Search Results
Három évvel ezelőtt írt Farkas János két tanulmányt a Társadalomkutatásban (Farkas 2003a, 2003b), amelyekben a társadalmi tér elméleti kérdéseit, a tér fogalmát és annak mérési lehetőségeit járta körül nagy szakértelemmel. Írásunkban fogunk hivatkozni Farkas munkásságára, amellyel a magyarországi térkutatás mind elméleti, mind gyakorlati mérföldköveit lefektette. A tér fogalmával először általánosságban fogunk foglalkozni és megpróbáljuk figyelembe venni az elmúlt öt év elméleti kutatási eredményeit - természetesen anélkül, hogy az azóta óriásira duzzadt szakirodalmat akár csak megközelítően is bemutatni tudnánk. Első helyen a fizikai térfogalom változásait kísérjük figyelemmel, hogy eljussunk a tér szerepének megvizsgálásához a szociológiában. Itt hét kiválasztott szerző véleményét tárjuk fel rövid kritikai kommentárral. A test és a tér kapcsolata a posztmodernben átértelmeződik az új testiség elvei szerint - egyrészt metafora a társadalomfejlődés vizsgálatában, másrészt az új élettudományok kulcsfogalma lett. Kitérünk a városszociológia térmeghatározására, a városperem jelentőségére, mielőtt a központ és periféria térre vonatkozó szerepét meghatároznánk. A globális fejlődést kíséri regionálisan is alakuló társadalmunk. Kérdezzük, hogy milyen szociális térkonstrukció történik a régióban? Tanulmányunkat a rendszerelméleti térszociológia körvonalazásával zárjuk le. A három alaprendszer: az interakció, a szervezet és a világtársadalom rendszereiben kutatjuk a térfogalom megnyilvánulásait.
A vasanyagcsere szabályozása, hepcidinexpresszió fiziológiás és pathológiás körülmények között
Iron regulation, expression of hepcidin in physiologic and pathologic conditions
Összefoglaló. A humán szervezetnek az alapvető biokémiai reakcióihoz vasra és annak biztonságos használatára van szükség. Emberben vasexcretios út hiányában a vasanyagcsere sarkalatos pontja a duodenális absorptio, amelyet a májsejtek által termelt hormon, a hepcidin szabályoz. A hepcidin a ferroportin lisosomalis degradációját okozva blokkolja a vasnak a vérbe való belépését a duodenális enterocytából, a reticuloendothelialis rendszer (RES) macrophagokból és a májsejtekből. A reguláló hormon képzését a szervezet vaskészlete mellett az erythropoiesis, hypoxia és inflammatorikus folyamatok befolyásolják. A szabályozás kóros eltérései vashiány vagy vasterhelés útján súlyos betegségeket okozhatnak. A hepcidin képződését befolyásoló folyamatokat illetően ismereteink jelentősen gyarapodtak, közleményünk célja ezek bemutatása.
Summary. The basic biochemical reactions of the human body require iron and its safe utilisation. In absence of an iron-excreation pathway in human, the pivotal point of iron metabolism is duodenal absorption, which is regulated by a hormone produced by liver cells, the hepcidin. Causing lisosomal degradation of ferroportin, hepcidin blocks the iron entry into the blood from duodenal enterocytes, reticuloendothelial system (RES) macrophages, and liver cells. In addition to the body’s iron stores, the production of the regulatory hormone is also affected by erythropoiesis, hypoxia and inflammatory processes. Abnormal regulation can lead to serious illness through iron deficiency or iron stress. Regarding the processes influencing the formation of hepcidin, our knowledge has significantly increased and the aim of our paper is to present them.
Háromezer méter feletti magasságokban az oxigén parciális nyomásának csökkenése következtében a szervezet oxigénellátása elégtelenné válik. A hegyibetegségként is ismert szindróma a legveszélyesebb velejárója az agyi hipoxia következményeként létrejövő funkciózavar. A reakciók lassulásával és szenzoros deficitekkel együtt jelentkezik az ítéletalkotás romlása. Ez utóbbi tünet megakadályozhatja, hogy a veszélybe került ember adekvát módon védekezzen. Kísérleteinkben 5500 méteres szimulált magasságban vizsgáltuk az eseményhez kötött agyi potenciálokat (EKP). A célingerekre adott motoros válaszok reakcióideje hipoxiás körülmények között sem különbözött a tengerszintnek megfelelő kontrollértékektől. Jelentősen csökkent azonban hipoxiában a célingerek által kiváltott P3 komponens frontális összetevője és az újdonságingerek által kiváltott P3 komponens is. Egy kontrollkísérletben azt vizsgáltuk, hogy adott teljesítmény szinten tartásához szükséges, megnövelt erőfeszítés is eredményezhet-e hasonló változásokat. Az erőfeszítés hatása a P3-ra különbözött a hipoxia során tapasztalt változásoktól. A megfigyelt EKP-változások téri eloszlása, az újdonság P3 hullámnak frontális patológiákban leírt csökkenése és más irodalmi adatok alapján feltételezzük, hogy a magassági hipoxiában éppen a frontális végrehajtó funkció korán jelentkező deficitje lehet felelős az ítéletalkotás és cselekvőképesség veszélyes romlásáért.
Minél többet tudunk egymásról, annál jobban tudjuk intézni közös ügyeinket. E nagyon tág értelmezési kereten belül, melyet stratégiai döntéselméleti és méltányosságelméleti megfontolásokkal pontosítunk, a tanulmány azt a kérdést próbálja megválaszolni, hogy elosztási helyzetek méltányosságában mutatkozó bizonytalanság, illetve annak csökkentése miként befolyásolja az elosztás méltányosságát és hatékonyságát. Elvárásunk szerint összeilleszthető hatékonyság és méltányosság mellett, ha egy kétértelmű elosztási helyzet bizonytalansága megszűnik, az elosztás racionálisabb és méltányosabb is lesz. Ultimátumjáték-forgatókönyvre épülő kísérletünkben az elosztó két készlet elosztásáról dönt közte és a fogadó között. Míg az egyik készlet egységei mindkettejüknek ugyanannyit érnek, a másik készlet egységei az elosztónak vagy kevesebbet vagy többet érnek, mint a fogadónak. Az elosztás eredménye a fogadó számára bizonytalan. A bizonytalanságot eloszlató információt a fogadó pénzért kérheti. Hogy ezt megtette-e, arról az elosztót még elosztási döntése előtt tájékoztatjuk. Miközben a döntésekben logikai alapon a méltányosság és a hatékonyság nem zárja ki egymást, a viselkedésben a két változó negatív összefüggést mutat. Értelmezésünk szerint lehetséges, hogy az információkérés bizalmatlansági üzenetet hordozott, mely kiemelte a méltányos eredmény szempontját, ugyanakkor beszűkítette a hatékony megoldásra mozgósítható figyelmet. A megvitatásban szervezet-lélektani vonatkozások is megjelennek.
Önzetlenség idegenek iránt
Egy evolúciós modell kísérleti ellenőrzése
Mindennapi tapasztalat, hogy az emberek gyakran nyújtanak segítséget olyan nehéz helyzetbe került személyeknek, akiket nem ismernek és akikkel kapcsolatban nem merül fel a viszonzás lehetősége. Az evolúciós pszichológia régóta birkózik annak a problémának a megoldásával, vajon hogyan alakulhattak ki és maradhattak fenn az önzetlenségnek azok a formái, amelyek nyilvánvalóan hátrányosak az egyén közvetlen túlélése és szaporodása szempontjából. Az egyik megoldást a reputációs elméletek nyújtják, amelyek szerint a jó cselekedet növeli az altruista csoporton belüli jó hírnevét és tekintélyét (reputációját), ami ahhoz vezet, hogy a jótevő számíthat a jövőben a csoporttársak bizalmára és jövőbeni támogatására. A reputációszerzés evolúciós stratégiáinak és mechanizmusainak egyik legígéretesebb magyarázó modellje az ún. költséges jelzés elmélet. Ez a magyarázat azonban mindeddig csupán az iparosodást megelőző társadalmakra korlátozódott, és nem foglalkozott a modern ipari társadalmak sajátos kihívásaival a proszociális viselkedés tekintetében. Vizsgálatunkban egy karitatív szervezet képviselője 16 szemináriumi csoport 186 hallgatóját kérte fel arra, hogy nyújtson egyszeri támogatást szükségben szenvedő ismeretlen embereknek. Eredményeink azt mutatják, hogy többen vállalnak segítséget akkor, ha felajánlásukat csoporttársaik tudtával tehetik meg, mint abban az esetben, ha szándékuk rejtve marad a többiek előtt. Ráadásul a „nyilvános” csoportokban többen ajánlottak fel költséges –tehát viszonylag nagy ráfordításokat igénylő –támogatásokat, mint az „anonim” csoportokban. A közösség előtt demonstrált altruista vállalások hosszú távú előnyöket kínáltak: azok a személyek, akik hajlandóak voltak részt venni a karitatív támogatásban, nagyobb népszerűségre tettek szert a csoportjukban, mint azok, akik nem ajánlották fel segítségüket. A csoporttársak megkülönböztetett figyelmét –amely elsősorban a megbízhatósággal kapcsolatos kulcsokra vonatkozott –két, eg_
Az OECD hatása az oktatás globális és magyarországi fejlődésére
The OECD Impact of Education Policy.
The Impact of OECD on the Global and National Development of Education
Összefoglaló. E tanulmány témája az OECD hatása az oktatás globális és magyarországi fejlődésére. A nemzetközi kapcsolatok és a kormányközi szervezetek elméletének keretei között értelmezi az OECD szerepét, reflektálva a kritikai irodalom ezzel kapcsolatos megállapításaira. Elemzi, hogy a szervezet milyen módon alkalmazza az indikátorokat a nemzeti oktatáspolitikák befolyásolása érdekében, továbbá azokat az intézményi mechanizmusokat, melyek a hatásait közvetítik. Külön kitér arra, hogy Magyarország milyen módon használja az OECD által létrehozott tudást, és ennek milyen korlátjai vannak. Megállapításait a szerző részben az OECD-ben szerzett két és fél évtizedes személyes tapasztalataira alapozza.
Summary. This paper focuses on the impact of OECD on the global and Hungarian development of education. He interprets the role of the OECD in the context of the theory of international relations and intergovernmental organizations, with reflections on the findings of the critical literature in this regard. It analyses how the organization uses indicators to influence national education policies, as well as the institutional mechanisms that mediate its effects. It specifically discusses how Hungary uses the knowledge created by the OECD and what its limitations are. The author bases his findings in part on his two and a half decades of personal experience in the OECD.
Publikálok, tehát létezem?!
Fiatal oktató-kutatók fenntartható válaszai a publikációs elvárásokra
I Publish, So I Exist?!
Sustainable Responses to Publication Expectations from Early Career Academics
A fiatal oktató-kutatókat a szabadság reménye, az értelemteli munka és a folyamatos tanulás lehetősége vonzza az egyetemi pályára. Az eltérő nemzeti és szakmai kontextusban felvázolt tapasztalatok nyomán a publikációs teljesítményelvárás központi elemként körvonalazódik, melyre az ellenállás nem lehetséges válasz, ugyanakkor az alkalmazkodás sem jelent egyszerű megoldást azon motivációk tükrében, amelyek miatt ezt a pályát választották.
A cikkben arra keresünk választ, hogy megvalósítható-e, s ha igen, akkor milyen formában egy fenntartható kutatási és publikációs gyakorlat a fiatal oktató-kutatók részéről, és ezek közül melyek azok, amelyeket a szervezet is sikeresként ismer el. Kutatásunk során sikerült megfogalmazni olyan kutatási és publikációs stratégiákat, amelyek túlmutatnak az ellenállás vagy alkalmazkodás leegyszerűsített kettőségén, ugyanakkor az egyén szintjén maradva ezek nem fenntarthatóak, szervezeti kultúra változást igényelnek.
A nyolcvanas évek ifjúsági mozgalmai
The political activity of young people in the eighties
Absztrakt:
A politikai szocializációs kutatások egyértelmű eredménye volt, hogy a nyolcvanas évek elejére a rendszer látens törekvése, a politikai aktivitástól eltávolítás átfogó sikerrel járt. Az iskolai-mozgalmi szférában szervezett, külsőségeiben politikai jellegű vékony látszataktivitás mögött egy, az egész akkori társadalmat jellemző individualizációs folyamat húzódott meg.
Néhány létszférában viszont a hivatalos, intézményi működéstől független, spontán szerveződések is megjelentek. Ezek a maguk területein nem voltak előzmény nélküliek. A csöves-aluljárós csoportok, a vallási bázisközösségek, a békemozgalmak, egyes oktatási intézményekben önálló hallgatói képviseletre törekvő kis csoportok, végül a független ifjúsági szervezet létrehozását célzó szerveződések kis szigetek voltak az ifjúsági tömegben, de működésükből már akkor is levonhatók voltak közös tanulságok.
Az oktatói kiválóság elismerése a kutatóegyetemeken: nemzetközi példák és tanulságok a szervezeti tanulás tükrében
Recognising Teaching Excellence in Research Universities: International Examples and Lessons for Organizational Learning
Az oktatói kiválóság díjjal történő elismerése elterjedt stratégia a nemzetközi felsőoktatáspedagógiai gyakorlatban. Ez az elismerés növelheti az oktatók magabiztosságát és ösztönözheti őket kompetenciáik fejlesztésére. Bizonyos intézményi kultúrákban azonban a tudományos előmenetel szempontjából az oktatói kiválóságra és ennek formális elismerésére inkább akadályként tekintenek, mivel az oktatói tevékenységet a kutatói produktivitás csökkenésével társítják. Felvetődik tehát a kérdés, hogy szükség van-e az oktatói kiválósági díjakra és, hogy azok milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak az egyén és a szervezet működését tekintve. Tanulmányunkban kényelmi mintavétellel gyűjtött interjúadatainkat felhasználva reflektálunk erre a dilemmára a kutatóegyetemek kontextusában.
Számos hematológiai betegség kialakulásában szerepelnek immunológiai mechanizmusok, azonban az in vivo zajló folyamatok részletes megértése még több betegségben hiányzik. Az autoimmun haemolyticus anaemia, az immunthrombocytopenia és az immunneutropenia antitestmediált autoimmun betegségeknek tekinthetők, ezért az immunológiai történések megértése szempontjából különösen fontosak. Az autoimmun haemolyticus anaemia jellemzője, hogy a szervezet autoantitestet termel a vörösvérsejt egy vagy több membránantigénje ellen, amely az antitesttel és komplementtel bevont vörösvérsejt pusztulásához vezet. A csökkent vörösvérsejt-túlélés pontos patomechanizmusának tisztázása hosszú évekig tartó vizsgálatok eredményét jelenti. Ebben az összefoglaló közleményben az autoimmun haemolyticus anaemia, az immunthrombocytopenia és az immunneutropenia kerül ismertetésre.
