Search Results

You are looking at 61 - 70 of 225 items for :

  • "treatment" x
  • Chemistry and Chemical Engineering x
  • Materials and Applied Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén (Mezőföld), mészlepedékes csernozjom vályogtalajon vizsgáltuk a K, B és Sr elemek közötti kölcsönhatásokat 1998 és 2004 között. A K-szinteket megismételt 0, 1000 és 2000 kg K2O·ha−1, a B-szinteket megismételt 0, 20, 40, 60 kg B·ha−1 és a Sr-szinteket 67 kg Sr·ha−1 adaggal állítottuk be. Műtrágyaként 60%-os KCl-ot, 11%-os bóraxot és 33%-os SrCl2x6H2O sót alkalmaztunk. Főparcellánként 3K-kezelés, alparcellánként 4B-kezelés, al-alparcellánként 2Sr-kezelés szolgált (24 kezelés × 3 ismétlésben = 72 parcella), osztott parcellás elrendezésben.

kísérlet beállításakor (1987 őszén) a szántott réteg 5% CaCO3-ot, 3% humuszt és 20% agyagot tartalmazott. A pH(H2O) 7,8 a pH(KCl) pedig 7,3 volt. Az AL-K2O 180–200, az AL-P2O5 100–120, a KCl-oldható Mg 110–150, a KCl+EDTA oldható Mn 60–80, a Cu és Zn 1–2 és a B 0,7 mg·kg−1 értékkel volt jellemezhető. A termőhely kielégítő K-, Ca-, B- és Mg-; közepes N- és P-; valamint gyenge Zn- és Cu-ellátottságú. A talajvíz szintje 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Az átlagos középhőmérséklet 11 °C, az éves csapadékösszeg 400 és 600 mm közötti egyenetlen eloszlással.

A főbb megállapítások és levonható tanulságok az alábbiak:

  • Ezen a káliummal és bórral eredetileg egyaránt kielégítően ellátott talajon, a kísérlet 13. évére, az AL-K2O tartalom a szántott rétegben az eredeti 180–200 mg·kg−1 értékről 140 mg·kg−1-ra csökkent. A K-hatások idővel kifejezettebbekké váltak, a koronafürt a négy év alatti hét kaszálással 572 kg K2O·ha−1 mennyiséggel szegényítette a talajt. A K-kontrollhoz képest a 2. kaszálás 2004-ben már 10 t·ha-1 zöld, illetve 1 t·ha-1 légszáraz szénatöbbletet adott, a zöldtermés szárazanyag tartalmát átlagosan 2%-kal mérsékelte. A B- és a Sr-kezelések a termés tömegét iga-zolhatóan nem befolyásolták. A négy év, illetve a hét kaszálás összesen 110–120 t·ha−1 friss, illetve 21–24 t·ha−1 légszáraz szénahozamot adott.

  • A K-trágyázás gátolta a Ca, Mg, Na és Sr kationok beépülését a szénába a K-tartalom egyidejű növelése mellett. A B-trágyázás még 10–14 év után is megtöbb-szörözte a széna B-tartalmát. A kis terméstömegű, elöregedő szénában a B-akkumuláció elérte a 372 mg·kg−1 mennyiséget. A 9–12 évvel korábban adott 67 kg·ha−1 Sr-adag általában igazolhatóan mérsékelte az antagonista Na felvételét.

  • A lucerna zöldbimbós állományára az irodalomban közölt és általunk is ellen-őrzött 2–5% N; 2–4% K; 1–3% Ca; 0,3–0,8% Mg; 0,3–0,7% P és S, illetve 30–200 mg·kg−1 Fe és Al; 30–100 mg Mn·kg−1, 35–80 mg B·kg−1, 20–70 mg Zn·kg−1, 5–15 mg Cu·kg−1 és 0,5–2,0 mg Mo·kg−1 optimumok megfelelőek lehetnek a koronafürt tápláltsági állapotának megítélésére is.

  • Az 1 t szénatermés átlagos, fajlagos elemtartalma 34 kg N, 22 kg K (26 kg K2O), 20 kg Ca (28 kg CaO), 3,5 kg P (8 kg P2O5), 3,1 kg Mg (5 kg MgO), 2,7 kg S, 216 g Fe, 149 g Al, 66 g Mn, 70 g Sr, 16 g Na, 28 g B, 15 g Zn, 6–7 g Cu és 4–5 g Ba mennyiséget tett ki ezen a talajon.

    Adataink felhasználhatók a szaktanácsadásban, a tervezett termés elemigény számításakor, figyelembe véve, hogy a N-t alapvetően a légköri megkötés fedezheti, illetve a Zn és Cu fajlagosok mérsékeltek a termőhely gyenge Zn- és Cu-ellátottsága miatt.

  • Ami a koronafürt széna takarmányértékét illeti megállapítottuk, hogy a stan-dard lucerna összetételhez viszonyítva a nyersfehérje 29, a nyersrost 26%-kal halad-ta meg a lucernáét, míg a nyershamu 11, a nyerszsír 27%-kal volt kevesebb. A ko-ronafürt és a lucerna aminosav tartalmát (17 aminosav) összevetve azt találtuk, hogy a koronafürt szénafehérje rendkívül szegény cisztin (CYS), illetve rendkívül gazdag prolamin (PRO) és asparagin (ASP) aminosavakban. A többi aminosav lényeges eltérést nem mutat (10–20%) a két hüvelyes takarmánynövényben.

Összességében megállapítható, hogy a koronafürt versenyképes lehet a lucerná-val mind a szénahozamát, mind a takarmányértékét tekintve, különösen gyengébb talajokon.

Restricted access

Szennyvíziszap kihelyezés rövidtávú következményeinek értékelési lehetősége Sentinel-2 alapú szántóföldi vegetációmonitoring alapján

Evaluate the short-term effects of sewage sludge disposal based on Sentinel-2 vegetation monitoring

Agrokémia és Talajtan
Authors: Kovács Ferenc and Ladányi Zsuzsanna

Vegetation Change After Biosolids Treatment: Use Of Remotely Sensed Vegetation Time Series . British Columbia Mine Reclamation Symposium . 1 – 11 . Banerjee , M. R ., Burton , D. L ., Depoe , S . 1997 . Impact Of Sewage Sludge Application On Soil

Open access

Kísérleti munkánk célja volt, hogy műtrágyázási tartamkísérletben vizsgáljuk a N-, P- és K-ellátottság hatását a lóbab szárazanyag-felhalmozására és tápelemfelvételére. A műtrágyázási tartamkísérletet 1989-ben állítottuk be mélyben karbonátos csernozjom réti talajon, 4-4 N-, P- és K-ellátottsági szinten, teljes kezelés-kombinációban, 64 kezeléssel. A tápelem-felvételi vizsgálatokra 15 kezelést választottunk ki. Jelen dolgozatban a 2001. évi kísérlet eredményei szerepelnek, melyek alábbiakban foglalhatók össze:

A lóbab tenyészidejének első felében a 60. napig, a virágzás-hüvelyképződés kezdetéig a szárazanyag-felhalmozás mérsékelt ütemű, az összes biomassza tömegnek 26%-a halmozódik fel. Az intenzív szárazanyag beépülés a hüvely és magképződés időszakára esik, és a tenyészidő 90. napján a levél + szár tömege eléri maximumát (2,25 t ha−1), és a hüvely + mag tömege (2,64 t ha−1) az összes szárazanyag-termésből 54%-ban részesedik. A teljes érés fázisában, a tenyészidő 115. napján a maximális földfeletti szárazanyag-tömegből (5,72 t ha−1) a mag 54%- ban (3,07 t ha−1), a levél + szár 30%-ban (1,69 t ha−1) és a hüvely 16%-ban (0,96 t ha−1) részesedik.

A tenyészidő 35. napján, a lóbab 5-6 leveles fejlettségében a legnagyobb a leveles szár makro elem koncentrációja, ami a teljes érésig fokozatosan csökken. A hüvelytermésben a N-, P-, K- és Mg-koncentráció ugyancsak hígulást mutat, míg a Na és Ca esetében koncentráció növekedés tapasztalható. A növényi részek között N-ben és P-ban a mag a leggazdagabb. A magba több K épül be, mint a leveles szárba, míg Mg-ból kevesebb. A leveles szár Cu- és Fe-tartalma a teljes érésben a legnagyobb, míg a Zn- és Mn-koncentráció a tenyészidő alatt fokozatosan csökken. A Cu és a Zn elsősorban a magban koncentrálódik, míg a Mn és a Fe a leveles szárban.

A lóbab összes N- és P-felvételének maximumát a tenyészidő végén, a teljes érésben éri el. A növénybe épült összes K, Na, Ca és Mg mennyisége a hüvelytelítődés-magképződés időszakában tetőzik, majd a teljes érésig csökken. A lóbab által felvett összes makro elemből a magban halmozódik fel a N 83%-a, a P 82%-a, a K 45%-a, a Na 8 %-a, a Ca 10 %-a és a Mg 48%-a. A leveles szárban pedig a N 7%-a, a P 12%-a, a K 21%-a, a Na 66%-a, a Ca 82%-a és a Mg 33%-a.

A teljes érésben végzett tápelem-felvételi vizsgálatok alapján a lóbab fajlagos elemfelvétele 1 tonna magterméshez a hozzátartozó mellékterméssel együtt a következő: N 61,8 kg, P 9,6 kg (P2O5 22,0 kg), K 22,0 kg (K2O 26,4 kg), Na 5,1 kg (Na2O 6,9 kg), Ca 5,8 kg (CaO 8,1 kg); Mg 3,4 kg (MgO 5,7 kg) ; Cu 15 g, Zn 75 g, Mn 50 és Fe 374 g.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: János Kátai, Thomas Döring, Magdolna Tállai, Andrea Balla-Kovács, István Henzsel, Marianna Makádi, Zsolt Sándor, and Imre Vágó

The size of the arable land is constantly decreasing all over the world due to severe anthropogenic disorders. Plant production therefore has to be adapted to changing environmental conditions along with the proper selection of crop varieties and the application of sustainable environmental technologies which also consider economic aspects. The investigations were carried out in the Westsik long-term fertilization experiment near Nyíregyháza, East Hungary, which was set up in 1929 (89 years ago). Alternative forms of nutrient supplies (A) (green manure, straw with and without fermentation, organic fertilizer with and without inorganic fertilizer supplements) were used in different crop rotations. The test plant was potato (Solanum tuberosum L.) and the soil type sand with a low humus content (Arenosols). A further long-term experiment is located on calcareous chernozem soil (Chernozems) in Debrecen (set up in 1983, 35 years ago). In one part of this experiment, organic farming (OF) has been carried out with a pea, winter wheat and maize crop rotation for over 15 years with no inorganic fertilization. In another block in this experiment, changes in soil properties as a result of the medium and high doses of fertilizers applied in intensive farming (I) were evaluated with a maize (Zea mays L.) monoculture as the test plant.

The results obtained with alternative nutrient supplies (green manure, fermented and unfermented straw, farmyard manure, fertilization) proved that the soil organic carbon content increased to varying degrees in humus-poor, acidic sand soil. The organic matter content of the soils increased in response to the treatments, contributing to a significant enhancement in soil microbial parameters (MBC, saccharase, dehydrogenase and phosphatase enzyme activities).

The carbon dioxide production and saccharase enzyme activity in organic plots (OF) were significantly lower than in intensively farmed (I) soils. At the same time, in the case of organic farming (OF) the microbial biomass carbon, phosphatase and dehydrogenase activity were significantly higher in OF plots than in I plots. Compared to the control soil, MBC was 7-8 times higher in organic plots and 1.3-3.8 times higher in intensive plots.

Organic farming on chernozem soil generally resulted in higher microbial activity (MBC, phosphatase, saccharase and dehydrogenase enzyme activity) than in either intensively farmed chernozem or in the case of alternative farming (A) on sandy soil.

Restricted access

Tanulmányunkban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) egyik jogelődje, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agrokémiai Központ (MÉM NAK) által készített genetikus talajtérkép digitális állományát mutatjuk be. Az 1983-ban elkészült MÉM NAK talajtérkép az egyetlen olyan országos (1:200.000 méretarányú) kartográfiai munka, amely a jelenleg érvényes talajosztályozási rendszerünkből mind a 9 talaj főtípust, a 40 talajtípusból 36-ot, és a 86 altípusból 70-et jelenít meg, továbbá információval szolgál 28 különféle talajképző kőzetről és 9 fizikai féleségéről is.

A vektoros térinformatikai állomány első verziója a 2000-es évek végén, a Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat koordinálásával készült el. A Genetikus talajtérkép javításával jött létre a dolgozatban bemutatott állomány, amelyet kiválasztott területeken a földrajzi tájbeosztás középtájai és az SRTM modell magasság adatai segítségével értékeltünk és az Agrotopográfiai (AGROTOPO) Adatbázis vektoros állományának talajinformációival hasonlítottuk össze. A genetikus talajtérkép az országos talajtérképek evolúciójának fontos állomása. STEFANOVITS és SZŰCS térképét tekinthetjük a jelenkori talajosztályozás szerinti talajtérképezés első kartográfiai összegzésének, az AGROTOPO ezt adat tartalmában és a rajzolat részletességében továbbfejlesztette, majd a MÉM NAK talajtérkép a talajosztályozási egységek ábrázolása tekintetében jelentett előrelépést. A MÉM NAK genetikus talajtérkép alapot nyújthat koncepcionális talajtérképek elkészítéséhez és minden olyan munkához, amelyben a talajosztályozási kategóriákat érintő tematikus részletessége előnyt jelent.

Restricted access

, 123 , 143 – 156 . [4] Koch , K. , Helmreich , B. , Drewes , J. E. ( 2015 ). Co-digestion of food waste in municipal wastewater treatment plants: effect of different

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a N, Cu és Mo elemek közötti kölcsönhatásokat 1994-ben zab növénnyel. Termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és 20% körüli agyagot tartalmazott. Talajelemzések alapján a terület jó Ca, Mg, K, Mn, kielégítő Cu, valamint gyenge-közepes P és Zn ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N × 3Cu = 12 kezelés × 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N 0, 100, 200, 300 kg·ha−1, a Cu 0, 50, 100 kg/ha adagokat jelentett Ca-ammóniumnitrát, illetve CuSO4 formájában. A kísérlet 5. évében a 15 m hosszú parcellákat megfeleztük és 1 m-es úttal elválasztottuk. A kísérlet sávos split-plot elrendezésűvé vált 4N×3Cu×2Mo = 24 kezelés × 3 ismétlés = 72 parcellával. A 48 kg·ha−1 Mo-t (NH4)6Mo7O24×4H2O formában alkalmaztuk. Főbb eredmények:

— Az aszályos évben mindössze 137 mm eső esett a zab 140 napos tenyészideje alatt. A N-trágyázásra a kontrollon mért 3,8 t·ha−1 szemtermés 2,1 t·ha 1-ra zuhant. A Cu és a Mo kezelések a terméstömeget nem befolyásolták, hasonlóan a korábbi évekhez.

— A N-bőséggel emelkedett a N, Ca, K, P, S, Mg, Ni koncentrációja a bokrosodáskori hajtásban, aratáskori szalmában és szemben egyaránt, míg a Na és Ba mennyisége visszaesett aratás idején.

— A Cu beépülését mind a Cu, mind a N kínálata serkentette. A fiatal hajtás Cu-tartalma a pozitív NxCu kölcsönhatás nyomán megháromszorozódott. A Ntrágyázás kifejezettebben növelte a Cu-tartalmat, mint a Cu-trágya.

— A két évvel korábban adott 48 kg·ha−1 Mo-adag nyomán a zab vegetatív részeinek Mo-koncentrációja két nagyságrenddel dúsult és a magban is többszörösére nőtt. A termés állati fogyasztásra alkalmatlanná vált.

— Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermés fajlagos elemtartalma 30 kg N, 36 kg K2O, 11–13 kg P2O5, 11–14 kg CaO, 4–6 kg MgO mennyiségnek adódott. A N túltrágyázás okozta depresszió (kis termések) miatt az elemtartalom megnőtt (betöményedett) a növényi szövetekben. Az extrém nagy CaO és MgO fajlagos értékek létrejöttéhez a meszes, Ca és Mg elemekben gazdag termőhely is hozzájárulhatott.

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizs-gáltuk a NxCu elemek közötti kölcsönhatásokat 1991-ben kukoricával. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és kb. 20% agyagot tartalmazott.

Az elemzések alapján a terület talaja jó Ca-, Mg-, K-, Mn-, kielégítő Cu-, köze-pes N-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen van, tehát a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N×3Cu = 12 kezelés × 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel.

A N 0, 100, 200, 300 kg·ha−1, a Cu 0, 50, 100 kg·ha−1 adagokat jelentett Ca-ammóniumnitrát, illetve CuSO4 formájában. Az árpilis, május és a július hónapokat aszály jellemezte.

Főbb eredményeink:

  1. 1. Az 1991. év első fele erősen csapadékhiányos volt, a N-trágyázás termés-csökkenést eredményezett. Igazolhatóan mérséklődött a termő tövek száma. Az 1000-szem tömeg 278 g maradt. A Cu-trágyázással igazolhatóan emelkedett az egy tőre eső szemek száma, illetve a csövenkénti szemtömeg. A szemtermés az NxCu kezelésekben 7,0 és 8,6 t·ha−1 között változott.

  2. 2. A N-túlsúly, azaz az agronómiailag indokoltat jelentősen meghaladó N-adagok hatására a 4–6 leveles korú növény gyökerének N%-a, a virágzáselejei leve-lek N- és Zn-felvétele, valamint az aratáskori szár N-, K- és Ca-koncentrációja nőtt. A Cu-trágyázással a kontrollhoz viszonyítva a fiatal hajtás, a virágzás elejei levél és a szár Cu-tartalma átlagosan 1/3-ával emelkedett. A gyökér Cu-készlete a Cu-adagolással 2,5-szeresére nőtt. A Cu növényen belüli vertikális mozgása azonban gátolt volt.

  3. 3. A 12 t·ha−1 (szem + szár) földfeletti biomasszába kereken 114 kg N, 77 kg K (92 kg K2O), 22 kg P (50 kg P2O5),15 kg Ca, és 18 kg Mg épült be. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermék fajlagos elemtartalma 15 kg N, 10 kg K (12 kg K2O), 3 kg P (7 kg P2O5), illetve 3 kg körüli CaO és MgO mennyiségnek adódott.

Adataink a tervezett kukoricatermés elemszükségletének számításakor a szakta-nácsadásban használhatók fel.

Restricted access

A 2010-es Ajkai vörösiszap-katasztrófa hatásainak csökkentésére több tudományos vizsgálat indult, beleértve azokat is, amelyekben különféle adalékanyagokkal próbálták megszüntetni a szennyezett talaj előnytelen, sőt, káros tulajdonságait. Laboratóriumi modellkísérletet állítottunk be annak tesztelésére, hogy a DUDARIT® márkanevű talajjavító anyag, mely a barnaszénből kioldódó huminsavak által éri el jótékony hatását, milyen mértékben optimalizálja a talaj pH-ját, valamint, hogy mennyiben növeli meg a talajok eredeti sav-bázis pufferoló képességét.

Semleges kémhatású, kis CaCO3-tartalmú, homok–homokos vályog fizikai féleségű, közepes humusztartalmú, humuszos öntéstalaj három iszap-szennyezési szintjén (2, 5 és 10 cm-es borítottság) alkalmaztunk 5, 10 és 50 t·ha−1 DUDARIT®-ot, majd mértük a talaj pH-ját és sav-bázis pufferkapacitását. A talaj egyensúlyi pH-ja kis mértékben, tendenciaszerűen, statisztikailag nem igazolt módon csökkent a növekvő DUDARIT® adagokkal mindhárom iszap-szennyezési szinten. Az iszap-kontroll talajok kémhatása (pH (H2O)) 7,14-ről 6,89-re, a maximális, 10 cm iszap-pal szennyezett talajon 9,49-ről 9,33-ra, míg az iszap-kezelések átlagában 8,36-ról 8,14-es értékre csökkent. A talajok sav-bázis pufferoló képessége a DUDARIT®-kezelések hatására nem változott szignifikánsan; bár minden iszap-kezelésben nőtt a talajok pufferoló képessége a DUDARIT® adagokkal, csak a maximális adag (50 t·ha−1) okozott jól észlelhető növekedést.

A DUDARIT® és vele együtt az igen lúgos kémhatást okozó fahamu, illetve a kioldódó huminsavak alapvetően nem változtatták meg a lúgos kémhatású talajminták kémhatásviszonyait. Ennek alapvető oka az, hogy a huminsavak gyenge savkarakterű funkciós csoportjai részben vagy teljes egészében disszociált állapotban vannak ezen a talaj és a DUDARIT® pH-n. Azokon a pH-értékeken ugyanis, amelyek megközelítőleg azonosak vagy nagyobbak, mint a gyenge sav csoport pKa értéke (pKa ≈ pH vagy pKa < pH) nem várható érdemi pH-korrekció. Bár azonnali hatás nem mutatható ki, nem jelenthetjük ki, hogy a DUDARIT®-kezelések nem fogják módosítani a talaj kémhatásviszonyait hosszabb inkubációs periódusban. A szerves anyag mineralizációja (CO2 képződés, nitrifikáció, ammonifikáció, denitrifikáció) olyan lényeges hatású H+ és OH forrás a talajban, amely mindenképp a kémhatás módosulásának irányába hat. A DUDARIT® alkalmazása tehát nagy valószínűséggel hosszú távon fejt ki kedvező hatásokat a talaj kémhatására és más tulajdonságaira.

Restricted access

] Arvanitoyiannis , I.S. , Kassaveti , A. , 2008 . Olive oil waste management: treatment methods and potential uses of treated waste . In: Arvanitoyiannis , I.S. (Ed.), Waste Management for the Food Industries. Elsev 208 8 : 453 – 568

Restricted access