Search Results
Absztrakt
A szem struktúráit vérrel ellátó érendothelium működészavarának kulcsfontosságú a szerepe az időskori maculadegeneráció létrejöttében, és indirekt bizonyítékok arra utalnak, hogy az időskori maculadegeneráció érbetegség, végső soron az egész érrendszer megbetegedésének a része. A vascularis események csökkenését eredményező beavatkozások nyomán az endotheldiszfunkció javulása/gyógyulása következik be: az endotheldiszfunkció helyreállítása megakadályozza az érbántalom és így az időskori maculadegeneráció kialakulását vagy csökkenti a már kialakult elváltozást. Ami a kockázati tényezők jelenlétében kialakuló endotheldiszfunkció és következményes időskori maculadegeneráció kiküszöbölésének, illetve megelőzésének stratégiáját illeti, számos – az endothel-működészavart javító, korrigáló – nem gyógyszeres és farmakológiai intervenció áll rendelkezésünkre. Ezek az életmód helyes irányba történő megváltoztatásával függenek össze: 1. a dohányzás abbahagyása; 2. túlsúly esetén a testsúly csökkentése; 3. megfelelő fizikai aktivitás/több testmozgás; 4. helyes étrend: a) kellő mennyiségű flavonoid, polifenol, kurkumin bevitele; b) ómega-3 hosszú láncú, többszörösen telítetlen zsírsav, dokozahexaénsav, eikozapentaénsav bevitele; c) karotinoidok – lutein és zeaxantin – bevitele; d) optimális glykaemiás indexű táplálék fogyasztása; e) a túlzott energiabevitel korlátozása; f) a stresszes életmód kerülése/krónikus stressz kiküszöbölése. Előnyben kell, hogy részesítsük a nem gyógyszeres beavatkozásokat a gyógyszeres intervenciós eszközökkel szemben akkor is, ha mindkettőt együtt, egymás mellett alkalmazzuk. Orv. Hetil., 2015, 156(28), 1128–1132.
calcium into the cells of the heart and blood vessel walls, allowing vascular and other smooth muscle cells to relax and result in lower blood pressure ( 21 ). Nitric oxide is an endogenous endothelium-derived vasodilator. Although efforts are
Absztrakt
A máj köztudottan a szervezet anyagcsereközpontja, centrális regulátora központi idegrendszeri irányítás alatt. Ugyanakkor sejtes szöveti szerkezete, felépítése és nem utolsósorban anatómiai lokalizációja predesztinálják, hogy a szervezet épségének védelmében az immunrendszer integráns tagjaként egyedi szerepet birtokoljon. A szöveti szerveződés meghatározója a sinusoid rendszer. Ennek kialakításában a hepatocyták mellett az egysoros sinus endothelium, ennek külső felszínéhez közel a stellatasejtek, belső felszínén a Kupffer-sejtek tömege, a dendritikus, valamint egyéb sejtféleségek találhatók (T- és B-lymphocyták, természetes ölősejtek, mastocyták, granulocyták). Az immunsejtek sokfélesége és sokasága biztosítja a szervezetet károsító tényezők maradéktalan elhárítását, ami nem mindig jár teljes sikerrel. Így válhat a máj az immunrendszert felépítő szövetek koherens részévé. A májban az immunsejtek sajátos aktivált állapotban léteznek, szoros, folyamatos kooperációban. A legtöbb feladat főként a haemopoeticus sejtek és döntően a transzformáló növekedési faktor-β révén a perifériás immuntolerancia biztosítása. A máj meghatározó módon vesz részt a szervezet nem specifikus immunvédekezésében. Ennek döntő módja az úgynevezett akutfázis-reakció, valamint a szervezet specifikus, adaptív immunválaszának alakítása. A főszerepen belül a funkció úgy alakul, hogy a T- és B-lymphocyta-aktivitás retardálódása mellett immunglobulin-képzés, szekréciógátlás érvényesül a transzformáló növekedési faktor-β közreműködésével. Kivétel az IgA-képzés és -átkapcsolás segítése. Az összes többi Ig és Ig-alosztály hatására a be- és átkapcsolás gátlódik. Az IgA-szekréció helye meghatározó módon a bélrendszer. Különösen szembetűnő az úgynevezett akutfázis-reakcióban való központi irányító tevékenység, amit a cortico-hypothalamo-hypophysis-mellékvese tengely vezérel. A szervezet harmonikus működését a sejtes elemeken túl a hormonok, adhéziós molekulák, kemokinek, citokinek összehangolt tevékenysége garantálja. Ebben központi szerep jut az akutfázis-reaktánsoknak. A humán szervezetben az α2-makroglobulin koncenctrációja a vérben csak mérsékelt emelkedést mutat, szerepe mégis beépül az elhárító válaszba. Ennek egyik módja a transzformáló növekedési faktor-β-val való kapcsolatrendszer. A transzformáló növekedési faktor-β rendkívüli széles körben ható centrális citokin, amely fontos szereppel bír a máj és az egész organizmus inflammációs folyamataiban, az immuntolerancia kiépítésében. A szervezetben a perifériás immuntolerancia folyamata tehát a lymphocytaproliferáció, -differenciálódás és túlélés szoros szabályozása révén valósul meg. Orv. Hetil., 2015, 156(30), 1203–1213.
endothelin-1 and endothelium-derived relaxing factor in human arteries and veins. Circ Res. 1990; 66: 1088–1094. 15 Pearson PJ, Evora PR, Schaff HV, et al. Bioassay of EDRF from
2228 2237 Haefliger, I. O., Flammer, J., Lüscher, T. F.: Endothelium-dependent regulation in ophthalmic and ciliary arteries. Invest. Ophthalmol. Vis. Sci., 1993
Ritka hasűri vérzés a vena lienalis ágrendszeréből várandósság alatt
Rare abdominal bleeding from the branches of the splenic vein during pregnancy
Összefoglaló. Az „akut has”, mint kórkép, a várandósság során mind diagnosztikailag, mind terápiásan nagy kihívást jelent a szülész számára a megváltozott anatómiai viszonyok és a képalkotó eljárások korlátozott használhatósága miatt. Közleményünkben bemutatjuk egy harmadik trimeszterbeli gravida hasi vérömlenyének az esetét, melynek vérzésforrása irodalmi ritkaság, a vérzés típusát a felkereshető irodalomban még nem írták le terheseknél. Az esettanulmány megírása a páciens orvosi dokumentációi és az ellátásában résztvevő klinikusok, patológusok leletei és beszámolói alapján történt. A várandósságának 33. hetében járó gravida akut hasi tünetegyüttessel jelentkezett klinikánkon, anamnéziséből trauma kizárható volt. Az anya romló kardiorespiratorikus állapota miatt sürgősségi császármetszéssel élő, koraszülött magzatot segítettünk világra. A műtét során kb. 1500 ml vért találtunk a hasüregben, melynek okát általános sebész bevonásával kerestük. Aktív vérzésforrásként a lép ereinek területéről vénás jellegű szivárgó vérzést találtunk, ezért splenectomia mellett döntöttünk. Az eltávolított szervkomplexum teljes szövettani feldolgozása helyenként a kisebb léphilusi vénaágak izomfalának felrostozódását és fokozatos eltűnését igazolta, a patológus a vérzés okát a meggyengült érfal endothelen keresztüli vérszivárgásának véleményezte, definitív érfalszakadásra utaló elváltozás nem volt azonosítható. A haemoperitoneum várandósság alatt kifejezetten ritka kórkép, azonban mortalitása mind az anyára, mind a magzatra nézve rendkívül magas. Irodalmi adatok alapján a vérzésforrás leggyakrabban a kismedencei szervek területén jelentkezik. Ritkán a lépartéria aneurysmájának rupturája is előfordul terhességben, a lépvénás eredetű vérzés viszont irodalmi ritkaságnak számít, és az összes feldolgozott és közölt esetben az ér szakadásos sérülése volt a fő ok, az esetünkben leírt, ismeretlen etiológiájú, érfalvesztéses hemorrhágiát sehol nem említik. A várandósunk ellátásánál ellátásánál kulcsfontosságú volt a gyorsan elvégzett exploratív laparotomia, mely a kórkép okát felderítette és megszüntette, lehetővé téve az anya és gyermeke túlélését és felépülését. Esetünk rámutat arra, hogy a várandóssági hasűri vérömlenyek kóroktana akár irodalmi ritkaságokat is rejthet, azaz a pontos ok kiderítésével, lumenes vérzésforrás keresésével nem szabad szükségtelen időt veszteni az édesanya és gyermeke életmentő ellátásának rovására. Orv Hetil. 2022; 163(8): 328–332.
Summary. Acute abdomen during pregnancy is a major challenge for physicians, due to the altered anatomical conditions and the limited use of medical imaging. We present a pregnant woman with a rare form of abdominal bleeding. This case study is based on the patient’s medical documentations and interviews with her physicians. A woman in the 33rd week of her pregnancy was admitted to our department with acute abdomen, trauma was ruled out. Due to the deteriorating cardiorespiratory status we performed an emergency caesarean section delivering a living premature newborn. A general surgeon was present, and 1500 ml of blood was evacuated from the abdomen. Active venous type bleeding was present from the splenic vessels, therefore we performed a splenectomy. The histopathological analysis of the whole organ complex showed that the media layer segmentally and progressively disappeared in the splenic hilar veins, giving rise to the high probability that the bleeding was caused by a diathesis-type leakage through the endothelium and to the weakened media layer in the absence of a luminal-type vessel rupture. Hemoperitoneum during pregnancy is an exceptionally rare condition, however its mortality rate is high both for the mother and the fetus. The bleeding usually originates from the pelvis. On rare occasions the bleeding occurs from the splenic vessels although most of them are arterial bleedings from an aneurysm.In our case the emergency laparotomy was essential for the correct diagnosis and the treatment, which resulted in saving and recovering both the mother and the fetus. Orv Hetil. 2022; 163(8): 328–332.
Ritka vércsoport specifikus autoantitest szolid tumoros betegben: auto-anti-N, a direkt Coombs-teszt értelmezése
Rare blood group specific autoantibody in a patient with solid tumor: auto-anti-N, interpretation of the direct Coombs test
A vércsoport-szerológiai kompatibilitási vizsgálatsor egyik kötelező eleme a direkt Coombs-teszt, mely a vörösvérsejtek antitesttel vagy komplementtel való fedettségét vizsgálja. A teszt pozitív eredménye sok kérdést vet fel a diagnózis megállapításakor, és útmutató lehet a megfelelő terápia kiválasztásához. A vörösvérsejteken lévő autoantitestek ritkán vércsoport-specifikusak, melyek az ABO vércsoportvizsgálatot is befolyásolhatják, továbbá transzfúziós javaslatnál történő figyelembevételük a beadott vörösvérsejtek hosszabb túlélését biztosíthatják.
Több esetben közöltek szolid tumoros betegekben is vörösvérsejt-ellenes, főleg pánreaktív autoantitest-képződést és immunhemolízist. A bemutatott esetünkben ritka IgG auto-anti-N antitest volt azonosítható még nem diagnosztizált vesetumoros beteg szerológiai vizsgálata során, melyet a standard kompatibilitási vizsgálatokon (ABO, RhD, indirekt és direkt Coombs) felül elúciós vizsgálat igazolt ABO vércsoport diszkrepanciával.
A beteg laboratóriumi leletei nem igazoltak hemolízist, hidegagglutinin vizsgálata felvételkor negatív volt. Műtéthez ABO, RhD, Kell és N negatív választott vért adtunk, a transzfúzió eseménytelenül zajlott. Az M, N, S és s antigének az MNS vércsoportrendszer transzfúziós szempontból legfontosabb tagjai. A rendszer antigénjei a vörösvérsejt membrán glikoforinok (GYP) szialoglikoproteinjei. Kódoló génjei a GYPA, GYPB és GYPE. A vörösvérsejt membrán glikoforinok citokinek, baktériumok és vírusok receptorai lehetnek. Az MNS antigének a vese endotéliumon és epitéliumon is jelen vannak. Ismert az N antigén és prekurzorainak carcinoma asszociációja.
A rendszer alloantitestjei általában hidegben reagáló, transzfúziós szempontból általában nem veszélyes IgM típusú természetes antitestek. A ritkán előforduló IgG antitestek azonban hemolitikus transzfúziós reakciót, újszülöttkori hemolitikus betegséget és autoimmun hemolitikus anémiát okozhatnak.
Esetünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a vércsoport-diszkrepancia és a bemutatott ritka autoantitest diagnosztikus értékére, a direkt Coombs-teszt helyes értelmezésének fontosságára, továbbá a szerológiai vizsgálatok körültekintő elvégzésének és értékelésének jelentőségére.
Absztrakt
Bevezetés: Átmeneti ischaemia kapcsán az ischaemia/reperfusiós (IR) károsodás elsődleges célpontja az erek endotheliuma, míg interstitialis cystitisben és haemorrhagiás cystitisben a gyulladás az epithelium/urothelium felől indul, és az interstitium felé terjedhet, így okozva másodlagos mikrokeringési változásokat. Vizsgálataink célja a nem fertőzéses eredetű cystitisek és a hólyag IR mikrokeringési következményeinek vizsgálata, valamint a keringési reakciók összehasonlító elemzése volt. Módszerek: Hím Sprague Dawley-patkányokban protamin-szulfát (2 mg / 200 μl sóoldatban, n = 6) 30 perces intravesicalis instillatiójával gyulladást indukáltunk, a második csoportban (n = 5) ciklofoszfamidot (75 mg/kg, i.p.) alkalmaztunk 24 órával a vizsgálat előtt. A harmadik csoportban (n = 5) a húgyhólyag átmeneti ischaemiáját idéztük elő a hólyagot ellátó erek 60 perces leszorításával. A kezeletlen kontrollcsoportban a húgyhólyagot fiziológiás sóoldattal instilláltuk (n = 5). A gyulladásos mikrokeringési reakciókat intravitális fluoreszcens videomikroszkóppal vizsgáltuk 60 perc reperfusio után, illetve 24 órával a protamin-szulfát-instillatiót vagy ciklofoszfamid-kezelést követően. Eredmények: A gördülő leukocyták aránya háromszorosára növekedett a hólyag posztkapilláris ereiben a protamin-szulfát-modellben, a ciklofoszfamid-csoportban ötszörös, az IR csoportban hat és félszeres volt a növekedés. A leukocyták kitapadása mindhárom kísérletes csoportban hasonló mértékben (közel hétszeresére) fokozódott. A vörösvértestek áramlási sebessége a protamin-szulfát- és IR csoportban csökkent, míg a ciklofoszfamid-csoportban kismértékben emelkedett. Következtetések: Eredményeink alapján nemcsak a direkt endotheliumsérülést okozó IR, de a protamin-szulfát és a ciklofoszfamid alkalmazása is mikrokeringési változásokat idéz elő a patkány húgyhólyagában. Ezek az eredmények felvetik a mikrokeringési zavarok kóroki szerepét az irritábilis hólyag szindróma és a haemorrhagiás cystitis pathogenesisében is.
Anastasiou, E., Lekakis, J. P., Alevizaki, M., et al.: Impaired endothelium-dependent vasodilatation in women with previous gestational diabetes. Diabetes Care, 1998, 21 (12), 2111
of homocysteine in cardiovascular diseases appear to be a consequence of oxidative process in the vascular endothelium resulting in disturbed nitric oxide (NO) synthesis and vasodilatation [ 9 ]. NO is well known to be a vasodilator that
