Search Results

You are looking at 61 - 70 of 73 items for :

  • "oxidatív stressz" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Ma már bizonyított, hogy nemcsak a HBV-, hanem a HCV-infekció is krónikus hepatitist, májcirrhosist és hepatocellularis májrákot (HCC) okozhat. A hepatitis C-vírus is onkogén vírusnak minősül. A két különböző vírus által indukált májrák kialakulásának mechanizmusa több közös és számos eltérő sajátságot mutat. Mindkét esetben többnyire hosszú évekig, akár évtizedekig tartó krónikus gyulladás által okozott májcirrhosis talaján alakul ki a májrák. A HCV mint RNS-vírus nem épül be a májsejt genomjába, hanem különböző utakon indukálja a ráksejtek kialakulását, amelyek azután kontroll nélkül proliferálnak. Már a HCV felfedezése előtt felfigyeltek az akkor még non-A-non-B-nek (NANB) nevezett hepatitis és a májrák közötti kapcsolatra. A későbbi epidemiológiai jellegű tanulmányok ezt megerősítették. Számos közlés van azonban arról, hogy a HCC cirrhosis nélkül is kialakulhat HCV-fertőzött egyénekben. A pontos mechanizmus nem ismert, de több adat utal arra, hogy a vírus bizonyos proteinjei képesek onkogén folyamatot indukálni. A HCV-core gén több pontján találtak különbséget a cirrhosis nélküli és a cirrhosis talaján kialakult HCC-ben. Feltételezhető, hogy a vírus az endoplazmás reticulumstressz és az oxidatív stressz következményeként különböző jelátviteli utak és az onkogén útvonalak direkt aktiválása révén fejti ki karcinogén hatását. Újabb adatok szerint a HCV inzulinrezisztenciát okozó hatásának is szerepe lehet az onkogenezisben. A vírus által determinált faktorok mellett a gazdaszervezet reakciójának, a tumor elleni védekezőképesség csökkenésének is szerepe van a májrák kialakulásában. Klinikai szempontból fontos a HCV-infekcióban szenvedő betegek rendszeres ellenőrzése tumorkialakulás szempontjából. A monitorozás fő eszköze az ultrahangvizsgálat. Az AFP csak az esetek egy részében pozitív. A már kialakult és diagnosztizált májrák kezelési stratégiája nem tér el a többi májbetegségben kialakult májrákétól. Orv. Hetil., 2010, 38, 1524–1529.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Márta Vitai, Krisztina Kocsordi, Barbara Buday, Botond Literáti Nagy, Enikő Kulcsár, Katalin Bezzegh, Éva Péterfai, László Koltay, and László Korányi

Az oxidatív stressz kóroki szerepe a csontállapot és a szénhidrát-anyagcsere romlásában ma már elfogadott. Vizsgálatunk során az egyik legismertebb antioxidáns enzim, a kataláz +22348C>T (RS769217) polimorfizmus hatását vizsgáltuk az inzulinérzékenységre, glükózfelhasználásra és a csontok denzitására. A glükózfelhasználás mérését (hyperinsulinaemiás klemp) és a genotipizálást 51 nő (24 egészséges, 27 glükózintoleráns: IFG, IGT és kezelést nem igénylő 2DM) és 90 férfi (64 egészséges és 26 glükózintoleráns) esetében végeztük el. Az allélfrekvenciákban a vizsgált dunántúli populációban, a nemek és csoportok között nem találtunk szignifikáns különbséget. A katalázgén-polimorfizmus anyagcsere- és csonthatása a nemek szerint különbözött. Nők esetében a T-allél megjelenése szignifikánsan jobb HOMA-IR indexet (CC: 2,95±1,8 vs. CT+TT: 2,06±0,9, p<0,05) és a TT-homozygoták esetében jobb teljestest-glükózfelhasználást eredményezett (M-1: CC: 9,43±4,4 vs. TT: 13,23±1,6 mg/kg/min, p<0,05), de a csontok denzitása nem különbözött. Férfiaknál a T-allél megjelenése alacsonyabb femurdenzitással (CC: 1,110±0,17 vs. CT+TT: 1,030±0,16, p<0,05 g/cm 2 ) és jobb HOMA-indexszel (CC: 2,42±2,3 vs. CT+TT: 1,50±0,2, p<0,05 ) társult, de javulást az izomszövet cukorfelhasználásában nem mértünk. A szervezet energia-háztartását és a csontanyagcserét összekapcsoló osteocalcin anyagcsere-kapcsolata nők esetében (r = +0,4424, p<0,05, n = 23) a T-allél megjelenésekor eltűnik. A többszörös korrelációs számítások szerint a leptin/adiponektin arány nők esetében a femur, férfiak esetében az L1-4 BMD-értékét befolyásolja, de ezek a kapcsolatok a T-allél megjelenésekor megszűntek. Eredményeink eltérnek a koreai nőkön mért adatoktól, és hangsúlyozzák a genetikai vizsgálatok különböző populációkon történő ismétlésének szükségét, és az anyagcsereadatok nemek szerinti értékelésének fontosságát.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Edit Székely, Gyöngyi Tasnádi, Klára Szentmihályi, Andrea Almási, Márta Bor, János Fehér, and Anna Blázovics

Az elmúlt évtizedekben egyre több betegségről derült ki, hogy patogenezisében az oxidatív stressznek és a fémionoknak fontos szerepük van. Ez a magyarázata annak, hogy az antioxidáns-kezelés jelentősége felértékelődött, és napjaink kutatásaiban is előtérbe került. Porphyria cutanea tardában (PCT) a hem bioszintézise károsodik, amely az uroporfirinogén-dekarboxiláz enzim csökkent aktivitásának következtében alakul ki. A hem-prekurzorok akkumulálódnak a vérben, a májban és a bőrben. A hem-prekurzorok és a porfirin a széklettel és a vizelettel ürülnek. Az enzimdefektus autoszomális domináns. A bőrtünetek napfény hatására felerősödnek. Ennek oka a bőrben felszaporodó uroporfirinek és a heptakarboxilporfirin fényérzékenyítő, valamint a vas lipidperoxidációt kiváltó hatása. A genetikai eredet mellett az alkoholfogyasztás, hepatotoxikus vegyületek, ösztrogén és a vírusfertőzések is hozzájárulnak a betegség kialakulásához. Az elfogadott kezelési mód az időnkénti vérlebocsátás. A májkárosodás talaján kialakuló, sporadikus porphyria cutanea tarda esetében a felhalmozódó vas felelős elsősorban az oxidatív stressz kialakulásáért. Megváltozik a betegek redox-homeostasisa és az antioxidánsszint csökken. A máj redoxstátuszának vizsgálata, valamint az antioxidáns kiegészítő kezelés hatásának követése phlebotomizált porphyria cutanea tardában szenvedő betegeknél a klinikai diagnosztika mellett biokémiai és fémanalitikai módszerekkel történhet. Vizsgálatok igazolták, hogy a phlebotomia jó kezelési módszernek bizonyult a phototoxikus bőrtünetek kezelésében, de az eljárás nem változtatta meg kedvezően a fémionok egymáshoz viszonyított arányát a betegek vérében.

Restricted access

Az öregedő szövetekben reaktív szabad gyökök túltermelődése figyelhető meg, ami nitrooxidatív stresszt indukál. Újabb kutatások szerint e folyamat fontos szerepet tölt be a szív- és érrendszeri funkciók időskori hanyatlásában. A toxikus oxidánsok, mint a hidrogén-peroxid vagy a peroxinitrit, a fehérjék károsításán túl megtámadják a DNS-t, és több reakcióutat, köztük a poli(ADP-ribóz)-polimeráz (PARP) utat aktiválva szövetkárosodáshoz vezetnek. Célkitűzés: Megvizsgáltuk, hogy a vascularis oxidatív stressz in vitro modelljében a PARP gátlása képes-e javítani a hidrogén-peroxid által károsított endothelfunkción. Fő célunk viszont az volt, hogy megvizsgáljuk a PARP akut gátlásának, illetve a peroxinitrit katalitikus lebontásának hatásait az időskori szív- és érrendszeri diszfunkcióra. Módszer: In vitro funkcionális mérésekkel izolált patkány-aortagyűrűkön vizsgáltuk az endothelfüggő és nem endothelfüggő vazorelaxációt acetil-kolin, illetve nátrium-nitroprusszid adására. Az endothelkárosodást hidrogén-peroxiddal váltottuk ki. A kezelt csoportban érgyűrűinket előinkubáltuk a PARP gátlószerével. Az időskori cardiovascularis diszfunkció in vivo patkánymodelljében fiatal és öreg patkányokat kezeltünk a PARP-gátló egyszeri dózisával, illetve a peroxinitrit lebontásának katalizátorával, FP15-tel. Nyomás-konduktancia mikrokatéter segítségével bal kamrai nyomás-térfogat analízist végeztünk patkányainkban a cardialis funkció megítélésére, valamint izolált aortagyűrűk vascularis funkcióit vizsgáltuk. A szöveti és sejtszintű változásokat immunhisztokémiai módszerekkel tanulmányoztuk. Eredmények: In vitro modellünkben hidrogén-peroxid hatására az endothelfunkció dózisfüggő károsodását tapasztaltuk, amely jelentős javulást mutatott PARP-gátlás után. Öreg patkányokban a szívműködés gyengülését figyeltük meg, valamint aortagyűrűikben csökkent endothelfüggő relaxációs választ mértünk. Az akut PARP-gátlás és az FP15-kezelés is szignifikáns javulást eredményezett a szív- és endothelfunkcióban. Öreg állatokban immunhisztokémiai méréseink fokozott nitrooxidatív stressz és PARP-aktiváció jeleit mutatták, amelyek jelentősen csökkentek a kezelések hatására. Következtetések: Eredményeink az endogén peroxinitrit-túltermelődés és a PARP reakcióút jelentőségét mutatják a cardiovascularis funkciók időskori hanyatlásában. A peroxinitrit gyors katalitikus lebontása, valamint a PARP gátlása új antioxidáns terápiás lehetőséget jelenthet az időskori szív- és érrendszeri diszfunkció kezelésében.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: János Fazakas, Tamás Mándli, Gábor Ther, Balázs Füle, Szabolcs Tóth, Judit Fazakas, Endre Németh, Márta Hidvégi, and Mónika Árkosy

952 Kóbori L., Sarvary E., Nemes B. és mtsa: Az oxidatív stressz és az artériás vérellátás szerepe a transzplantált májgraft müködésében. Orv. Hetil., 2003, 144 , 2219

Restricted access

378 Békési, G., Fehér, J.: A szteroidhormonok szerepe az oxidatív stressz elleni védekezésben. LAM, 2001, 11 , 100–106. Fehér J

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Klára Szentmihályi, Péter Vinkler, Judit Fodor, József Balla, and Béla Lakatos

2465 2469 Székely E., Tasnádi Gy., Szentmihályi K. és mtsai: A fémion-metabolizmus és az oxidatív stressz jelentősége porphyria cutanea tarda betegségben szenvedő

Restricted access

A magyar májátültetési program eredményeit befolyásoló egyes tényezők, különös tekintettel a hepatitis C-vírusra

Evaluation of certain factors, with an impact on the outcome of the Hungarian Liver Transplant Program, with special regards to the hepatitis C virus

Magyar Sebészet
Author: Balázs Nemes

J Fehér J Járay 2003 Az oxidativ stressz és az a artériás vérellátás szerepe a transzplanált májgraft működésében Orv

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Enikő Sárváry, Balázs Nemes, Zsuzsa Gerlei, Ibolya Gaál, Anna Blázovics, Dénes Görög, Gábor Czabai, Elek Dinya, Zoltán Máthé, Marina Varga, Imre Fehérvári, Ferenc Perner, Balázsné Sulyok, Zsolt Pallai, and Jenő Járay

stressz és az artériás vérellátás szerepe a transzplantált májgraft működésében. Orv. Hetil., 2003, 144 , 2219–2223. Nemes B. Az oxidatív stressz és az artériás vérellátás szerepe a

Restricted access

541 548 Blázovics A., Fehér J.: Az oxidatív stressz és a máj. In: Hepatológia. Szerk.: Fehér J., Lengyel G. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2001, 50

Open access