Search Results
-ISO 3093, p. 7. Jolánkai, M. (2003): Tápanyag-visszapótlás, tápanyagellátás a növénytermesztésben. (Plant nutrition and nutrient supplying in crop production). III. Növénytermesztési Tudományos Nap. (III. Plant
. and Tech., Pantnagar, India. Nand Ram (1998) Effect of continuous fertilizer use on soil fertility and productivity of a mollisol. In: Long-Term Soil Fertility Management through Integrated Plant Nutrient Supply
Összefoglalás
Eltérő évjáratok és különböző agrotechnikai műveletek interaktív hatásait vizsgáltuk tartamkísérletben, csernozjom talajon a Hajdúságban (Kelet-Magyarország) kukoricánál. Száraz évjáratban a Diabrotica virgifera virgifera nem okozott növénydőlést, optimális vízellátottságú évjáratban viszont monokultúrás termesztésben jelentős megdőlés következett be. Bikultúra (búza-kukorica) és trikultúra (borsó-búza-kukorica) vetésváltásban Diabrotica által okozott szárdőlést nem lehetett tapasztalni. Monokultúrában a növekvő trágyaadagok mérsékelték a Diabrotica miatti növénydőlés mértékét (kontroll kezelésben 37,2–41,1%, N240+PK kezelésben 14,1–15,3%). Száraz évjáratban a kukorica maximális termése 4316–7998 kg/ha (nem öntözött), ill. 8586–10970 kg/ha (öntözött), kedvező évjáratban pedig 13787–14137 kg/ha (előző években nem öntözött), ill. 13729–14180 kg/ha (előző években öntözött) intervallumban változott vetésváltástól és trágyaadagtól függően. Száraz évjáratban a vetésváltás igen jelentős hatást gyakorolt a kukorica termésére, míg kedvező évjáratban ez a hatás mérsékelt volt (a monokultúrához viszonyított terméstöbblet bi- és trikultúrában 3390–3862 kg/ha, ill. 350–150 kg/ha).
Aszályos évjáratban az öntözés maximális terméstöbblete 4270 kg/ha (mono), 3264 kg/ha (bi) és 2681 kg/ha (trikultúra) volt. A kontroll kezelésben az öntözés hatására lényegesen kisebb terméstöbbletet (2525 kg/ha, 2155 kg/ha és 1436 kg/ha) kaptunk, ami a víz- és tápanyagellátás szoros kölcsönhatását bizonyította kukoricánál.
A trágyázás termésnövelő hatását alapvetően az évjárat vízellátása határozta meg, melyet a vetésváltás és öntözés módosított. Száraz évjáratban a trágyázás terméstöbblete 1282–3376 kg/ha, kedvező évjáratban 1838–4899 kg/ha között változott.
Az évjárat, mint abiotikus stressz módosította a különböző vetésváltási rendszerekben termesztett kukorica trágyaadag optimumát. Száraz évjáratban kisebb műtrágya adagok bizonyultak optimálisnak (mono: N120–180+PK; bi: N180+PK; tri: N60–180+PK), mint kedvező évjárat esetén (N180+PK; N180+PK; N120–180+PK). Kísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy az időjárási stresszhatásokat megfelelő agrotechnikával (vetésváltás, trágyázás, öntözés) mérsékelni, de teljesen megszűntetni nem lehetett.
Tenyészedény-kísérleteket végeztünk egy szántóföldi tartamtrágyázási kísérletre épülve, hogy összehasonlítsuk a szerves- és ásványi trágyázás, valamint ezek kombinációjának hatását kukoricanövények szárazanyag-produkciójára és N-felhalmozására, valamint a talajlevegő CO2-koncentrációjára.A Keszthelyen, Ramann-típusú barna erdőtalajon, 1963-ban beállított szántóföldi kísérlet alábbi kezeléseinek parcelláiról töltöttünk meg nagyméretű, 40 literes tenyészedényeket: a) kontroll; b) növekvő adagú istállótrágyázás (FYM) (35, 70, 105 t·ha−1·év−1); c) ezzel ekvivalens hatóanyag-tartalmú NPK-trágyázás (1ekv, 2ekv, 3ekv); d) ezek nagy NPK-adagokkal történő kombinációja (640-360-660 kg·ha−1·év−1 N-P2O5-K2O), szervesanyag-visszapótlással vagy anélkül. Az üvegházban, teljes érésig felnevelt növényeket szervrészekre bontva vizsgáltuk. A tenyészedényekben, 20 cm talajmélységben gázcsapdákat helyeztünk el és a teljes vegetáció során vizsgáltuk a talajlevegő CO2-koncentrációját.A három kísérleti év és a kétféle kísérleti szint terméseredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy mind a tenyészedény-, mind a szántóföldi kísérletek az istállótrágya NPK-tartalmával azonos mennyiségű ásványi trágyázás előnyét mutatták az istállótrágyázáshoz képest. Ez az előny a tenyészedényekben csaknem minden esetben szignifikánsan megmutatkozott a kukoricanövények szemtermésében és szem N-hozamában a kísérleti évek átlagában. A nagy ásványitrágya-adagokat tartalmazó, kombinált kezelések adták a legmagasabb értékeket a kukoricaszemek, az egyes vegetatív szervrészek, valamint a teljes föld feletti növények szárazanyagprodukcióját és N-hozamát, valamint a szántóföldi kísérlet terméseredményeit illetően is. Ezek a tápanyagadagok nagyságukat illetően azonban már többnyire nem voltak gazdaságosak.A különböző szerves és/vagy ásványi trágya kezeléskombinációk a vegetációs periódus első felében növelték a talajlevegő CO2-koncentrációját. A CO2 gáz képződése a tenyészidő második felében csökkenő tendenciát mutatott. A méréseket megelőző két nap átlagos külső léghőmérsékletének napi középértéke jó összefüggést mutatott a talajban mért CO2-koncentrációkkal. A nagyadagú NPK kezeléskombinációk átlagosan 26,2%-kal növelték a kumulatív gázkoncentrációt a trágyázatlan kontrollhoz képest, az eltérő tápanyagellátási módok hatása között a szemtermés-hozamban és a vegetatív produkcióban kimutatott különbségek azonban nem voltak egyértelműen igazolhatók.
Duna–Tisza közi karbonátos homoktalajon 1970-ben beállított NPK-műtrágyázási kísérletünk 31–34. évében (2001–2004) vizsgáltuk a kezelések hatását a lucerna ásványi összetételére, szénahozamára, valamint a talaj szántott rétegének AL-oldható PK-tartalmára. A termőhely talaja 1% körüli CaCO 3 -ot és humuszt, valamint 5–10% agyagot tartalmaz a szántott rétegben, az altalaj erősen karbonátos. A talajvíz 5–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny, oldható tápelemekkel (N, P, K) gyengén ellátott. A kísérletből levonható főbb következtetések: – A vizsgált évek (8 kaszálás) szénahozamait tekintve a kontrolltalajon 6,8 t/ha, az N 1 P 1 -kezelésben 8,4 t/ha, az N 2 P 2 -kezelésben 9,5 t/ha, az N 2 P 2 K 4 -kezelésekben 12,5 t/ha termést kaptunk. Az NP-kezelések terméstöbbletei az első két évben jelentkeztek. A 3. és 4. évre a káliummal nem trágyázott talaj/altalaj felvehető K-készlete kimerült és így terméketlenné vált a lucerna számára. – A lucerna N-tartalma a kezelésektől, évektől és a kaszálásoktól függően tág határok között ingadozott. Az első kaszálás idején N-hiányos talajon 2% körüli, míg a 4. kaszáláskor NP-trágyázott talajon 7% körüli N-készletet találtunk. Az NP-kezelésben a N-tartalom megkétszereződött a kontrollhoz viszonyítva az 1. kaszálás idején. Később a trágyázatlan talajon is nőtt a széna N%-a, az NP-trágyázás hatása pedig mérséklődött. – A széna K-tartalma 0,9 és 3,6% között változott. Extrém K-hiány a kontroll- és az NP-kezelésekben alakult ki. A bőségesebb K-trágyázás nyomán a kontrollon mért 1,5% átlagos K-készlet 3,0%-ra emelkedett és helyreállt a kívánatos 1,0–1,5 körüli N/P arány a hajtásban. – A javuló K-kínálattal visszaesett a kontrollhoz, ill. az NP-kezeléshez képest a Ca, Mg, P, Sr, Mn, Na és B elemek koncentrációja a szénában. Az NP-trágyázás igazolhatóan javította ezzel szemben a P, S és Sr elemek beépülését a lucerna hajtásába. Utóbbi visszavezethető arra, hogy az alkalmazott szuperfoszfát 13% S, 8% P és közel 2% Sr átlagos készlettel rendelkezett, tehát S-, P- és Sr-forrásul szolgált a növény számára. – Az irodalomban közölt levéldiagnosztikai ellátottsági határértékek alkalmasak lehetnek a lucerna tápláltsági állapotának és közvetetten a talaj tápelem-szolgál-tatásának megítélésére, így a trágyaigényének becslésére is. Kísérletünkben a zöldbimbós korú szénában a kielégítő ellátottságot a 3,5% feletti N-; 2,5% feletti K- és a 0,3% feletti átlagos P-tartalom jelentette, összhangban az irodalomban fellelhető közlésekkel.
Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.
The effect of rainfall on crop fertilization factors, such as macronutrients and yield, were studied during a long-term field experiment on a calcareous sandy soil with low humus content in North Hungary at the Örbottyán Experimental Station of Research Institute for Soil Science and Agricultural Chemistry of the Hungarian Academy of Sciences from 1961 to 2004. At the time of the set-up of the experiment, in 1959, the soil’s ploughed layer had the following characteristics: pH (H2O) : 7.5–7.8, pH (KCl) : 6.9–7.1, humus content: 0.6–1.0%, clay content: 5%, CaCO 3 content: 3–7%, AL soluble P 2 O 5 and K 2 O content: 40–60 and 50–100 mg·kg −1 . The experiment included ten treatments in five replications, giving a total of 50 plots (35 m 2 each) arranged in a Latin square design. From the 1st to the 25th year the fertilization rates were 0, 50 and 100 N kg · ha −1 · year −1 ; 0 and 54 kg P 2 O 5 ha −1 · year −1 ; 0 and 80 kg K 2 O ha −1 · year −1 and their combinations. From the 26 th year on these rates were 0 and 120 kg N ha −1 · year −1 ; 0, 60 and 120 kg P 2 O 5 ha −1 · year −1 and 0, 60 and 120 kg K 2 O ha −1 · year −1 and their combinations. The major findings can be summarised as follows. At average rainfall years on the control plots without any mineral fertilization the rye yield in monoculture stabilised at a level of around 0.8 t · ha −1 (Table 3). The yield doubled (1.8–1.9 t · ha −1 ) in the N, NP and NK treatments while the full NPK doses gave the maximum yield of 2.1 t · ha −1 significantly (mean: 1.7 t · ha −1 ). Without mineral fertilization on the control plots in droughty and dry years yields of 0.7 t · ha −1 and 0.8 t · ha −1 were harvested. This was a 13% yield reduction in droughty years as compared with an average year. Yield depressions of 33, 16, 21 and 20% were caused by drought (dry and droughty years) in the N, NP, NK and NPK treatments. In wet year the yield was 0.9 t · ha −1 in the control plots, representing a yield grown of 12.5% compared with average years (0.8 t · ha −1 ). In the case of N, NP, NK nutrition the increase in the harvested main yield was 43.1% while NPK treatments led to yield increment of 36.9% only. In the very wet years the rye yield declined even more than in case of drought. The unfertilised plots yielded 25% less than in the average years. In the case of unfavourable nutrition (N, NP, NK) the decrease in the main grain yield was 32.8% and in the case of NKP plots the negative effects was 26.2%. Rye in monoculture has approx. 29.4% less tolerance of very wet years than to dry. This yield depression is in line of Márton et al. (2007) statement whereas the over-wet conditions could be resulted oxygen deficiency in the crop’s root zone. Depending on the nutrient supplies, significant quadratic correlations were observed between the rainfall quantity and the yield (Control: R=0.7489***, N: R=0.8974***, NP: R=0.8020***, NK: R=0.7370***, NPK: R=0.9047***, mean R2=0.8180; 66.9%) during the vegetation period. The increase in grain yield per mm rainfall ranged from 3.0 to 6.4 kg·ha −1 in the case of optimum rainfall supplies, while the quantity of rainfall during the vegetation period required for the production of 1 kg air-dry yield ranged from 1529 to 3360 litres in the case of maximum yield. Based on the meteorological database for the 44 years of the long-term experiment (1961–2004) the frequency of years in which the rainfall was optimum for various levels of nutrient supply was as follows: control: 2%, N: 7%, NP: 7%, NK: 9%, NPK: 7%, giving an average of 6% over the treatments. This suggests that the occurrence of optimum rainfall supplies and the possibility of achieving optimum yields in the rye production will decline in the future. Under two different arable site plant ecological conditions (rainfall quantity, NPK fertilization) the yield average of rye in monoculture on calcareous sandy soil (Őrbottyán) was 86% less than that achieved in a biculture (rye and potato) on acidic sandy soil (Nyírlugos).
Congress on Allelopathy. Abstratcs. Tsukuba, Japan, 2002. august 26–30.] Tsukuba . Japan . 166 . 12 Kismányoky , A. – Lehoczky, É. : 2007 . Effect of the nutrient supply on the biomass
növénytermesztésben . [In: Cselőtei , L. – Harnos , Zs. (szerk.) Éghajlat, időjárás, aszály.] Akaprint. Budapest. 5 – 66 . 15. Sárvári , M. : 2005 . Impact of nutrient supply, sowing time and
) Kádár , I. 1987 . The nutrient supply of maize (in Hungarian) . Növénytermelés . 36 . 57 – 66 . (In Hungarian) Kádár
