Search Results
Számos személyiségjellemzőről bebizonyosodott már, hogy kapcsolatba hozható az álmokra való emlékezés képességével. Több kutatás irányult az alvásminőség és az álomfelidézés kapcsolatának feltárására is. Szintén sokakat inspirált az álom tartalmi jellemzői és az álmok felidézhetősége közti viszony megragadása. Mind ez idáig azonban nem került egy kutatás fókuszába sem az életminőség és az álomfelidézés közti összefüggések vizsgálata. Saját kutatásunk során egy viszonylag egységes mintán — közép- és időskorú nők körében — találtunk összecsengő eredményeket a személy aktuális életminőségének számos aspektusa és az általa felidézett álmok száma között. Az életminőség mérésére a WHOqol-100 kérdőívet használtuk, mely az életminőség 25 témakörét és az ezeket összefoglaló 6 tárgykört ragadja meg, míg az álomfelidézés kéthetes álomnapló-vezetés segítségével került mérésre. Eredményeink szerint az életminőség 6 tárgyköre közül egyedül a spiritualitás az — a Holm-Bonferroni korrekciót alkalmazva —, ami szignifikánsan korrelál az álomfelidézés képességével (r = 0,37; p = 0,003). A regressziós elemzés is azt mutatta, hogy a spiritualitás az a témakör, ami az álomfelidézés mértékének szignifikáns bejóslója (béta = 0,37; p = 0,003). A többi életminőség-tárgykör nem szolgáltat olyan plusz információt, ami a bejósló erőt tovább növelné. Az életminőség többi aspektusa közül ugyan a testi (r = 0,30; p = 0,019) és a lelki egészség (r = 0,30, p = 0,017) és a környezettel való elégedettség (r = 0,31; p = 0,017) is mutat szignifikáns együttjárást az álomemlékezettel, de a spiritualitás kontroll alatt tartásával ezen összefüggések eltűnnek. Tanulmányunk bemutatja az álomfelidézéssel kapcsolatos főbb elméleteket és az ezeket górcső alá vevő eddigi pró és kontra eredményekben bővelkedő kutatásokat, valamint kísérletet tesz a jelen vizsgálat során feltárt új eredmények ezek mentén való értelmezésére is.
A pozitív pszichológiában az ún. humán erősségek és adaptációt szolgáló karakterjegyek között tartjuk számon a spiritualitást. A serdülőkori spiritualitásnak különösen nagy jelentősége van, hiszen hatékony védőfaktor és fejlődéstani erőforrás. Jelen tanulmányunkban ezért azt vizsgáltuk, hogy a spirituális jóllét miként függ össze a mentális egészség két mutatójával, a depressziós tünetegyüttessel és az élettel való elégedettséggel. Kérdőíves adatfelvételünk során 656 szegedi középiskolást kérdeztünk meg (életkoruk 14—21 év, átlag = 16,5 év, szórás = 1,5 év, a minta 49,1%-a lány). A függő változóként szereplő depressziós tünetegyüttes és az élettel való elégedettség, valamint a független változóként alkalmazott spirituális jóllét mutatói (vallási és egzisztenciális jóllét) közötti összefüggések elemzéséhez többváltozós lineáris regresszióelemzést (stepwise módszert) alkalmaztunk, a modellbe olyan egyéb potenciális védőfaktorokat is bevonva, mint az optimizmus és a belső/külső kontroll. A kétoldalú kapcsolatokat jellemző korrelációs együtthatók megerősítik az optimizmus és a belső kontroll, valamint az egzisztenciális jóllét összefüggését az alacsonyabb depressziópontszámmal és az élettel való elégedettség nagyobb mértékével. A többváltozós elemzés szerint a depresszió legerősebb prediktora az optimizmus, amit az egzisztenciális jóllét követ; az élettel való elégedettség esetében a sorrend fordított. Emellett a külső kontroll nemcsak depresszióra hajlamosít, hanem rontja az élettel való elégedettséget is. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy azok a serdülők, akik optimisták, választ találnak az egzisztenciális kérdésekre, és nem a külső kontrollban bízva hozzák döntéseiket, kevésbé hajlamosak depresszióra és életükkel is elégedettebbek.
Tanulmányunk második részében bemutatjuk a gazdasági növekedés és életminőség néhány lehetséges elméleti összefüggését. Ennek alapján egyrészt kísérletet teszünk arra, hogy leírjuk a magyar népesség jóllétének hosszú távú alakulását a rendszerváltozástól napjainkig. Másrészt ezen változásokat megkíséreljük összekapcsolni a bruttó hazai termék (GDP) ugyanezen időszakbeli alakulásával. Tizenkét olyan felmérés (Hungarostudy, European Values Study, European Social Survey, International Social Survey Program; összelemszám: 42 086 fő) adatait elemezzük, melyek az elmúlt 20 év során felmérték a magyar népesség egyes életminőség szempontjából lényeges jellemzőit. Az elemzett változók közé tartozott a szubjektív egészség, boldogság és élettel való elégedettség, az emberekbe vetett általános bizalom, a társas támogatás és a depresszív tünetek súlyossága. Az eredmények összességében két fontos összefüggésre mutatnak rá. (1) Igazolódott, hogy a rendszerváltozás időszaka a szubjektív jóllét szempontjából mélypont volt a magyar társadalomban, az azóta eltelt időszak először jelentősebb, majd lassabb növekedést mutat, melyet a jelenben a stagnálás és visszaesés jelei követnek. (2) A GDP változásával való összefüggés nem egyértelmű — a jóllét növekedése 1991 és 2000 között összességében párhuzamosan haladt a GDP növekedésével, de a következő évtized adataiban arra utaló összefüggéseket is találtunk, mely szerint a jóllét jellemzői (elégedettség, boldogság, emberekbe vetett bizalom) átmenetileg a GDP növekedése mellett is jelentősen romolhatnak. Az eredmények megerősítik továbbá a társadalmi jóllét rendszeres mérésének, egy Nemzeti Összjólléti Index kialakításának és monitorozásának szükségességét.
Elméleti háttér: A Hendrick (1988) által kidolgozott Kapcsolati Elégedettség Skálát (Relationship Assessment Scale, RAS) gyakran, változatos kutatási területeken alkalmazzák a párkapcsolati elégedettség mérésére. Cél: A tanulmányban bemutatjuk a kérdőív magyar változatát (RAS-H) és értékeljük annak pszichometriai jellemzőit. Módszer: Az elemzés 270 házas-, illetve együtt élő pár (átlagéletkor férfiaknál 39,8 ± 10,5, nőknél 37,6 ± 9,9 év) keresztmetszeti, kérdőíves adatfelvételén alapul. A részletes szociodemográfiai adatok és a RAS-H felvétele mellett a válaszadó párok kitöltötték az Élettel való Elégedettség Skálát (SWLS-H), a Rosenberg Önértékelés Skálát (RSES-H), az Élet Értelme Kérdőívet (MLQ-H) és mértük a szubjektív egészségi állapotot is. Eredmények: A mérőeszköz hét tétele a konfirmatív faktorelemzés alapján mindkét nemnél egy faktorba tartozik, az így képzett skála belső konzisztenciája (Cronbach-alfa férfiaknál = 0,843, nőknél = 0,897) és teszt—reteszt megbízhatósága (r = 0,90) kiváló. A kapcsolati elégedettség mértéke nagyrészt független volt a szociodemográfiai jellemzőktől, viszont mindkét nemnél pozitívan függött össze a szexuális elégedettséggel (r = 0,425 és 0,492), illetve a lelki egészség más mutatóival, így az élettel való elégedettséggel, az élet értelmességével és az önértékeléssel (r = 0,207 és 0,470 között), nőknél pedig az élettel való elégedettség többi jellemzőktől — így az élet értelmességétől és az önértékeléstől — független prediktorának is bizonyult (béta = 0,294). Következtetések: A RAS-H az elemzések alapján a párkapcsolati elégedettség megbízható és érvényes mérőeszköze.
Elméleti háttér: Az otthon szociofizikai tere a személy szubjektív jólléte és elégedettsége szempontjából kiemelt életterület. Az otthonnal való elégedettség mint területspecifikus jellemző összefüggéseinek vizsgálata az élettel való elégedettségről alkotott képet árnyalja. Cél: A tanulmányban bemutatjuk a Diener-féle Élettel való Elégedettség Skála mintájára megalkotott Otthonnal való Elégedettség Skála (SWHS) elméleti hétterét és pszichometriai elemzését. Módszer: Házas-, illetve együtt élő párok kérdőíves keresztmetszeti vizsgálata során (N = 270 pár; életkor: 39,8 ± 10,5 év a férfiaknál, 37,6 ± 9,9 év a nőknél) az otthonnal való elégedettség mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, az önértékelést és a párkapcsolattal való elégedettséget is. Eredmények: Az otthonnal való elégedettség az élettel való elégedettséggel összefüggő (r = 0,610 és 0,552 a férfiaknál és a nőknél), de attól konfirmatív faktorelemzésben jól elkülönülő konstruktum. A szociodemográfiai háttértényezők közül lineáris regresszióelemzésben egyedül a szubjektív anyagi helyzet jelezte előre az otthonnal való elégedettséget (béta = 0,419 és 0,557). Az otthonnal való elégedettség szignifikánsan összefügg továbbá az élet értelmességének megélésével (r = 0,197 és 0,128), az önértékeléssel (r = 0,267 és 0,268) és a párkapcsolati elégedettséggel is (r = 0,369 és 0,202). Következtetések: Az Otthonnal való Elégedettség Skála megbízhatóan és érvényesen ragadja meg az elégedettség önálló magyarázó erővel bíró jellemzőjét, az otthonnal való elégedettséget, ezért a pozitív lelki egészség általános mutatói mellett is jól alkalmazható az elégedettség egy területspecifikus jellemzőjének mérésére és segítheti az ezen a területen végzett kutatásokat.
Tanulmányunkban bemutatjuk az Aspirációs Index rövidített, 14 tételes változatát. A kérdőív a hosszú távú, általános célok felmérésére szolgáló mérőeszköz, mely az intrinzik (fejlődés, kapcsolatok, közösségi elkötelezettség), az extrinzik (gazdagság, hírnév és jó megjelenés), illetve az egészséggel kapcsolatos motivációkat térképezi fel. A rövidített kérdőív megbízhatóságát és érvényességét egy 518 fős és egy 341 fős mintán ellenőriztük. A validáláshoz a Rövidített Beck Depresszió Kérdőívet, az Életcél Kérdőívet, az Élettel Való Elégedettség Skálát alkalmaztuk, valamint az Életcél és Kapcsolatok alskálát a Rahe-féle Stressz és Megküzdés Kérdőívből. Az extrinzik és intrinzik célok egymástól nagy mértékben független változóknak bizonyultak, s különböző módon viszonyulnak az egészségmagatartás és lelki egészség mutatóihoz is. Az intrinzik célok fontossága pozitívan járt együtt az élet értelmességének érzésével, illetve az élettel való elégedettséggel, és negatívan a depresszív tünetek gyakoriságával, az extrinzik célok fontossága viszont nem mutatott összefüggést ezekkel a változókkal. Az egészséggel kapcsolatos célok nem képeztek független faktort, de nem is voltak egyértelműen besorolhatók az extrinzik illetve intrinzik célok közé. Az adatokból kiderül továbbá, hogy a célok fontosságának értékelése összefügg olyan szociodemográfiai változókkal, mint a nem, a kor, a képzettség és a vallásosság. Ez arra utal, hogy a mérőeszközzel folytatott vizsgálatokban ezeknek a tényezőknek a szerepét érdemes figyelembe venni. Eredményeink megerősítik, hogy a Rövidített Aspirációs Index megfelelő mérőeszköz, mely jól használható akár nagy mintán végzett adatfelvételek során is. Segítségével feltérképezhetők az általános, gyakran előforduló célokhoz kapcsolódó személyes viszonyulások, melyek a mindennapi magatartást, és így a testi és lelki egészséget is befolyásolják.
Quality of life of young career starters in Hungary
Foglalkoztatott és a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetben lévő fiatalok életminőségének összehasonlító vizsgálata
A pályakezdő fiatalok (18–30 évesek) egészségi állapotát, pszichés kondícióját, egészség-magatartását, valamint életérzését és jövőképét a foglalkoztatottság dimenziójában vizsgáltuk egy 2002-ben készült országos lakossági egészségfelmérés adatai alapján. Az elemzés során kiemelt figyelmet fordítottunk a hátrányos munkaerő-piaci pozícióban lévő fiatalok jellemzésére. A hátrányos munkaerő-piaci helyzet három kategóriáját különítettük el: alkalmi munkások, tényleges és latens munkanélküliek. Ez utóbbi csoportba az eltartot-takat és háztartásbelieket soroltuk be. A gazdaságilag aktív pályakezdő fiatalok körében a hátrányos munkaerő-piaci helyzetben lévők aránya a vizsgált korosztálynak kb. az egyötöde (19%). A hátrányos helyzetű fiatalok különböző csoportjai — bár demográfiai és társadalmi összetételük különböző (pl. az alkalmi munkások inkább férfiak, a latens munkanélküliek inkább nők) — az egészséggel kapcsolatos életminőségük szempontjából homogénnek tekinthetőek. A hátrányos munkaerő-piaci helyzetű és a foglalkoztatott fiatalok speciális egészségi állapot mutatói (tünetek, panaszok, betegségek előfordulása) alig térnek el egymástól, különbségek az allergia, illetve nők esetében a spontán vetélések előfordulási gyakoriságában mutatkoztak. Markáns különbség a közérzetet tükröző általános egészségi állapot megítélésében és a pszichés kondícióban mutatkozott. A hátrányos helyzetű fiatalok hajlamosabbak a depresszióra, nehéz élethelyzetben többen foglalkoznak az öngyilkosság gondolatával, és közülük többen is kísérelnek meg öngyilkosságot. pszichés labilitásuk jóval nagyobb, mint korosztályuk foglalkoztatott tagjaié. Jövőképüket a foglalkoztatottakéhoz képest inkább a reménytelenség jellemzi. A hátrányos munkapiaci helyzet rontja az egyén lelki és fizikai egészségi állapotát, a rossz egészségi állapot pedig negatívan befolyásolja az elhelyezkedési lehetőségeket. Ezáltal létrejön az okok és okozatok kölcsönhatása, az úgynevezett cirkuláris okság hatásmechanizmusa.
A munkafüggőség és a technológiai függőségek kapcsolatának vizsgálata egy hazai reprezentatív, longitudinális kutatás tükrében
Exploring the relationship between work addiction and technological addictions: A representative longitudinal study in Hungary
Háttér és célkitűzések: A munkafüggőség egy olyan viselkedési addikció, amely számos negatív következménnyel jár, s mindez érintheti a testi, pszichés és társas kapcsolati jóllétet. A munkafüggők körében gyakoribb a szerhasználat, emellett kedvezőtlenebb egészség-magatartással és egészségtelenebb életmóddal jellemezhetők. A folyamatos túlterheltség, a magasabb szorongás és negatív affektivitás, és a szerfogyasztással való kapcsolat felveti a munkafüggőség más viselkedési addikciókkal, mint a problémás internet-, mobiltelefon- és közösségimédia-használattal való kapcsolatát. Kutatásunk célja volt ezen függőségek együttjárásának longitudinális vizsgálata. Feltételeztük, hogy a maladaptív kogníciók, mint a rágódás és az aggodalmaskodás mediátor szerepet töltenek be a zavarok kapcsolatában. Módszer: Egy három adatfelvételi hullámból (T1: 2019. március–július, T2: 2020. június–szeptember, T3: 2021. június–november) álló longitudinális vizsgálatot végeztünk budapesti, 18–34 év közötti személyek reprezentatív mintáján (N = 2563). A Bergen Munkafüggőség Skálát, a Problémás Mobiltelefonhasználat Kérdőívet, a Problémás Internethasználat Kérdőívet, a Bergen Közösségi Média Függőség Skálát, a Ruminatív Válaszstílus Kérdőívet és a Penn-State Aggodalmaskodás Kérdőívet alkalmaztuk. Eredmények: A T1 munkafüggőség szignifikáns gyenge negatív kapcsolatban áll a T2 és T3 túlzott mobiltelefon-használattal, azonban pozitív és közepes erősségű kapcsolatot mutat a T2 és T3 problémás internet- és közösségimédia-használattal. Útmodellelemzéseink kimutatták, hogy a T2 rágódás és aggodalmaskodás mediál a T1 munkafüggőség és a T3 problémás internet- és közösségimédia-használat között. Következtetések: Eredményeink hangsúlyozzák, hogy a munkafüggőség komorbiditást mutat más viselkedési függőségekkel, emellett rámutatnak a perszeveratív kogníciók szerepére is. A munkafüggőség megelőzése és kezelése szempontjából érdemes a ruminációt és a rágódást a fókuszba helyezni, és ezek csökkentése jótékony hatással lehet a munkafüggőség és az azzal együtt járó problémás technológiahasználat tüneteinek csökkentésére.
A magyarországi felnőtt népesség droghasználata – az országos lakossági adatfelvétel az addiktológiai problémákról 2015 (OLAAP 2015) reprezentatív lakossági felmérés Alapján
Drug use of the hungarian adult population based on the national (representative) survey on addiction problems in Hungary (NSAPH 2015)
://www.ogyei.hu/anyagok/HBSC_2010.pdf Németh Á. , & Költő A. (szerk.) ( 2014 ). Egészség és egészségmagatartás iskoláskorban – 2014 . Budapest NEFI. Letöltve: 2018.05.10. http://www.egeszseg
Jeges , S. (1997) ‘Az egészség mint megőrzendő érték egy regionális felmérés tükrében’ in Az egészségpénztárak az egészségügyi ellátórendszer szolgálatában (Budapest) 13–31. Jeges , S., T
