Search Results

You are looking at 51 - 60 of 781 items for :

  • "motivation" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Journal of Behavioral Addictions
Authors:
Maria Di Blasi
,
Alessandro Giardina
,
Cecilia Giordano
,
Gianluca Lo Coco
,
Crispino Tosto
,
Joel Billieux
, and
Adriano Schimmenti

role of ED among problematic gamers. Escapism motivations to play and emotional coping The construct of motivations to play ( Yee, 2006 ) could be critical in explaining the relationship between ED and PG. For example

Open access

Az értelmi fogyatékkal élők fogászati kezelése és prevenciós lehetőségei napjainkban

Dental care and prevention possibilities for the mentally disabled currently

Orvosi Hetilap
Authors:
Ilona Szmirnova
,
György Szmirnov
,
Nándor Haba
,
Krisztián Csomó
,
Zsolt Németh
, and
György Szabó

Bevezetés: Ma Magyarországon az értelmi fogyatékkal élők fogászati ellátása és a prevenció lehetőségei egyre nagyobb kihívást jelentenek. Hazánkban jelenleg 100 000 olyan értelmi fogyatékkal élő van, akik „speciális orvosi ellátásra” szorulnak. Célkitűzés: Kidolgozni, illetve módosítani a betegek szellemi képességéhez alkalmazkodó egyszerű prevenciós eljárást, ezt egy kiválasztott közösségen belül bevezetni. Az eredményeket 3, illetve 6 hónap múlva felmérni és ezt a nemzetközi irodalommal összehasonlítani. Módszer: A prevenciós tevékenységet 49, a csömöri „Egyenlő Esélyekért Alapítvány Fogyatékosok Otthona és Nappali Gondozó” intézetben lévő beteg esetében vezettük be. Az adatok pontosítása érdekében a pácienseket 3 standardizált orvos külön-külön vizsgálta. A program első lépése a fogápolás betanítása volt mind a betegek, mind az ápolószemélyzet számára. A fogak parodontalis állapotának felmérését, kontrollját a teamben lévő parodontológus szakorvos végezte. A betegeket 3, illetve 6 hónap után ellenőriztük, az adatokat rögzítettük. Eredmények: A DMF-T-index tekintetében ilyen rövid idő alatt változást nem regisztráltunk, ezért a restorative indexet alkalmaztuk. A parodontalis állapot tekintetében szignifikáns javulást tapasztaltunk. Megbeszélés: A prevenciós tevékenység eredményesnek bizonyult, tekintettel arra, hogy az elhanyagolt szájhigiéné miatt mindegyik betegnek parodontalis problémája volt. A parodontalis állapot szignifikáns javulása révén remélhető, hogy a későbbiekben a fogazat állapota is javulni fog. Következtetés: A fokozott szájhigiéné (a betegek elhanyagolt szájhigiénéjéhez képest a „normál-szájhigiénéhez” való közelítés) lényeges pozitív változást tud hozni a speciális ellátást igénylő pácienseknél. A pozitív eredmények érdekében a megfelelő kommunikáció és a rendszeres motiváció mind a betegek, mind az ápolószemélyzet számára fontos és szükséges. Orv Hetil. 2023; 164(37): 1456–1461.

Open access

Ki adná a veséjét, és ki nem?

Az élő donoros vesetranszplantációt érintő hiedelmek, ismeretek és hozzáállás vizsgálata az egyéni értékrenddel összefüggésben

Who would and who would not become a living kidney donor?

Beliefs, knowledge and attitude about living kidney transplantation in relation to personal values
Orvosi Hetilap
Authors:
Zita Chrisztó
,
Róbert Urbán
, and
Adrien Rigó

Bevezetés: Napjainkban az élő donorral történő szervtranszplantáció egyre gyakrabban végzett egészségügyi beavatkozás. Az élő szervdonáció az egészségügyi kérdéseken túl számos pszichoszociális kérdést felvet az adományozókkal és motivációjukkal kapcsolatban. Célkitűzés: Az élő vesedonációhoz fűződő attitűd, ismeretek, hiedelmek feltárása és az élődonációs hajlandóságot meghatározó főbb tényezők – mint érintettség, személyiségvonások, egyéni értékrend, jóllét és életcél – feltárása. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatban 571 felnőtt, magyar, önkéntes résztvevő töltötte ki az online kérdőívcsomagot, amely attitűdre, hiedelmekre és ismeretekre vonatkozó kérdéseket tartalmazott, a Schwartz Értékrend Kérdőívet, a Nagy Ötök személyiségtesztet, a WHO-5 Jóllét kérdőívet és az Életcél kérdőívet. Eredmények: A válaszadók többsége családtagnak és barátoknak adományozná életében egyik veséjét, a legkevesebben nem adományoznának egyáltalán, míg a válaszadók 16,8%-a akár ismeretlennek is hajlandó lenne. A résztvevők többsége tudta (71,8%), hogy a vese a leggyakrabban átültetett szerv, valamint hogy élő donorból is e szervet transzplantálják a leggyakrabban. Szignifikáns, de gyenge összefüggést találtunk az élődonációs szándék tekintetében az érintettséggel (r = 0,187), az egyéni értékrenddel (Én-átalakulás) (r = 0,208) és a transzplantációról való ismeretszinttel (r = 0,104). Szignifikáns összefüggés volt az ismeretek (r = –0,352) és a donorokkal kapcsolatos hiedelmek között (r = 0,136). Többszörös lineáris regresszióelemzés alapján az élődonációs szándékot szignifikánsan magyarázta az értékrend (Én-átalakulás) (β = 0,218) és az a negatív hiedelem a donorokkal kapcsolatban, hogy az élődonációt követően rosszabb egészségügyi állapotba kerülnek (β = –0,207). Megbeszélés: Az élő szervadományozáshoz való hozzáállás összefüggésben áll a hiedelmekkel, melyek az egyén ismereteitől függenek, az ismereteket pedig befolyásolja az érintettség. A hozzáállás továbbá összefüggésben áll az egyén mások iránti jóindulatával és felelősségérzetével. Következtetés: Az élő szervadományozásról való ismeretek és az egyéni értékrend tényezői, mint jóindulat és szociális felelősségérzet, központi szerepet játszanak az egyén hozzáállásának alakulásában. Orv Hetil. 2022; 163(45): 1798–1805.

Open access

Az aphasia zeneterápiájának módszerei, azok direkt és indirekt hatásai

Methods of music therapy for aphasia, their direct and indirect effects

Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Juhos-Kiss
and
Henriette Pusztafalvi

Bevezetés: A zeneterapeuták ma még nem megszokott tagjai a hazai neurológiai és rehabilitációs osztályokon működő szakmai csoportoknak, így a zeneterápia sem természetes része a klinikai gyakorlatban alkalmazott kezelési programoknak. Az elmúlt fél évszázadban számos hazai, de különösen nemzetközi tanulmány született a neurológiai zeneterápia eredményeinek bemutatására. Célkitűzés: A jelen munka az aphasia zeneterápiájának direkt és indirekt hatásait hivatott bemutatni, ezzel is alátámasztva annak relevanciáját. A tanulmány célja a zenei alapú aphasiaterápiás módszerek bemutatása és elfogadtatása a hazai szakemberek körében, valamint alkalmazásának elősegítése a klinikai gyakorlatban. Módszer: Az aphasia zeneterápiájának direkt hatásaira irányuló vizsgálathoz a magyar és angol nyelvű szakirodalomból 16 tanulmányt választottunk ki az általunk megszabott kritériumok alapján, melyek összesen 9 különböző módszert mutatnak be. Közülük 7 módszerhez terápiás intervenció is kapcsolódik, melyek számszerűsített eredményeit táblázatban összesítettük. Tanulmányunk kitér az aphasiás személyekkel végzett zeneterápiás foglalkozások indirekt hatásaira is. A szekunder hatásokat saját szerkesztésű kérdőívvel mértük. A felmérést a 2021 és 2023 között általunk egyéni terápiába vont 28 páciens körében végeztük. Eredmények: Az így kapott eredményeket táblázatban rögzítettük. A zenei alapokra épülő aphasiaterápiák vizsgálati alanyainak 83%-ában szignifikáns javulást mértek valamely nyelvi területen a terápiás folyamat végén. A saját pácienseink körében végzett kérdőíves felmérés alapján pedig elmondható, hogy a zenei alapú terápia pozitív hatásai indirekt módon, emocionális szinten is érvényesültek. Az aphasia zeneterápiájának a fellelt szakirodalomban közölt direkt hatásai mellett a járulékos hatások terén is pozitív eredményt mértünk a kutatásunkba bevont résztvevők általános hangulatára és motivációjára vonatkozóan. Következtetés: A bemutatott eredmények tükrében arra következtetünk, hogy a nyugati minták példájára hazánkban is indokolt lenne nagyobb hangsúlyt fektetni az alternatív gyógymódoknak a klinikai gyakorlatba történő integrálására. Orv Hetil. 2024; 165(11): 424–432.

Open access

A kreativitás idegtudománya, avagy megragadható-e a megfoghatatlan?

Neuroscience of creativity or can the ungraspable be captured?

Orvosi Hetilap
Authors:
Réka Szakács
and
Zoltán Janka

A kreativitás rendkívül összetett entitás, amely a leginkább ellentétes polaritások mentén ragadható meg. Egyidejűleg tekinthető folyamatok sokaságát magában foglaló jelenségnek, de értelmezhető komplex konstruktumként is, amelynek egységesen elfogadott definíciója sincs, dacára a kreativitás kiterjedt irodalmának. A különböző tudományterületek kreativitáskutatói a módszertani sokszínűség mellett paradigmák és meghatározások arzenálját kínálják, ebből adódnak azonban a kutatási eredmények ellentmondásai is. A kreativitás fogalma mindazonáltal fenntartandó abban az értelemben, amely az eredetien új, értékes, adaptív megoldás létrehozásának képességét jelenti: ez szakít a létező kategóriákkal, és a konvencionálistól eltérő alternatívát teremt. A kreativitás mint egységes entitás nem lehet ugyan tudományos vizsgálatok tárgya, és lényegét ez idáig sem sikerült megfogni, de egyes alkotóelemei, úgymint bizonyos kognitív folyamatok (divergens és konvergens gondolkodás, távoli asszociációk, fogalomkiterjesztés, munkamemória), motivációs összetevők, érzelmi-hangulati tényezők vagy a kreatív teljesítmény prediktorainak vélt személyiségvonások (szkizotípiás, autisztikus) már mérhetők és feltérképezhetők. A definíciós bizonytalanságok ellenére a kreativitáskutatásban egyre nagyobb teret nyertek a neurobiológiai megközelítések, újabban pedig az elektrofiziológiára és képalkotásra támaszkodó hálózati elemzések, elősegítve a kreatív teljesítmény funkcionális agyi lokalizációjának megértését. Az idegtudományi kutatások kezdetben a kreativitás korrelátumaiként egyes agyi régiókat azonosítottak, például lateralis praefrontalis kéreg, alsó parietalis lebeny, insula, striatum. Az újabb vizsgálatok már a kiterjedt (az alapértelmezett, a frontoparietalis végrehajtó és egyéb) agyi hálózatok aktivációját és hatékony funkcionális kapcsolódását helyezik előtérbe, valamint ezek agyállományi és neurokémiai szubsztrátumának (szürkeállomány-térfogat, fehérállományi integritás, dopamin) fontosságát emelik ki, összekapcsolva ellentétes stílusjegyű kognitív folyamatokkal (flexibilitás, perzisztencia). Mindez a kreativitás koherens neurobiológiai modelljének körvonalazódása felé mutathat, de egy egyszerűsített részfolyamatból nyilvánvalóan nem következtethetünk egy valóban komplex jelenség lényegére. Orv Hetil. 2023; 164(18): 683–693.

Restricted access

Orvostanhallgatók sztereotípiái különböző társadalmi csoportokkal kapcsolatban

Stereotypes of medical students about different social groups

Orvosi Hetilap
Authors:
Tamás Jáki
,
Lea Pejin
,
Csaba Erdős
,
Edit Paulik
, and
Regina Molnár

Bevezetés: Az orvostanhallgatók marginalizált csoportokkal kapcsolatos ismeretei, előítéletei befolyásolhatják a betegekkel való kapcsolatukat. Célkitűzés: Az orvostanhallgatók véleményének vizsgálata abból a szempontból, hogy mely társadalmi csoportokat fogadnának el betegként kevésbé. Módszer: A Szegedi Tudományegyetem orvostanhallgatói önkéntes, anonim kérdőívet töltöttek ki 2021-ben (n = 410), mely több kérdéscsoportot tartalmazott (szociodemográfiai jellemzők, családi háttér, pályaválasztási motivációk, orvosi identitás alakulása, jövőbeli szakmai tervek, egyetem alatti munkavégzés, 19 társadalmi csoportra vonatkozóan kedvesség és kompetencia, társadalmi távolság mérése, saját tapasztalatok). Eredmények: A hallgatók a legkevésbé a bántalmazókkal, az oltásellenesekkel és a fogvatartottakkal szeretnének munkájuk során találkozni. Az orvostanhallgató-nők nagyobb arányban utasították el a bántalmazókat, míg férfi társaik inkább a hajléktalanokat, az alkoholistákat, az AIDS-betegeket, illetve a pszichiátriai betegségben szenvedőket, a felsőbb évesek pedig az oltásellenes és az AIDS-betegeket. A hallgatóknak a különböző társadalmi csoportokkal kapcsolatos tapasztalatai is nagyon eltérőek voltak. Személyesen a legtöbben romát, drogfogyasztót, pszichiátriai beteget, alkoholistát ismertek. A klinikai gyakorlatokon a leginkább romákkal, alkoholistákkal és pszichiátriai betegekkel találkoztak. Az oktatás során oltásellenesekről, alkoholistákról, romákról, hajléktalanokról, AIDS-betegekről hallottak a leggyakrabban. Megbeszélés: A hallgatók a különböző társadalmi csoportokba tartozó betegekkel kapcsolatban elfogadók voltak. Az előítéleteik mögött álló személyes, illetve az oktatás során szerzett tapasztalataik azonban nagyon szerteágazóak. Következtetés: Törekedni kell arra, hogy a hallgatók magatartás-tudományi, népegészségtani tanulmányaik alatt és klinikai munkájuk során is találkozzanak a különböző társadalmi csoportokkal, megismerhessék őket, így megtanulhassák a velük való megfelelő kommunikációt. Orv Hetil. 2023; 164(48): 1912–1919.

Open access

. Cue reactivity and craving in IGD Craving to addiction-related cues reflects a strong motivation to engage in addictive behaviors. Craving may promote drug use ( Sayette, 2016 ; Sinha & Li, 2007 ), gambling ( Potenza et al., 2003 ), and

Open access

Életmódváltás? Nincs kifogás!

A testsúlykontroll támogatása a mindennapi gyakorlatban

Lifestyle change? No excuse!

Weight control support in the everyday praxis
Orvosi Hetilap
Author:
Edit Czeglédi

C. Motivational interviewing for clinical practice. [Motivációs interjú a klinikai gyakorlatban.] Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2018. [Hungarian] 8

Open access

. ” First, we make a valid statement in that “ The SDT is a valuable framework for understanding motivation in exercise, sports, and training. ” The SDT, thus, in our paper refers to the part of the EIMEA concerning the ‘ Incentives for exercise ’ block (p

Open access

Levél a szerkesztőhöz

Letter to the editor

Orvosi Hetilap
Author:
Zsófia Fekete

Krout RE. The attraction of the guitar as an instrument of motivation, preference, and choice for use with clients in music therapy: a review of the literature. Arts Psychother. 2007; 34: 36

Restricted access