Search Results
Serbia was an Ottoman province for almost four centuries; after some rebellions, the First and Second Uprising, she received the status of autonomous principality in 1830, and became independent in 1878. Due to the historical and cultural circumstances, the first stage music form was komad s pevanjem (theater play with music numbers), following with the first operas only at the beginning of the twentieth century. Contrary to the usual practice to depict “golden age” of medieval national past, like in many other traditions of national opera, the earliest Serbian operas were dedicated to the recent past and coexistence with Ottomans. Thus the operas Na uranku (At dawn, 1904) by Stanislav Binički (1872–1942), Knez Ivo od Semberije (Prince Ivo of Semberia, 1911) by Isidor Bajić (1878–1915), both based on the libretti by the leading Serbian playwright Branislav Nušić, and also Zulumćar (The Hooligan, librettists: Svetozar Ćorović and Aleksa Šantić, 1927) by Petar Krstić (1877–1957), presented Serbia from the first decades of the nineteenth century. Later Serbian operas, among which is the most significant Koštana (1931, revised in 1940 and 1948) by Petar Konjović (1883–1970), composed after the theatre play under the same name by the author Borisav Stanković, shifts the focus of exoticism, presenting a life of a south-Serbian town in 1880. Local milieu of Vranje is depicted through tragic destiny of an enchanting beauty, a Roma singer Koštana, whose exoticism is coming from her belonging to the undesirable minority. These operas show how the national identity was constructed – by libretto, music and iconography – through Oriental Self. The language (marked by numerous Turkish loan words), musical (self)presentation and visual image of the main characters of the operas are identity signifiers, which show continuity as well as perception of the Ottoman cultural imperial legacy.
Язык современного Киева как феномен в славянском мире (по результатам социолингвистических исследований)
The Language of Modern Kiev as a Phenomenon in the Slavic World (The Results of Sociolinguistic Research)
The current linguistic situation of the Kievan conglomeration which has evolved over the course of several centuries presents itself as a unique subject for linguistic description and study, differing substantially from analogous examples elsewhere in the Slavic world. This paper discusses the sociolinguistic multicodality of the present-day Kievan urban dialect with concrete illustrated examples from actual non-staged speech found in Ukraine’s capi- tal. We have also included an analysis of the possibilities for such switching (as well as a description of the communicative situations that are linked with this phenomenon). The language is complicated by many other factors, including geographical, ethnic, cultural, socio-political, and historical, as well as the degree of national identity of native speakers and regional heterogeneity. It is often said that there are not two (Left- and Right-Bank Ukraine), even not twenty-two, but rather two hundred twenty-two Ukraines.
It is hardly possible to give a completely accurate assessment of the real language situ- ation in contemporary Kiev, for any statistical data, official proclamations, or linguistic ap- proaches to the interpretation of modern “language reality” mostly have no more than an evaluative character, which is caused by a number of extralinguistic factors and modern political and ideological challenges that have nothing to do with the real language situation.
The complexity of the description of the modern Ukrainian language situation is that it is impossible to talk with certainty about any universals and make unambiguous conclu- sions regarding the entire Ukrainian ethnic area as a whole. The territory of modern Ukraine (and Kiev) is a many-sided palette with linguistic, cultural, religious, historical, and ethno- graphic points of view. Historically, the modern Ukrainian territories belonged to different countries, empires, political and religious spheres of influence, which is one of the primary reasons why Ukrainians are heterogeneous in their mentality, degree of national self-iden- tity and, as a result, in any given choice of a particular language code for everyday com- munication, due to both regional identity and the various historical pasts of the east and west of Ukraine, geographical location, i.e. the proximity to Russian and European culture.
Absztrakt
A történelmi szövegek strukturális-kompozíciós elemzése révén feltárhatók a nemzeti identitás és a csoportközi kapcsolatok pszichológiai minőségei (László, 2005). Ezek az elbeszélések a történések tényszerű leírásán túlmenően az eseményeket sajátos narratív perspektívában ábrázolják. Az elbeszélésben megjelenő szereplők kognitív tudattartalmainak megjelenítése nem csupán a csoportközi kapcsolatok és konfliktusok reprezentációit közvetíti, de a perspektívafelvétel elősegítése révén a saját csoport esetében identitást közvetítenek, míg a külső csoport esetében szerepet játszanak az észlelt csoportközi konfliktus csökkentésében. Kísérleti helyzetben számos kutatás bizonyította a perspektívafelvétel szerepét a pozitív csoportközi attitűd kialakításában, a perspektívafelvétel által kiváltott empátia és a szituatív cselekvésmagyarázatok közvetítése révén (Jones és Nisbett, 1971; Regan és Totten, 1975; Galinsky és Moscowitz, 2000; Vescio és mtsai, 2003).
Az első vizsgálatunkban kilenc magyar történelmi eseményt elemeztünk a kognitív állapotok csoportközi eloszlása szempontjából, történelemtankönyvek és néphistóriai szövegek összehasonlításában. Az eredmények azt mutatják, hogy míg a történelemtankönyvek a nemzeti történelemben megjelenő negatív eseményeket igyekeznek több szempontból – a külső csoport nézőpontjából is – megközelíteni, serkentve a kölcsönös perspektívafelvételt, ezáltal csökkentve az észlelt csoportközi konfliktust, a néphistóriai szövegekben szignifikánsan gyakrabban jelentek meg a külső csoport szereplőinek kognitív állapotai.
Második vizsgálatunkban megvizsgáltuk a kognitív állapotok propozicionális tartalmának pszichológiai jelentését. Az eredményekből kitűnik, hogy a kognitív állapotok gyakorisága mellett a propozicionális tartalmuk valenciája nagymértékben befolyásolja az észlelt felelősséget. Ez utóbbi eredmény magyarázattal szolgál a külső csoportok kognitív állapotainak magas gyakoriságára az első vizsgálat néphistóriai szövegeiben.
A 19. század folyamán a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia magyar lakta városaiban nagyszabású színházépítés folyt. A színház a nemzeti identitás megerősítésére és a magyar nyelv általános használatának szorgalmazására szolgált. A színházépületek stílusát nem elsősorban építészeti és esztétikai szempontok, hanem politikai indokok határozták meg, a színház a városok fejlődése, s egyben a polgárosodás bizonyításának egyik fontos eszköze volt, olyan középületet jelentett, amely a várossá válás egyik meghatározó elemévé vált. A színházépítők elsősorban fővárosi építészek voltak, akik Bécsben, Berlinben és Münchenben végezték a tanulmányaikat, ahol a 19. század közepére Európában általánosan elfogadottá és a városi paloták, illetve a városi középületek esetében divattá vált neoreneszánsz stílusban tervezték meg színházépületeiket. A magyar építészek az Európában látott stílusmintát követve alkották meg színházépületeiket, amelyek elsősorban a városi palota jellegét mutatják külső megformálásukban (Szkalnitzky Pesti Nemzeti Színház, 1871–1874; Arad, 1871–1874; Fellner & Helmer Temesvár, 1871–1875; Halmay Andor Békéscsaba, 1884–1885; Hauszmann Alajos Szombathely, 1880), belsejükben, a nézőtér-játszótér viszonylatában pedig a 17–18. században kialakult és kanonizálódott „itáliai–francia színház” tipológiáját mutatják. A magyar és az európai építészetnek is remekműve Ybl Miklós alkotása, a Magyar Királyi Operaház (1874–1884), amely Budapesten a Sugár út első traktusában épült fel az egész utat átfogó urbanisztikai koncepció jegyében alkalmazott neoreneszánsz stílusban.
Populizmus, egyházak és oktatáspolitika a 2010 utáni Magyarországon
Populism, Churches and Education Policy in Hungary after 2010
. Kutatások vallásos nevelésről és egyházi oktatásról . Gondolat Kiadó, Budapest. 47 Revell, L. & Bryan, H. (2018) Fundamental British Values in Education: Radicalisation, National Identity and Britishness . Bingley
Befogadók vagy jogvédők?
A roma/cigány oktatáspolitika dilemmái
Social Inclusion or Legal Protection?
The Dilemma of Roma Educational Policy in Hungary Today
and National Identity: Roma Educational Policies in Eastern Europe. In: S. Majhanovic et al. (eds) Education, Dominance and Identity . Rotterdam, Sense Publishers. pp. 34
) Representation of national identity in successful historical novels. Empirical Studies of the Arts, (21) 1 , 69-80. Representation of national identity in successful historical novels. Empirical Studies of
The impact of EU identity on constitutional identities •
Romanian and Bulgarian Examples
-accession, was useful to understand the impact of EU accession on national identity. In particular, the fear of a rule of law crisis, or a rule of law backlash in these two countries ensured that there was data collection regarding legislative and constitutional
occasion of Latvia's centenary. The attitude that people express their national identity not only by wearing national costumes but also by making them is becoming more and more prevalent. Courses and national and international events related to handicraft
respect for the national identities of Member States. 1 The discourse on constitutional identity has been inspired by the latter – that is, Article 4 TEU 2 –, but it also refers only to national identity, and this concept can only indirectly be derived
