Search Results

You are looking at 51 - 60 of 171 items for :

  • "elhízás" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

of obesity is a novel challenge for health politics. [Az egészségpolitika új kihívása az elhízás epidemiológiája.] IME, 2006, 5 , 14–18. [Hungarian] Halmy L. Epidemiology of

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Szimonetta Lohner, Tamás Marosvölgyi, István Burus, János Schmidt, Dénes Molnár, and Tamás Decsi

Az omega-3 zsírsav fogyasztásának növelése kedvező hatású lehet a fokozott cardiovascularis kockázatú személyek, köztük az elhízottak számára. A kedvező hatások létrejöttének feltétele az omega-3 zsírsavaknak a szervezet plazmalipideibe történő beépülése, azonban a gyermekkorban ehhez szükséges szupplementációs dózisra vonatkozóan igen kevés adat áll rendelkezésre. A jelen vizsgálatunk célja napi 1000 mg alfa-linolénsavval kiegészített étrend a plazmalipidek zsírsavösszetételére kifejtett hatásának vizsgálata volt elhízott gyermekekben. Személyek és módszerek: Ebben a placebóval kontrollált, keresztező önkontrollos, 2 × 6 hétig tartó vizsgálatban a részt vevő 9 elhízott gyermek (életkor: 13,1 [±2,5] év, testtömegindex: 31,2 [±6,2] kg/m 2 , medián [IQR]) étrendjébe speciális takarmánnyal etetett tyúkoktól származó napi 1 tojást és 50 g csirkehúst építettünk be, amivel napi 1000 mg alfa-linolénsav bevitelét tudtuk biztosítani. A plazmalipidek zsírsavösszetételét nagy felbontóképességű kapilláris gáz-folyadék kromatográfiával határoztuk meg. Eredmények: Az alfa-linolénsav-értékek emelkedő tendenciája volt megfigyelhető az alfa-linolénsavval történő szupplementációt követően a foszfolipid-, a triacil-glicerin- és a szterol-észter-frakcióban egyaránt, azonban egyik frakcióban sem volt a változás szignifikáns. A nem észterifikált zsírsavfrakcióban az alfa-linolénsav értékei szignifikánsan emelkedtek (0,11 [0,08] szemben 0,14 [0,20], tömeg%, p < 0,05), jelezve az alfa-linolénsav plazmalipidekben történő feldúsulásának a kezdetét. Következtetés: Az elhízott gyermekekben az étrend 6 héten keresztül napi 1000 mg alfa-linolénsavval történő kiegészítése csak a plazma nem észterifikált zsírsavaiban növelte szignifikánsan az omega-3 zsírsavak arányát, az észterifikált frakciókban nem volt szignifikáns hatás. Elhízott gyermekekben az omega-3-zsírsavellátottság befolyásolásához az alfa-linolénsav-szupplementáció dózisának 1 g/nap fölé történő növelése tűnik szükségesnek.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Huszonkilenc felnőtt és vegyes háziorvosi praxisban prevenciós program indult, amelynek célja a túlsúlyos és elhízott betegek kiszűrése és meghatározott program szerinti kezelése volt. Célkitűzés: A szerző a program keretében cardiovascularis betegségektől mentes, túlsúlyos vagy elhízott személyek körében gyűjtött adatok alapján vizsgálta a non-HDL-koleszterin-szintek változását, külön elemezve a 2,26 mmol/l feletti trigliceridszint eseteit, valamint azokat az eseteket, amikor az alacsony HDL-koleszterin-szinttel összefüggően a non-HDL-koleszterin magas volt. Módszer: Az elemzésben 1192 személy (424 férfi és 768 nő) adatait dolgozta fel a prevenciós programban való részvétel előtt és 12 hónappal a program megkezdése után. Eredmények: A non-HDL-koleszterin-szint átlaga 4,74 mmol/l-ről 4,64 mmol/l-re csökkent (a változás nem volt szignifikáns). Nemek szerint elemezve férfiakban szignifikánsan csökkent az átlagos non-HDL-koleszterin-koncentráció (4,87 mmol/l-ről 4,4 mmol/l-es szintre), míg nőkben nem volt szignifikáns változás. A 2,26 mmol/l feletti trigliceridszintek esetén szignifikáns, 0,65 mmol/l-es átlagos csökkenést tapasztalt. Az alacsony HDL-koleszterinnel összefüggően magas non-HDL-koleszterin-szintek esetén a kiindulási non-HDL-koleszterin átlaga jelentős mértékben, 5,22 mmol/l-ről 4,48 mmol/l-re csökkent. A HDL-koleszterin változását elemezve a kiindulási 0,84 mmol/l-es átlagról 1,3 mml/l-re növekedett, ami szignifikánsnak bizonyult. Következtetések: Az életmódváltozás túlsúlyos és elhízott személyekben csökkenti az atherogen lipidfrakciók szintjét, különösen férfiaknál és magas trigliceridszintek esetén. Az atherogen lipidprofil javulása azonban nemcsak az atherogen frakciók csökkenéséből adódhat, hanem a HDL-koleszterin emelkedéséből is. Orv. Hetil., 2015, 156(42), 1710–1714.

Restricted access

Újabb irodalmi adatok szerint a krónikus C-vírus hepatitis (HCV) befolyásolja a máj zsírsav-oxidációját és ezáltal fokozza a máj zsírakkumulációját. Elsősorban a HCV-core proteinjének van szerepe az intrahepaticus zsírfelszaporodásban, illetve az inzulinrezisztencia kialakulásában. Nem alkoholos steatosis (NASH-szindróma) prevalenciája kiemelkedően nagy túlsúlyosakban, illetve elhízottakban. Egyre több adat bizonyítja a HCV és a diabetes mellitus közötti kapcsolatot. Az inzulinrezisztenciát eredményező ok-okozatok patomechanizmusának egyes részletei még nem ismertek, és nem tudjuk azt a kérdést sem megválaszolni, hogy a máj mennyiben kiváltója vagy éppen károsultja-e a metabolikus szindrómának. Az összefoglaló közlemény a HCV, a diabetes mellitus, illetve a steatosis hepatis közötti összefüggések gyakorlati vonatkozásait mutatja be és elemzi, hogy a terápiás lehetőségekben milyen korlátokat jelent ezen kórállapotok egyidejű megjelenése. Orv. Hetil., 2011, 152, 882–886.

Restricted access

A lipoedema gyakori, mégis ritkán diagnosztizált vagy számos esetben tévesen elhízásnak véleményezett betegség, amely csaknem kizárólag a nőket érinti. A subcutan zsírszövet szimmetrikus, körülírt, előrehaladott stádiumban torzító felszaporodása jellemzi elsősorban a lábakon, amely lokálisan nyirokoedemával társul. Spontán és nyomásra a bőr fájdalmas, a kis bőrerek rupturája gyakori. A vastag láb, amely igen gyakori panasz, egyik lehetséges oka a lipoedema. Fontos elkülöníteni az obesitas és a lipohypertrophia mellett a primer és a szekunder nyirokoedemától. Gyakran társul krónikus vénás és lymphás elégtelenséggel, korai degeneratív ízületi elváltozásokkal és elhízással. A tünetegyüttest sokszor nem ismerik fel, és a kezelési lehetőségek széles körben nem ismertek. A kezelés nélkül maradt betegek igen frusztrálónak érzik az állapotukat, ami pszichés zavarokhoz vezet. A közelmúltig kizárólag konzervatív kezelés (manuális vagy intermittáló pneumatikus drenázs, kompresszió és gyógytorna kombinációja) volt lehetséges. Napjainkban ez kiegészült sebészi kezeléssel (zsírleszívás). A lipoedema jelentőségét meghatározza a hozzá társuló, illetve az általa szekunder módon okozott társbetegségek (ízületi betegségek, vénás betegségek, nyirokoedema, obesitas, pszichés zavarok) együttese. A betegség prognózisa annál rosszabb, minél több betegség kombinálódik. Ennek megelőzése és késleltetése érdekében elengedhetetlen a kórkép felismerése és a lipoedemás betegek szakszerű kezelése és gondozása.

Restricted access

A hyponatraemia a kórházba felvételre kerülő geriátriai betegek leggyakrabban előforduló elektrolitzavara. A kórkép változatos neurológiai és pszichiátriai tünetekkel járhat együtt, ezért a kórházi felvételek során a betegek az első ellátást gyakran ideggyógyászati vagy traumatológiai részlegen kapják meg, s csak a laboratóriumi vizsgálatok eredménye derít fényt a háttérben álló eltérésre. Az elkülönítő kórismézés nem könnyű: a hyponatraemia etiológiájának tisztázása elsődlegesen az extracelluláris volumen és a szérumozmolaritás figyelembevételével történhet. Előbbi vizsgálata alapján hypo-, normo- és hypervolaemiát, utóbbi meghatározása alapján hypo-, iso- és hyperosmolaris kórformák különböztethetők meg. Fontos a vizeletnátrium-ürítés ismerete is, ez alapján különíthetők el a renalis és extrarenalis sóvesztő formák. A normovolaemiával járó hypoosmolaris hyponatraemiás állapotok közül a leggyakoribb az antidiuretikus hormon túltermelése okozta Schwartz–Bartter-szindróma. A szerzők egy hyponatraemiás esetük bemutatásával felhívják a figyelmet az elkülönítő kórisme és kezelés nehézségeire, illetve korlátaira. Rámutatnak arra, hogy az állapot kialakulásában endokrinológiai kórállapotok, vesebetegségek és az antidiuretikus hormon szekrécióját befolyásoló egyéb tényezők mellett gyógyszer- (diuretikum) mellékhatások is szerepet játszanak. Orv. Hetil., 2013, 154, 1235–1241.

Restricted access

A Testi Attitűdök Tesztje (BAT) hazánkban is széles körben alkalmazott mérőeszköz, tudomásunk szerint azonban mindeddig nem történt meg a kérdőív magyar változatának nagyobb mintán végzett, széles körű pszichometriai elemzése. Vizsgálatunk ezt tűzte ki célul. Keresztmetszeti, kérdőíves kutatásunk résztvevői normális súlyú egyetemi hallgatónők, valamint egy munkahelyi életmód-változtató program női résztvevői voltak. Az adatgyűjtés során az alábbi mérőeszközöket használtuk: Testi Attitűdök Tesztje, Emberalakrajzok Tesztje, Rosenberg Önértékelési skála, Vonásszorongás skála. A konfirmatív faktorelemzés eredményei szerint a BAT belső struktúrája elfogadhatóan illeszkedik a vizsgált mintákon a Probst, Vandereycken és munkatársai (1995) által evészavarban szenvedő nőkön azonosított faktorstruktúrához. A mérőeszköz megbízhatóságának mutatói (belső megbízhatóság, teszt-reteszt reliabilitás) kiválónak bizonyultak. A kérdőív konstruktum validitása is alátámasztást nyert. A kritérium validitást alátámasztják a testtömeg-indexszel és a saját alak méretének szubjektív megítélésével való pozitív korrelációk. A konvergens validitást pedig alátámasztja, hogy a kérdőív és alskálái egyaránt pozitív irányú kapcsolatot mutatnak a testképpel való elégedetlenség egy további mutatójával (nevezetesen az alakra vonatkozó én-énideál diszkrepanciával), valamint a vonásszorongással. A kedvezőtlen testi attitűdök és élmények emellett negatív irányú kapcsolatot mutatnak az önértékeléssel.

Restricted access

Elméleti háttér: A nyugati kultúrában negatív attitűdök kapcsolódnak az elhízáshoz. Az elhízással kapcsolatos előítéletek már óvodáskortól kezdődően kimutathatóak. A negatív előítélet és diszkrimináció káros hatást gyakorolhat az elhízott gyermekek és serdülők mentális és testi egészségére. A stigmatizáció típusának és mértékének felmérése kulcsfontosságú lehet a megfelelő intervenciós programok kidolgozása szempontjából. Cél: A kutatás célja az elhízottakkal szembeni előítéletek potenciális magyarázó változóinak vizsgálata volt 10–15 év közötti gyermekek körében. Módszerek: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkban 370, 10–15 év közötti diák (145 fiú és 225 lány) vett részt. Az alábbi mérőeszközöket alkalmaztuk: Szociokulturális Hatások Kérdőív, Megjelenéssel Kapcsolatos Szociokulturális Attitűdök Kérdőív, Vizuális Analóg Skála, Melléknévlista, Közös Tevékenységek Kérdőív. Eredmények: A serdülők felismerik és elfogadják a megjelenés szociokulturális standardjait, azaz internalizálják korunk szépségideáljait. Ezzel párhuzamosan mindkét nem körében jelen van az elhízottakkal szembeni előítélet, ugyanis mind a fiúk, mind a lányok az elhízott gyermekfigurákat preferálták a legkevésbé. A külső megjelenésre vonatkozó szociokulturális (média-, kortárs-, szülői) hatások, valamint a megjelenés szociokulturális standardjainak (karcsú, illetve sportos testideál) internalizálása azonban csak kevés prediktív erővel bírt az előítélet alakulására vonatkozóan. Következtetések: Tekintettel az elhízással kapcsolatos negatív előítéleteknek és diszkriminációnak az elhízott egyének pszichés és testi egészségére gyakorolt potenciálisan káros következményeire, különösen fontos lenne további kutatásokat végezni a serdülőkorúak körében megjelenő, elhízással kapcsolatos negatív attitűdök és előítélet magyarázó változóinak feltárása érdekében.

Restricted access

A zsírszövetben az inzulinreceptor jelátviteli folyamatait auto-, para- és endokrin hatásokkal szabályozó számos fehérje termelődik és szekretálódik. Ezek közül több, így a tumornekrózis-faktor-α és szolúbilis receptor formái, az sTNFR1 és sTNFR2, a rezisztin, retinolkötő fehérje-4, plazminogénaktivátor-inhibitor, lipokain-1 gátolja az inzulin jelátviteli folyamatait és inzulinrezisztenciát okoz, elsősorban a zsírszövetben, a májban, az izomszövetben, az agyban, az endothelsejtekben, valamint a hasnyálmirigy β-sejtjeiben. Más fehérjék, így az adiponektin, visfatin, vaspin, omentin, apelin és chemerin pedig javítják az inzulinreceptor jelátvitelét. Az összefoglalás áttekinti az inzulinreceptor jelátviteli folyamatainak főbb részleteit és kitér az elhízásban, valamint a 2-es típusú cukorbetegségben észlelhető inzulin- és citokinrezisztenciák patomechanizmusában a közelmúltban megismert molekuláris tényezőkre (például a suppressor of cytokine signaling fehérje család).

Open access

A hormonális imprinting a receptor és a hormon első találkozása alkalmával jön létre, a perinatalis periódusban, és a receptor kötési képességét, illetve az általa befolyásolt indexeket életre szólóan változtatja meg. A perinatalis hormonális imprintingre szükség van, hiányában a receptor érését nem fejezi be, azonban ilyenkor a célhormonhoz hasonló molekulák (rokon hormonok, szintetikus, receptorszinten ható gyógyszerek, vegyszerek, környezetszennyezők stb.) hibás imprintinget hozhatnak létre, ugyancsak életre szóló – morfológiai, biokémiai, receptoriális és magatartási – következményekkel. Bár az imprinting elsősorban a perinatalis időszakra jellemző és szükségszerű, létrejöhet az élet bármely szakaszában a fejlődésben (osztódásban) lévő sejteken (különösen az elválasztási és serdülőkorban: késői imprinting). Imprinting alkalmával mutáció nem történik, de megváltozik a gének metilációs mintázata, ami epigenetikusan sejtről sejtre örökíti az imprintinget, és ez betegségekre való hajlamban vagy betegségekben (daganatképződés, metabolikus szindróma stb.) mutatkozik meg. Bizonyítottnak látszik az imprinting generációról generációra való átörökítése is, aminek – az egyre jobban kemizálódó világban – akár evolúciós következménye is lehet. Megfontolandó tehát – különösen a kritikus periódusokban – a receptorszinten ható gyógyszerek és preventív szerek (például terhességvédők, fogamzásgátlók) alkalmazása. A hormonális imprinting esetében a következmények ugyanis mindig hosszú idő (akár évtizedek) vagy generációk múlva mutatkoznak meg.

Open access