezkedő területet löszön kialakult mészlepedékes csernozjomok, a szélesebb völgytalpakon réti csernozjomok fedik, de a vízerózió bizonyítékaként a meredek völgyoldalakban földes kopárokat, illetve a lejtők alján lejtőhordalék talajokat találunk. A terület 1988–1989-es részletes talajtani felvételezésének adatait a Fejér Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat bocsátotta rendelkezésünkre. A 117 db pontszerű adatsor és az általunk szerkesztett digitális domborzatmodell segítségével megtörtént a talajtani adatok térbeli kiterjesztése és az erózió modellezéséhez szükséges raszteres térképállományok (agyagtartalom-, lejtőszög- és humusztérkép) előállítása. A területhasznosítási térképet 2005-ös légifényképek és 30 méteres felbontású Landsat TM műholdképek alapján készítettük el. Az átlagos éves talajveszteség meghatározásához az Egyetemes Talajveszteségi Egyenletet (USLE) használtuk. Az USLE alkalmazásában a legnagyobb bizonytalanságot jelentő K-faktor általunk kapott értékeinek realitását más szerzők (CENTERI, 2002) hasonló hazai területeken számolt értékeivel való statisztikai öszszehasonlításával ellenőriztük. A területre jellemző tényleges erózió mellett meghatároztuk a domborzati és talajtani adottságok által differenciált erózióveszélyeztetettséget is, amely gyakorlatilag a fekete ugaron tartott, szintvonalra merőleges művelés esetén bekövetkező eróziós rátát adja meg. A kapott eróziós értékek alapján három eróziós kategóriát különítettünk el, melyek között a határt 2 t·ha-1·év-1-nél, illetve 11 t·ha-1·év-1-nél húztuk meg. Az előbbi a hazai becslések szerinti szántóföldi művelés alatti, míg az utóbbi az USA talajvédelmi szakemberei szerinti optimális körülmények közötti éves talajképződési ütem. Munkánk gerincét az erózió-veszélyeztetettség és a tényleges talajeróziós mérték összehasonlítása jelentette. Megállapíthatjuk, hogy a mintaterületen a területhasznosítás jól igazodik a potenciális erózió-veszélyeztetettséghez, és a legjobban veszélyeztetett területeket erdők, cserjések vagy rétek borítják, melyek megfelelő védelmet nyújtanak a talajerózió ellen. Ugyanakkor a szántóföldeken – bár jelentős különbség mutatkozik a potenciális és a tényleges erózió között – még mindig 30% felett van a talajképződés ütemét meghaladó erózióval jellemezhető területek aránya. Ezekből a 11 t·ha-1·év-1-nél nagyobb talajveszteséggel rendelkező szántóföldek aránya csak 4%-ot tesz ki a szántókon belül. Ezek jobbára a völgyperemek „túlszántásából” adódnak. Bár a terület összességét tekintve a területhasznosítás alkalmazkodik az erózióveszélyeztetettséghez, sajnos feltételezhetjük, hogy ez inkább a vonalas erózió által kikényszerített felhagyás, mintsem USLE-alapú tudatos gazdálkodói döntés eredménye.
A rendelkezésre álló hazai irodalom, terepi jegyzőkönyvek és térképi adatbázisok alapján a nagy agyagtartalmú talajok elkülönítése, és az ezzel kapcsolatban felmerülő problémák már a hazai talajtani tudomány korai szakaszában megjelentek. A nemzetközi talajkorrelációs rendszer (WRB) Vertisol kategóriájával korreláló duzzadó agyagos talajaink speciális morfológiai és művelhetőségi tulajdonságairól pontos leírásokat találhatunk Szabó József munkásságától a Kreybig térképek elkészültéig az összes jelentős hazai talajtani felvételezés dokumentációiban és publikációiban, kiemelve ezen talajok jelentősen eltérő jellemzőit és elsősorban az Alföldön jelentős területei elterjedését. A jelenlegi, genetikus szemléletű talajosztályozásunk kialakításánál is javaslat született az ún. „réti agyagok” önálló típusként történő elkülönítésére, de ez a megközelítés végül háttérbe szorult. Ennek eredményeképpen a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajaink – meghatározó tulajdonságaik hasonlósága ellenére – jelenleg különböző taxonómiai egységekbe tartoznak. Az utóbbi évtized megváltozott felhasználói igényei és környezetpolitikája szükségessé tették hazánk talajosztályozási rendszerének diagnosztikai szemléletű megújítását, melynek munkálatai során a hazai nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok újra dokumentálásra kerültek. Jelen dolgozat keretében egy, a nemzetközi osztályozási rendszerek “Vertisols” kategóriáját kielégítő talaj példáján keresztül mutatjuk be a hazai duzzadó agyagtalajokra jellemző morfológiai, fizikai és kémiai tulajdonságokat. A sziráki – jelenlegi osztályozási rendszerünkben – típusos réti talaj, a teljes szelvényben 40–60% közötti, a röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján dominánsan szmektites összetételű agyagtartalommal rendelkezik, jellemzője hogy szárazon kemény, erősen repedező, míg nedvesen képlékeny, könnyen formázható, tapadós. A talaj mutatja a jól fejlett Vertisolokra jellemző ciklikus felszín alatti talajszintek rendszerét, és a szerves anyagban gazdag talajszintek „üst” formában történő megjelenését. A talaj morfológiai és laboratóriumi vizsgálatának eredményei is alátámasztják az üst forma kialakulásához szükséges egykori mikrodomborzat, a mikromélyedések (MM) és mikrokiemelkedések (MK) jelenlétét, bár a „gilgai” felszín a terület művelése miatt ma már nem megtalálható. A MM-ek, a nedves évszakban bennük összegyűlő nedvességtöbblet hatására mélyebb, nagyobb szervesanyag-tartalmú felszíni szinttel, intenzívebb kilúgzási és mállási folyamatokkal jellemezhetőek. A MK felszín közeli szintjeinek tulajdonságai, a mélyebb talajszintekből származó, redukált és másodlagos karbonátban gazdag talajanyagok jelenléte alátámasztja a mélyebben fekvő talajanyagok csúszási tükrök mentén a felszín irányába történő szállítódásának folyamatát. Eredményeink alapján megalapozottnak tartjuk a nagy duzzadóagyag-tartalommal rendelkező talajok önálló talajtípusként történő meghatározását, és továbbra is javasoljuk a „Duzzadó agyag” talajok elkülönítését az osztályozás legmagasabb szintjén.
35 46 Soil survey staff. 1975. Soil Taxonomy: A Basic System of Soil Classification for Making and Interpreting Soil Surveys . Washington, DC: USDA Soil Conservation Service
