Search Results
412 Cook, D. S., Williams, G. T.: Duodenal pseudolipomatosis. Histopathology, 1998, 33 , 394–395. Williams G. T
Vinpocetine is a widely used drug for the treatment of cerebrovascular and memory disorders. This study aimed to investigate the effect of vinpocetine on the acute hepatic injury caused in the rat by the administration of CCl 4 in vivo . Vinpocetine (2.1, 4.2, 8.4 mg/kg) or silymarin (30 mg/kg) was given once daily orally simultaneously with CCl 4 and for 15 days thereafter. Liver damage was assessed by determining serum enzyme activities and hepatic histopathology. Stained sections were subjected to morphometric evaluation using computerized image analyzer. The results showed that vinpocetine administered to CCl 4 -treated rats decreased the elevated alanine aminotransferase (ALT) by 49.3, 58.1 and 63.6%, aspartate aminotransferase (AST) by 10.5, 22.6 and 27.2% and alkaline phosphatase (ALP) by 52.5, 59.6 and 64.9%, respectively, and in a dose-dependent manner. Meanwhile, silymarin reduced elevated ALT, AST and ALP levels by 53.1, 26.9 and 66%, respectively. Histological examination of liver specimens revealed a marked reduction in liver cell necrosis in vinpocetine and silymarin-treated rats compared with vehicle-treated CCl 4 -treated rats. Quantitative analysis of the area of damage showed 85.3% reduction in the area of damage after silymarin and 72.2, 78.9 and 82.6% reduction after vinpocetine treatment at 2.1, 4.2, 8.4 mg/kg, respectively. It is concluded that administration of vinpocetine in a model of CCl 4 -induced liver injury in rats reduced liver damage. The reduction obtained by 4.2 mg/kg of vinpocetine was similar to that obtained by 30 mg/kg silymarin. Therefore, it is suggested that vinpocetine might be a good pharmacological agent in the treatment of liver disease besides its neuroprotective effects.
A szerző a sarcoidosis uveitises tüneteit és a differenciáldiagnózis nehézségeit egy eset kapcsán ismerteti. Az 57 éves nőbeteg mindkét szemének látásromlása miatt került a Szemészeti Klinikára (visus od: 0,5; os: 0,1). Mindkét oldali cornea hátlapján precipitátumokat találtak, az elülső csarnok tyndallisatiójával, hátsó synechiákkal és az üvegtest beszűrtségével. Bal oldali fundusán multifokális, elmosódott szélű chorioretinitises gócokat észleltek. Általános kivizsgálása során mellkas-röntgenfelvételén mindkét oldalon disszemináltan gombostűfejnyi gócárnyékokat találtak, ami felvetette tuberculosis lehetőségét. A laboratóriumi vizsgálatok nem erősítették meg egyértelműen a tuberculosist; a bronchoszkópos tüdőbiopszia sarcoidosist diagnosztizált. A beteg szisztémás kortikoszteroidterápiában részesült, amelyre visusa jelentősen javult (od: 0,9; os: 0,5). A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a sarcoidosis változatos uveitises tünetekkel járhat. Differenciáldiagnosztikai szempontból a tuberculosistól való elkülönítése sok esetben csak hisztopatológiailag lehetséges, ami a terápia megválasztása szempontjából döntő fontosságú. Orv. Hetil., 2013, 154(45), 1798–1801.
The 2006 epidemic due to highly pathogenic avian influenza virus (HPAIV) subtype H5N1 in Hungary caused the most severe losses in waterfowl which were, according to the literature at the time, supposed to be the most resistant to this pathogen. The presence of pathological lesions and the amount of viral antigen were quantified by gross pathology, histopathology and immunohistochemistry (IHC) in the organs of four waterfowl species [mute swans (n = 10), domestic geese (n = 6), mulard ducks (n = 6) and Pekin ducks (n = 5)] collected during the epidemic. H5N1 subtype HPAIV was isolated from all birds examined. Quantitative real-time reverse transcriptase-polymerase chain reaction (qRRT-PCR) was also applied on a subset of samples [domestic geese (n = 3), mulard (n = 4) and Pekin duck (n = 4)] in order to compare its sensitivity with IHC. Viral antigen was detected by IHC in all cases. However, the overall presence of viral antigen in tissue samples was quite variable: virus antigen was present in 56/81 (69%) swan, 22/38 (58%) goose, 28/46 (61%) mulard duck and 5/43 (12%) Pekin duck tissue samples. HPAIV subtype H5N1 was detected by qRRT-PCR in all birds examined, in 19/19 (100%) goose, 7/28 (25%) mulard duck and 12/28 (43%) Pekin duck tissue samples. As compared to qRRTPCR, the IHC was less sensitive in geese and Pekin ducks but more sensitive in mulard ducks. The IHC was consistently positive above 4.31 log10 copies/reaction but it gave very variable results below that level. Neurotropism of the isolated virus strains was demonstrated by finding the largest amount of viral antigen and the highest average RNA load in the brain in all four waterfowl species examined.
Absztrakt:
A nagyérvasculitisek közé sorolt óriássejtes arteritisben és Takayasu-arteritisben közös az érfal patogenetikai eltérése, ez alapján felmerül, hogy nem két külön entitásról, hanem egy betegség két megnyilvánulási formájáról van szó. Kezelésükben továbbra is a glükokortikoidé a vezető szerep, szükség esetén cyclophosphamiddal, azatioprinnal, mycofenolat mofetillel kiegészítve. Tekintettel arra, hogy a betegek jelentős része a konvencionális betegségmódosító szerek mellett is szteroiddependens, egyre több klinikai tapasztalat gyűlik a hosszú távú mellékhatások elkerülése érdekében adott biológiai terápiás szerek hatékonyságáról. A szerzők célja az új terápiás lehetőségek áttekintése. A tumornekrózis-faktor-alfa-gátlókkal jó terápiás eredmények vannak Takayasu-arteritisben, de óriássejtes arteritisben nem bizonyultak kellően hatékonynak, ugyanakkor az interleukin-6-gátlóval mindkét betegségben szignifikáns javulást sikerült elérni. Az abatacept és az ustekinumab is ígéretesnek tűnik a nagyérvasculitisek kezelésében. Orv. Hetil., 2017, 158(1), 5–12.
expression in various melanocytic lesions and in non-melanocytic soft tissue tumours Histopathology 34 517 525 . 10. P
A lupus erythematosus panniculitis lefolyásának jellegzetességei 17 betegünk retrospektív vizsgálata alapján
Characteristics of the course of lupus erythematosus panniculitis in a retrospective analysis of 17 patients
helpful feature for differentiating lupus panniculitis from subcutaneous panniculitis-like T-cell lymphoma. Histopathology 2013; 62: 1057–1066. 7 Fetter
Delahunt, B., Miller, R. J., Srigley, J. R., et al.: Gleason grading: past, present and future. Histopathology, 2012, 60 , 75–86. Srigley J. R. Gleason grading: past, present and future
Agresszív hypophysisadenoma és hypophysiscarcinoma
Aggressive pituitary adenoma and pituitary carcinoma
A régen jóindulatú tumorként számontartott hypophysisdaganatok ritkán agresszíven viselkednek, és metasztázist is adhatnak. Az Európai Endokrinológiai Társaság aktuális irányelve szerint a hypophysisadenomát agresszívnek tartjuk, ha a daganat radiológiailag invazív, és szokatlanul gyorsan növekszik, vagy kiújul az optimális standard kezelés ellenére. Jelenleg nem rendelkezünk olyan patológiai markerrel, amely egyértelműen jelezné a daganat agresszív, illetve malignus természetét. A hypophysiscarcinomát ezért jelenleg klinikai ismérvek alapján definiáljuk; a carcinoma diagnózisának kimondásához craniospinalis és/vagy távoli áttét igazolása szükséges. Az áttétek jellemzően évekkel a betegség első azonosítását követően jelennek meg. A szövettani vizsgálat utalhat a daganat agresszív voltára, ha a Ki67-index és a mitotikus ráta emelkedett, vagy a p53 immunhisztokémiailag pozitív. A betegek rövid és hosszú távú kezelését egyénre szabottan, multidiszciplináris hypophysisbizottságban kell meghatározni. A hypophysisadenomák kezelésében használatos standard gyógyszereket a még tolerálható maximális dózisban kell alkalmazni. A legtöbb beteg esetében ismételt műtét(ek)re és sugárkezelésre is sor kerül. Ha a daganat mégis progrediál, kemoterápia indítása javasolt, elsőként a temozolomid választandó. Ezt követően az immunellenőrzőpont-gátló készítmények, bevacizumab és peptidreceptor-radioterápia közül választhatunk. Orv Hetil. 2023; 164(30): 1167–1175.
A medúzacsípés Magyarországon ritka. A tengerparti turizmus által azonban ezen epizoonózis is jelentőséghez juthat, különösen differenciáldiagnosztikai szempontból. – Egy tízéves nőbeteg jobb lábszárát 2005 augusztusában az Adrián való fürdőzés során medúza csípte meg. Az érintkezést követően pár perccel ez említett területen csalánkiütések jelentek meg, az egész végtag égett, erősen fájt. Néhány óra múlva hőemelkedése, általános rossz közérzete volt, majd a bőrtünetek lividdé váltak. Helyileg azonnal ecetes borogatással, majd antibiotikus kenőccsel kezelték, kalciumtartalmú pezsgőtablettát kapott. – Az általános tünetek másnapra megszűntek, a bőrtünetek fokozatosan javultak. Lokális antibiotikum, majd antihisztamin mellett négy hét múlva vált tünetmentessé. Három hónap múlva a korábbi csípés helyén viszkető, fokozatosan erősödő hyperaemiás papulák jelentkeztek. A biopszia hisztológiai vizsgálata jelentős vascularis érintettséget, eozinofíliát mutatott. Lokális okkluzív szteroidkezelésre a gyulladásos tünetek visszafejlődtek, a terület hypopigmentatióval gyógyult. – A különböző mérges medúzafajokkal történő érintkezés után bőrtünetek gyakran előfordulnak, de hónapokkal a kontaktus után, annak helyén jelentkező vascularis érintettség irodalmi ritkaság. – A cikk az esetismertetés mellett áttekinti a medúzacsípés által okozott gyakoribb bőr- és szisztémás tüneteket, részletesen tárgyalja a bőrgyógyászati differenciáldiagnosztikát, valamint ismerteti a mérges medúzafajokat, azok földrajzi elterjedését, az elsősegélyt, a kezelést és a prevenciós lehetőségeket.
