Search Results

You are looking at 51 - 60 of 460 items for :

  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Absztrakt

A szerzők egy appendix enterobiasisos betegük esetét ismertetik. Az Enterobius vermicularis fertőzés ritkán oka az appendicitisnek. A fertőzés műtét előtti diagnosztizálása majdnem lehetetlen klinikai gyanú nélkül. A paraziták az acut appendicitisnek megfelelő tüneteket okozhatnak. Az appendixcsonk gondos megfigyelése az enterobiasis műtét alatti diagnosztizálásához vezethet. Az időben történő diagnosztizálás és megfelelő terápia megelőzheti a későbbi komplikációkat.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: Interdiszciplináris kutatásokkal igazolták, hogy a betegek sebészeti beavatkozással kapcsolatos félelmei és szorongásai meghatározó szerepet játszanak a műtét és a műtét utáni felépülés sikerességében. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az ezen félelmek felmérésére kifejlesztett Sebészeti Beavatkozástól Való Félelem Kérdőív magyar változatának validitás- és reliabilitásvizsgálata volt daganatos megbetegedésben szenvedő személyek körében. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 149, sebészeti beavatkozáson átesett páciens vett részt. A skála validitásának vizsgálatára a Spielberger-féle Állapot- és Vonásszorongás Kérdőívet, a Beck Depresszió Kérdőívet és a Vizuális Analóg Skálát használtuk. Eredmények: A kérdőív belső megbízhatósága (Cronbach-alfa = 0,878; 0,885) kiváló. A konstruktumvaliditás vizsgálatakor közepesen szoros összefüggést találtak a szorongás, a depresszió, a műtét utáni vélt fájdalom és a Sebészeti Beavatkozástól Való Félelem Kérdőív között. Következtetések: A Sebészeti Beavatkozástól Való Félelem Kérdőív magyar verziójának reliabilitása és validitása a vizsgált populáción jónak mutatkozott. A kérdőív megbízható információt ad a műtét előtt álló páciensek műtéttel kapcsolatos rövid távú és hosszú távú félelmeiről. Orv Hetil. 2018; 159(47): 1988–1993.

Restricted access

Absztrakt:

A szerző irodalmi értékelő tanulmányában röviden foglalkozik a kézallograftok átültetésének történetével, a műtét technikai alapjaival, továbbá az immungátlás gyógyszeres kérdéseivel. Leszögezi, hogy e műtét bonyolult csoportmunkát igényel: számos szakterület specialistáinak kell összedolgozniuk a sikeres végeredmény érdekében. A legtöbb problémát ma már nem a bonyolult műtét technikai kihívásai jelentik, hanem az immungátló kezelés gyakran nem kellő hatékonysága, illetve szövődményei; bár e területen is jelentős fejlődés következett be és a most zajló kutatások biztató eredményeket sugallnak. A szerző közleményében ezeket a kérdéseket tárgyalja a nemzetközi adatok tükrében. Leszögezi, hogy a sikeres kézátültetés, az érzésében és mozgásában jó hatásfokkal helyreállított kéz a beteg számára új életminőséget jelenthet, szemben a régóta alkalmazott ortézisekkel. Orv Hetil. 2017; 158(38): 1483–1487.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: István Hartyánszky, Barna Babik, Krisztina Kádár, Attila Tóth, László Göbölös, and Gábor Bogáts

Absztrakt:

A 30 éves, komplex pulmonalis atresiás betegnél csecsemőkorban az unifokalizálás eldönthetősége miatt exploratio, 10 éves korban rekonstrukciós műtét (kamrai sövényhiány zárása, unifokalizáció, jobb kamra–arteria pulmonalis folytonosságának kialakítása homografttal) történt. A mindkét kamra csökkent működését okozó aortabillentyű-elégtelenség és ascendenstágulat, illetve homograftelégtelenség miatt az aortabillentyű plasztikája, a pulmonalis billentyű, illetve az aorta ascendens és arteria pulmonalis törzs cseréje vált szükségessé. Magyarországon betegünk az első, akinél ilyen redoműtét történt. A műtét sikere igazolja, hogy megfelelő gondozás, diagnosztika (echokardiográfia, MR, CT) mellett az időben történt műtét jó korai és késői eredményt biztosíthat a komplex szívhibás, felnőttkorú betegek számára. Orv. Hetil., 2017, 158(14), 546–549.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Krisztina Juhász, Imre Boncz, Péter Kanizsai, Sándor Mester, and Andor Sebestyén

Absztrakt:

Bevezetés: Az ellenoldali csípőtáji töréseket követő halálozás magas, kockázati tényezőikről kevés adat ismert. Célkitűzés: Ellenoldali csípőtáji törések 30 napon, és 365 napon belüli halálozásának és kockázati tényezőinek vizsgálata. Módszer: Retrospektív tanulmányunk alapját a 2000-ben combnyaktörés miatt operált időskorú betegek képezték, akik 2008. december 31-ig ellenoldali csípőtáji törést szenvedtek. A vizsgált kockázati tényezők az életkor, nem, kísérő betegség, törés lokalizációja, műtét típusa, lokális szövődmények, intézményi felvétel napja, amelyet logisztikus, Cox-regressziós és Kaplan–Meyer-analízissel értékeltünk. Eredmények: A kritériumoknak 312 beteg felelt meg, 8,3%-os 30, illetve 38,4%-os 365 napon belüli halálozással. A 30 napon belüli halálozás szignifikáns kockázati tényezői a pertrochantaer töréstípus (EHpertrochantaer/combnyak = 4,722, VHpertrochantaer/combnyak = 4,129) és a műtét hiánya (EHnincs műtét/osteosynthesis = 7,357, VHnincs műtét/osteosynthesis = 6,317), a 365 napon belüli halálozásnál az idősebb kor (EHkorév = 1,070, VHkorév = 1,050) és az osteosynthesis műtéti típus (EHarthroplastica/osteosynthesis = 0,450). Következtetés: A kor, a töréstípus és a műtét típusa kockázati tényezőnek bizonyult. Az ellenoldali csípőtáji törések okozta halálozást csökkentő effektív preventív stratégia kialakításához további kockázati tényezők elemzése szükséges. Orv Hetil. 2017; 158(20): 783–790.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Lukovich, András Papp, Péter Fuszek, Tibor Glasz, Hajnalka Győrffy, László Lakatos, and László Harsányi

A duodenumra lokalizált Crohn-betegség az összes Crohn-betegség kb. 0,5–4%-át teszi ki. Leggyakoribb tünete a gyomorürülési zavar és a jelentős fogyás. Az endoszkópos biopszia eredménye gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyéb benignus szűkületektől való elkülönítését. A műtétet igénylő megbetegedés kezelése tekintetében a betegséggel foglalkozó európai konszenzusos nyilatkozat sem ad pontos irányelveket. Beteganyag: Eredménytelen konzervatív kezelés miatt a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 2002–2007 között három betegnél a gyomorürülési panasz megoldására műtétre volt szükség. Mindegyik betegnek a műtét előtt jelentős súlyvesztése (13–30 kg) volt. Két esetben sikerült a gyulladt bélszakasz eltávolítása a duodenum parciális reszekciójával, és az emésztőtraktus Billroth-II. szerint végzett rekonstrukciójával, egy esetben a leszálló duodenum érintettsége miatt csak bypassműtétre (gastro-jejunostomia) nyílt lehetőség. Eredmények: A betegek a műtét óta eltelt 45/24/9 hónap óta panaszmentesek, műtét előtti súlyukat visszanyerték. Sem korai, sem késői szövődményt nem észleltünk. Következtetések: A konzervatív kezelésre tartósan nem reagáló, szűkületet okozó duodenalis Crohn-betegség műtéti javallatot képez, azonban a fennálló malnutritio a műtét előtt kezelést igényel. A műtét típusa előre nem tervezhető, a kellően előkészített patkóbél-Crohn-beteg gyógyhajlama nem rosszabb, mint egyéb lokalizációjú sorstársaié.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsolt Zoltán Fülöp, Tivadar Ifj. Bara, Patricia Simu, Mónika Szilveszter, Emőke Drágus, Réka Linda Fülöp, János Jung, and Tivadar Bara

Absztrakt:

Bevezetés: Az óriás hasfali defektusok kezelése kihívást jelent a sebészek számára. CT-vizsgálattal meghatározható a sérvzsák és a hasüreg térfogata közötti arány, megállapítva a téraránytalanság mértékét, amely a műtét utáni hasűri nyomás mértékének kifejezője lehet. Célkitűzés: A posztoperatív óriás hasfali defektusok kivizsgálásában alkalmazott CT-vizsgálat jelentőségének alátámasztása, a rekonstrukciós módszer hatékonyságának elemzése a hasűrinyomás-méréssel. Módszer: Prospektív kutatást végzünk klinikánkon, vizsgálva az óriás hegsérvvel kezelt betegeinket, akiknél műtét előtt hasi CT-vizsgálat készül. A hasfal rekonstrukciója feszülésmentesen, retromuscularisan elhelyezett Prolene hálóval és sérvzsákból készített peritoneumlebenyekkel történik. Műtét alatt és műtét után hasűri nyomást mérünk, posztoperatívan 2, 4, 6 hónap után telefonon keresztül követjük betegeinket. Eredmények: Elért eredményeinket három eset kapcsán mutatjuk be. 1. eset: A 48 éves nőbetegnél óriás kiújult hegsérv, több társbetegség állt fenn. Testtömegindexe 43,6, a hasfali defektus átmérője 155 mm, a hegsérv térfogata 1536,63 cm3 volt. A műtét utáni 7. napon hazabocsátottuk. 2. eset: Az 51 éves férfi betegnél multilocularis óriás hegsérv keletkezett, testtömegindexe 26,85 volt. A két hasfali defektus átmérője 123 mm és 105 mm, térfogatuk együttes értéke 406,41 cm3 volt. A műtét utáni 5. napon a beteget elbocsátottuk. 3. eset: A 67 éves férfi beteg testtömegindexe 23,7, a hasfali defektus mérete 100 mm, térfogata 258,10 cm3 volt. A beteget a műtét utáni 4. napon elbocsátottuk. Következtetés: A preoperatív CT-vizsgálat adatai fontosak az alkalmazott műtéti technika megválasztásában. A sérvzsák és a háló együttes alkalmazása az óriás hegsérvek rekonstrukciójában olcsó és feszülésmentes műtéti technikát biztosít a fokozott rizikóval rendelkező betegek esetében. A technika rövid távú hatékonyságának elemzésére a húgyhólyagon keresztül mért hasűri nyomás a választandó módszer. Orv Hetil. 2020; 161(9): 347–353.

Restricted access

.: Az epeutak sebészetének aktuális kérdései 1200 műtét tapasztalata alapján. Sebész Nagygyűlés, 1958. Bruzsa B.: Hyperinsulinizmus sebészi kezelése. Bajcsy-Zsilinszky Kórház klinikopatológiai ülése, Budapest, 1959

Restricted access

Abstract

Bevezetés: A krónikus mellűri gennyedések súlyos eseteiben a betegek eredményes kezelése csak thoraco-myoplastica elvégzésével lehetséges. A műtét a lágy részekre és a csontstruktúrára is kiterjedő jelentős szöveti áldozattal, funkcionális károsodással és megmaradó deformitással jár. Az alkalmazott számítógépes műtéti terv kialakításának célja az, hogy a záróműtét lágyrész- és funkciókárosító hatását mérsékelje. A műtét kedvezőtlen hatásainak mérséklésében jelentős segítséget nyújt a CT és spirál-CT segítségével elkészített 3 dimenziós felvételek műtét előtti értékelése. Betegek és módszer: 1990. január 1. és 2010. május 31. között 85 thoraco-myoplasticát végeztek különböző eredetű krónikus mellűri gennyedés miatt. Az átlagéletkor 62,7 év volt. A funkció- és szövetkímélő thoraco-myoplastica 76 esetben fenestratio után végzett nyitott kezelést követően történt, 9 betegnél tartós szívódrainage-t követően. 2006-ban vezettük be osztályunkon a krónikus mellűri gennyedés végleges megoldására szolgáló thoraco-myoplastica műtétek számítógépes tervezését, amelyet 8 beteg esetében alkalmaztunk. A spirál-CT segítségével előre modellezhető, hogy hány bordára és azok mekkora szakaszára terjedjen ki a thoracoplastica. Az üreg pontos térfogatának, lokalizációjának meghatározása és az elforgatható izomnyalábok (m. pectoralis maior, m. latissimus dorsi stb.) térfogatának műtét előtti mérése segít a krónikusan gennyedő üreg megszüntetésében. A szerzők által kidolgozott feltételrendszer alapján kerültek a betegek műtétre. Eredmények: A 20 év alatt végzett 85 thoracomyoplastica műtét mortalitása 4,8% volt. 8 esetben számítógépes modellezés és tervezés előzte meg a műtétet. Mindegyik beteg gyógyult. Következtetés: A szerzők megállapítása szerint a számítógépes tervezés a sebész munkáját jelentősen segíti abban, hogy a műtét során a mellkasi struktúra és a lágy részek feláldozásával járó hátrányos következményeket mérsékelhesse.

Restricted access

Absztrakt

A hasfali sérvek kezelése minden általános sebész napi feladata. Számos megoldás ismeretes. A hagyományos, varratokkal történő műtét magas hosszú távú kiújulási kockázattal bír. A hálóbeültetéssel végzett rekonstrukciók kisebb recidívaaránnyal járnak, de a hasfali szövetek kiterjedt preparálását igénylik, mely gyakoribb sebfertőződéssel és egyéb komplikációval párosul. A minimálisan invazív hasfalisérv-sebészet a 90-es évek elején fejlődött ki. A módszer azonos fizikai és sebészi elveken alapul, mint a nyitott retromuscularis hálóbeültetés technikája. A laparoscopos „intraperitoneal onlay mesh” (IPOM) műtét módszere és az alkalmazott implantátumok az évek során jelentős fejlődésen mentek keresztül, és számos közlemény igazolta sikeres alkalmazásukat akár nagy sérvek, kövér vagy idős betegek esetében is. A minimálisan invazív módszer haszna a kisebb sebészi traumában, a következményesen csökkent műtéti fertőzési kockázatban és a ritkább sérvkiújulásban rejlik. A laparoscopos hasfali rekonstrukció egyre elfogadottabb, hiszen rövidebb kórházi ápolással, jobb eredményekkel és kevesebb szövődménnyel végezhető, mint a nyitott műtét.

Restricted access