Search Results

You are looking at 71 - 80 of 89 items for :

  • "irányelv" x
  • Medical and Health Sciences x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All

Az egészségügyi kormányzatnak a dohányzás visszaszorítását célzó határozott szándékát jelzi a nemdohányzók védelméről szóló jogszabály módosítása. A kormányzati és hatósági intézkedéseket követnie kellett a szakmai lépéseknek is. Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben 2012-ben kezdte meg működését a Dohányzás Leszokást Támogató Módszertani Központ, amelynek célja, hogy módszertani segítséget nyújtson az evidenciaalapú leszokás támogatásához, összefogja és irányítsa a dohányzás visszaszorítását célzó szakmai tevékenységeket, kezdeményezze a vonatkozó szakmai irányelv szerkesztését. Egyéni, csoportos és telefonos tanácsadása révén gondoskodik arról, hogy a dohányzó magyar lakosság minél szélesebb köréhez eljusson az információ és az egyénre szabott segítség. Az elmúlt évtized felnőtt lakossági felméréseinek eredményei alapján megállapítható, hogy Magyarországon a dohányzók aránya csökkent, jelenleg 28–29%. Ezen belül a férfiaké nagyobb arányú csökkenést jelez (32–34%), míg a nők dohányzása stagnál (24–25%). A dohányzás szempontjából legveszélyeztetettebbek az alacsony iskolai végzettségűek, a rossz anyagi körülmények között élők, a 17–34 és a 35–64 éves korcsoport, továbbá a nők. Orv. Hetil., 2013, 154, 1454–1468.

Restricted access

A szív- és érrendszeri betegségek a gyógyításuk terén elért jelentős eredmények ellenére hazánkban ma is a halálozási statisztika első helyén állnak. E betegségek prevenciójában a háziorvosi ellátás fontos szerepet játszik. A háziorvoslásban a cardiovascularis megelőzés a primer, a szekunder és a tercier prevenciós szinteken valósul meg, a rizikócsoport-stratégia és a populációs stratégia alkalmazásával. Az elsődleges prevenció kiemelt feladatai az egészség megőrzése és a cardiovascularis betegségek kialakulásának megelőzése. A legfontosabb primer prevenciós programok az egészséges táplálkozást segítő és a fizikai aktivitás növelését támogató program, valamint a dohányzás elleni küzdelem programja. A másodlagos prevenció eszköze a szűrővizsgálatok végzése. A háziorvoslásban a kockázati tényezők egy része már az orvos–beteg konzultáció során felismerhető, a metabolikus kockázat felismerése viszont csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges. A cardiovascularis kockázati faktorok és betegségek szűrésére vonatkozó jogszabály a metabolikus szindróma kritériumrendszerén alapul, noha ma már a globális kardiometabolikus kockázat felmérésére kell törekedni. A szív- és érrendszeri betegségben nem szenvedő, de kockázati tényezőkkel rendelkező páciensek esetében a cardiovascularis kockázat becslése a háziorvos feladata. A háziorvosi ellátás sajátos lehetősége a beteg hosszú távú követése, ami lehetőséget ad a tercier prevenció keretében végzett folyamatos gondozásra. A cardiovascularis kockázati tényezőkkel vagy betegséggel rendelkezők gondozása során nagy jelentőségű a páciensek kockázati csoportokba sorolása, mert az ezekbe tartozás határozza meg a gondozás célértékeit. A cardiovascularis gondozás során alkalmazott módszerek az életmód-terápia, a specifikus gyógyszeres kezelés és a cardiovascularis gyógyszeres szervvédelem. A cardiovascularis prevenció eleme a kockázati tényezőkkel és betegségekkel kapcsolatos egészségnevelés és tanácsadás is, ami a prevenció eszköze, egyaránt segíti a prevenció primer, szekunder vagy tercier formájának megvalósítását. A háziorvosi cardiovascularis prevenció eredményeinek javításához szükséges legfontosabb változtatások: a primer prevenciós tevékenység, továbbá az egészségnevelés és tanácsadás megfelelő értékelése, a szűrési rendszer megújítása a globális kardiometabolikus kockázat szemlélete alapján, a háziorvoslás cardiovascularis gondozási tevékenységét átfogó egységes szakmai irányelv kidolgozása, a háziorvosi cardiovascularis prevenciónak egy integrált prevenciós rendszer keretében történő megvalósítása. Orv. Hetil., 2012, 153, 1536–1546.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Csaba Bence Farkas, Dávid Petrétei, Gergely Babinszky, Gábor Dudás, Gergő Szabó, Csaba Bognár, and Márta Jäckel

Absztrakt:

A 2019. év végén, elsőként a kínai Vuhan városában megjelenő, SARS-CoV-2 béta-koronavírus okozta járványt 2020. március 11-én világjárvánnyá minősítette az Egészségügyi Világszervezet. Magyarországon 2020. március 4-én jelentették az első megerősített COVID–19-esetet, s március 15-én vesztette életét az első, új típusú koronavírussal fertőzött beteg. Az elhunyt halálának pillanatában nem állt rendelkezésre központi, egységes irányelv, mely tisztázta volna a szükséges óvintézkedések körét, illetve egyértelmű leírást nyújtott volna a tetem biztonságos kezeléséhez. A halottak patológiai osztályra való szállítása, tárolása, esetleges boncolása, majd végső nyughelyre helyezése, ezek mikéntje számtalan kérdést vet fel. A fertőző betegségekre, illetve a halottakkal kapcsolatos teendőkre vonatkozó hatályos jogszabályok nem tartalmaznak elégséges információt egy COVID–19-fertőzött beteg halála utáni feladatok végrehajtását illetően. Az országos tisztifőorvos március 19-én felfüggesztette a boncolások elvégzését, a törvényszéki boncolások kivételével, azonban a szállítás, tárolás továbbra is problémát jelent. Bár 2020. március 21-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Szakmai Kollégiumának Patológia Tagozata kiadott egy hivatalos eljárásrendet, az ebben foglalt ajánlások a szakirodalom szűkebb spektrumát reprezentálják, több helyütt kiegészítésre szorulnak. Sajnálatosan a nemzetközi szakirodalomban szintén – a fontosságához mérten – alulreprezentált a post mortem eljárásokra vonatkozó adat. További problémát jelent, hogy a járványok okozta krízishelyzetek áldozatainak kezelésére írt cikkekben a fellelhető algoritmusok a magyarországitól eltérő jogi környezet mellett eltérő szervezeti és erőforrásbeli lehetőségekkel számolnak, mely körülmények a hazai adaptálást jelentősen nehezítik. Cikkünkben a szakirodalmi összefoglaláson túl a COVID–19-gyanús, valószínűsített és megerősített páciensek kezelésében részt vevő egészségügyi dolgozók, valamint a potenciálisan érintett patológiai osztályok számára kivitelezhető, az ellátók biztonságát növelő javaslatokat, ajánlásokat fogalmazunk meg.* Orv Hetil. 2020; 161(17): 713–722.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Horváth, Zsuzsanna Gerlei, Judit Gervain, Gabriella Lengyel, Mihály Makara, Alajos Pár, László Rókusz, Ferenc Szalay, László †Telegdy, István Tornai, Klára Werling, and Béla Hunyady

A hepatitis B- és D-vírus-fertőzés időben történő felfedezése és kezelése a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, rákmegelőzést, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását és a kezelés révén a későbbi súlyos májbetegségekből adódó jelentős egészségügyi ráfordításigény-csökkenést jelent. Az irányelv célja a 2015. évre érvényes, a kezelőorvosok konszenzusán alapuló kezelési rend rögzítése. A magyar lakosság 0,5–0,7%-át sújtó hepatitis B-vírus-fertőzés kezelésének indikációja a vírusdiagnosztikán (benne vírusnukleinsav kimutatása), a májbetegség aktivitásának és stádiumának értékelésén (beleértve biokémiai, patológiai és/vagy nem invazív vizsgálómódszereket), valamint az ellenjavallatok kizárásán alapul. Az ajánlás hangsúlyozza a kivizsgálás során a gyors és részletes virológiai vizsgálatok jelentőségét, a biopszia mellett a tranziens elasztográfia, illetve egyéb, validált, noninvazív tesztek alkalmazhatóságát csakúgy, mint a terápia vezetésében a vírusnukleinsav-titer követésének nélkülözhetetlenségét mind a mellékhatások elkerülése, mind a költséghatékonyság szempontjából. Az idült hepatitis B kezelésében egyaránt első választás lehet a határozott – egyéves – időtartamú pegilált interferon vagy a folyamatos entecavir- vagy tenofovirkezelés, amelyet a hepatitis B felszíni antigén szerokonverziója után még legalább 12 hónapig kell folytatni. Az adefovir leginkább kombinációban javasolható. Nem megfelelő első választás a lamivudin, az ezt már szedő betegeket hatástalanság esetén másik szerre kell átállítani. Fontos az immunszuppresszív kezelésben és/vagy biológiai terápiában részesülő betegek megfelelő antivirális kezelése. Egyidejű hepatitis D esetén pegilált interferon kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2015, 156(Szuppl. 1), 25–35.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Horváth, Béla Hunyady, Judit Gervain, Gabriella Lengyel, Mihály Makara, Alajos Pár, Ferenc Szalay, László Telegdy, and István Tornai

A hepatitis B- és D-vírus-fertőzés időben történő felfedezése és kezelése a beteg szempontjából a munkaképesség megőrzését, az életminőség javulását, rákmegelőzést, valamint a betegségmentes várható élettartam meghosszabbodását, a beteg környezete és a társadalom szempontjából a továbbfertőzés veszélyének megállítását és a kezelés révén a későbbi súlyos májbetegségekből adódó jelentős egészségügyi ráfordításigény-csökkenést jelent. Az irányelv célja a 2014. évre érvényes, a kezelőorvosok konszenzusán alapuló kezelési rend rögzítése. A magyar lakosság 0,5–0,7%-át sújtó hepatitis B-vírus-fertőzés kezelésének indikációja a vírusdiagnosztikán (benne vírusnukleinsav kimutatása), a májbetegség aktivitásának és stádiumának értékelésén (beleértve biokémiai, patológiai és/vagy nem invazív vizsgálómódszereket), valamint az ellenjavallatok kizárásán alapul. Az ajánlás hangsúlyozza a kivizsgálás során a gyors és részletes virológiai vizsgálatok jelentőségét, a biopszia mellett a tranziens elasztográfia, illetve egyéb, validált, noninvazív tesztek alkalmazhatóságát csakúgy, mint a terápia vezetésében a vírusnukleinsav-titer követésének nélkülözhetetlenségét mind a mellékhatások elkerülése, mind a költséghatékonyság szempontjából. Az idült hepatitis B kezelésében egyaránt első választás lehet a határozott – egyéves – időtartamú pegilált interferon vagy a folyamatos entecavir- vagy tenofovirkezelés, amelyet a hepatitis B felszíni antigén szerokonverziója után még legalább 12 hónapig kell folytatni. Az adefovir leginkább kombinációban javasolható. Nem megfelelő első választás a lamivudin, az ezt már szedő betegeket hatástalanság esetén másik szerre kell átállítani. Fontos az immunszuppresszív kezelésben és/vagy biológiai terápiában részesülő betegek megfelelő antivirális kezelése. Egyidejű hepatitis D esetén pegilált interferon kezelés szükséges. Orv. Hetil., 2014, 155(Szuppl. 2), 25–35.

Open access

hozataláról szóló 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (2) bekezdésében említett 10 éves munkaprogram második szakaszáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L, 2007, 325, 3–65. A Bizottság 2076/2002/EK

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Bartos, Gabriella Markovics, Tamás Várföldi, and Piroska Buzáné Kis

HELICS Protocol for surgical wound infection surveillance. Brussels, 1994. Irányelv a műtéti sebfertőzések megelőzésére. In: Sebészeti útmutató. Szerk.: Egészségügyi Minisztérium. Medition Kft., Budapest, 2002, 7

Restricted access

National Institute of Child Health [Országos Gyermekegészségügyi Intézet], Csordás, Á., Odor, A., Oláh, É., Paulin, F., Siffel, Cs.: Guideline Proposal of pre- and periconceptional care. [Szakmai irányelv javaslat a pre- és perikoncepcionális gondozásról

Open access

diabetes mellitus terápiájában, a megújult hazai szakmai irányelv tükrében.] Metabolizmus, 2011, 9 , 73–77. [Hungarian] Jermendy Gy. Role of sitagliptin in the treatment of type 2

Open access

másodlagos megelőzése (néhány szakmai és szervezési irányelv). Magyar Onkol., 1997, 41 , 35–36. Liszka Gy. Daganatos megbetegedések másodlagos megelőzése (néhány szakmai és szervezési

Restricted access