Search Results

You are looking at 61 - 70 of 80 items for :

  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Magyar Sebészet
Authors: Attila Szijártó, Zsolt Turóczi, Péter Arányi, Dávid Garbaisz, Márk Varga, Rita Stangl, Gábor Lotz, and Péter Kupcsulik

Absztrakt

Bevezetés: Az acut végtagi ischaemiás események kezelése stádiumtól függően revascularisatio vagy amputáció. A végső irreverzibilis károsodást jelentő stádium elkülönítése azonban jelen ismereteink alapján nem egyértelmű. Célkitűzés: Acut, hosszú idejű verőér-elzáródások vizsgálata állatkísérletesen, illetve a posztkondicionálás alkalmazhatóságának megítélése hosszú idejű ischaemiát követően. Anyagok és módszerek: I. kísérlet: hím Wistar-patkányokon infrarenalis aortakirekesztést követően 4, 6 és 8 órás ischaemia került létrehozásra reperfusio nélkül. II. kísérlet: az irreverzibilisnek vélt ischaemiát 2 óra reperfusio követte, az egyik csoportban posztkondicionálás történt. Mindkét kísérlet során izomszövettani mintavétel történt rutin szövettani, valamint nitroblue-tetrazolium enzim-hisztokémiai vizsgálatok céljából. A második kísérlet során a microcirculatiós változások Laser Doppler Flowmeterrel (LDF) kerültek regisztrálásra, valamint kreatin-kináz-meghatározás történt. Eredmények: I. kísérlet: 8 órás kirekesztést követően a morfológiai, valamint az enzim-hisztokémiai vizsgálatok irreverzibilis károsodást jeleztek. II. kísérlet: A súlyosan csökkent életképesség és microcirculatiós eredmények megerősítik az irreverzibilitást a 8 órás ischaemia után. A posztkondicionált csoport izomrostjainak életképessége szignifikánsan magasabbnak mutatkozott (p < 0,001), a microcirculatio reperfusiót jellemző paraméterei szignifikáns javulást mutattak (p < 0,05), valamint a szérum-kreatin-kináz-szintek szignifikánsan alacsonyabbak voltak (p < 0,05) a kontrollhoz képest. Következtetés: A 8 óra kirekesztés irreverzibilis károsodáshoz vezethet patkányban. A posztkondicionálás javasolható eljárás az acut végtagi verőér-elzáródások által okozott károsodás mérséklésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Lajos Döbrőssy, Attila Kovács, András Budai, Ágnes Cornides, Szabolcs Ottó, and Zsolt Tulassay

A vastag- és végbélrák a halálokok sorrendjében a második helyen áll. Fejlődésmenete különösen alkalmassá teszi szűrővizsgálatra. Bár a tünetmentes vastag- és végbélrák kimutatására endoszkópos módszereket is eredményesen alkalmaznak, máig csak a rejtett székletvér kimutatásának hatásosságára rendelkezünk epidemiológiai, azaz randomizált, ellenőrzött vizsgálatokban nyert bizonyítékokkal, ezért ennek módozatai alkalmazhatók tömeges, népegészségügyi lakosságszűrésre. A guajak típusú kémiai vérkimutatást a fajlagosság hiánya miatt joggal kritizálják. Az újabb módszerek közül a vérfehérjék (hemoglobin) antigenitásán alapuló immunkémiai módszereket tartják a legmegfelelőbbnek. Magyarországon a Nemzeti Népegészségügyi Program keretében szervezett modellprogramokban kétféle vérfehérje (emberi hemoglobin és albumin) specifikus kimutatására alkalmas immunkémiai módszert használtak. A mintaprogramokban a meghívottak 30–45%-a jelent meg. A pozitív székletmintát adó személyek mintegy harmada visszariadt a kolonoszkópiás vizsgálattól. A szűrővizsgálatok jelentős számú, szövettanilag igazolt mirigyes polipot és korai rákot hoztak felszínre, és igazolták a módszer hasznosságát. A modellprogramok még folyamatban vannak. A szűrővizsgálatok folyamatos és fokozatos kiterjesztése előtt a mintaprogramokban használt kettős specificitású (hemoglobin és albumin) vérkimutatási eljárás alkalmazhatóságát – hitelesített kontrollmódszerekkel párhuzamosan vizsgálva – igazolni kell annak érdekében, hogy a laboratóriumi protokoll rutin-vizsgálóeljárásnak ismerje el. Emellett kívánatos a teljes kolonoszkópia alkalmazhatóságának vizsgálata is, ám ehhez szükség van az ország kolonoszkópos kapacitásának fejlesztésére.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter Nyirády, Éva Sárdi, Gabriella Bekő, Miklós Szűcs, András Horváth, Edit Székely, Klára Szentmihályi, Imre Romics, and Anna Blázovics

Számos közlemény beszámol tumoros betegek életminőségének javítására alkalmazott étrend-kiegészítők hatásáról, de mindezek élettani vizsgálata szegényes. A cékla számos, a szervezetben lezajló biokémiai reakcióutat, enzim- és metabolitszintézist befolyásol. Módszer: A szerzők hormonrezisztens és metasztatikus prosztatarák miatt taxán-kemoterápiában részesülő betegek életminőségének javítása érdekében kereskedelmi forgalomból származó természetes céklakészítményt adtak egy hónapon át 2×10 g dózisban 24 (életkor: 68±8 év) betegnek, akik 3,6±2,8 éve jelentkeztek először panaszaikkal. A kezelést követően 18 fő esetében tudták az adatokat kiértékelni. A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett a betegek PSA-, HbA 1c -értékeit, 9 citokin- és 3 növekedésifaktor-szintet, a redox-homeosztázis globális paramétereit, fémionháztartásuk néhány elemét, Zn- és szabadprotoporfirin-szintjét, transzmetiláló képességét a kezelés megkezdése előtt és egy hónap múlva határozták meg. Eredmények: Eredményeik azt mutatták, hogy a betegek döntő többségében a cékla kedvező hatása érvényre jutott, és a tumoros betegekre jellemző szignifikánsan magas Zn- és szabadprotoporfirin-szintek csökkentek, valamint a transzmetilezési folyamatok felgyorsultak. Következtetések: Eredményeik alapján úgy tűnik, hogy az általuk alkalmazott céklakészítmény mérsékelt és tartós fogyasztása kedvezően befolyásolja a betegek életminőségét, de több esetben megfigyelhető növekvő EGF-érték miatt szoros orvosi kontroll szükséges kemoterápiában részesülő prosztatarákos betegeknél. Orv. Hetil., 2010, 37, 1495–1503.

Open access

Az internet térhódításával szabadon elérhetővé váltak a betegek és fogyasztók számára olyan termékek, így a gyógyszerek is, amelyek korábban kizárólag korlátozott hozzáféréssel, orvosi rendelésre voltak csak elérhetők. Tanulmányunkkal az internetes gyógyszerrendelés helyzetét kívántuk felmérni a gyógyszertárakba betérő, azaz az egészségügyi ellátást már igénybe vevő hazai betegek és fogyasztók körében. Öt magyar város kilenc gyógyszertárában 434, specifikusan a gyógyszer- és gyógyhatású készítmények termékkörre irányuló kérdőív segítségével gyűjtöttünk adatokat. Felmérésünk alapján a válaszadók 6,2%-a rendelt már gyógyszert vagy gyógyhatású terméket interneten keresztül, és még legalább ugyanennyien tervezik ezt a közeljövőben. Interneten keresztül gyógyszert jellemzően a 30–49 év közöttiek, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a nők rendeltek. Többségük előtt nem volt ismert az ilyen módon forgalmazott és a gyógyszertárban kapható termékek közötti esetleges minőségi eltérés. Ezek az adatok arra figyelmeztetnek, hogy már a rutin-betegellátás során is fokozott figyelemmel kell lenni az ilyen módon beszerzett és szedett készítményekre. Orv. Hetil., 2010, 48, 1983–1990.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Laura Sándor, Tímea Gajda, Vanda Aranyi, István Csízy, and Tamás Cserni

Az akut scrotum hátterében álló heretorzió a here rapid irreverzíbilis ischaemiás károsodása miatt sürgős, szinte azonnali műtéti explorációt igényel. Ugyanakkor a lényegesen gyakoribb herefüggelék- (appendix testis) torzió és az epididymitis akár konzervatívan is kezelhető. A fizikális vizsgálaton alapuló elkülönítő kórisme bizonytalansága miatt sok esetben kerül sor felesleges explorációra. A color Dopplerrel (CD) kiegészített here-ultrahangvizsgálat egyre népszerűbb a gyermekkori akut scrotum differenciáldiagnosztikájában, ugyanakkor megbízhatóságát még sokan vitatják. Anyag és módszer: A szerzők tanulmányukban összevetették a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gyermekgyógyászati Intézetében az elmúlt 10 év során akut scrotum diagnózissal kezelt 124 beteg 129 esetének a fizikális vizsgálat, a klinikai lefolyás és a 111 műtéti exploráció alapján megállapított végleges diagnózisát, valamint az első here-ultrahangvizsgálat eredményét. Eredmények: A végleges diagnózis 100 esetben herefüggelék-torzió, 11 esetben heretorzió, 8 esetben epididymitis, orchitis volt. Tíz idiopathiás eset fordult elő. Preoperatív ultrahangvizsgálat 71 alkalommal készült, ebből 45 esetben color Doppler-funkcióval kiegészített. Harmincnyolc beteg esetén a fent említett vizsgálat a heretorzió lehetőségét kizárta, 7 esetben megállapította. Álpozitív eset 2 alkalommal fordult elő, álnegatív eset nem volt. Adataink alapján a here color Doppler-ultrahangvizsgálat specificitása 95,0%, szenzitivitása 100,0%, negatív prediktív értéke 100,0%, pozitív prediktív értéke 71,4%. Következtetés: A color Dopplerrel kiegészített here-ultrahangvizsgálat megbízható eszköznek tűnik a heretorzió sürgősségi diagnosztikájában, rutin alkalmazásával a sürgősségi explorációt igénylő betegek száma nagy biztonsággal szűkíthető. Orv. Hetil., 2011, 152, 909–912.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Levente Lázár, Bálint Nagy, Zoltán Bán, Gyula Richárd Nagy, Artúr Beke, and Zoltán Papp

Bevezetés: Az anyai vérben keringő szabad magzati DNS kimutatása a noninvazív praenatalis diagnosztika egyik sarokkövévé vált az elmúlt két évtized során. Az anya perifériás keringésében fellelhető szabad magzati DNS felhasználása a praenatalis diagnosztikában az anyai és magzati eredetű DNS különbségén alapszik. Az egyik ilyen különbség az anya és a magzat közötti vércsoporteltérés genetikai háttere. A vércsoport-összeférhetetlenségek közül az Rh-konstelláció a leggyakoribb a klinikai gyakorlatban. Célkitűzés: A szerzők által végzett vizsgálat célja, a szakirodalomban fellelhető eredmények tükrében, a magzati Rh-státus anyai vérből történő meghatározása volt. Módszer: A terhesség 11. és 22. hete között 30 Rh-negatív vércsoportú terhes vérplazmájából, valamint a vérvételt követő amniocentézis során nyert magzatvízből izolált DNS-mintából real-time PCR-módszer segítségével, az 1 kromoszómán (1p36.11) található RhD 7 exon kimutatásával meghatározták a magzat Rh-státusát. Eredmények: A real-time PCR-vizsgálat 24 esetben azonos eredményt adott a RhD 7-es exonjára vonatkozóan a magzatvíz-mintákból, illetve az anyai vérplazmából izolált DNS esetében. Hat esetben a magzatvízből izolált DNS pozitív, a plazmából izolált szabad DNS vizsgálata negatív eredményt adott. A magzatvízből történő RhD-meghatározás során öt esetben nem, huszonöt esetben kimutatható volt az RhD-gén 7 exonja. Következtetések: A real-time PCR egy viszonylag egyszerű és megbízható módszernek bizonyult az anyai vérplazmából történő magzati vércsoport Rh-meghatározására. A módszer érzékenységére vonatkozó eredmények a szakirodalommal összhangban biztatóak, a módszer érzékenysége több marker felhasználásával növelhető. További, nagyobb esetszámú vizsgálat elvégzése a módszer rutin klinikai gyakorlatban történő alkalmazását is lehetővé teszi.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Emília Mácsai, Júlia Széll, Erzsébet Ladányi, András Treszl, Barna Vásárhelyi, and László Madácsy

Bevezetés: Dializált betegekben a kardiovaszkuláris betegségek előfordulása gyakori, különösen a diabéteszes populációban. A korai felismerés érdekében egyre gyakrabban használnak kardiális biomarkereket. Célkitűzés: A vizsgálók krónikusan hemodializált betegekben elemezték a brain natriuretikus peptid-előmolekula N-terminális szegmentjének (NT-proBNP), a kardiális troponin T (cTnT), és a nagy érzékenységű CRP (hsCRP) kardialis biomarkerek szintjeit befolyásoló tényezőket, annak a függvényében, hogy a beteg diabéteszes volt-e vagy sem. Módszer: 28 diabéteszes és 40 nem diabéteszes stabil állapotú hemodializált betegnél azt vizsgálták a szerzők, hogy a rutin laboratóriumi vizsgálatok, a bioimpedancia-vizsgálat, az echokardiográfia és a vérnyomás-monitorozás eredményei hogyan befolyásolják a kardiális biomarkerek szintjeit, van-e különbség a diabéteszes és nem diabéteszes betegek között. A statisztikai elemzés során multivariációs lineáris regressziós analízist (ANOVA) használtak. Eredmények: Az NT-proBNP és az extracelluláris térfogat/teljes víztérfogat arány (ecv/twv) értéke között a nem diabéteszes betegekhez képest a diabéteszes csoportban erősebb volt az összefüggés ( p = 0,034, vs. p = 0,001). A cTnT-t befolyásoló tényezők esetében nem találtak kapcsolatot a CaxP szorzattal, iPTH, Kt/V, β2-mikroglobulin- és a szérumhúgysav-szintekkel. A diabéteszes csoportban az átlagos eritropoetin-dózis ( p = 0,030) és az összkoleszterin ( p = 0,039) függött össze a hsCRP-vel, a nem-diabéteszes csoportban viszont a hsCRP és a szérumfibrinogén-szintek között volt korreláció ( p = 0,025). A diabéteszes csoportban a HbA1c nem mutatott összefüggést a biomarkerekkel. Következtetések: Hemodializált diabéteszes betegekben hasonló tényezők határozzák meg a kardiális biomarkerek szintjét, mint a nem diabéteszes betegekben. Az eredmények alapján keresztmetszeti felmérésben döntően a veseelégtelenség befolyásolja a szintjüket, a diabétesz és az anyagcserekontroll minőségének hatása kisebb.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Gyarmati, Eszter Szabó, Balázs Szalay, Áron Cseh, Noémi Czuczy, Gergely Toldi, Barna Vásárhelyi, and Zoltán Takáts

A hepcidin a vasfelszívódást és a plazmavasszintet közvetlenül csökkentő endogén vegyület. Technikai okok miatt meghatározása nem terjedt el, klinikai jelentőségére vonatkozóan korlátozottak az adatok. Munkánk során nő gyógyászati műtétek kapcsán elemeztük a bekövetkező hepcidinszint-változást. Vizsgálatunk során 17 nőgyógyá szati műtéten átesett nő esetében a műtét előtt közvetlenül, majd azt követően 3 nappal vett vérmintában határoztuk meg tömegspektrometriával a hepcidinszintet, valamint ELISA-módszerrel a legfontosabb hepcidininduktor, az interleukin-6 szintjét. A műtét után csökkent a szérumvasszint [medián, interkvartilis (17,85 [15,25–24,9] versus 10,1 [7,6–15,0] μmol/L, p<0,01)] és transzferrinszint [60,3 (55,93–67,18) versus 53,1 (49,7–60,0) μmol/L, p<0,01], míg nőtt a hepcidinszint [2,75 (2,24–3,51) versus 8,01 (6,8–9,67) μg/L, p<0,01) és az interleukin-6-szint (ND – nem detektálható) [ND [ND – 2.2] versus 8,15 (2,31–12,86), p<0,01]. Következtetés: A műtétet követő vasanyagcsere-változásokkal egyidejűleg a hepcidinszint – hasonlóan más akutfázis-fehérjékhez – gyorsan emelkedik. Eredményeink alapján a hepcidinszint emelkedése és a vasszint csökkenése közötti ok-okozati kapcsolat valószínűsíthető. A hepcidinszint mérésének a mindennapos gyakorlatban a műtétet követő vasanyagcsere-változás monitorozásában, esetleges előrejelzésében lehet szerepe. Elterjedése azonban rutin laboratóriumi tesztek hiányában egyelőre nem valószínű. Orv. Hetil., 2010, 43, 1790–1794.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zoltán Mátrai, Gusztáv Gulyás, Csaba Kunos, Ákos Sávolt, Emil Farkas, András Szollár, and Miklós Kásler

Az orvostudomány és az ipari technológiák fejlődésével az emlő jó- és rosszindulatú daganatainak sebészetében is megjelentek a minimálisan invazív eljárások. Az ilyen beavatkozásokról általánosságban elmondható, hogy jelentősen csökkentik az emlő és a mellkasfal hegeit, rövidebb hospitalizációval, kisebb fájdalommal járnak, de speciális, drága eszközigénnyel bírnak, a nyitott műtétekhez képest hosszabb műtéti időt igényelnek és jelenleg még pontos indikációs körük, onkológiai megbízhatóságuk nem igazolt. Az biztos, hogy a minimálisan invazív műtétek – akárcsak az egyéb sebészi szakterületeken – a „high-tech” eszközök révén fokozatosan elterjednek és idővel a rutin emlősebészet részét fogják képezni. A vákuumasszisztált hengerbiopszia terápiás indikációval képes az általában fiatalokat érintő benignus fibroadenomák szinte látható heg nélküli eltávolítására, míg az endoszkóposan asszisztált emlőműtétek során a bőrtakarékos, illetve emlőbimbó-megtartó mastectomia, az axillaris staging és a latissimus dorsi izomlebennyel történő rekonstrukció egyazon rövid hónalji behatolásból valósítható meg. Az egyre gyakoribb implantátumalapú emlő-helyreállító műtétek intrakapszuláris szövődményeinek (implantátum körüli folyadék, ruptura, kapszuláris kontraktúra) diagnosztikájára és kezelésére, valamint a bizonytalan szövettanú intrakapszuláris növedékek biopsziájára kiválóan alkalmasak az endoszkópos technikák. A rádiófrekvenciás tumorablatio szerepének megítélése az emlőben további tapasztalatszerzést szükségeltet, de a funkcionális képalkotó diagnosztika, valamint a tumorellenes gyógyszerek fejlődésével valószínű, hogy a jövőben a primer tumorok egy részénél a sebészi tumoreltávolítás kiváltására szolgálhat. A duktoszkópok árának csökkenésével a ductalis ágrendszer rutinszerű vizsgálata, az irányított microdochectomia, valamint a daganatos terminális ductolobularis egységek, illetve a „beteg lebeny” anatómiai egységként való célzott sebészi eltávolítása válhat kivihetővé. Jelen közleményükben a szerzők saját tapasztalataik ismertetése mellett a téma irodalmi áttekintését végzik, először magyar nyelven. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 162–169.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Patrícia Sarlós, Ágnes Király, and Lajos Nagy

Bevezetés: A Peutz–Jeghers-szindróma (PJS) autoszomális dominánsan öröklődő bélpolyposis, mely pigmentanomáliával és fokozott rákrizikóval jár. Célkitűzés, módszer: Két PJS család 5 generációját vizsgáltuk (21–21 fő) a klinikai jellemzők megítélése céljából anamnézis, fizikális vizsgálat, labor, radiológiai és eszközös vizsgálatok segítségével. Eredmények: Az A-családban a 13 érintett személy mindegyikénél születéskor jelen volt a periorális melanosis, az első tünet görcsös hasi fájdalom volt (átlag 12, 2–35 év). Kilenc betegnél összesen 14 hasi műtétet végeztek akut has miatt. 4/13 beteg vékonybélileusban halt meg (átlag 7; 2–31 év), 2/13 gasztrointesztinális (GI) eredetű tumor miatt (54 év). A B-család 7 érintett betegénél szintén hasi görcsök jelentkeztek először (átlag 22 év), fő halálokként nőgyógyászati (1/5) és gasztrointesztinális (GI) malignomák (4/5) szerepelnek időskorban. Következtetések: Eredményeink alátámasztják, hogy a PJS nem jóindulatú betegség, melynek kimenetele nehezen jósolható a variábilis expresszió és az inkomplett penetrancia miatt. Hangsúlyozni kívánjuk a családfavizsgálat szerepét, valamint a családon belüli vezető tünet meghatározását. Minden családtagnál széklet Weber és rutin laborvizsgálat elvégzését javasoljuk, ezek pozitivitása, illetve panaszok esetén teljes körű kivizsgálást protokoll szerint.

Restricted access