Search Results

You are looking at 41 - 50 of 173 items for :

  • "túlélés" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Magyar Onkológia
Authors:
Zsófia Bence
,
Gábor Kovács
,
Zsuzsanna Jakab
,
Monika Csóka
, and
Judit Müller

Absztrakt

Magyarországon évente 250–300 gyermeknél diagnosztizálnak malignus daganatot. Közülük megközelítőleg minden tizedik lymphomában szenved. Vizsgálatunk célja volt az adoleszcens korú (14–19 éves) Hodgkin- (HL) és non-Hodgkin-lymphomás (NHL) betegek adatainak feldolgozása, túlélési mutatóiknak összehasonlítása a 14 év alattiakéval, illetve a nemzetközi adatokkal. 1990 januárja és 2004 decembere között 281 HL-ban és 230 NHL-ban szenvedő gyermeket kezeltünk és gondoztunk a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat központjaiban. A HL-sok közül 107, a NHL-sok közül 51 volt 14 éves kor feletti. A HL-s betegeknél a két korcsoportban hasonló a stádiummegoszlás. A NHL-soknál a 14 évesnél fiatalabbak 55%-ának, a 14 évnél idősebbek 72%-ának volt előrehaladott stádiumú (III. vagy IV.) a betegsége. Mindkét betegség esetén a betegek egységes, a gyermekonkológiában elfogadott kemoterápiás protokolloknak megfelelően kapták a kezelést. A 14 évnél fiatalabb HL-s betegeink teljes túlélése (OS) 5 év után 92,5±2%, 10 év után 90,3±2% volt, míg a 14 év felettiek 5 éves OS-e 93,4±2%, 10 éves OS-e 90,7±3% volt (p>0,05). A 14 évnél fiatalabb NHL-s betegek 5- ill. 10 éves OS-e 78,2±3% volt, míg 14 év felettieknél 5- ill. 10 évnél 77,9±6% (p>0,05). Megállapíthatjuk, hogy az adoleszcensek túlélési mutatói egyik lymphoma-fajtánál sem térnek el szignifikánsan a 14 évnél fiatalabbakétól, ezért az adoleszcens korban fellépő lymphomák kezelésére megfelelőek a gyermekkorban alkalmazott terápiás protokollok.

Restricted access

. 9. J Fodor 2007 Emlőmegtartó kezelés korai invazív emlőrákban: a lokális recidíva kezelése utáni túlélés prognosztikai faktorai Magyar Onkológia

Restricted access

Az unilateralis videoasszisztált torakoszkópos thymomaeltávolítás javallata, korai és középtávú eredményei

Unilateral video-assisted thoracoscopic thymoma resection – Indications, early and mid-term results

Magyar Sebészet
Authors:
József Kas
,
Levente Bogyó
,
Csaba Fehér
,
Áron Ghimessy
,
Balázs Gieszer
,
Luca Karskó
,
Lóránt Kecskés
,
Viktor Lungu
,
László Mészáros
,
Ágoston Pataki
,
Péter Radetzky
,
Róbert Szegedi
,
Bernadett Tallósy
,
Klári Török
,
Attila Vágvölgyi
,
János Fillinger
,
Tünde Harkó
,
Ibolya Soltész
,
Erika Tóth
,
Csilla Rózsa
,
Jenő Elek
,
Erna Ganovszky
,
László Agócs
,
Ferenc Rényi-Vámos
, and
Ákos Kocsis

). 25 műtét ötéves követési ideje alatt nem volt halálozás, az általános ötéves túlélés ezekre a betegekre vonatkoztatva 100%, ebben a myastheniás betegek kisebb arányban vesznek részt (8/25, 32%), mint a teljes betegszámban (23/53, 43,4%). Közülük egy

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: A rekurrens glioblastoma multiforme prognózisa igen rossz, az átlagos túlélés nem haladja meg a 6 hónapot. Célkitűzés: Jelen vizsgálat célja, hogy a szerzők értékeljék a saját gyakorlatukban előforduló rekurráló glioblastomás betegeken a bevacizumab-monoterápia hatékonyságát. Módszer: 2012 áprilisa és 2015 júniusa között 40 betegnél történt bevacizumabkezelés rekurráló glioblastoma miatt, kéthetenként 10 mg/kg dózissal. Eredmények: Az átlagos progressziómentes túlélés 6,4 hónap (2–22 hónap), a 6 hónapos progressziómentes túlélés 42,5% volt. A 6 hónapos teljes túlélés 82,5%-nak bizonyult, ami megfelel a nemzetközi irodalomban közölt adatoknak. Következtetések: A bevacizumab-monoterápia javítja a progressziómentes túlélést rekurráló glioblastomás betegekben. Orv. Hetil., 2016, 157(13), 500–503.

Restricted access

Az élő rendszerek egyik alapvető tulajdonsága - mely a környezetükhöz való alkalmazkodás és így a túl­élés fontos eleme - az alkalmazkodás vagy adaptáció. A központi idegrendszeri neuronok adaptációját a perceptuálisan megfigyelhető utóhatások megjelenése mutatja. Az utóbbi időkben az egyszerű vizuális ingerekhez való adaptációra kialakuló utóhatások mellett egyre többet vizsgálják a komplex alakokra, többek közt az emberi arcokra megfigyelhető utóhatásokat is. Tanulmányunkban ezeket az újonnan leírt utóhatásokat foglaljuk össze, különös tekintettel arra, hogyan vetítenek fényt ezek az eredmények az emberi agy tárgy- és arcreprezentációjára.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Dezső Tóth
,
Adrienn Bíró
,
Zsolt Kincses
,
Péter Árkosy
, and
Miklós Török

Absztrakt

Bevezetés: A gyomortumoros betegek 40%-ánál történik szükségtelenül kiterjesztett nyirokcsomó-dissectio, ami magasabb morbiditással és mortalitással jár. A Maruyama-komputerprogram (MCP) képes megbecsülni a nyirokcsomó-érintettséget még a műtét előtt, illetve a Maruyama-index (MI) jó prognosztikai tényező lehet a teljes és a betegségmentes túlélés megítélésében. Betegek és módszerek: Az MCP eredményességének számításához különböző „cut-off” szinteket határoztunk meg a receiver operating characteristics (ROC) analízis használatával. A hosszú távú onkológiai eredményeket – mint a teljes túlélést (OS) és a betegségmentes túlélést (DFS) – számítottuk a „hagyományos” nyirokcsomódissectio-kiterjesztés (D1 vs. D2) és a Maruyama-index szerinti operáció (MI < 5 vs. MI ≥ 5) alapján. Eredmények: 74 beteget vizsgáltunk az MCP segítségével műtét előtt a rövid távú eredmények felmérésére, és 101 beteg adatai voltak alkalmasak a hosszú távú onkológiai kimenetel értékelésére. Az MCP szenzitivitása 90,2%, specificitása 63,3% és a megbízhatósága 78,4% volt. A pozitív prediktív érték 75,5%-nak, a negatív prediktív érték pedig 84%-nak adódott. A D1 dissectiós csoportban a betegségmentes túlélés 93,6 hónap, a D2 csoportban 68,7 hónap (p = 0,41, HR = 1,34) volt. A teljes túlélés pedig 74,6 hónapnak, illetve 72,2 hónapnak (p = 0,66, HR = 0,87) adódott. Azoknál a betegeknél, akiknél MI < 5, a betegségmentes túlélés 92 hónap lett, míg azoknál a betegeknél, akiknél az MI ≥ 5, ez 62,5 hónap volt (p = 0,31, HR = 1,4). Teljes túlélés tekintetében az eredmény 86 hónap és 60,4 hónap (p = 0,17, HR = 1,52) lett. Következtetések: Eredményeink bebizonyították, hogy a nyirokcsomóáttétek számítógépes becslése hatékony eljárás, és amennyiben az MI < 5, az jelentősebb prediktív értéke a túlélésnek, mint a D1 versus D2 szinteken alapuló lymphadenectomia.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Árpád Illés
,
Ádám Jóna
,
Zsófia Simon
,
Miklós Udvardy
, and
Zsófia Miltényi

Absztrakt

Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma 80–90%-ban gyógyítható, azonban a betegek körülbelül 30%-a relabál, és csak ezeknek a betegeknek a felében érhető el gyógyulás autológ őssejt-transzplantáció alkalmazásával. Célkitűzés: 1980. január 1. és 2014. december 31. között kezelt és gondozott Hodgkin-lymphomás betegek túlélési adatainak, a relapsusok gyakoriságának elemzése, az új terápiás lehetőségek bemutatása. Módszer: A betegek adatainak retrospektív elemzése. Eredmények: Összesen 715 beteget kezeltek (382 férfi és 333 nő, átlagéletkoruk a betegség diagnosztizálásakor 38 év). A relabáló betegek aránya a legutolsó időszakban 24,87%-ról 8,04%-ra csökkent. Az elvégzett autológ haemopoeticus transzplantációk száma a relabáló/refrakter betegek között nőtt, 2000-től kezdve 75%-ot ért el. A teljes túlélés szignifikánsan javult; az 5 éves teljes túlélés 1980–1989 között 64,4%, 1990–1999 között 82,4%, 2000–2009 között 88,4%, 2010–2014 között 87,1% volt. A relapsusmentes túlélés nem mutatott szignifikáns változást. Következtetések: A kezelési eredmények javultak. A relabáló és refrakter betegeknek az utóbbi évek új kezelési lehetőségei nyújthatnak még több esélyt a gyógyulásra. Orv. Hetil., 2015, 156(45), 1824–1833.

Restricted access

Az evolúció során a túlélés szempontjából sikeres élőlények választódnak ki. Az élőlények hosszú távon kizárólag csoport formájában képesek a túlélésre, ezáltal az egyedek viselkedését nem racionális csak az egyed szintjén értelmezni, hanem a csoport viselkedésének a célját és okait is indokolt figyelembe venni a csoport egyedei viselkedésének értelmezésekor. A boldogság és a depresszió alapvető emberi viselkedések. A depresszió egy energiahiányos állapot, ennek ellenkezője a boldogság. Az energia növeli a túlélés valószínűségét, az energia hiánya pedig csökkenti a túlélés valószínűségét az egyed szintjén, a csoport túlélési valószínűségét ugyanakkor növeli, amennyiben a sikeres egyedek kiválasztódnak a csoportból, a boldogság és a depresszió tehát dominánsan a csoport szempontjából előnyös viselkedések. Az általános kognitív csoportszelekció esetében az egyed szempontjából előnyös és hátrányos viselkedések egyaránt átadódnak genetikailag az utódnak. Az egyed élete során az elméjének azon része, amely a csoport érdeke szerinti reagálást irányítja, az egyed kognitív módon értékelt sikerességének függvényében alkalmazza a csoport szempontjából előnyös viselkedést.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Rajnics
,
László Krenács
,
András Kenéz
,
Zoltán Járay
,
Enikő Bagdi
, and
Judit Demeter

A nyugati országokban rendkívül ritkán előforduló nazális NK/T-sejtes lymphoma rossz prognózisú extranodalis non-Hodgkin-lymphoma. Szinte valamennyi esetben kimutatható Epstein–Barr-vírus a daganatsejtekben. Kezelésére ma sincs egyértelmű iránymutatás. Egyes ázsiai tanulmányok szerint a lokális radioterápia és a szisztémás citosztatikus kezelés között a teljes túlélés tekintetében nincs különbség. Esetbemutatásunkban ismertetjük diagnosztikus lépéseinket, kezelési próbálkozásainkat, s összefoglaljuk az irodalmi adatokat.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Dorottya Katalin Horváth
,
Judit Kósa
,
Ildikó Futó
, and
András Telekes

Absztrakt

A 48 éves nőbetegnél 2006-ban pleuralis folyadék, hasi fájdalom és ascites miatt indult kivizsgálás során a panaszok és tünetek hátterében előrehaladott stádiumú ovariumcarcinoma igazolódott, amely miatt hysterectomia és kétoldali adnexectomia történt. A szövettani vizsgálat FIGO IIIB stádiumú papillaris adenocarcinomát mutatott. Posztoperatívan a standard, 6 ciklus taxol-carboplatin kezelésben részesült. 2008-ban retroperitonealis nyirokcsomó-metasztázisok miatt reindukciós taxol-carboplatin kezelés indult, azonban progresszió miatt hamar kezelésváltás vált szükségessé. Ezt követően még hatféle kemo- vagy biológiai terápiás kezelésben részesült, köztük a hetedik vonalban off-label megigényelt FOLFOX-4-kezelés. A FOLFOX-4-terápia mellett is jelentős regresszió igazolódott, a progressziómentes túlélés mintegy 9 hónap volt. A váltott kezelések során a beteg mindvégig kielégítő általános állapotban volt, lényegében tolerálható mellékhatások mellett. A teljes túlélés 98 hónapnak bizonyult. Az eset jól mutatja a személyre szabott, váltott kemoterápiás kezelés sikerességét már a diagnózis idején is előrehaladott állapotú petefészek-daganatnál is. Orv. Hetil., 2016, 157(44), 1769–1773.

Restricted access