Search Results

You are looking at 41 - 50 of 50 items for :

  • "szénhidrát" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

A nagyszámú 2-es típusú diabeteses beteg bevonásával végzett, hosszú távú vizsgálatok eredményei egyértelműen bizonyították, hogy a tartósan jó anyagcserehelyzettel megelőzhetők a késői (micro- és macrovascularis) szövődmények. Jelen felmérésben a szerzők beavatkozással nem járó, úgynevezett obszervációs vizsgálat során Magyarország 50 cukorbeteg-szakellátó helyén 2007–2008-ban humán premix készítményről analóg premix inzulinra [bifázisos aszpart inzulin (BIAsp) – NovoMix® 30] átállított betegek adatait elemzik retrospektív módon. Az analízisbe bevont 2898 beteg átlagéletkora 66,20 ± 10,10 év, a diagnózistól eltelt idő az esetek 43%-ában több mint 10 év volt. A NovoMix® 30-kezelés hatodik hónapjának végén a HbA 1c jelentős, statisztikailag szignifikáns javulását észlelték: a kiinduláskor mért 9,10 ± 1,44%-os szint 7,62 ± 1,00%-ra csökkent ( p < 0,001). A lipidprofil is előnyösen változott (bár a célértéket az esetek többségében nem sikerült elérni). A szisztolés és diasztolés vérnyomás átlaga alacsonyabb lett, a testsúly 84,2 ± 14,9 kg-ról 82,6 ± 13,9 kg-ra ( p < 0,01) csökkent. Mindez a kiinduláshoz képest alacsonyabb napi inzulinadag (49,0 ± 17,4 IE versus 48,4 ± 17,6 IE, p < 0,001) és a hypoglykaemiás epizódok előfordulásának szignifikáns csökkenése mellett alakult ki. Az eredmények igazolták, hogy NovoMix® 30-kezeléssel a szénhidrát-anyagcsere jelentősen javul, ami részben az alacsonyabb HbA 1c -szintben és a célértéket elérők szignifikánsan magasabb számában, másrészt a ritkábban előforduló hypoglykaemiás reakciókban nyilvánult meg. Az egyéb cardiovascularis tényezők szignifikáns javulása szintén fontos eredmény, de ennek magyarázata egyelőre hiányzik, és kontrollált, prospektív tanulmányok elvégzését igényli.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Wagner, István Wittmann, László Piros, Réka P. Szabó, and Péter Szakály

Absztrakt:

A cukorbetegség számos vesebetegség kockázatát növeli. A legjelentősebb a diabeteses nephropathia, de ischaemiás vesebetegséget, krónikus pyelonephritist és papillanecrosist is okozhat. A diabeteses nephropathia prognózisa a ma alkalmazott kezelés mellett sokat javult, ennek ellenére még az egyik leggyakoribb oka a dialízisnek és a veseátültetésnek. A diabetes további szövődményei közül elsősorban a cardiovascularis betegségek határozzák meg a mortalitást, de a cerebrovascularis események és az alsó végtagi amputációt igénylő obstruktív verőérbetegség is megemlítendő. A diabeteses retinopathia szinte mindig fennáll diabeteses nephropathia esetén, de a neuropathia is gyakori, illetve az érkárosodások gyakran kombináltan állnak fenn. Ezek miatt a betegek komplex kivizsgálást, követést és korai kezelést igényelnek. Ha transzplantáció indokolt, akkor érdemesebb azt preemptív módon végezni, illetve a legjobb eredmények az élődonoros veseátültetéstől várhatók. A szénhidrátháztartás zavarának különböző formáival találkozhatunk transzplantáció kapcsán: új keletű poszttranszplantációs diabetes alakulhat ki, de a recipiens diabetese is progrediálhat transzplantációt követően. A veseátültetés mellett hasnyálmirigy-átültetésre 1-es típusú diabetes okozta végstádiumú veseelégtelenségben kerülhet sor, a leggyakrabban szimultán módon, mely normoglykaemiát és inzulinindependenciát is eredményezhet, illetve a diabetes több másodlagos szövődményének progressziója is megállhat. A szervátültetést közvetlenül követő néhány hétben a betegek jelentős részében transzplantációhoz asszociált hyperglykaemia alakul ki, ennek oka sokszor átmeneti, azonban az immunszuppresszív kezelés és a beteg állapotának stabilizálódása ellenére a betegek akár harmadánál megmaradhat. Patogenezisében elsősorban inzulinszekréciós zavar játszik szerepet, de kifejlődéséhez inzulinrezisztencia is kell. Megelőzésében és kezelésében elsősorban inzulinkezelés segíthet, de más antidiabetikumok is szóba jöhetnek. Mind a kadáver, mind a vese-élődonorok esetén fontos a szénhidrát-anyagcsere felmérése. A szerzők a fenti állapotok magyar vonatkozásairól is beszámolnak összefoglalójukban. Orv Hetil. 2018; 159(46): 1930–1939.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Barbara Buday, Tünde Horváth, Enikő Kulcsár, Csaba Salamon, Botond Literáti Nagy, Kitty Barta, Márta Vitai, Rita Józsa, Istvánné Vecsei, Katalin Bezzegh, József Kiss, Éva Péterfai, László Koltay, and László Korányi

Az elhízás, a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség és a csontritkulás előfordulása világszerte növekszik, vagyis a világméretű diabéteszjárványt az az elhízás „hajtja”, amely nők esetében erősebb csontokat eredményez. Vizsgálatunk során a glükózanyagcsere-zavar korai időszakában kerestük a csontállapot és a metabolikus paraméterek közötti összefüggéseket. A vizsgálatban 20 egészséges és 51 glükózintoleráns (49 ± 9 év) nőbeteg vett részt. Mértük a szénhidrát-, lipid- és csontanyagcsere paramétereit, a csontok denzitását (lumbális 1–4 csigolyákon és a femur nyakon); cukorterheléses és hyperinsulinaemiás-normoglykaemiás klamp vizsgálatot végeztünk. A csontok denzitása a két csoport között nem különbözött. Az egészségesek denzitása szoros kapcsolatban volt az egésztest-cukorfelhasználással (inzulinérzékenység) (gerinc r = –0,4921, p < 0,05, femur: r = –0,4972, p < 0,05), de a romló glükóztoleranciával ez a kapcsolat megszűnt (gerinc: r = –0,022, ns; femur: r = –0,3136, ns). Az adipokinek közül csak az adiponectin korrelált a denzitással, amíg ez a kapcsolat a cukoranyagcsere romlásával megmaradt a gerincen ( r = –0,5081, p < 0,05; –0,2804, p < 0,05), eltűnt a femuron ( r = –0,6742, p < 0,01; –0,1723, ns). A formációs és reszorpciós markerből képzett „reszorpciós hányados” növekedése a glükózanyagcsere romlásával csökkenő csontreszorpciót jelezte. Adataink az inzulinrezisztencia „gold standard” mérőmódszerét használva szoros kapcsolatot igazoltak a glükózanyagcsere, inzulinérzékenység és a csontok állapota között az egészséges, változó korban lévő nőkben, mely a glükóztolerancia romlásával és az inzulinrezisztencia kialakulásával megbomlik. Az egészségesekben észlelhető, de az inzulinrezisztencia kialakulásával romló, negatív adiponectin-csont kapcsolat értelmezése további vizsgálatokat igényel.

Restricted access

Endokrin kórképek előfordulása és társulása in vitro fertilizációs programban részt vevő nők körében

Prevalence and association of endocrine disorders in women participating in an in vitro fertilization program

Orvosi Hetilap
Authors: Tünde Herman, Szilvia Csehely, Mónika Orosz, Harjit Pal Bhattoa, Tamás Deli, Péter Török, and Attila Jakab

Összefoglaló. Bevezetés: Az endokrin betegségekhez társuló ovulációs diszfunkció gyakori vezető vagy társuló oka a női infertilitásnak, de optimális reprodukciós korban oki vagy ovulációindukciós kezeléssel többnyire rendezhető a fertilitás. Az in vitro fertilizációs (IVF-) kezelések vezető indikációi jelenleg az andrológiai és a női életkorból adódó, petefészek-eredetű infertilitás, de egyéb endokrin diszfunkció társulása befolyásolja a kezelési eredményeket. Célkitűzés: Az endokrin betegségek gyakoriságának vizsgálata az IVF-programban részt vevő párok nőtagjainál. Módszer: Az IVF-program előtti alkalmassági vizsgálatok során a vezető indikációtól függetlenül részletes endokrinológiai kivizsgálást végeztünk 231 nőnél (átlagéletkor 34 év). A vizsgálatok kiterjedtek a hypothalamus- és petefészek-funkcióra, a pajzsmirigyfunkcióra és pajzsmirigy-autoimmunitásra, a mellékvese-funkcióra, a szénhidrát-anyagcserére és az inzulinrezisztenciára. Az egyes endokrin betegségek előfordulásán túl azok társulási gyakoriságát is elemeztük. Eredmények: Az IVF vezető javallatainak megoszlása megfelelt a nemzetközi tendenciáknak, endokrin jellegű volt 87 esetben (37,6%; csökkent petefészek-tartalék: 55 eset és krónikus anovuláció: 32 eset). Társuló endokrin eltérést 141 esetben találtunk, így összesen 161 nőt érintett az endokrin diszfunkció (69,7%; átlagéletkor 35 év). Az endokrin diszfunkciók előfordulása gyakorisági sorrendben: pajzsmirigy-diszfunkció (32,5%), csökkent petefészek-tartalék (23,8%), pajzsmirigy-autoimmunitás (22,5%), polycystás ovarium szindróma (15,6%), inzulinrezisztencia (22,5%), elhízás (23,8%), hyperprolactinaemia (13,4%). Az endokrin betegségek társulása minden kórkép esetében fellelhető volt. Hypogonadotrop hypogonadismus 2, congenitalis adrenalis hyperplasia 1 esetben fordult elő. Nem találtunk endokrin eltérést 70 esetben (30,3%). Következtetés: Vizsgálatunk igazolja az endokrin diszfunkciók halmozott megjelenését és gyakori társulását az IFV-program résztvevőinél, bármely indikáció esetén. A részletes endokrin kivizsgálás és az IVF-kezelést végzők endokrin jártassága hozzájárulhat az IVF-kezelés sikerességéhez. Orv Hetil. 2022; 163(18): 712–719.

Summary. Introduction: Ovulatory dysfunction associated with endocrine diseases is a common leading or associated cause of female infertility, but at optimal reproductive age, causal or ovulation-induction treatment can usually settle fertility. The leading indications for in vitro fertilization (IVF) treatments are currently andrological and originated from age-related ovarian infertility, but other accompanying endocrine dysfunctions affect treatment outcomes. Objective: To investigate the incidence of endocrine diseases in female members of couples participating in IVF program. Method: During aptitude tests prior to the IVF program, from the leading indication independently, a detailed endocrinological examination was performed in 231 women (mean age: 34 years). The studies of hypothalamic and ovarian function, thyroid function and thyroid autoimmunity, adrenal function, carbohydrate metabolism and insulin resistance were covered. In addition to the incidence of each endocrine disease, the frequency of their association was analyzed. Results: The distribution of IVF lead indications was in line with the international trends, it was endocrine nature in 87 cases (37.6%; decreased ovarian reserve in 55 cases and chronic anovulation in 32 cases). Associated endocrine abnormalities were found in 141 cases, and a total of 161 women was affected by endocrine dysfunction (69.7%; mean age: 35 years). Endocrine dysfunction incidences in order of frequency were thyroid dysfunction (32.5%), diminished ovarian reserve (23.8%), thyroid autoimmunity (22.5%), polycystic ovarian syndrome (15.6%), insulin resistance (22.5%), obesity (23.8%), hyperprolactinemia (13.4%). The endocrine disease associations were found in all of the cases above. Hypogonadotropic hypogonadism occurred in 2 cases, congenital adrenal hyperplasia occurred in 1 case. No endocrine abnormalities were found in 70 cases (30.3%). Conclusion: Our study confirms the cumulative appearance of endocrine dysfunctions and frequent association in IVF participants with any lead indication. The detailed endocrine examination and proficiency/skill in reproductive endocrinology of IVF practitioners may contribute to IVF treatment success. Orv Hetil. 2022; 163(18): 712–719.

Open access

Génexpressziós eltérések keringő fehérvérsejtekben a 2-es típusú cukorbetegek elsőfokú, anyagcseréjüket illetően egészséges rokonaiban

Altered gene expressions in periferal blood cells of first-degree non-diabetic relatives of type 2 diabetic patients

Orvosi Hetilap
Authors: Márta Vitai, Györgyi Kovács, József Pauer, Botond Literáti Nagy, Katalin Bezzegh, and László Korányi

–3673. 13 Nádró B, Sztanek F, Lőrincz H, et al. Diagnostic and prognostic roles of serum progranulin, a novel marker of the carbohydrate metabolism and inflammation. [A szénhidrát-anyagcsere és a

Restricted access

Absztrakt:

Az inzulinszerű növekedési faktorok (IGF-ek) létezését a porcba történő szulfátbeépítés stimulálása kapcsán ismerték fel. Az IGF-ek a növekedési hormonnal (GH) kölcsönhatásban részt vesznek az embrionális fejlődésben és a születés utáni növekedésben. Az IGF1-ek fiziológiai hatása a szövetek növekedése és fejlődése, lipid- és szénhidrát-metabolizmus, túlélés/’anti-aging’, gyulladáscsökkentő, anabolikus antioxidáns, neuro- és hepatoprotektív tulajdonságok. A GH–IGF-tengelyről szóló ismereteink szerteágazóak, részben ellentmondásosak, kutatásuk napjainkban is intenzíven folyik. Ezért tartottuk érdemesnek e hatalmas ismeretanyag áttekintését és interpretálását. A GH–IGF-szisztéma működésével kapcsolatos közlemények tanulmányozása, különös tekintettel a kevésbé ismert anyagcsere-szabályozásra. A növekedési faktorok 75%-ban a májban keletkeznek GH- és inzulinstimulációra, hatásaikat specifikus receptoraikon fejtik ki, és kötőfehérjék módosítják. Az IGF1 növeli az izomtömeget és a csontsűrűséget. A mikrobióta indukálja az IGF1-et, ami elősegíti a csontnövekedést és -átépülést. A rövid láncú zsírsavak, melyek a mikrobióták által fermentált rostokban keletkeznek, IGF1-et indukálnak, ami arra utal, hogy a mikrobióta a csont egészségét is befolyásolja. Az IGF1-nek direkt és indirekt glükózszintcsökkentő hatása is van, fokozza az izomban a szabadzsírsav-oxidációt; ez csökkenti a szabadzsírsav-beáramlást a májba, így az inzulin-jelátvitel javul, csökken a máj glükózkibocsátása. Az inzulinszerű peptidek bioaktivitását az agyban a neuronalis túlélés, az izgalmi és gátló neurotranszmisszió, a normális szabadzsírsav-szint fenntartása, a kognitív funkció javítása, a sejtkárosodás elleni védelem, neurogenezis, angiogenezis jellemzik. Az IGF1 közvetlenül befolyásolja a cirkadián BMAL1-gén expresszióját a hypothalamicus sejtekben. Ez a szabályozás az IGF1 újonnan felismert ’zeitgeber’ szerepére utal. Az IGF2 hatásai kevésbé tisztázottak, bár releváns szerepe van a fetus fejlődésében, és protektíven hat az agyra. Az IGF-ek hiánya vagy éppen túlzott jelenléte számos betegségben kimutatható, illetve ezekkel oki összefüggésbe hozható. E felismerés hasznosítása a klinikai orvostudomány legközelebbi feladatai közé tartozik. Orv Hetil. 2019; 160(45): 1774–1783.

Restricted access

Winkler, G., Cseh, K.: A glukagonszerű peptid (GLP)-1 részvétele a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában, receptor agonistái és analógjai potenciális helye a 2-es típusú diabetes mellitus jövőbeni terápiájában. (Contribution of the glucagon-like peptide

Restricted access

T Past Zs Tapsonyi 1983 A lehelet H2 meghatározás klinikai jelentősége. Új módszer a szénhidrát malabszorpció kimutatására (Előzetes

Restricted access

Termesztett növényeink tápanyagigény szerinti csoportosításában az őszi káposztarepce (Brassica napus L. subsp. napus) a nagy tápanyagigényű növényfajok közé sorolandó. A tápanyagok közül a nitrogéntrágya termést meghatározó szerepe mellett jelentős a repce P-igénye is. A nitrogén és a foszfor a növények esszenciális tápelemei, melyeknek egyedi koncentrációján túl arányuk is külön jelentőséggel bír. Tükrözi a termés kémiai összetevőinek (fehérje, szénhidrát, zsír) arányát, s így alkalmas a termesztett növények csoportosítására, továbbá az optimális tápanyag-ellátás jelzésére. Vizsgálatainkat 2007–2008-ban az MTA TAKI Nagyhörcsöki (mészlepedékes csernozjom talajon) és Őrbottyáni (humuszos, karbonátos homoktalajon) Kísérleti Telepén végeztük egy N-trágyázási tartamkísérlet részeként. Arra kerestünk választ, hogy hogyan alakul a két eltérő talajon a repcemag N/P aránya, s ez milyen összefüggést mutat a N-ellátással, a termés mennyiségével és olajtartalmával. Főbb eredményeink: – A N-adag növelésével a repcemag N-tartalma és N/P aránya nőtt, a P- és olajtartalma csökkent mindkét talajon. A két tápelem egyedi szintje a homoktalajon volt magasabb, arányuk (N/P) átlaga viszont a csernozjom talajon. – A két talajon termett repcemag N/P aránya hasonló tartományban mozgott (4,1–4,2 és 5,3–5,4 között). N-trágyázás nélkül azonos N/P arányt mutatott (4,4), és az arány növekedése mindkét talajon a mag olajtartalmának csökkenését eredményezte. Jellemző különbség volt viszont a termés- és olajhozamokban, a N/P arány és a termésmennyiség összefüggésében, továbbá a termésmaximumnál a mag N/P arányában. Az N/P arány növekedésével az őrbottyáni homoktalajon a magtermés mennyisége nőtt, a nagyhörcsöki csernozjom talajon csökkent. Ugyancsak különbözött az optimális tápanyag-ellátottságot jelző termésmaximumra jellemző N/P arány, amely Nagyhörcsökön 4,5–4,7, Őrbottyánban pedig 4,8–5,3 között volt. A csernozjom talajon tehát a termésmaximum alacsonyabb N/P aránynál volt, mint a homoktalajon. – Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a repcemag nitrogén- és foszfortartalma és N/P aránya a különböző talajokon nagyban hasonlít ugyan, azonban a tápanyagfelvételi lehetőségek különbözősége miatt a tápelemek „optimális szintjében és arányában” jellegzetes eltérésekkel kell számolnunk.

Restricted access

A szegedi Sebészeti Klinika története a tudományos eredmények tükrében

History of the Surgical Department (University of Szeged) in the light of the scientific results

Magyar Sebészet
Authors: György Lázár and Gyula Baradnay

, Ottlakán A , Lázár Gy . Vesetranszplantáció utáni szénhidrát anyagcsere változások és hatásuk a cardiovasculáris rizikóra

Restricted access