Search Results
Elméleti háttér: A Holisztikus Természetgyógyászat Kérdőív (Holistic Complementary and Alternative Medicine Questionnaire – HCAMQ) két, egymással korreláló skálából (Természetgyógyászat és Holisztikus Egészséghiedelmek) áll, amelyek a természetgyógyászati módszerek tudományos megalapozottságával, illetve az egészség holisztikus megközelítésével kapcsolatos attitűdöt mérik. Cél: A vizsgálat célja a Holisztikus Természetgyógyászat Kérdőív magyar verziójának elkészítése és pszichometriai értékelése volt. Módszer: A faktorstruktúra vizsgálatára (felderítő faktorelemzés oblimin-forgatással és megerősítő faktorelemzés) egy korábbi vizsgálat 6404 fős mintáját használtam. A validitás vizsgálata több módon történt: (1) két egészséges kritériumcsoport (Szkeptikus Társaság, N = 55, illetve természetgyógyászat-orientáltak, N = 50) skálapontszámainak összehasonlításával, (2) a konvencionális és a természetgyógyászati terápiák és készítmények igénybevételével való korrelációk vizsgálatával, valamint (3) a Modernkori Egészségféltés Skála, illetve a szubjektív testi-lelki egészségi állapotot mérő kérdőívekkel (észlelt egészségi állapot, Szubjektív Testi Tünet Skála – PHQ-15, rövidített WHO Jól-lét Kérdőív – WBI-5) mutatott együttjárások elemzésével. Eredmények: Felderítő faktorelemzéssel sikerült jól reprodukálni az eredeti faktorstruktúrát, a megerősítő faktorelemzés illeszkedési mutatói ugyanakkor csak a 2-es tétel törlését követően, két egymással korreláló skála definiálásával lettek elfogadhatók (NFI = 0,914; IFI = 0,918; CFI = 0,918; RMSEA = 0,079 [0,074–0,084]). A két kritériumcsoport pontszámai mindkét skála esetében szignifikáns különbséget mutattak nagy hatásmérettel. Mindkét skála közepes méretű korrelációt (Kendall tau-b: 0,3–0,54; p < 0,001) mutatott a természetgyógyászati szolgáltatások és készítmények használatával és nem korrelált a hasonló konvencionális mutatókkal. Mindkét skála korrelált a modernkori egészségféltéssel (Kendall tau-b: 0,24–0,31; p < 0,01) és nem állt kapcsolatban az észlelt egészség mutatóival. Következtetések: A két 5-tételes skála jó reliabilitási és validitási mutatókkal bír, a teljes kérdőívpontszám használata ugyanakkor nem ajánlott.
A magyar népesség kedvezőtlen egészségi állapota, azon belül is a mentális betegségek növekvő prevalenciája, valamint az ennek következményeként növekvő társadalmi terhek hazánkban is egyre sürgetőbbé teszik az egészségi állapotot meghatározó tényezők minél átfogóbb vizsgálatát. E tényezők feltárásához megfelelő eszközök, többek között egészségfelmérésekben alkalmazható kérdőívek magyar nyelven is elérhető, minél szélesebb tárházára van szükség. A jelen vizsgálat keretében az eddig 33 nyelvre lefordított, Antonovsky-féle rövidített koherencia-kérdőív magyar nyelvű változatának validálása történt meg. A validáláshoz a lelki egészség kérdőívnek (GHQ-12) és a vélt egészséget minősítő kérdésnek a 2003-as Országos Lakossági Egészségfelmérésben (OLEF) alkalmazott változatait, valamint a rövidített Beck-féle depresszióskálát alkalmaztuk. A kérdőív kipróbálására egy olyan 128 fős eseti mintán került sor, amelyet öt különböző korcsoportba tartozó, eltérő iskolázottságú és foglalkozású önkéntes válaszadó alkotott: középiskolai tanárok, felsőoktatásban tanulók, adminisztratív dolgozók, nyugdíjasok, valamint egy alacsony iskolázottságú, hátrányos helyzetű csoport. Az Antonovsky-kérdőív kérdéseire adott válaszok belső konzisztenciáját jellemző Cronbach-alfa érték vizsgálatunkban 0,82 volt. Az egészséget jellemző koherencia-érzés, Beck-pontszám, GHQ-pontszám, valamint a vélt egészség kérdésre adott válaszok közötti összefüggést a változók típusától függően lineáris, illetve ordinális logisztikus regresszióval vizsgáltuk. A megbízhatóságot a kérdőív újrafelvételével (ún. test-retest módszerrel) ellenőriztük. Eredményeink szerint a koherencia-érzés kérdőívnek mind a kritérium-, mind a konstrukt validitása, valamint a megbízhatósága is nagyon jó. A koherencia-érzés a vélt egészséggel, a lelki egészséggel (GHQ12) és a Beck-depresszió-skálán mért értékkel is a várt irányú, szignifikáns összefüggést mutatta. A hiteles magyar nyelvű kérdőív bővíti az egészséget meghatározó tényezők vizsgálatára megbízhatóan alkalmas, magyarul is elérhető felmérési eszközök körét.
A feltételes önbecsülés skála (CSES-H) Magyar változatának validálása és pszichometriai jellemzői
Validation and psychometric characteristics of the Hungarian version of the Contingent Self-Esteem Scale
Elméleti háttér
Az önbecsülés alapvető pszichológiai szükséglet, de egyes típusainak a mentális egészség szempontjából nemcsak jó, hanem káros következményei is lehetnek. A feltételes önbecsülés az alacsony alapönbecsülésből és különböző énmegerősítő szükségletekből (kompetencia és kapcsolatok) származik, negatívan korrelál a mentális egészség indikátoraival és számos negatív pszichológiai jellemzővel jár együtt.
Cél
A Feltételes Önbecsülés Skála magyar változata (CSES-H) pszichometriai jellemzőinek vizsgálata több független mintán.
Módszer
1. minta: 272 fő egyetemi hallgató, 75 férfi és 197 nő (átlag életkor 23,48±2,14), egy hónappal később 153 fő töltötte ki a következő kérdőíveket: Feltételes Önbecsülés Kérdőív (CSES-H), Rosenberg-féle Önbecsülés Skála (RSES), Önegyüttérzés Skála (SCS-H), Spielberger-féle Vonásszorongás Skála (STAI-T), Beck Depresszió Kérdőív (BDI), Diszpozicionális Optimizmus Kérdőív (LOT-R).
A 2. mintában rendszeresen táncoló 162 fő, 52 férfi és 110 nő (átlag életkor 28,5±8,59) és 208 aerobikozó nő (átlag életkor 28,4 ±8,46) töltötte ki a következő kérdőíveket: CSES-H, RSES, WHO Jóllét Kérdőív rövidített változat (WHO-5), Rövidített Pozitív és Negatív Affektivitás Skála (PANAS).
Eredmények
A Feltételes Önbecsülés Skála és két skálája jó reliabilitás értékeket (0,72 és 0,91 között) és teszt-reteszt reliabilitást (0,74–0,79), a megerősítő faktorelemzés pedig elfogadható mértékű illeszkedést mutatott. A feltételes önbecsülés a globális önbecsüléssel, az önegyüttérzéssel, a diszpozicionális optimizmussal, a jólléttel és a pozitív affektivitással negatívan, míg a vonásszorongással, a depresszióval és a negatív affektivitással pozitívan korrelált.
Következtetések
A Feltételes Önbecsülés Skála magyar változatának pszichometriai jellemzői megfelelőek.
Áttekintésünkben az egyedülálló szülők testi és lelki egészségi állapotára vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmi adatokat tárgyaljuk. Ezen téma időszerű, mivel a nyugati típusú társadalmakban egyre több az egyszülős család. A szakirodalom nagy része az egyszülős családban felnövő gyermekeket érintő hatásokkal foglalkozik, pedig az egyedülálló szülőkre háruló többszörös szerepelvárások következtében megjelenő krónikus stressz mind testi, mind lelki egészségromláshoz vezethet maguknál a szülőknél. Ezen a téren is úgy tűnik, megjelennek a nemi különbségek. A gyermeküket egyedül nevelő anyák és családjaik gyakrabban élnek rossz anyagi körülmények között és a szegénység már önmagában is megnöveli az esélyét a testi betegségek és lelki zavarok gyakori előfordulásának. Ezzel ellentétben a nemzetközi tanulmányok többsége azt mutatta ki, hogy az egyedülálló apáknál ritkább a szegénység, és az egészségi állapotuk sem jelentősen rosszabb, mint a párkapcsolatban élő apáké. A tanulmány végén az irodalomban megjelent egészség- és társadalompolitikai irányelveket ismertjük.
A tanulmány körvonalazza a kulturális pszichiátria kialakulását, kiemelve e tudományág megnevezésének a fejlődését, más tudományterületekkel való termékeny kapcsolatát és működési területének folyamatos bővülését. A kulturális pszichiátria egyik fókuszpontja a kultúra és a pszichopatológia kölcsönhatása, a biológiai, pszichológiai, szociális és kulturális tényezők hatása a kórképek megjelenési formáira és megnyilvánulási sajátosságaira. A szakirodalom alapján tárgyalja az ebből fakadó diagnosztizálási nehézségeket és az erre vonatkozó eltérő véleményeket. A kultúra különböző mértékű hatását elemezve a helyi gyógyítási eljárások, kulturálisan befolyásolt egyedi terápiák, és a modern pszichoterápiák kapcsán a tanulmány azt kívánja hangsúlyozni, hogy a pszichoterápia komplex folyamatában a kulturális tényező figyelembevétele elengedhetetlen. A megnövekedett migráció és a globalizáció világában a mentális egészség szempontjából a kulturális dimenzió fontossága megjelenik az elmegyógyászat területén is. Kiemelkedik a kulturális kompetencia fontossága a klinikai gyakorlatban, hogy a diagnosztizálás és a terápia folyamata egy adott kultúrkörhöz tartozó egyén jóllétét segíthesse elő.
Oláh A. (szerk.), Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása I. Személyiség, egészség, egészségfejlesztés (pp. 171–216). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. Czeglédi E
Validation of the Hungarian version of the Humor Styles Questionnaire (HSQ-H)
A Humor Stílus Kérdőív magyar változatának (HSQ-H) validálása
Background and objectives
Humor style reflects the way in which people use humor in their daily lives. Its investigation is paramount in humor research and it is also important in the context of various psychological investigations and mental health research. Due to the lack of a relevant tool, the aim of the current inquiry was to validate the Hungarian version of the Humor Styles Questionnaire (HSQ; Martin et al., 2003).
Methods
A total of 425 male and female volunteers’ completed the Hungarian version of the Humor Styles Questionnaire (HSQ-H).
Results
The HSQ-H has emerged to be a significantly shorter (22 items vs. 32 items of the original English HSQ), but nevertheless reliable, instrument. The four subscales, affiliative- (6 items), self-enhancing- (6-items), self-defeating- (5 items), and aggressive humor (5 items), all had acceptable internal consistencies, ranging from (Cronbach’s alpha) .72 to .85. The HSQ-H differentiated young adults (18–21 years) from adults and older adults (36 years and over), and those with lower and higher education levels, but did not yield statistically significant gender differences, or differences that could be linked to the living area of the respondents. Intercorrelations of the subscales were similar to those reported in validation research performed in other languages.
Conclusions
It is concluded that the HSQ-H is a short and reliable instrument for assessing humor styles in the Hungarian population, but the further testing of its psychometric properties is warranted.
Agressziórezervátumok – A téboly társadalmi struktúráinak megerősödése a pszichiátriai intézményesülés valamint a fizikai terápiák története tükrében
Reservations for aggression then and now – physical therapies in the field of institutional psychiatry
A tébolyhoz fűződő társadalmi viszony a 17. század második felétől kezdve egészen a modernizáció történeti küszöbéig főként a fizikai test manipulációján keresztül realizálódott. Ekkor, a 20. század közepén, a „nagy elzárás” erőszakos gyakorlatai egyre kifinomultabb megjelenési formákat öltöttek, többek között a pszichofarmakológia által nyújtott kezelési alternatíváknak köszönhetően. A gyógyszeres terápiák mellett ugyanakkor tovább élt a téboly fizikai módszerekkel történő kezelése is, például az agy mágneses stimulációja, vagy elektrokonvulzív terápiája formájában. A társadalmi és fizikai agresszió alkalmazása minden időszakban része volt a pszichiátriai ellátásnak a „rendellenesek” rendre szorítása érdekében. A tanulmány megközelítése szerint az intézményes pszichiátria totális struktúrája a börtönhöz és az oktatási rendszerhez hasonlóan bevezetése óta a társadalmi agresszió „rezervátumaként” foghatók föl, amely a hatalmi kontroll legitimmé tételét a lelki egészség mesterséges definíciójának, mint erős társadalmi szükséglet kielégítésével valósítja meg. Az agressziórezervátum fogalommal a pszichiátria ideológiájának ama nem tudatos és nem szándékos következménye jelölhető, amely paradox módon a téboly fenntartásához, átmentéséhez vezet, szemben annak vágyott megszüntetésével. A tanulmány a jelenség körüljárásával fokozni kívánja a pszichiátria, mint szakma önmagára és a mentális zavarok értelmezési spektrumának sokszínűségére vonatkozó reflektivitását. A kutatás módszerei között szakirodalmi feldolgozás és a klinikai munka során szerzett tapasztalatok szintézise szerepel.
A pszichoszociális stressz átfogó felmérése a stressz definíciójának sokrétűsége miatt nem egyszerű feladat. Számos mérőeszközt fejlesztettek ki, amelyek a stressz kiváltó tényezőit, a stresszválasz egyéni jellegzetességeit vagy a stressz individuális, szervezeti/ágazati, illetve társadalmi következményeit tárja fel. Jelen tanulmányunkban röviden ismertetjük a stressz és mérésének elméleti hátterét és bemutatjuk a Selye János Lelki Egészség Program tesztbattériáját, melynek jól bevált és széles körben használt mérőeszközei a stressz környezeti és pszichológiai koncepcióin alapulnak. Az előbbiek közül bemutatjuk a társas kapcsolatokban, a munkahelyen, valamint a munkahelyi és családi szerepek közti konfliktus kapcsán kialakuló stressz mérőeszközeit; míg az utóbbiak közül ismertetünk néhány, a stressz feldolgozását és fontosabb következményeit vizsgáló eszközt. Tárgyaljuk a mérőeszközök célját, felépítését, a skálák kiértékelését, valamint pszichometriai jellemzőit. A bemutatott tesztbattéria klinikai és epidemiológiai vizsgálatokban, valamint terápiás intervenciók során való alkalmazása elősegítheti az egyén stressz-szintjének felmérését; különös tekintettel a munkával kapcsolatos stressz mértékére és az azt csökkenteni képes forrásokra. A tesztbattéria segítheti a prevenciós vagy terápiás beavatkozásokra szoruló személyek hatékonyabb kiválasztását, a célszemélyek nyomon követését, s így az intervenció hatékonyságának növelését.
A hála gyakorta átélt társas érzelmeink egyike. Jellemzően olyan helyzetekhez kötődik, amelyekben azt észleljük, hogy a másik személy (szándékos) cselekvése ránk nézve pozitív következménnyel jár, vagyis számunkra valamilyen módon hasznos. A hála megjelenhet vallási kontextusba ágyazottan vagy attól függetlenül, egy olyan általánosabb életszemlélet részeként is, amely az életünk pozitív aspektusainak felismerésével és fokozott értékelésével függ össze. A kétezres évektől kezdve (döntően a pozitív pszichológia térnyeréséhez kapcsolódóan) ugrásszerűen megnőtt a hálával kapcsolatos tudományos publikációk, azon belül is főként a hála és egyes személyiségvonások, a jóllét, a pszichopatológiák, a társas kapcsolatok és a megküzdés összefüggéseit feltáró empirikus kutatások száma. A jelen tanulmány célja egyfelől annak bemutatása, hogyan gondolkodik a pszichológia tudománya a hála természetéről, milyen módon konceptualizálja és teszi mérhetővé azt; másrészt azoknak a kutatási eredményeknek az áttekintése, amelyek a hála átélése és kifejezése, valamint a mentális egészség és boldogság közötti összefüggéseket vizsgálják. Végül olyan terápiás intervenciók is említésre kerülnek, amelyek hatékonynak bizonyultak a hála, és azon keresztül a jóllét fokozása szempontjából.
