Search Results

You are looking at 71 - 80 of 195 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Mindössze néhány vizsgálat foglalkozott az acenocumarol és a warfarin összehasonlításával mélyvénás trombózis kezelésében. A szerzők a legújabb ajánlások figyelembevételével a D-dimer- és a duplex ultrahangvizsgálattal ellenőrizték a terápia hatékonyságát. Célok: A két alvadásgátló gyógyszer hatékonyságának és biztonságosságának felmérése alsó végtagi mélyvénás trombózisban szenvedő betegek féléves kezelése során. Módszerek: A szerzők egymást követő 100, alsó végtagi mélyvénás trombózisban szenvedő beteget vontak be a vizsgálatba. A betegek acenocumarol- vagy warfarinterápiában részesültek. Hat hónapig folytatták a kezelést a gyógyszerek olyan dózisában, hogy az INR 2–3,5 között legyen. Ezt követően elvégezték a kontrollvizsgálatokat (fizikális vizsgálat, duplex ultrahang, D-dimer) és meghatározták a teljesen, illetve a részlegesen rekanalizálódott és a nem rekanalizálódott mélyvénás trombózisok arányát az acenocumarollal és warfarinnal kezelt betegcsoportokban. Eredmények: Mindkét vizsgált csoportban 50 beteg adatát dolgozták fel. Az INR-meghatározások száma nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoportban (acenocumarolcsoport 442, warfarincsoport 416 vizsgálat). Az INR-értékek a terápiás tartományban voltak az acenocumarolcsoportba tartozó betegek 71,2%-ában és a warfarincsoportba tartozó betegek 74,5%-ában. A gyógyszerek dózisát változtatni kényszerültek az acenocumarolcsoportban 129, a warfarincsoportban 84 alkalommal (p = 0,0025). A kontrollvizsgálatok során az INR a terápiás tartományban volt, tehát a terápia optimálisan hatásos volt az acenocumarolcsoportba tartozó betegek 46%-ában, a warfarincsoportba tartozó betegek 52%-ában. A hat hónapig tartó kezelés végére az optimálisan kezelt betegek 91,9%-ában, míg a nem optimálisan kezelt betegek 80,4%-ában teljes gyógyulást állapítottak meg. A minor vérzéses szövődmények száma az acenocumarolcsoportban három, a warfarincsoportban négy volt, a major vérzések száma: mindkét csoportban egy-egy volt. Következtetés: A warfarinnal kezelt betegek csoportjában az INR-értékek stabilabbak voltak. Mindkét vizsgált betegcsoportban a teljes gyógyulás aránya attól függött, hogy milyen stabilan tudták az INR-értéket a terápiás tartományban tartani. Orv. Hetil., 2012, 153, 786–790.

Restricted access

A rheumatoid arthritis okozta országos epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher Magyarországon

Nationwide epidemiological and health insurance disease burden of rheumatoid arthritis in Hungary

Orvosi Hetilap
Authors: Diána Elmer, Dóra Endrei, Andor Sebestyén, Tímea Csákvári, Noémi Németh, Lilla Horváth, Róbert Pónusz, Gábor Kumánovics, Imre Boncz, and István Ágoston

Összefoglaló. Bevezetés: A rheumatoid arthritisszel kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele nagy teher az egészségügyi rendszerek számára. Célkitűzés: Elemzésünk célja volt a rheumatoid arthritis okozta éves epidemiológiai és egészségbiztosítási betegségteher meghatározása Magyarországon. Adatok és módszerek: Az elemzésben felhasznált adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozási adatbázisából származnak, és a 2018. évet fedik le. Meghatároztuk az éves betegszámokat, a prevalenciát 100 000 lakosra, továbbá az éves egészségbiztosítási kiadásokat korcsoportos és nemenkénti bontásban valamennyi egészségbiztosítási ellátás tekintetében. A rheumatoid arthritis kórképet fődiagnózisként a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO, 10. revízió) szerinti M0690-es kóddal azonosítottuk. Eredmények: Meghatározó betegforgalmat a gyógyszerek ártámogatása esetében találtunk: 7015 férfi, 23 696 nő, együtt 30 711 fő. A gyógyszer-ártámogatás betegforgalmi adatai alapján a 100 000 főre eső prevalencia férfiaknál 150,2 fő, nőknél 464,0 fő, együtt 314,1 fő volt. A rheumatoid arthritis kezelésére a NEAK 1,64 milliárd Ft-ot (6,07 millió USD, illetve 5,14 millió EUR) költött 2018-ban. A kiadások 19,3%-a férfiaknál, míg 80,7%-a nőknél jelenik meg. A gyógyszer-ártámogatás (az összes kiadás 42,8%-a), a járóbeteg-szakellátás (21,9%) és az aktívfekvőbeteg-szakellátás (12,4%) voltak a meghatározó költségelemek. Az egy betegre jutó átlagos éves egészségbiztosítási kiadás 53 375 Ft (198 USD/167 EUR) volt. Következtetés: A gyógyszerek ártámogatása bizonyult a fő költségtényezőnek. A rheumatoid arthritis előfordulási gyakorisága 3,1-szer magasabb a nők esetében a férfiakhoz képest. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 30–37.

Summary. Introduction: Utilisation of services related to the treatment of rheumatoid arthritis poses a great burden for healthcare systems. Objecive: Our aim was to determine the annual epidemiological disease burden and the health insurance treatment cost of rheumatoid arthritis in Hungary. Data and methods: Data were derived from the financial database of the National Health Insurance Fund Administration (NHIFA) of Hungary, for the year 2018. The data analysed included annual patient numbers and prevalence per 100 000 population and annual health insurance treatment costs calculated for age groups and sex according to all health insurance treatment categories. Patients with rheumatoid arthritis were identified as main diagnosis with the following code of the International Classification of Diseases, 10th revision: M0690. Results: We found a significant patient turnover in pharmaceutical reimbursement: 7015 men, 23 696 women, in total 30 711 patients. Based on patient numbers in pharmaceuticals, prevalence for 100 000 population among men was 150.2 patients, among women 464.0, in total 314.1 patients. In 2018, NHIFA spent 1.64 billion HUF (6.07 million USD, 5.14 million EUR) on the treatment of patients with rheumatoid arthritis. 19.3% of the costs was spent on the treatment of male, 80.7% on female patients. Pharmaceuticals (42.8% of the total expenditures), outpatient care (21.9%) and acute inpatient care (12.4%) were the main cost drivers. Average annual health insurance treatment cost per patient was 53 375 HUF (198 USD/167 EUR). Conclusion: Pharmaceutical reimbursement was the major cost driver. The prevalence of rheumatoid arthritis was by 3.1 higher in women compared to men. Orv Hetil. 2021; 162(Suppl 1): 30–37.

Open access

Az intenzív osztályok forgalmának jelentős részét teszik ki a súlyos szepszissel felvett betegek, akiknek komplex kezelése magas költséggel és magas mortalitással párosul. Célkitűzés: A tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a betegellátással összefüggő költségek szempontjából jelentkezik-e már az első ápolási napon különbség a gyógyult és a meghalt betegek között. Módszer: A tanulmányban 6 intenzív osztály vett részt, melyek összesen 70, súlyos szepszis miatt osztályukra felvett beteget vontak be a vizsgálatba. Az osztályok a bevont betegekről kigyűjtötték a betegellátással összefüggő intenzív osztályos anyag- és eszközfelhasználást a felvételt követő első 24 órában. Összesen 59, betegellátással összefüggő költségelem felhasználását gyűjtötték ki és csoportosították, úgymint radiológia, laboratóriumi vizsgálatok és egyszer használatos eszközök. A vérkészítmények és a gyógyszerek/infúziók esetében teljes, tételes adatgyűjtés történt. Az egységes költségmeghatározás érdekében a felhasznált költségelemekhez a szerzők adtak költségértékeket. Eredmények: A súlyos szepszis intenzív osztályos mortalitása ebben a mintában 64%-os volt, az átlag ápolási napok száma a gyógyult betegeknél 19,9 (SD ± 11,4), a meghaltaknál 13,0 (SD ± 8,5). A betegellátással összefüggő (direkt) első napi költség átlag 60 957 Ft-ot tett ki, a meghaltaknál szignifikánsan többet, mint a gyógyult betegeknél (70 835 Ft vs 40 108 Ft, p = 0,020). Költségcsoportokra bontva, a meghalt betegek magasabb direkt költségét a vérkészítmények ( p = 0,047) és a gyógyszerek/infúziók okozzák ( p = 0,003). A meghalt betegek magasabb gyógyszer- és/vagy infúzióköltségéért a kolloidok ( p = 0,016) és a költségesebb antibiotikumok használata ( p = 0,021) felelős. Következtetések: Nemzetközi összehasonlításban a súlyos szepszis mortalitása magasabb, a szepsziskezelés napi költsége alacsonyabb Magyarországon. A meghalt betegek közel kétszer magasabb első napi költsége alátámasztja a korai diagnózis és a hatékony kezelés szükségességét.

Restricted access

A perinatalis hormonális imprinting fogalma először 1980-ban jelent meg és azóta széleskörűen elterjedt. Az imprinting a fejlődő receptor és a megfelelő hormon első találkozásakor megy végbe – valószínűleg a DNS metilációs mintázatának megváltozása által –, és hatása a sejtek utódgenerációiban élethossziglan tart. Szükséges a receptor kötési képességének teljes kialakulásához. A fejlődő receptorhoz azonban egyéb – a célhormonhoz hasonló – molekulák (receptorszinten ható hormonanalógok, gyógyszerek, vegyszerek, környezetszennyező anyagok) is kötődni képesek, ugyancsak életre szóló hibás imprintinget hozva létre. Ez kóros állapotokat okozhat. Később kiderült, hogy egyéb kritikus periódusokban, mint a pubertás, szintén imprinting jöhet létre, sőt differenciálódó sejtekben az élet bármely szakaszában. Az imprinting a szülőről az utódra is átadódik, azaz epigenetikusan öröklődik, valószínűleg emberben is. A központi idegrendszer is (hibásan) imprintálódhat, ami a dopaminerg, szerotonerg és noradrenerg rendszert tartósan befolyásolja, így a szexuális és szociális magatartás zavaraiban is megmutatkozik állatkísérletekben. Korunkban a hibás imprinting létrejötte elkerülhetetlen a gyógyszerek, vegyszerek tömege, az ételekben levő hormonszerű anyagok (például szójafitoszteroidok) és a környezetszennyezés miatt. A szerző különösen kiemeli az oxitocinnak, mint imprinternek veszélyességét, mivel igen széles körben alkalmazzák, miközben imprintingje döntően érintheti az érzelmi és szociális szférát és egyes betegségek – mint az autizmus, szkizofrénia és Parkinson-kór – fellépését. A perinatalis imprinterek veszélyessége azért is nő, mert az imprinting átöröklődve befolyásolhatja az emberi evolúciót. Orv. Hetil., 2013, 154, 128–135.

Open access

Absztrakt

Az elmúlt hat évtizedben csak a K-vitamin-antagonista kumarinokat alkalmazhattuk orális antikoagulánsként. A kumarinoknak szűk a terápiás tartományuk, hatásukat számos, gyakran alkalmazott gyógyszer befolyásolja, szedésük rendszeres laboratóriumi ellenőrzést igényel (INR-meghatározás). Az új, faktorspecifikus antikoagulánsok két csoportja ismert: anti-FIIa (dabigatran) és anti-FXa (rivaroxaban, apixaban és edoxaban) hatású molekulák. A szerző összefoglalja az új orális antikoagulánsok legfontosabb klinikai jellemzőit, indikációit, laboratóriumi vizsgálatuk lehetőségeit. Az antikoagulánsok legfontosabb mellékhatása a vérzés. A közlemény részletesen kitér a nem specifikus és specifikus vérzéscsillapító gyógyszerek alkalmazási lehetőségeire, különös tekintettel a súlyos akut vérzésekre, illetve a sürgős sebészeti beavatkozások eseteire. Részletezi az antidótumok alkalmazási módjait, az ajánlott dózisokat, és ismerteti az új orális antikoagulánsok inhibitoraival elért eddigi legfontosabb klinikai eredményeket. Kiemelten foglalkozik az idarucizumabbal, amely a dabigatran elsőként már törzskönyvezett specifikus antidótuma. Orv. Hetil., 2016, 157(12), 443–450.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Endre Balázs, Andrea Ruszwurm, Miklós Székely, István Wittmann, and Judit Nagy

A vesék korfüggő morfológiai és funkcionális változásait nem lehet fiziológiásnak tekinteni. A korral csökken a glomerulusok száma, scleroticus glomerulusok és aglomerularis arteriolák jelennek meg. A tubulusok atrophiája mellett gyakori az interstitialis fibrosis, és az időskori érelváltozások is erősen érintik a veséket. Csökken a vesék keringése és a GFR, az utóbbit nem tükrözi a se-creatinin értéke. A tubularis transzportok zavara főként a só- és vízkiválasztást érinti, hyposthenuriát okoz. A korfüggő változások patogenezise komplex, és részleteiben még nem tisztázott. A változások mindenesetre rontják a kiválasztást, és befolyásolják a gyógyszerek farmakokinetikáját. Valódi krónikus veseelégtelenségben más funkciók (eritropoetin-képzés, D-vitamin, Ca- és P-anyagcsere) is károsodnak. Az időskorban gyakoribb szisztémás betegségek (diabétesz, hipertónia stb.) miatt a valódi krónikus veseelégtelenség is gyakoribb, de az akut veseelégtelenség különféle formái is könnyebben alakulnak ki.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Takács, Anna Szabolcs, György Biczó, Péter Hegyi, and Zoltán Rakonczay

Az akut pancreatitis klinikai diagnosztikájának és kezelésének mai gyakorlata több évtizedes kísérletes és humán vizsgálatok eredményeként alakult ki. Az elmúlt évtizedekben számos állatkísérletes pancreatitismodellt dolgoztak ki, amelyek lehetőséget adtak a betegség etiopatogenezisének tanulmányozására, a gyulladásos folyamatok helyi és távoli szövődményeinek vizsgálatára és az esetleges terápiás hatású vegyületek, gyógyszerek előzetes tesztelésére. A heveny hasnyálmirigy-gyulladás patomechanizmusának számos aspektusa, így mindenekelőtt a betegség korai fázisának tanulmányozása kizárólag állatkísérletes vizsgálatokkal lehetséges. Az utóbbi években a molekuláris genetikai módszerek lehetővé tették azt is, hogy kísérletes körülmények között a gyulladásos folyamatokban részt vevő mediátorok géntechnológiai módosításával kiiktassuk vagy éppen felerősítsük azok hatásait. Nem kétséges ugyanakkor, hogy az experimentális pancreatitismodellekben kapott eredmények csak korlátozott mértékben tükrözik a humán pancreatitis során történteket. Ennek ellenére jelenleg úgy tűnik, hogy a klinikai pankreatológia fejlődésében nem nélkülözhetjük az állatkísérletes vizsgálatok során nyerhető tudományos eredményeket.

Restricted access

A rohamosan fejlődő nanotechnológiai eljárások során előállított anyagokat egyre szélesebb körben alkalmazzák számos egyéb terület mellett a klinikai gyakorlatban is. Tekintettel kedvező tulajdonságaikra, alkalmazzák őket implantátumok bevonataként, csontpótlásra, gyógyszerek farmakokinetikai jellemzőinek optimalizálására. A hatóanyagok nanoméretű szemcsés, liposzómás bevonataként jelentős előrelépést jelenthetnek a hatékony terápia szempontjából. Előnyös tulajdonságaik mellett azonban a méretből adódó eltérő kémiai tulajdonságok számos veszélyforrást is magukban hordozhatnak, így felelősségteljes alkalmazásukhoz az egészségre gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatásaik ismerete elengedhetetlen. A nanorészecskék nagyobb méretű anyagformákétól eltérő hatásai elsősorban a szemcsemérettel magyarázhatóak. Az eddigi vizsgálatok alapján a túlnyomóan lokális hatás mellett szisztémás, szabad gyökök termelésére, thrombocytaaggregációra gyakorolt hatással kell számolni, amely növeli a cardiovascularis rizikót. Tekintettel az eddig rendelkezésre álló igen hiányos ismeretekre, a nanoanyagok egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatos pontos kockázatbecslés elvégzésére egyelőre nincs lehetőség, így a nanoszemcsék alkalmazása a betegellátásban különösen nagy körültekintést igényel.

Restricted access

Élő donoros vesetranszplantációt követő terhességben kialakult terápiarezisztens hypertonia

Therapy-resistant hypertension in pregnancy after live donor kidney transplantation

Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Borda, Csilla Keresztes, and Attila Keresztúri

Összefoglaló. A veseátültetés a legnagyobb reményt nyújtja a végstádiumú vesebetegségben szenvedő nők számára, akik teherbe kívánnak esni. A veseátültetett beteg terhessége továbbra is kihívást jelent az immunszuppresszív gyógyszerek mellékhatásai, az allograftfunkció romlásának kockázata, a praeeclampsia és a magas vérnyomás káros anyai szövődményeinek rizikója, valamint a koraszülés, az alacsony születési súly kockázata miatt. A terhesség alatt nagy a magas vérnyomás kialakulásának kockázata, a szérum-kretaininszint emelkedik, és a terhesség végére proteinuria is kialakulhat. Az ajánlott fenntartó immunszuppresszió terhes nőknél a kalcineurininhibitorok (takrolimusz/ciklosporin) és alacsony dózisú szteroid adása, melyek biztonságosnak tekinthetők. Fontos, hogy a gyermekvállalási tanácsadás már a vesetranszplantáció előtt megkezdődjön, és a transzplantációt követően minden klinikai kontroll megtörténjen. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Summary. Kidney transplantation offers the best hope to women with end-stage renal disease who wish to become pregnant. Pregnancy in a kidney transplant recipient continues to remain challenging due to side effects of immunosuppressive medication, risk of deterioration of allograft function, risk of adverse maternal complications of preeclampsia and hypertension, and risk of adverse fetal outcomes of premature birth, low birth weight, and small for gestational age infants. The factors associated with poor pregnancy outcomes include the presence of hypertension, serum creatinine greater than normal range and proteinuria. The recommended maintenance immunosuppression in pregnant women is calcineurin inhibitors (tacrolimus/cyclosporine) and low-dose steroid which are considered safe. It is important that counseling for childbearing should start as early as prior to getting a kidney transplant and should be done at every clinic visit after transplant. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktória Ferencz, Csaba Horváth, Sándor Huszár, and Katalin Bors

Bevezetés: Az osteoporosis fő következménye a csonttörés. A csonttörés esélyét a csont mennyiségén kívül számos tényező befolyásolja. A kockázati tényezők egy csoportja egyszerű kérdőívekkel vizsgálható. Célkitűzés: A jelen vizsgálat (Score-HU) célja volt, hogy felmérje az osteoporosisban szenvedő, oszteológiai szakrendelésre irányított postmenopausás nőknél (n = 11 221) az ismert kockázati tényezők előfordulási gyakoriságát. Módszer: A kockázati tényezőket minden beteg esetében egyszerű kérdőív segítségével rögzítették. Eredmények: A csonttörés legfontosabb kockázati tényezői gyakorisági sorrendben a következők voltak: korábbi csonttörés (79,4%), nem antiporotikus gyógyszerek szedése (vérnyomáscsökkentők 67,9%, altatók 36%, antidepresszánsok 26,5%, kortikoszteroidok 13,5%), mozgásképesség csökkenése (44,6%), korai menopausa (31,9%), dohányzás (31,2%), gyakori elesés (29,1%), rossz egészségi állapot (legalább 3 krónikus betegség előfordulása 24,1%). Következtetések: Az említett kockázati tényezők egyszerű klinikai felmérése alapján az osteoporoticus betegek csonttörési kockázatát pontosabban adhatjuk meg, mint ha csupán az oszteodenzitometriás mérési eredményre hagyatkozunk a törési kockázatbecslés során. Orv. Hetil., 2015, 156(4), 146–153.

Open access