Search Results

You are looking at 41 - 50 of 224 items for :

  • "treatment" x
  • Chemistry and Chemical Engineering x
  • Materials and Applied Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Testing of two methods novel to ultrasonic measurements was carried out on cheese samples to estimate the Time-of-Flight (TOF) parameter. The Short Time Average/Long Time Average (STA/LTA) method and the Autoregressive Akaike Information Criterion Picker (AR-AIC picker) method are used mainly in seismology for earthquake event detection. The STA/LTA method proved to be ineffective with such noise level that is present during ultrasonic measurements, but the AIC picker algorithm yielded reliable results. A new approach for classification was tested on two types of samples, those were matching in composition, but different in treatment and texture. The method used is based on the results of wavelet decomposition, and after retrieving sufficient spectral data, a linear discriminant analysis (DA) resulted in 100% correct classification, which was compared to the DA classification results based on other methods.

Restricted access

The problem of wastewater with high content of salt is a frequent problem for the environmental authorities, because the existing municipal and industrial wastewater treatments are incapable to remove effectively inorganic compounds. In this paper an attempt was made to report new results with reverse osmosis (RO) and nano-filtration (NF) membranes to remove salts from fermentation wastewater.The basic target of the experiments was to find an industrial membrane, which can separate salts from fermentation wastewater with a high efficiency and the concentration of the clean water should satisfy the environmental regulation: salt concentration ≤ 2500 mg/L and COD concentration ≤ 1200 mgO 2 /L. RO process exhibited good salt rejection and effective removal of organics. The other aim of this study was to model the osmotic pressure and permeate flux in the wastewater using basic expressions, like van’t Hoff law and Rautenbach equations. The combination of the above models with experiment based constants gave a good tool for modeling salty wastewater.

Restricted access

Talajművelési módok és a talaj agronómiai szerkezetének összefüggései

Effect of tillage methods on the agronomical structure of the soil

Agrokémia és Talajtan
Author: Bencsik Katalin

A talaj agronómiai szerkezetét a különböző művelési kezeléseket reprezentáló tartamkísérletben és lejtős területen, bakhátba és a hagyományosan vetett kukoricaállományban vizsgáltuk József-majorban.

Az agronómiai szerkezet legkedvezőbb arányait (rög:morzsa:por=31:68:1) tavasszal a védőnövénnyel bevetett, szántott talajon kaptuk. A védőnövény hiánya kisebb eltérést mutatott, az arányok 33:65:2% szerint alakultak.

Az agronómiai szerkezet a direktvetés esetében volt a legrosszabb mind a védőnövényes, mind a védőnövény nélküli kezelésben. A nyári vizsgálat idején a szántott, védőnövénnyel fedett talajban a rög:morzsa:por aránya 33:63:4%, és ehhez hasonlóan jó eredményt tapasztaltunk a lazított, a tárcsázott és a direktvetéssel hasznosított talajok esetében is. A különböző kezelésekben mért adatok szórásából arra következtethetünk, hogy a korábban gyakran bolygatott talajokban a morzsaregenerálódás még a kezdeti stádiumban van. Az eddigi eredmények alapján megállapítható, hogy a rögösödés és a porosodás kímélő műveléssel és a felszín takarásával előnyösen befolyásolható.

A lejtős területen folytatott kísérletben azt tapasztaltuk, hogy a talaj felszínének kímélése jótékony az agronómiai szerkezet alakulására. A rög:morzsa:por a bakhátas művelésben 18:71:11%, a hagyományosan művelt talajban 38:55:7% volt. A bakhátas kísérletben kapott adatok a talajra hullott csapadékvíz helyben tartásának, az elsodródás, lefolyás megakadályozásának fontosságára irányítják a figyelmet.

The agronomical structure of the soil was examined in two experiments. The first was a long-term experiment, including five different tillage treatments (ploughing, direct drilling, cultivation, disking, loosening and disking) in Józsefmajor, and the second a conventional and ridge tillage experiment on a sloping area. The agronomical structure was classified according to the aggregate size which was divided into three fractions (> 10 mm clod; 10–0.25 crumb; <0.25 dust). The physical status of the soil is better if the rate of the crumb fraction is higher.

The physical status can be directly modified by tillage. Extreme clodding may occur if inappropriate tools are used for tillage in dry, severely compacted soil. Natural and human induced degradation processes and long-term mechanical stresses may cause dust formation in the soil. These two types of agronomical structure degradation are the most typical problems in Hungary, which can be solved through land use aimed at conservation and soil protection.

The ploughed plot sown with a catch crop gave the best fraction rate (clod:crumb:dust=31:68:1) in spring. In treatments without a catch crop the result was a little lower, with a rate of 33:65:2%. The worst agronomical structure was found in the direct drilling plots with and without a catch crop. In summer the clod:crumb:dust rate in the ploughing treatment with a catch crop was 33:63:4%, but good results were also recorded in the loosening, disking and direct drilling treatments. It can be concluded that clodding and dust formation can be favourably influenced by conservation tillage. Plant cover may also have a positive effect on the physical structure.

On sloping areas conservation tillage has a beneficial effect on the agronomical structure. After ridge tillage the clod:crumb:dust rate was 18:71:11%, while this rate was 38:55:7 % in the case of conventional tillage. Ridge tillage protects the soil and could be used as a conservation method for the prevention of erosion. This is of great importance, because soil and wind erosion endanger more than 43% of the land in Hungary.

It can thus be concluded that soil conservation and protection tillage have a favourable effect on the agronomical structure and physical status of the soil.

Restricted access

Kísérleti munkánk célja volt, hogy műtrágyázási tartamkísérletben vizsgáljuk a N-, P- és K-ellátottság hatását a silócirok szárazanyag-felhalmozására és tápelem-felvételére, a silócirok trágyázási szaktanácsadásának fejlesztéséhez. A műtrágyázá-si tartamkísérletet 1989-ben állítottuk be mélyben karbonátos csernozjom réti tala-jon, 4-4 N-, P- és K-ellátottsági szinten, teljes kezelés-kombinációban, 64 kezelés-sel. A tápelem-felvételi vizsgálatokra kilenc kezelést választottunk ki. Jelen dolgo-zatban a 2002 és 2004 között végzett kísérletek eredményei szerepelnek, melyek alábbiakban foglalhatók össze:

A silócirok 7–8 leveles fejlettségében, a kelés utáni 30. napig (GS3) az összes zöldtömegnek 29%-a, míg a szárazanyagtömegnek 8%-a halmozódik fel. Az ezt követő intenzív növekedési periódusban a bugahányásig (GS5-6) a zöldtömegnek 74%-a, a szárazanyagtömegnek csak 38%-a alakul ki. Viaszérettségben (GS9) a zöldtömeg eléri maximumát. A szárazanyag-felhalmozás mintegy 60%-a a genera-tív fázisra esik.

A 2,8–3,2% humusztartalmú talajon az önmagában alkalmazott 80 kg·ha-1 adagú N-trágyázás a cirok N-tartalmát szignifikánsan nem növelte a trágyázás nélküli kezeléshez képest, de a P-kiegészítés jelentősebb nitrogénkoncentráció-növekedést eredményezett. A talaj 195–222 mg·kg-1 AL-P2O5 ellátottságánál a 80 kg·ha-1-nál nagyobb N-adag további szignifikáns nitrogéntartalom-növekedést nem váltott ki. A túlzott P- és K-ellátottság, 340 mg·kg-1 AL-P2O5 és 450 mg·kg-1 AL-K2O felett, a cirok N-tartalmát jelentősen nem módosítja.

A P-trágyázás nélküli kezeléshez képest, ahol a talaj AL-P2O5 –tartalma 120–139 mg·kg-1 volt, csak a túlzott P-ellátottság (340–360 mg·kg-1 AL-P2O5) okozott a bugahányos kezdetén és virágzáskor jelentősebb foszfortartalom-növekedést.

A jó K-ellátottságú talajon csak a cirok 7–8 leveles fejlettségében és csak a túl-zott K-ellátottság (450 mg·kg-1 AL-K2O felett) eredményezett szignifikáns kálium-koncentráció-növekedést.

A legnagyobb termést (56–58 t·ha-1 zöld) adó kezelésekben a virágzás fázisára (GS6–7) a N-nek 65–70%-át veszi fel a cirok és a szemképződésre esik az összes N-felvétel közel 1/3-a. A P-felvétel dinamikája mérsékeltebb ütemű, mint a N-felvétel. Legintenzívebb a P-felvétel a virágzás és szemképződés fázisában, amikor az összes P-nak 57%-a épült be. A cirok K-felvétele a tenyészidő első felében lé-nyegesen intenzívebb ütemű, mint a N- és P-felvétel. Virágzásban a K-felhalmozás már meghaladja az összes K-felvétel 90%-át. A vegetatív fázisban, a bugahányás kezdetéig az összes Ca-nak és Mg-nak 52%-a, míg a Fe-nak, a Mn-nak, a Zn-nek és a Cu-nek 54–58%-a halmozódik fel.

A legnagyobb zöld- (56–58 t·ha-1) és szárazanyagtermés (19–21 t·ha-1) fajlagos N-felvétele 57 kg, P-felvétele 12 kg (28 kg P2O5) és K-felvétele 55 kg (66 kg K2O) 10 t zöldtermésre számítva. A trágyázási kezelések átlagában 10 t zöldtermés elem-felvétele Na-ból 2,6 kg, Ca-ból 9,5 kg (13 kg CaO), Mg-ból 9,3 kg (15 kg MgO), Fe-ból 388 g, Mn-ból 185 g, Zn-ból 67 g és Cu-ból 21 g.

Restricted access

Egy homok textúrájú barna erdőtalajjal beállított tenyészedény-kísérletben kétféle meszező anyag (mészkő és dolomit) hatását vizsgáltuk a talaj vízoldható szerves-C-(dissolved organic carbon, DOC) és szerves-N-(dissolved organic nitrogen, DON) tartalmára, zab (Avena sativa L.) jelzőnövény alkalmazásával. A tenyészidő alatt három alkalommal (a 6., 10. és a 15. héten) vettünk talajmintát. A kísérlet eredményei alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:

  • A DOC mennyisége statisztikailag igazolható módon növekedett a mészadagok növekedésével mindhárom mintavételi időpontban. Ennek oka a pH emelkedése, ill. a mikrobiális aktivitás fokozódása. A talaj pH-ja és a DOC közötti összefüggés legjobban az y = 0,3733e0,7893x, r = 0,903*** egyenlettel írható le.

  • A DON esetében csak az 1. mintavételnél találtunk szignifikáns mészhatást, a tenyészidő további részében statisztikailag igazolhatóan nem növekedtek a DON-koncentrációk a mészadagokkal.

  • Vizsgálataink arra utalnak, hogy a DOC és a DON biodegradációja eltérő sebességű az adott kísérlet körülményei között.

  • A talaj vízoldható szerves-C-tartalma a 15 hetes tenyészidő alatt szignifikánsan nem változott, míg a DON-koncentráció szignifikáns csökkenést mutatott.

  • A mészkőpor alkalmazásakor magasabb DOC-, ill. DON-koncentrációkat mértünk, mint a dolomitkezeléseknél, de ez statisztikailag nem volt igazolható.

Restricted access

Interactions between the elements N, Cu and Mo were studied on rape in 2000 in a field experiment set up on chernozem loam soil with lime deposits. The ploughed layer of the soil contained 3% humus, around 5% CaCO3 and around 20% clay. Soil analysis showed that the area was well supplied with Ca, Mg, K and Mn, had satisfactory Cu content, but was only poorly or moderately supplied with P and Zn. The groundwater depth was 13–15 m and the area was prone to drought. The experiment was originally set up in a split-plot design with 4N × 3Cu = 12 treatments in three replications, giving a total of 36 plots. The N rates, applied as calcium ammonium nitrate, were 0, 100, 200 and 300 kg ha−1 and the Cu rates, in the form of CuSO4, were 0, 50 and 100 kg ha−1. In the 5th year of the experiment the 15 m long plots were halved and the two half-plots were separated by a 1 m path. The experiment thus became a strip-split-plot design, consisting of 4N×3Cu×2Mo = 24 treatments in three replications, giving a total of 72 plots. The 48 kg ha−1 Mo was applied in the form of (NH4)6Mo7O24·4H2O. The generative phases of flowering and ripening were characterized by drought and depression. The main results were as follows:

Restricted access

A hajtatás során a túlzott műtrágya-használat problémákat okozhat. Célul tűz-tük ki az Amalgerol talaj- és növénykondicionáló preparátum hatásának feltárását nagy sótartalmú talajon paprikahajtatásban. A preparátumot in vivo (termesztési), valamint in vitro (laboratóriumi) körülmények között vizsgáltuk három éven keresz-tül (2011–2013). Laboratóriumi körülmények között a talaj kémhatását, továbbá, a tápanyag, humusz-, kalcium-karbonát-, só-, valamint nátriumtartalmát vizsgáltuk. Termesztési körülmények között a növényekre gyakorolt hatást értékeltük mono-kultúrában. A kisparcellás kísérlethez két kezelést (kezelt, ill. kezeletlen kontroll) állítottunk be.

A preparátumos kezelések hatására szignifikánsan növekedett a talaj foszfortar-talma, azonban a készítmény nem növelte a talaj kálium-, magnézium-, kén- és kalciumtartalmát. A termék használata feltételezhetően növeli a talaj mikroelem valamint humusztartalmát. Feltételezéseink szerint a preparátum pozitív hatást gya-korol a talaj mikroflórájára, ennek köszönhetően pedig kedvező folyamatok (pl. foszfor feltáródás, humusztartalom növekedés) alakulnak ki a talajban. Úgy véljük, hogy szervestrágyázással kombinálva a preparátum hatékonysága növelhető. A készítmény kedvezően befolyásolta a termések mennyiségét és minőségét, külö-nösen az értékesíthető termések tömegét növelte jelentősen. A preparátum a termé-sek darabosságára is kedvező hatású volt azáltal, hogy növekedett a minőségi extra valamint az I. osztályú termések átlagtömege. A preparátumos kezelések hatására javult a növényi kondíció és az általános ellenálló képesség.

Feltevésünk szerint a termék szinergista módon indukálja a gyökér-gomba ún. arbuszkuláris mikorrhiza (AMF) gomba kapcsolatokat. A mikorrhizáció eredmé-nyeként pedig a növény nagyobb tápanyag- és vízfelvétele képes, ezáltal növekszik a növények termésprodukciója, valamint javul a stressztűrő-képessége. Tapasztala-taink alapján úgy látjuk, hogy a preparátum hatékonyan használható a mezőgazda-sági termelésben.

Köszönettel tartozunk a Cheminova FMC magyarországi vállalatának, amely kísér-letünk lefolytatásához anyagi támogatást és szaktanácsadást nyújtott.

Restricted access

Szója tápláltsági állapotának vizsgálata tenyészedény-kísérletben

Evaluation of the nutrient status of soybeans in a pot experiment

Agrokémia és Talajtan
Authors: Balikó Krisztina and Sárdi Katalin

Kísérletünk során üvegházi körülmények között szójanövényeket neveltünk agyagbemosódásos barna erdőtalajon. Három különböző fejlődési stádiumban vizsgáltuk a N-, P- és K-koncentrációk, -arányok és a hajtásban akkumulált abszolút tápelemmennyiségek alakulását lépcsőzetesen növekvő adagú kezeléskombinációk hatására.

A N-, P- és -koncentrációk, -arányok, valamint a hajtásban akkumulált tápelemmennyiségek azt mutatták, hogy a kísérleti szójanövények a kijuttatott műtrágyahatóanyag mennyiségek arányában vették fel a tápelemeket.

Jól nyomon követhető volt a N–P antagonizmus, valamint a K–P szinergizmus tápelemfelvételt módosító hatása.

A trágyázatlan kontrollhoz viszonyítva a kezelések hatására szinte kivétel nélkül statisztikailag igazolható változást tapasztaltunk mind a tápelem-koncentrációkat és -arányokat, mind a tápelemek hajtásban akkumulált mennyiségét tekintve.

A szójahajtás N-koncentrációja 148–457, P-koncentrációja 102–248, K-koncentrációja akár 269%-kal nőtt a kontrollhoz képest. A N/P arány átlagosan 157%-kal nőtt, a N/K arány 152%-os átlagos növekedést mutatott, míg a K/P arány változása -44 és +54% között alakult. A hajtásban akkumulált tápelemek változása volt a legkifejezettebb, 14–840%-os növekedést tapasztaltunk fejlődési stádiumtól és kezeléstől függően.

A tápelem-ellátottságot jelző paraméterek jelentős változásokat mutattak a vegetációs periódus során.

Virágzás kezdetétől hüvelytelítődés kezdetére a tápelem-koncentrációk 0,5– 46%-kal csökkentek. Ettől számítva teljes érésig a N- és P-koncentráció 5–60%-kal esett vissza, míg a K-koncentráció 1–25%-kal csökkent, ill. emelkedett. Hüvelytelítődésig a N/P és N/K arányokban 108–164%-os növekedés, a K/P arányokban 8– 29%-os csökkenés következett be. Teljes érésre a N/K arány, valamint a kisebb adagú kezeléseknél kapott N/P arány 3–65%-kal csökkent, a K/P arány és a nagyobb adagú kezelések N/P aránya 4–108%-kal nőtt. A hajtásban akkumulált N- és P-mennyiség akár 83%-kal nőtt az első időszakban, a kálium abszolút mennyisége kezeléstől függően nőtt, ill. csökkent. A vegetációs időszak végére mindhárom vizsgált tápelem hajtásban akkumulált mennyisége csökkent 45–83%-kal. A növényi tápelem-koncentrációk és a hajtásban mért abszolút N-, P- és K-mennyiségek csökkenése a tenyészidő folyamán feltételezhetően a termésbe történő tápelemtranszporttal magyarázható.

A hajtás, valamint a teljes föld feletti rész szárazanyag-tartalma és a terméshozam alakulásából arra következtettünk, hogy a szója számára a N0,5P0,5K0,5- és a N1P0,5K1-kezelések a legkedvezőbbek a műtrágyázási költség szempontjából. Szabadföldi kísérletek eredményeiből megállapítható lesz, hogy a szója számára indo-kolt lehet-e a kijuttatott műtrágya-hatóanyag mennyiségek csökkentése.

Kísérletünkben a kielégítőnek tartott N1P1K1-, valamint a kiemelkedő eredményt produkáló N0,5P0,5K0,5- és N1P0,5K1-kezeléseknél kapott koncentrációkat szakirodalmi adatokkal összehasonlítva megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált fejlődési stádiumokra vonatkozóan a hazai és nemzetközi adatbázis hiánypótlásra és pontosításra szorul. A meglévő adatsorok közül KURNIK (1976), valamint KÁDÁR és MÁRTON (1999) adataival összevetve a koncentrációváltozás tendenciája tápelemtől és fejlődési stádiumtól függően ugyan eltér, ám többnyire az általuk leírtakhoz hasonló.

A produkciós mutatók kísérletünkben kapott értékeinek hazai és nemzetközi szakirodalmi adatokkal való összehasonlítása alapján azok tápelem-ellátottsági kategóriákba sorolása kérdéses. Bízunk azonban abban, hogy kísérleteinkkel hozzá tudunk járulni a szója tápelem-ellátottsági kategóriáinak hazai kísérleti adatokra épülő, megbízható meghatározásához.

Soybean plants were grown under greenhouse conditions in a lessivated brown forest soil (Luvic phaeosem according to the FAO taxonomy) from Nagyrécse (Zala county, W. Hungary). The soil properties were as follows: humus (level of N supply): 3.06% (good); AL-P2O5 (level of P supply): 31.67 mg/kg (poor); AL-K2O (level of K supply): 134 mg/kg (poor); KA (soil plasticity index): 48; CaCO3: 0.34%; WHC (water holding capacity): 41.71%; pH(H2O): 6.6. The NPK concentrations and ratios, and the absolute nutrient quantities accumulated in shoots were recorded at three growth stages (beginning of flowering, beginning of pod filling and full maturity) in response to ten fertilizer combinations.

The NPK concentrations and ratios and the absolute nutrient quantities accumulated in shoots indicated that the nutrient uptake of soybean plants was proportional to the rates of fertilizers applied. The modifying effect of N–P antagonism and K–P synergism on nutrient uptake could be clearly observed.

Compared with the unfertilized control, significant changes were found for all the treatments in terms of both the concentrations and ratios of nutrients and the quantities of nutrients accumulated in shoots.

Increases in nutrient concentrations in soybean shoots ranged between 148–457% for N, 102–248% for P and up to 269% for K. The average increase in the nutrient ratios was 157% for N/P and 152% for N/K, while the change in the K/P ratio ranged from -44 to +54%. The change in the quantity of nutrients accumulated in shoots was the most pronounced, with increases of 14–840%, depending on the growth stage and treatment.

Parameters characterizing nutrient status showed considerable changes during the vegetation period. Nutrient concentrations declined by 0.5–46% from the beginning of flowering to the beginning of pod filling. The N and P concentrations decreased by a further 5–60% up to full maturity, while the K concentration decreased or increased by 1–25%. Up to the beginning of pod filling the N/P and N/K ratios increased by 108– 164%, while the K/P ratio decreased by 8–29%. By full maturity there was a drop of 3– 65% in the N/K ratio and in the N/P ratio recorded for low fertilizer rates, while the K/P ratio and the N/P ratio for the higher rates of fertilizers increased by 4–108%. The N and P quantities accumulated in the shoots rose by up to 83% during the first period, while the absolute quantity of potassium increased or decreased, depending on the treatment combination. By the end of the vegetation period the quantity of all three macronutrients accumulated in the shoots had declined by 45–83%. This decline in the plant nutrient concentrations and in the absolute N, P and K quantities recorded in the shoot can be attributed to the nutrient transport towards the seed at the final part of the vegetation period.

It can be concluded from the dry matter content (shoot and whole aboveground parts) and the yield that the N0.5P0.5K0.5 and N1P0.5K1 treatments were the most favourable from the economical aspect. Field experiments will be required to establish the reasonable reduction of fertilizer rates to be applied for soybeans.

A comparison of data from the literature and the concentrations recorded for the N1P1K1 treatment, considered as a satisfactory level, and for the N0.5P0.5K0.5 and N1P0.5K1 treatments, which gave the best results, revealed that, for the growth stages investigated, the databases available in Hungary and in international literature should be complemented and revised. Among the data series available, those of KURNIK (1976) and KÁDÁR and MÁRTON (1999) revealed similar tendencies in nutrient concentrations, despite certain differences occurring depending on the nutrient and growth stage.

Yield parameters studied in our present experiment and their comparison with data from Hungarian and international literature suggest that the nutrient supply categories need to be revised. The present results may contribute to the determination of nutrient supply categories for soybeans, based on the data of experiments carried out in Hungary.

Restricted access

In the case of organic production the quality assessment of the fruits and vegetables is especially important. Monitoring of the maturation and ripening process, early detection of diseases, decision about harvest date and postharvest treatment need reliable, objective and – preferably – non-destructive quality testing methods. Dynamic hardness or stiffness measurement methods (resonance, impact, wave propagation) offer very useful tools in this field, but with strong limitations in applicability area and/or physical interpretation of the measured parameters. Our objective was to develop method and appropriate portable instrumentation to measure surface hardness – as quality measure – with a nondestructive method.

The computer controlled instrument has an electromagnetically excited impactor fitted with a piezoelectric acceleration sensor, a signal conditioner and A/D converter. To ensure the uniform contact behavior (contact area) between the impactor and the tested produce of wide range of shape, spherical head was applied. Conclusively, Hertz contact theory is to be applied for evaluation of the impact signal. Instead of using empirical “hardness index” – as in the case of several existing instruments – our objective was the physical interpretation of the contact phenomena. The measured acceleration signal was mathematically processed to calculate real physical parameters (force, speed, deformation), and to characterize the process similarly to the widely used texture analyzers, penetrometers. A new hardness parameter – “dynamic elastic modulus” – was introduced. According to the methodological investigations, the measurement was found to be perfectly non-destructive for a wide range of products. Conclusively, the developed method offers a useful tool for quality evaluation of organic horticultural products.

Restricted access

Abstract

In the agri-food industry world, billions of tons of waste are produced every year. This represents both a direct loss (due to the failure to exploit their potential value, and their nutritional and energy content) and indirect loss, due to their necessary treatment and/or disposal. Some substances contained in the wastes, of potential high value, can be recovered by means of extraction. Conventional extraction processes involve the use of solvents, which end up requiring an additional process of separation from the solute identified as the desired product. In recent years, extraction techniques have been proposed without the use of solvents. This work compares the performance of two microwave cavities used for extraction operations, both working at 2.45 GHz.

A calorimetric analysis performed by following the heating rate and temperature evolution in rack of 25 beakers filled with 25 mL of water, coupled with the solution of the heat transfer balance in the system, allowed to build the spatial distribution of the electromagnetic power dissipated as heat in each of the beakers. Fluid-dynamics aspects related to the recovery of the vapour phase produced during the extraction were also analyzed, with particular emphasis on the mean residence time of the vapour fraction in the extraction chamber as a function of its configuration.

Open access