Search Results

Összefoglaló. Bevezetés: Az asthma bronchialéban szenvedő fiatalok egészségmagatartására lényeges hatást gyakorol a virtuális világ (például a Facebook). Ezt gyakran kötődési hiányállapotaik kompenzálására használják. Célkitűzés: Az asthmás gyermekek közösségimédia-használatának vizsgálata egészséges kontrollcsoporttal összehasonlítva. Módszer: A vizsgálatban 250 fő, 10–18 éves asthmás, valamint 250 fő, 10–18 éves egészséges gyermek vett részt. Velük a Facebook Használati Kérdőív, a Ten Item Personality Inventory, a Rosenberg Önértékelési Skála, a Beck Gyermekdepresszió Kérdőív, valamint a Gyermek Multidimenzionális Szorongás Skála került felvételre. Eredmények: Az asthmás gyermekek kevesebb aktív időt töltenek a Facebookkal, mint az egészségesek (p<0,001), mégis ők érzik azt, hogy ez a platform inkább az életük része (p<0,001). Az asthmásokat magasabb depressziószint és szorongás, valamint alacsonyabb önértékelés jellemzi (p<0,001). Mindkét csoport esetében a lányok használják gyakrabban a Facebookot. A lányok között a Facebook fokozott használata együtt jár a magasabb depressziószinttel és szorongással. Következtetés: Az asthmás gyermekek életében a közösségi média igen jelentős szerepet tölt be. Mivel a 10–18 éves korosztály vulnerábilis ennek addiktív hatásaira, a pszichoedukáció és a prevenció alapvető volna. Orv Hetil. 2022; 163(15): 593–598.

Summary. Introduction: The health behavior of patients with asthma bronchiale can be influenced by the virtual world (e.g., Facebook). It is often used to compensate their attachment deficits. Objective: In this study, the use of social media is analyzed among asthmatic children compared to a healthy control group. Method: 250 asthmatic and 250 healthy children were interviewed from the age of 10 to 18. The Facebook Intensity Scale, the Ten Item Personality Inventory, the Rosenberg Self-Esteem Scale, the short version of the Beck Depression Inventory and the Multidimensional Anxiety Scale for Children were used in the study. Results: Asthmatic children’s social media time was significantly lower compared to that of healthy children (p<0.001). However, their feeling of being part of the Facebook community is the main motivation to use it (p<0.001). Higher scores of anxiety and depression, and the lower self-esteem compared to the healthy control group can be detected among asthmatic children (p<0.001). The increased use of Facebook can be shown in both groups of girls. The increased use of Facebook among girls is in connection with a higher score of depression and anxiety (p<0.05). Conclusion: Social media plays a very important role in the life of asthmatic children. The psychoeducation and prevention is of basic importance, because the age group of 10–18-year-old children is vulnerable to the addictive effect of social media. Orv Hetil. 2022; 163(15): 593–598.

Absztrakt:

A cardiovascularis egészség szempontjából a negatív érzelmek közül a depresszió, a szorongás, a vitális kimerültség és az ellenségesség szerepét vizsgálták a leggyakrabban. A depresszió tünetei közül elsősorban a szomatikus tünetek, a szorongást illetően pedig elsősorban a generalizált szorongás és a pánik hozható összefüggésbe a szív- és érrendszeri betegségekkel. Myocardialis infarctuson átesett betegek interjúit elemezve azt találták, hogy vitális kimerültség előzi meg az infarktust, vagyis a fáradtság, az energiahiány, az ingerlékenység és egy általános demoralizáció együttese. A vitális kimerültség bizonyítottan hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, és mindkét nemnél a szívbetegségek egyik legerősebb rizikófaktora. Az ellenségességet illetően a kutatások azt mutatták, hogy a harag elfojtása, valamint a harag destruktív kifejezése (mások hibáztatása) mutatott szoros összefüggést a szív- és érrendszeri betegségekkel. Az is igazolást nyert, hogy az ok-okozati összefüggés a negatív érzelmek és a szív- és érrendszeri betegségek között kétirányú, vagyis a szív- és érrendszeri betegségek megléte is hozzájárul a negatív érzelmek fokozódásához, és mindkét betegségcsoportban az alacsony szívritmus-variabilitás játssza a főszerepet. A tanulmány az Európai Irányelvek (2016) által a negatív érzelmek vizsgálatára javasolt kérdéssort is bemutatja. Orv Hetil. 2018; 159(48): 2005–2010.

Absztrakt:

Bevezetés: Számos tanulmány vizsgálta az emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési stílusát, és az eddigi eredmények rámutatnak arra, hogy a betegek életminőségének és a gyógyulás optimális feltételeinek biztosítása érdekében fontos figyelembe venni a kötődési mintázat és a kapcsolati jellemzők közötti összefüggéseket is. Célkitűzés és módszer: A jelen tanulmányban emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési stílusát (n = 135) kívánjuk felmérni, és összehasonlítani emlőrákkal nem diagnosztizált nők csoportjával (n = 137) a felnőttkori kötődés, szorongás és elkerülés dimenziói mentén. Vizsgáljuk továbbá a felnőttkori kötődés jellemzőinek összefüggéseit a szubjektív egészségi állapottal, valamint a párkapcsolattal és a szexuális kapcsolattal való elégedettség között. Eredmények: A diagnosztizált csoportra a kötődési mintázat szempontjából magasabb elkerülés, továbbá rosszabb szubjektív egészségi állapot, alacsonyabb kapcsolati és szexuális elégedettség volt jellemző. A magasabb elkerülés és a magasabb szorongás is alacsonyabb kapcsolati elégedettséget jelzett előre, míg a szexuális elégedettség az emlőrák diagnózisával mutatott negatív, a szubjektív egészségi állapottal pedig pozitív összefüggést. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési mintázata, emellett pedig szubjektív egészségi állapota is szerepet játszhat párkapcsolati és szexuális elégedettségükben. A páciensek testi, lelki és kapcsolati jellemzőinek figyelemmel kísérése és támogatása hozzájárulhat a jobb életminőség eléréséhez. Orv Hetil. 2020; 161(13): 510–518.

A családi tapasztalatok kortárskapcsolatokra kiterjedő hatásának kutatásában tradicionálisnak tekinthető alternatíva a kötődéselmélet. A csecsemőkori biztonságos kötődés feltételezhető előnyeit a későbbi társas kapcsolatokra vonatkozóan sok empirikus kutatás választotta tárgyául. Az ilyen jellegű, korai kötődési konstellációból kiinduló vizsgálatok adatai azonban, főleg hosszabb távú előrejelzés esetén, nem voltak mindig konzisztensek, előfordultak ellentmondásos eredmények, és olyanok is, amelyek igen gyenge korrelációt találtak a korai kötődés és a későbbi társas kapcsolatok alakulása között. Az ellentmondásos eredmények a korai kötődési mintázat stabilitásának és folytonosságának problémáját vetik fel. A kötődési biztonság és a társas kapcsolatok azonos életkorban történő vizsgálatával azonban a korai kötődési mintázatok stabilitásának problémája elkerülhető. Jelen vizsgálat célja, hogy azonos idejű méréseket alkalmazva két egymástól független mintán is megvizsgálja a szülőkhöz való kötődési biztonság szerepét az óvodás gyerekek társas kapcsolatainak kialakulásában. Két településen, Nyíregyházán és Tiszaújvárosban végeztünk vizsgálatokat, összesen 143 gyerek részvételével, életkoruk 5, 5 és fél év.  A társas helyzet azonosítására használatos dimenziók közül konkrétan a népszerűség, az elutasítás, a baráti kapcsolatok és a magányosság a vizsgálat tárgya. A kötődési biztonság mérésére a Szeparációs szorongás teszt Seattle verzióját használtuk (Slough, Greenberg, 1988). A gyerekek társas helyzetének azonosítását pedig szociometrikus eljárással végeztük.  Eredményeink mintától függetlenül demonstrálják a kötődési biztonság szerepét a társas kapcsolatok alakulásában. Az elutasítás kivételével minden a társas helyzet mérésére használt változó esetében kimutatható a kötődési biztonság mértéke és a társas helyzet alakulása közötti összefüggés.

Célkituzés: A pszichoszomatikus szakirodalom hangsúlyozza a társas támogatottság szerepét a krónikus betegségekkel való megküzdésben. A családi kapcsolatok minoségével, a családi támogatottság szerepével sokkal kevesebb tanulmány foglalkozik - tanulmányunkban ezek vizsgálatát tuztük ki célul. Módszer: A Csíkszeredai Megyei Kórház Sebészeti Osztályán mutött noket vizsgáltuk. 30 jóindulatú (benignus) melldaganattal, 30 rosszindulatú (malignus) melldaganattal, és 30 vakbélgyulladással mutött not interjúvoltunk meg. A vizsgált nok életkora nem különbözött szignifikánsan. A rosszindulatú daganatos betegek leginkább az alacsony szocio-ökonómiai státusúak körébol kerültek ki. A kérdoívben szerepeltek a családi támogatottságot, a stressz-szintet, a szorongást, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmust, és az információ igénylését méro skálák.  Eredmények: A legmagasabb volt a szorongás-, illetve stressz-szint a malignus melldaganattal mutétre váró nok körében. A családi támogatottság fontos szerepet játszott e betegek stressz- és szorongásszintjének csökkentésében, valamint a mutéttel kapcsolatos optimizmus növelésében és az igényelt tájékoztató információ mennyiségében is. Konklúzió: A családi kapcsolatok minosége, a beteg családi támogatottsága fontos szerepet játszik a mutéttel kapcsolatos stressz- és szorongásszint alakulásában, és minél magasabb az átélt stressz, ennek csökkentésében annál fontosabbá válik a családi támogatás.

Közleményükben a szerzők analgetikum nefropátiában (ANP) szenvedő páciensek pszichés jellemzőit vizsgálták. Az ANP egy olyan gyógyszer (leginkább fájdalomcsillapítók) indukálta, kétoldali, krónikus tubulointersticiális vesebetegség, mely gyakran vezet veseelégtelenséghez. Mivel a kialakulásának hátterében szerepet játszó pszichés tényezők vonatkozásában ma még alig állnak rendelkezésre megbízható adatok, a szerzők a Hungarian Analgesic Nephropathy Study multicentrikus kutatás keretében 91 analgetikum nefropátiás páciens körében vizsgálták a különböző pszichológiai problémák és személyiségjellemzők előfordulását. A vizsgálat eredményei megerősítették, hogy az analgetikum nefropátiában szenvedők között jelentős gyakorisággal szerepelnek pszichés problémák, különösen a depressziós tünetek és bizonyos személyiségjellemzők (szorongás, illetve érzelemkezelési problémák, önérvényesítési zavarok). Az analgetikum nefropátiások életük során lényegesen nagyobb arányban szedtek tartósan pszichofarmakonokat. A depresszió magas gyakorisága ellenére a gyógyszerek között legnagyobb arányban az altató- és nyugtatószerek szerepeltek, ez a tény pedig a depresszió fel nem ismerésének, illetve alulkezelésének lehetőségére hívja fel a figyelmet. Eredményeik alapján a szerzők kísérletet tesznek a kapott eredmények értelmezésére, és hangsúlyozzák, hogy az analgetikum nefropátia megelőzésében és kezelésében elengedhetetlennek tűnik a pszichiáterek, pszichológusok bevonása, hiszen csak a multidiszciplináris megközelítés teszi lehetővé, hogy a páciensek tüneteinek enyhítésén túl életminőségük is javuljon.

E tanulmány két évtizedes kutatómunka eredménye. Arra vállalkozik, hogy - elsősorban külföldi - pszichoszociális fogászati kutatási eredmények alapján felvázolja a fogászati szociológia körvonalait. A budapesti Orvostudományi Egyetem (ma: Semmelweis Egyetem) Magatartástudományi Intézetének megalakulásával (1993) kedvező feltételek alakultak ki a fogászati szociológia kidolgozására. A kilencvenes évek második felében zajlott a külföldi fogászati epidemiológiai-szociológiai-pszichológiai kutatási eredmények szisztematikus feltárására és szintetizálására irányuló irodalomkutatás. Az eredmények alapján felvázolhatók a fogászati szociológia főbb területei: 1. A fogászati páciens. A fogászati státus egyenlőtlenségei, ennek magyarázata a páciens szocioökonómiai státusa alapján. Az orális egészségmagatartás (a napi rutin szájhigiéné stb.) szociális szabályszerűségei. Attitűdök az orális egészségmagatartásban (hiedelem-modell és életminőség). 2. A fogorvos. A fogorvossá válás (szakmai szocializáció) pszichoszociális szabályszerűségei (motivációk stb.) A fogorvosi pályaattitűdök főbb területei, összetevői. A kiégési szindróma (burnout) jelentkezése fogorvosoknál. A fogorvosok társadalmi státusa, különös tekintettel a magyar viszonyokra (privatizáció). 3. A fogorvos-páciens interakciói. A kölcsönös részvétel pszichoszociális modellje. A fogászati szorongás szociológiája (a dentális félelem). A fogorvos-páciens kommunikáció főbb szabályszerűségei. A fogászati páciens elégedettsége, ennek pszichoszociális mutatói. A „jó fogorvosi ellátás”kritériumai.

Jelen kutatás célkitűzése a pszichés jól-lét kapcsolatának elemzése öt munkahelyi stressz-tényezővel: az alacsony munkahelyi kontrollal, a munkatársi társas támogatottság hiányával, a munkával kapcsolatos bizonytalansággal, valamint a munkával és a főnökkel való elégedetlenséggel. Módszerek: Elemzéseinket a Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés egy almintáján végeztük, azon nők körében, akik az oktatás és kultúra területén dolgoztak (n = 451). A pszichológiai jól-létet négy mutató mentén vizsgáltuk: a depressziós tünetegyüttes, a vitális kimerültség, a szorongás, valamint az általános jól-lét mentén. Az adatok statisztikai feldolgozásához lépésenkénti lineáris regressziót alkalmaztunk. Eredmények: Eredményeink szerint a munkahelyi kontroll az általános jól-lét védő tényezőjének bizonyult, míg a főnökkel való elégedetlenség vitális kimerültséggel, depressziós tünetegyüttessel és alacsonyabb általános jól-léttel társult. A munkával való elégedetlenség mind a négy elemzett mentális jól-lét indikátor alakulását bejósolta. A munkahelyi biztonságérzet alacsony szorongással és magas általános jól-lét pontszámmal járt együtt. Nem várt módon, a munkatársi támogatottság és az általános jól-lét között fordított irányú együttjárást találtunk. Következtetések: A kutatás eredményei részben alátámasztják a létező ismereteket a munkahelyi tényezők és a mentális egészség közötti kapcsolatot illetően. Az ilyen témájú vizsgálatok fontos kiindulási pontot képezhetnek a munkával kapcsolatos stresszt kezelő programok megtervezésében és bevezetésében.

Az Észlelt Stressz Kérdőív (Perceived Stress Scale - PSS) magyar változatának jellemzőit vizsgáltuk 217, stresszkezelő programra jelentkező egyén válaszai alapján. A kérdőív három változata (PSS14, PSS10, PSS4) szorosan korrelál (r = 0,99 és 0,93), mindhárom belső megbízhatósága igen jó (a Cronbach-alfa rendre 0,88; 0,85; 0,79), és a teszt-reteszt megbízhatósága is kiváló (r = 0,90). A nem, az életkor és az iskolai végzettség nem befolyásolta szignifikánsan az összpontszámot, ugyanakkor mintánk egyes alcsoportjainak átlagpontszámai különböztek: a szakemberek (orvos, szakápoló, pszichológus) átlagértékei alacsonyabbak voltak, mint a „normál” és diák csoport értékei, a szomatikus betegcsoport magasabb pontszámot ért el, míg a legmagasabb a pszichiátriai kezelés alatt álló (szorongó) csoport pontszáma volt. A kérdőív validitását más, ismert pszichológiai skálákkal összehasonlítva is igazoltuk. Közepesen szoros összefüggést találtunk a PSS és a szubjektív testi tünetek (PHQ), a WHO Jól-lét Skála, a rövidített Cook-Medley Ellenségesség pontszámok között; szorosabb volt az összefüggés a depresszió (Rövidített Beck Depresszió Kérdőív - BDI) és a szorongás (Spielberger Vonásszorongás Skála - STAI-T) pontszámokkal: a korrelációs együtthatók 0,52-0,85 között voltak. A fentiek jelzik, hogy bár van összefüggés az észlelt stressz és a különböző testi és lelki tünetek között, a PSS által mért változó egy független konstruktum, mely alkalmas a krónikus stressz mint rizikófaktor becslésére.

A halál és haldoklás témája még most is tabunak számít a társadalomban. A tanulmány azt a kérdést vizsgálja, hogy — a már kialakított és működő modellekkel együtt — milyen intervenciós stratégiák alkalmazása járulhat hozzá a félelem és a szorongás redukálásához, az egészségesebb, elfogadóbb halálszemlélet kialakulásához. Áttekintjük az intervenció célzott területeit, a család, a közoktatás, az orvostanhallgatók és a súlyos betegekkel foglalkozó egészségügyi dolgozók csoportjaira fókuszálva. A már működő intervenciós stratégiák hatásvizsgálatán túl javaslatot teszünk új módszerek alkalmazására is.