Search Results
A szerzők egy illegitim droghasználókkal foglalkozó szervezet tapasztalatait foglalják össze, amit 2009 óta szereztek az új pszichoaktív szerekkel („dizájner drogokkal”) kapcsolatban injekciós szerhasználók között. A Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia tűcsereközpontjában 2009 óta figyelhető meg az új szerek tömeges terjedése, ami az injekciós magatartást is jelentősen módosította, így pedig a tűcsereközpont igénybevételét is. A tűcsereközpontban az új pszichoaktív szerek hullámokban jelentek meg (mefedron, metiléndioxi-pirovaleron, pentedron – „pentakristály”), így egyedülálló módon ez a szetting alkalmas az új szerek terjedésének nyomon követésére. A szerzők az új pszichoaktív szerek okozta speciális kockázatok (ismeretlen összetételű és hatású anyagok) mellett az orvosi praxis számára fontos jellemzőket foglalnak össze. Így a szerek nem ismert voltából adódó kockázatokat, a gyakoribb szerhasználatot és a súlyosabb pszichopatológiai állapotokat. Kiemelik a korai jelzőrendszer szerepét, az online források monitorozását és az új pszichoaktív szereket tartalmazó anyagminták bevizsgálásának lehetőségét. Orv. Hetil., 2014, 155(35), 1383–1394.
A növények első látszatra elég védtelennek tűnhetnek: általában helyváltoztatásra képtelenek, nem rendelkeznek idegrendszerrel vagy az állatokéhoz és az emberéhez hasonló immunrendszerrel. Hormonjaik, növekedésszabályozó anyagaik azonban vannak – bár ezek az állati hormonokkal szemben nem mirigyekben termelődnek és nem csak egy, hanem több folyamatot is szabályoznak koncentrációjuk, illetve a jelen lévő egyéb hormonok függvényében. A növényi szervezet, bár komplexitásában messze elmarad az állatokétól, szerkezeti és működési szempontból egyaránt nagyfokú szervezettséget mutat. A magasabb rendű növényekben, éppúgy, mint az állati és emberi szervezetben, az intercelluláris kommunikáció kémiai hírvivők révén valósul meg. Ezek specifikus típusait növényi hormonoknak (fitohormonoknak), szélesebb értelemben növényi növekedésszabályozó anyagoknak (bioregulátoroknak) nevezzük. Ezek az endogén szerves vegyületek kis mennyiségben képesek a többsejtű növényi szervezetekben a normális működés és fejlődés szabályozására, a sejtek, szövetek és szervek közti együttműködés fenntartására. Mivel a növények nem rendelkeznek idegrendszerrel, a fitohormonok különleges jelentőséggel bírnak. Orv. Hetil., 2014, 155(26), 1011–1018.
a natura latinul – szervezetet is jelenthet. A kifejezés tehát „a szervezet vizsgálata”-ként is fordítható. Dogmatikoi – a racionalisták másik elnevezése a logikoi mellett. Kata phüszin, para
A szív hormontermelő funkciójának felfedezése gyökeresen megváltoztatta a szív szerepének megítélését, amely mechanikus pumpa helyett a szervezet folyadék-elektrolit és hemodinamikai homeosztázisát meghatározó, más szervrendszerekkel együttműködő tényezővé vált. A szív által termelt legfontosabb hormonok a natriureticus peptidek, amelyek elsődleges feladata a volumenterhelés kivédése; ezt szolgálja a natriureticus, diuretikus, vasodilatator és antiproliferatív hatás. Úgy is tekintik őket, mint a cardialis, vascularis és renalis hatások integratív markereit, azaz a cardiorenalis distressz jelzőit. Szerepük ma már messze túlterjed a patofiziológiai jelentőségen, a brain natriureticus peptid és prohormonjának N-terminális része a szívelégtelenség elfogadott plazmamarkerévé vált, amelyek a diagnózis, a prognózis megítélése és a terápia vezetése szempontjából egyaránt hasznosak, s terápiás alkalmazásukra is lehetőség nyílt. Az extraadrenalis aldoszterontermelés kimutatása az elmúlt évek izgalmas felfedezése, de az intracardialis aldoszterontermelés emberben nem tekinthető jelentősnek. Az intracardialis pajzsmirigyhormon-termelést a dejodinázok aktivitásváltozása szabályozza. Az emelkedett trijód-tironin-szint szerepe felmerült a szívizom-hypertrophia kialakulásában, a csökkent trijód-tironin-termelésnek pedig valószínűleg az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásban van jelentősége. Az epicardialis zsírszövet és a coronariasclerosis között korábban nem sejtett, sokoldalú kapcsolat mutatható ki, a zsírsejtek citokin- és adipokintermelése része lehet az atherosclerosis önerősítő folyamatának. Orv. Hetil., 2012, 153, 2041–2047.
Az utóbbi évtizedben világossá vált, hogy a génekben kódolt információ fajok közötti eltérése nem lehet egyedül meghatározó forrása az élőlények sokféleségének. Az egyedfejlődés során a sejtvonalak térben és időben egyedi módon bekövetkező fenotípus-változásainak hátterében álló dinamikus tényezőknek mindössze egy eleme a genetikai kód maga. A sejt és az egész szervezet jellemzőinek kialakításában és fenntartásában tehát nagyobb szerepe van a környezet által kialakított génaktivitás-változásoknak, mint azt korábban gondoltuk. Az epigenom a kromatinra kerülő molekuláris jelzéseken keresztül közvetít a genom és a környezet között. Ezeket a különböző jelzéseket kutatják az epigenetika gyorsan fejlődő területei. A jelzések sejtciklusról sejtciklusra átkerülhetnek az utódsejtekbe, de akár generációkat átívelő módon is öröklődhetnek. Az epimutációk – az epigenom rendellenes megváltozásai – döntő szerepet játszhatnak olyan komplex emberi betegségek kialakulásában is, mint a rák. Az epigenetika jelentheti a hiányzó láncszemet a genetika, a környezet és a betegségek között, ezáltal jelentős hatással bírhat a jövő gyógyszerfejlesztésére és új terápiás/prevenciós megközelítéseket tehet lehetővé. Orv. Hetil., 2012, 153, 214–221.
A Marfan-szindróma a szervezet kötőszöveti állományát érintő öröklődő betegség, amely Magyarországon hozzávetőleg 2–3000 személyt érint. A betegség manifesztációi multiszisztémásak, ezért a kórismézés sokszor nehézségekbe ütközik. Az „Országos Marfan Regiszter” jelenleg közel 250 Marfan-szindrómában szenvedő beteg adatait tartalmazza, s ez a szám dinamikusan növekszik. Célok: A Marfan-szindrómás magyar személyek biológiai mintáinak, klinikai adatainak és életmódfelmérőinek összegyűjtése. Módszerek: A szelekció során olyan betegekre esett a választás, akiknél a cardiovascularis és a szisztémás érintettség, illetve a családi kórelőzmény alapján az átdolgozott Gent-nozológia értelmében egyértelműen megállapítható a Marfan-szindróma fennállása. Eredmények: Az adatbázis alapján 102 Marfan-szindrómában szenvedő személyt tartalmaz a biobank, amely 55 személy cDNS-mintáját, 102 személy genomi DNS- és szérummintáját foglalja magába. A biológiai minták mellett minden személyről nemzetközileg validált fizikai aktivitási, táplálkozási és pszichológiai kérdőívek alapján gyűjtött adatot is tartalmaz a biobank. Következtetések: A Marfan Biobank genetikai, génexpressziós és fehérjeszintű kutatások gyors megtervezését teszi lehetővé. A biobank hozzájárul a kórkép alaposabb megismeréséhez és a hazai betegek ellátásához egyaránt. Orv. Hetil., 2012, 153, 296–302.
A kórokozók közvetlen kimutatásán alapuló mikrobiológiai diagnosztika idő- és munkaigényes folyamat. Nem csoda tehát, hogy megnőtt az igény a konvencionális módszereknél gyorsabb, nagy érzékenységű diagnosztikai eljárások kifejlesztése és bevezetése iránt, mint amilyenek a nukleinsav-kimutatáson alapuló módszerek. A molekuláris biológiai módszerek felgyorsítják a diagnosztikát, javítják a specificitást és lehetőséget nyújtanak a nehezen tenyészthető patogének azonosítására is. Az eredmények értékelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy a kórokozó-specifikus nukleinsav kimutatása nem egyenértékű a szaporodni képes kórokozók jelenlétével! Az áramlási citometria legnagyobb előnye, a nukleinsav-detektáláson alapuló technikákkal szemben, a mikroorganizmusok egyedi, sejtszintű kimutatása. Gyorsasága révén kiemelt jelentőségre tehet szert a lassan növő mikrobák, a Mycobacterium törzsek és a gombák kimutatásában. Mivel a megfelelő minta-előkészítés megválasztásával alkalmas a patogének pontos azonosítására, így különösen jól hasznosítható a kevert populációk okozta fertőzések diagnosztikájában. Nem utolsósorban lehetővé teszi a fertőzött szervezet immunrendszerének monitorozását és az antimikrobiális kezelés nyomon követését is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1207–1218.
Absztrakt:
Az antioxidánsok az egészségre számos kedvező hatással rendelkeznek, amelyek közül napjainkig kevés figyelem irányult az élelmi rost antioxidáns tulajdonságaira. Az élelmi rost antioxidáns hatása mögött az azt alkotó poliszacharidkomplexhez kapcsolt polifenolvegyületek állnak, amelyek a bélcsatornában felszabadulva fejtik ki hatásukat. Növényi sejtfalból izoláltak egy, az előbbiektől eltérő molekulát, a kalcium-fruktoborátot, amelynek szintén van antioxidáns kapacitása, annak aktív komponense azonban a bór. Számos olyan élelmiszer és élelmiszeripari melléktermék ismert, amelynek jelentős antioxidáns élelmirost-tartalma van, így ezek is hozzájárulhatnak a bélcsatorna, ennek révén a szervezet antioxidáns védelméhez. Ilyenek például a gabonamagvak, a káposzta, a kávébab és a guáva, vagy a melléktermékek közül a szőlőtörköly. Az antioxidáns élelmi rost polifenolvegyületei az egyes növényekben eltérőek, így azok antioxidáns kapacitása is változó, de grammonként hozzávetőlegesen 50–100 mg DL-α-tokoferollal egyenértékűek. Ez olyan számottevő antioxidáns kapacitás, amely alkalmassá teszi az antioxidáns élelmi rostot egyes, bizonyítottan oxidatív stressz által kiváltott betegségek, így például az atherosclerosis, egyéb cardiovascularis kórképek vagy a colorectalis carcinoma elleni prevencióban. Orv. Hetil. 2018; 159(18): 709–712.
Az RNS-interferencia a poszttranszkripciós génelcsendesítés olyan formája, amelynek során rövid, specifikusan RNS-molekulák elnyomják a gének kifejeződésében kulcsszerepet játszó hírvivő RNS-ek működését. A sejtbe juttatott dupla szálú vagy rövid interferáló RNS-molekulák aktiválják az RNS-indukált elcsendesítő komplexet, amely a célgén hírvivő RNS-ét lebontja. A sejtek saját szabályozó mikro-RNS-molekulákkal is rendelkeznek, amelyeknek hírvivő RNS-e képes önmagával hajtűt képezni, amit a sejt dupla szálú RNS-ként értelmez. Az RNS-interferencia élettani működései közé tartozik a vírusok és a transzpozonok elleni védekezés, valamint a génkifejeződés szabályozása. Az RNS-interferencia nemcsak in vitro alkalmazható az egyes gének működésének vizsgálatára, hanem klinikai alkalmazásainak lehetőségei is megjelentek. Eddig vírusfertőzésekben, az időskori makuladegeneráció gátlására, a vér koleszterinszint-csökkentésére, daganatellenes és neurodegeneratív betegségek kezelésében alkalmazták. Az RNS-interferencia alkalmazását azonban nehezíti, hogy a megfelelő rövid interferáló RNS-molekulák tervezéséhez szükséges bioinformatikai algoritmusok nem tökéletesek; a szervezet szöveteibe való bejuttatásuk nehéz; illetve csak olyan esetekben alkalmazható, amelyekben átmeneti antagonista génelcsendesítő hatás és nem hosszú távú kezelés szükséges. Az alkalmazás legnagyobb előnye a jelentős specificitás, ami miatt mellékhatása is kevés. Az RNS-interferencia alapú kezelések megjelenése már a közeli jövőben várható.
A gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia nervosa súlyos, potenciálisan életveszélyes betegség, mely korai halálozáshoz, valamint élethosszig tartó szomatikus és pszichoszociális megbetegedésekhez vezethet. Az állapot jelentős testi szövődményeket okoz a növekvő és fejlődő szervezet csaknem minden szervrendszerében. Bár ezek az eltérések a betegség gyógyulásával, a táplálkozási/táplálási rehabilitációval túlnyomó részben javulnak, némely elváltozás irreverzíbilis marad.A közlemény az elmúlt két évtized idevágó közleményeinek áttekintése alapján összefoglalja a gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia nervosa szomatikus szövődményeinek evidenciákon alapuló szakirodalmát. Tárgyalja az akut tüneteket, kiemelten foglalkozik a só–víz háztartás zavaraival és az újratáplálási szindrómával, valamint részletezi a kardiovaszkuláris komplikációkat. Összefoglalja a gyermek- és serdülőkori anorexiára speciálisan jellemző elváltozásokat: a csont ásványianyag-tartalom csökkenését és az osteopenia lehetséges terápiás lehetőségeit, valamint a hossznövekedésbeni elmaradást.A szakirodalom áttekintése alapján megállapítható, hogy a gyermek- és serdülőkori anorexia nervosa szomatikus szövődményei különböznek a felnőttek megbetegedéseitől. A sajátságos klinikai megjelenés, a korai kezdet és a hosszú távú következmények ismeretének hiánya miatt szükséges külön tárgyalni a gyermek- és serdülőkori anorexia nervosát a felnőttekétől és felhívni a figyelmet a betegség minél korábbi felismerésének és hatékony terápiájának szükségességére. Egyre nő azon evidenciák száma, melyek az anorexia nervosa felismerésében és kezelésében hangsúlyozzák és elengedhetetlenné teszik a multidiszciplináris szakembercsoportok szerepét.
