Search Results
Tanulmányunkban a magyar lakosság életminőségét és a legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések lefolyását, kialakulásuk bio-pszicho-szociális okait vizsgáló követéses egészségfelmérés (Hungarostudy Egészség Panel) általános módszertanát mutatjuk be. Ismertetjük az egészségpanel népegészségügyi fontosságát, áttekintést adunk az egészségi állapottal kapcsolatos nemzetközi és hazai panelvizsgálatokról, bemutatjuk a kutatás vizsgálati elrendezését, a felmérés előkészítését és lebonyolítását, a súlyozási eljárás menetét, a kérdőívfejlesztés folyamatát és az újonnan alkalmazott tesztbattériát. Összesítve a követéses vizsgálat eredményét: a panelminta 91,5 százalékát (7321 fő) a felmérés és a pótfelmérés során megtaláltuk, közülük 4524-en vettek részt az újabb vizsgálatban. A panel két hulláma közt a becsült halálozási arány 4,3 százalék, a visszautasítási arány 23,7 százalék volt, valamivel magasabb, mint a Hungarostudy 2002-es felmérés idején. A súlyozási eljárással biztosítottuk a minta korra, nemre, régiókra vonatkozó reprezentativitását. A felmérés adataira épülő kutatási eredmények kiterjeszthetők a felnőtt magyar népességre, lehetőséget nyújtanak a betegségek prognózisának vizsgálatára, valamint az egészségi állapot és a társadalmi, gazdasági és pszicho-szociális háttértényezők közötti ok-okozati összefüggések feltárására.
A személyes törekvések (egyéni aspirációk), mint a személyiség dinamikus jellemzői fontos mutatói lehetnek a szubjektív jóllétnek. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy főiskolai hallgatóknál milyen a szubjektív jóllét szintje, milyen egyéni aspirációk jellemzőek rájuk, továbbá milyen jellegű kapcsolat található az egyéni aspirációk (személyes törekvések) és a szubjektív jóllét között. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy ezeken a területeken milyenek a nemi különbségek. A vizsgálatban 712 főiskolai hallgató vett részt (545 nő, 167 férfi). A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a főiskolai hallgatók számára az intrinzik célok, ezen belül is az egészség, a személyes növekedés és a társas kapcsolatok bizonyultak a legfontosabb személyes törekvésnek. A szubjektív jóllét különböző komponensei (élettel való elégedettség, élettel kapcsolatos pozitív attitűd, önértékelés, az élet öröme, depresszív hangulat, személyes problémák, szomatikus tünetek és reakciók) egyértelmű kapcsolatban állnak a személyes törekvésekkel. Az egyéni aspirációk mindhárom szintje (fontossága, valószínűsége, megvalósultsága) szoros kapcsolatot mutatott a szubjektív jóllét mutatóival. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a férfiak esetében mutatkozott szorosabb kapcsolat az egyéni aspirációk és a szubjektív jóllét között. Az egyéni aspirációk – nemi hovatartozástól függetlenül – a legszorosabb kapcsolatban az élethez való pozitív attitűd kialakításával és az önértékeléssel voltak.
Az orvosi és ápolói hivatást gyakorló személyeknek számos problémával kell szembesülniük: magas munkahelyi elvárások, nem kielégítő munkakörülmények, a hivatást terhelő pszichés nehézségek, sokirányú szerepkötelezettségek. Jelen tanulmányunk hallgatónők, valamint végzett orvosnők és diplomás ápolónők szubjektív egészségi állapotát, pszichoszomatikus tüneteit vizsgálja, összefüggésben egészségmagatartásukkal, életmódjukkal. Módszer: keresztmetszeti vizsgálatainkat egészségügyi felsőoktatásban tanuló diplomás ápoló- (N = 226) és orvostanhallgatónők (N = 117) körében, valamint fekvőbeteg-ellátásban dolgozó diplomás ápolónők és orvosnők (N = 409) körében készítettük. Eredmények: megközelítőleg a dolgozók 60%-a legalább egy egészségi problémát jelölt meg. A szubjektív alapú egészségi állapot meghatározás statisztikai összefüggést mutatott a pszichoszomatikus tünetekkel (p<0,001), a pesszimista jövőképpel (p<0,001), a jelenlegi partnerkapcsolat miatt megélt problémákkal (p<0,001), a fizikai aktivitással (p<0,001). Megközelítőleg 40%-uk (a hallgatói felmérésben 47%) sportol hetente legalább egyszer vagy annál gyakrabban. A dohányzók aránya 16,7% (a hallgatói felmérésekben 22,9%) volt. Következtetések: eredményeink alapján megállapítható, hogy az egészségügyi felsőoktatásban tanuló hallgatónők és a magyar egészségügyi viszonyok között dolgozók számára az egészség nem jelenik meg számottevő értékként, egészségmegőrző magatartásuk kifejezetten alacsony szintű. Egészségmegőrző társadalmi szerepük hatékonysága egyértelműen megkérdőjelezhető.
Az alvászavarok a 21. század leggyakoribb betegségei közé tartoznak. Népegészségügyi jelentőségük nő, hiszen az egészséges alvás a testi-lelki egészség egyik legfontosabb indikátora (Taylor és munkatársai, 2003, 2007). Az egyébként is gyakori alvászavarok között a leggyakoribb alvásbetegség az inszomnia. Az iparosodott kultúrákban a felnőtt lakosság kb. egyharmadának lehetnek inszomniás panaszai, 10%-uk esetében a panaszok krónikusak, és gyakoriságuk az életkorral emelkedik (Ohayon, 1996; Nau, Lichstein, 2005; Hohagen, Rink, Kappler, 1993). Egy Magyarországon készült, országos reprezentatív felmérés szerint (Hungarostudy, 2002) az inszomnia gyakorisága 9,2% volt (Novak, Mucsi és munkatársai, 2004). A kognitív viselkedésterápia számos bizonyítékkal megalapozott, hatékony kezelési módja az inszomniának, jelentősége különösen a krónikus inszomniák esetén nagy. Éppen ezért mind az Amerikai Alvástársaság (AASM), mind az Egyesült Királyság NICE-útmutatója szerint az első választandó kezelési módok között szerepel (Schutte-Rodin, Broch és munkatársai, 2008; NIH konszenzuskonferencia, 2005; Perlis, Jungquist és munkatársai, 2005; Wang, Wang, Tsai, 2005; NICE-irányelv 2004; Estivill, Bové és munkatársai, 2003; Smith, Perlis, Park, 2002; Purebl, Bánki és munkatársai, 2010). Ugyanakkor fontos hangsúlyoznunk, hogy a megfelelő cirkadián ritmus és egészséges, alvásbarát életmód életvitelszerű kialakítása nélkül tartós eredményeket csak kognitív terápiával nem tudunk elérni.
Ha életünk során olyan helyzetbe kerülünk, hogy kénytelenek vagyunk szembesülni egészségünk elvesztésével, egy krónikus betegség mindennapjainkra gyakorolt irreverzibilis hatásával, az ennek következtében létrejövő változások egyaránt érintik személyiségünk kognitív, emocionális, fiziológiai, szociális és spirituális dimenzióit. A krónikus beteggé válással addigi világképünk megrendül, korábbi kognitív sémáink összeomlanak, és így elveszíthetjük azokat a tájékozódási pontokat, amelyek életünk korábbi szakaszaiban létünk biztonságát jelentették. A betegség ugyanakkor pozitív irányú változásokat is hozhat életünkbe azáltal, hogy lehetőséget ad például egy új életfilozófia és optimistább életszemlélet kialakítására, az élet nagyobb megbecsülésére és a megbocsátás átélésére. Az utóbbi évtizedek egészségpszichológiai és valláspszichológiai vizsgálatai alapján a krónikus beteggé válás traumáját követő, a fentiekben említett konstruktív megoldások szoros összefüggésben vannak életünk vallásos/spirituális dimenziójával. Jelen tanulmányban a szerző szakirodalmi adatok alapján áttekinti a vallás/spiritualitás és az egészség közti kapcsolat lehetséges hatótényezőit, néhány, a krónikus betegségek és a spiritualitás összefüggéseit leíró elméletet, és ezekhez kapcsolódó klinikai vizsgálatokból származó eredményt. Bemutatásra kerülnek továbbá olyan kutatások, amelyek a vallásnak/spiritualitásnak az orvos–beteg kapcsolatra gyakorolt hatását, az abban betöltött szerepét elemzik, és ezzel összefüggésben olyan vizsgálati eszközök, amelyek a páciensek vallási/spirituális elköteleződésének és gyakorlatának megismeréséhez nyújtanak gyakorlati segítséget.
Az éghajlatváltozás hatása a társadalom életére és az egészségügyi ellátásra
The effect of climate change on the life of the society and on the health service
.J. ( 2015 ). Climate Change and Society, Sociological Perspectives . New York : Oxford University Press Fajzi , Gy. , & Erdei , Sz. ( 2015 ). Fenntartható pozitív mentális egészség
hangsúlyosabban lépett az a – gazdasági, piaci szempontok által is erősen befolyásolt – egészségkép, ahol az egészség elérése és szüntelen fejlesztése, mint az egyén morális értékjelzője, mi több, egy, a személyre nehezedő, kívülről fakadó elvárás jelent meg. Az
Az egészségmagatartás változásának szociális-kognitív folyamatmodellje (HAPA-modell)
The Health Action Process Approach (HAPA)
Az egészségmagatartás alapvető szerepet játszik az egészség-betegség alakulásában, ezért az egészségkárosító viselkedések megváltoztatása az egészségpszichológiai és népegészségügyi kutatások egyik legnagyobb kihívása. A Ralf Schwarzer és kutatócsoportja által kidolgozott az egészségmagatartás szociális-kognitív folyamatmodellje (Health Action Process Approach; HAPA) — továbbfejlesztve és integrálva a korábbi egészségviselkedésekkel kapcsolatos modelleket — hatékonyan alkalmazható számos egészségviselkedés kialakítása, valamint rövid és hosszú távú módosítása érdekében. A legtöbb szociális-kognitív modell a viselkedéses szándék kialakulását hivatott magyarázni és előrejelezni, azonban mind a hétköznapi tapasztalat, mind a kutatási eredmények szerint a kialakított szándék nem minden esetben vezet tényleges viselkedéshez. A modell ezért — az ún. szándék-viselkedés-rés áthidalása érdekében — megkülönbözteti a szándék kialakulása előtti motivációs szakaszt, amely (a korábbi modellekhez hasonlóan) a szándék megformálásához, valamint a kialakulása utáni akarati (volicionális) szakaszt, amely a tényleges egészségviselkedéshez vezet. Az integrációra törekvő HAPA-modell a korábbi klasszikus modellekhez képest nagy hangsúlyt fektet a szándék kialakulása utáni tényezőkre, úgy, mint a cselekvés és az akadályokkal történő megküzdés tervezése, valamint a cselekvés fenntartásához hozzájáruló önszabályozási folyamatok és a specifikusan ezzel kapcsolatos személyes hatékonyság érzése.
Az egészségmagatartás szociális-kognitív folyamatmodelljének érvényességét és gyakorlati alkalmazhatóságát nagyszámú empirikus kutatás eredménye igazolta és támasztotta alá az elmúlt évtizedekben, számos különböző egészségviselkedés vonatkozásában (testmozgás, egészséges táplálkozás, higiénés kézmosási szokások, terápiás adherencia). Jelen tanulmány célja az egészségmagatartás szociális-kognitív folyamatmodelljének bemutatása, valamint a prevenciós és rehabilitációs munkában való alkalmazhatóságának felvázolása.
A Bizonytalanságintolerancia Skála rövidített változatának magyar nyelvű adaptációja
Hungarian Adaptation of the short version of the Intolerance of Uncertainty Scale
Bevezetés: A bizonytalanságintolerancia egy egyén alapvető képtelenségét jelenti a negatív események előfordulásának, valamint az ilyen események be nem jósolhatóságának elvi selésére. Az ebből fakadó állandósult stressz és túlzott aggodalom súlyos fizikai és men tális problémákhoz vezethet. Korábbi tanulmányok eredményei szerint a jelenség a szo rongásos és a depresszív pszichiátriai zavarok alapja lehet. Célkitűzés: A jelen tanulmány célja a Bizonytalanságintolerancia Skála rövidített változatának pszichometriai elemzése egy megfelelően nagy és az életkor szempontjából diverz magyar anyanyelvű mintán. Módszer: A keresztmetszeti kutatás keretében összesen 1297 fő (300 férfi és 993 nő, 4 fő nem válaszolt) töltötte ki a kérdőívcsomagot. A résztvevők átlagéletkora 44,6 év (SD = 22,44 év; terjedelem: 18–83 év). A rövidített Bizonytalanságintolerancia Skála mellett a résztve vők kitöltötték a World Health Organization Jól-lét Indexet, valamint a Beck Depresszió Leltár és a Spielberger-féle Vonásszorongás Skála rövidített változatát. A Bizonytalanság intolerancia Skála pszichometriai mutatóit klasszikus és modern tesztelméleti mód szerekkel is ellenőriztük. Eredmények: A Bizonytalanságintolerancia Skála megfelelő pszichometriai mutatókkal rendelkezik a vizsgált magyar mintán (McDonaldω = 0,82 és 0,84). A kérdőív tételei jól diszkriminálnak a látens változó különböző szintjeivel rendel kező kitöltők között, és a kérdőív összességében megbízhatóan mér meglehetősen nagy szórástartományban (±2 szórás); tehát a bizonytalanságtűrés képességéről a populáció hozzávetőlegesen 95%-án képes információt szolgáltatni. A kérdőív skálái és összpontszáma az elvártak szerint összefüggést mutatnak rokon konstruktumokkal, mint pl. szorongás (r = 0,22–0,36; p < 0,001) és depresszió (r = 0,26–0,40; p < 0,001). Következtetések: Összességében a Bizonytalanságintolerancia Skála rövid változata magyar mintán is megbízható és érvényes kérdőív. Alkalmazható lehet a mentális egészség fejlesztése, a szorongás és a depresszió prevenciójára, valamint terápiás hatékonyságvizsgálat so rán is.
Introduction: Intolerance of uncertainty refers to an individual’s fundamental inability to tolerate the occurrence of negative events as well as the unpredictability of such events. The resulting constant stress and excessive worry can lead to severe physical and mental problems. Previous studies suggest that it can serve as the root of anxiety and depression related psychiatric disorders. Aim: The aim of the present study was to present the psychometric properties of the short version of the Intolerance of Uncertainty Scale in a sufficiently large and agediverse Hungarian sample. Method: A total of 1297 respondents (300 men and 993 women, 4 chose not to answer) completed the survey. The mean age of the participants was 44.63 years (SD = 22.44 years; range = 18–83 years). In addition to the Intolerance of Uncertainty Scale, participants completed the World Health Organization Well-Being Index, and the short versions of the Beck Depression Inventory, and the Spielberger Trait Anxiety Scale. The psychometric properties of the shortened Intolerance of Uncertainty Scale were tested using classical and modern test theory methods. Results: The shortened Intolerance of Uncertainty Scale has appropriate psychometric indicators on a Hungarian sample (McDonald’s ω = 0.82 and 0.84). The items of the questionnaire discriminated well between respondents with different levels of the latent variable, and the questionnaire measured well over a large deviation of scores (±2 SD); thus, it is able to provide information on the ability to tolerate uncertainty in approximately 95% of the population. The subscales and total score of the questionnaire correlated with related constructs as we previously expected, for instance anxiety (r = 0.22–0.36, p < 0.001) and depression (r = 0.26–0.40, p < 0.001). Conclusions: Overall, the short version of the Intolerance of Uncertainty Scale is also a reliable and valid questionnaire for the Hungarian sample. It can be used for efficacy testing of mental health promotion, anxiety and depression prevention, or therapeutic intervention.
