Search Results

You are looking at 81 - 90 of 188 items for :

  • "gyógyszerek" x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All
Orvosi Hetilap
Authors: Eszter Kirilly, Xénia Gonda, Gabriella Juhász, and György Bagdy

Annak ellenére, hogy számos szomatikus betegség kezelésére alkalmazott – például daganatellenes, antimikrobás, immunmoduláns, neurológiai, illetve hormonháztartásra ható – gyógyszer hathat negatív irányban a hangulatra, ezt egészen a rimonabant 2008-ban emiatt történt visszavonásáig nem kezelték jelentőségének megfelelően. A szerzők a teljes gyógyszerpalettát áttekintve tárgyalják a szorongást és a depressziót, mint gyógyszer-mellékhatásokat. A gyógyszerválasztásnál minden esetben figyelembe kell venni, ha a betegeknél magas a depresszió kialakulásának a kockázata, például, ha már korábban előfordult vagy jelenleg is fennáll a depressziós epizód vagy betegség, ha a családi anamnézisben előfordul depresszió, illetve ha a betegnél olyan neurotikus személyiségvonások állnak fenn, amelyek következtében sérülékenyebb a depressziót kiváltó hatásokkal szemben. A veszélyt jelentő gyógyszerek felírása előtt emellett célszerű figyelembe venni az alkalmazni kívánt szer hatékonyságát, a rendelkezésre álló alternatív gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiás lehetőségeket, és minden esetben biztosítani kell a beteg monitorozását a kezelés során az esetleges depressziós vagy szorongásos tünetek mihamarabbi észlelése érdekében. Orv. Hetil., 2013, 154, 1327–1336.

Open access

A kis, nem kódoló RNS-ek közé tartozó mikro-RNS-ek poszttranszkripciós szinten szabályozzák a génexpreszsziót. Target génjeik közül sok a sejtciklus, a sejtosztódás és az apoptózis szabályozásában tölt be központi szerepet, ennek megfelelően a mikro-RNS-ek a daganatok iniciációjának, progressziójának, szöveti inváziójának, valamint a metasztázisok képződésének is aktív részesei. A mikro-RNS-profilok sok hasznos információval szolgálnak mind a tumorok szöveti eredetével, mind azok differenciáltsági fokával kapcsolatban. Ugyancsak kulcsfontosságúak a haemopoesis folyamatában. Megváltozott expressziós szintjük gyakran megfigyelhető leukaemiában. Eredményes vizsgálatokról számoltak be a közelmúltban az akut lymphoblastos leukaemia és az akut myeloid leukaemia diagnózisában és a prognózis megállapításában történő alkalmazásukról. A mikro-RNS-expressziós szintek meghatározása segítséget nyújthat a különböző kemoterápiás gyógyszerek hatásosságának előrejelzésében. Emellett ígéretes terápiás célpontok, amelyek hozzájárulhatnak a jövőben a hematológiai malignus betegségek egyre inkább személyre szabott kezeléséhez. Orv. Hetil., 2012, 153, 2051–2059.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Endre Balázs, Andrea Ruszwurm, Miklós Székely, István Wittmann, and Judit Nagy

A vesék korfüggő morfológiai és funkcionális változásait nem lehet fiziológiásnak tekinteni. A korral csökken a glomerulusok száma, scleroticus glomerulusok és aglomerularis arteriolák jelennek meg. A tubulusok atrophiája mellett gyakori az interstitialis fibrosis, és az időskori érelváltozások is erősen érintik a veséket. Csökken a vesék keringése és a GFR, az utóbbit nem tükrözi a se-creatinin értéke. A tubularis transzportok zavara főként a só- és vízkiválasztást érinti, hyposthenuriát okoz. A korfüggő változások patogenezise komplex, és részleteiben még nem tisztázott. A változások mindenesetre rontják a kiválasztást, és befolyásolják a gyógyszerek farmakokinetikáját. Valódi krónikus veseelégtelenségben más funkciók (eritropoetin-képzés, D-vitamin, Ca- és P-anyagcsere) is károsodnak. Az időskorban gyakoribb szisztémás betegségek (diabétesz, hipertónia stb.) miatt a valódi krónikus veseelégtelenség is gyakoribb, de az akut veseelégtelenség különféle formái is könnyebben alakulnak ki.

Restricted access

Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák krónikus immunmediált gyulladások. Közös jellegzetességük a proximalis végtagizmok szimmetrikus, progresszív gyengesége. A tudomány mai állása szerint az idiopathiás inflammatoricus myopathiákon belül hét, egymástól tüneteikben, lefolyásukban, terápiás válaszukban is különböző alcsoportot ismerünk. A terápia elsődleges célja az izomerő növelése, a napi aktivitás fokozása, a szisztémás érintettségek kezelése, az ízületi kontraktúrák megelőzése. A kezelés igen összetett, nagy gyakorlatot igénylő feladat. Legfontosabb a betegségek mielőbbi felismerése és a betegek immunológiai centrumba irányítása. A bázisterápiás gyógyszerek alkalmazásával átmeneti vagy tartós remisszió érhető el, ami javítja a betegek funkcionális aktivitását és életminőségét. Elsőként ma is kortikoszeroidkezelés választandó. Emellett számos immunszuppresszív szer áll rendelkezésre, amelyek önmagukban vagy egymással, illetve kortikoszteroiddal kombinálva hatékonyan befolyásolják a betegséget. Remisszióban a gyógyszeres kezelés mellett a fizioterápia és gyógytorna alkalmazása is döntő fontosságú. Az új biológiai terápiák bevezetése további lehetőséget nyújt számunkra, hogy myositises betegeink állapotát még eredményesebben tudjuk befolyásolni. Orv. Hetil., 2011, 152, 1552–1559.

Restricted access

Absztrakt:

Napjainkban az allergiás megbetegedések száma folyamatosan emelkedik. Az atópiás betegeknél gyakran jelentkeznek szemet érintő allergiás megbetegedések (szezonális és perennialis allergiás kötőhártya-gyulladás, vernalis keratoconjunctivitis, atópiás keratoconjunctivitis, óriás papillás kötőhártya-gyulladás, kontaktblepharoconjunctivitis). Az allergiás szembetegségek kezelésében szemcsepp formájában használt gyógyszerek közé tartoznak az antihisztaminok, a hízósejtmembrán-stabilizálók, a kettős támadáspontú szerek, az érösszehúzók és a kortikoszteroidok. Egyes esetekben szisztémásan antihisztaminok is használhatók. A kezelés látszólag egyszerű, a helytelen terápia azonban – szélsőséges esetben – akár látásvesztéshez is vezethet. A szemtünetek enyhítésében a kortikoszteroidok kiváló gyógyszernek számítanak, de használatuk jelentős figyelmet igényel mind a kezelőorvos, mind a beteg részéről, hiszen súlyos mellékhatásaik vannak. Ezek közül a látást leginkább veszélyeztető elváltozások a szteroidindukált szürke hályog és a még súlyosabb szteroidindukált glaukóma. Felnőttek körében e két kórkép jellemzőit, előfordulási gyakoriságát és kockázati tényezőit részletesen tanulmányozták, ellenben gyermekek esetében igen kevés irodalmi adat áll rendelkezésünkre a szteroidszemcsepp mellékhatásaival kapcsolatosan. Az eddigi tanulmányok alapján gyermekeknél sokkal nagyobb arányban alakulnak ki mellékhatások a szteroidterápia mellett, mint felnőttek körében. Orv Hetil. 2019; 160(9): 329–337.

Open access

A hypertonia a fejtett országokban az egyik leggyakoribb krónikus betegség és az egyik legfontosabb cardiovascularis kockázati tényező. A vérnyomás célértékre történő kezelésével jelentősen csökkenthető a coronariabetegség, a stroke, a krónikus vesebetegség kialakulásának a kockázata, illetve a mortalitás. A vérnyomáskontroll különösen a nagy kockázatú betegségekben játszik alapvető szerepet. A hypertonia kezelésében az életmódkezelésen kívül a gyógyszeres terápia játszik meghatározó szerepet. Az antihipertenzív terápia során is meghatározó jelentőségű a betegadherencia. A vérnyomáscsökkentő kezelés során a gyógyszer-perzisztencia csak mintegy 50%-os a kezelés első évére. A rezisztens hypertonia egyik fontos oka a nonadherencia. Az adherenciát befolyásoló tényezők között szerepet játszik a gyógyszerek száma, ezek napi adagolási gyakorisága, az alkalmazott gyógyszercsoportok tulajdonságai, az életkor és a nem is. Orv. Hetil., 2013, 154, 1587–1591.

Restricted access

Bevezetés: A daganatos fájdalom életvégi csillapítására ma már igen hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre, de a nemzetközi kutatások szerint a lehetőségeket a mindennapokban nem aknázzák ki kellőképpen. Ennek hátterében leggyakrabban a fájdalomcsillapítással kapcsolatos félelmek állnak. Hazánkban ez irányú szisztematikus vizsgálatok még nem történtek. Célkitűzés: Egészséges felnőttek opioidokkal kapcsolatos attitűdjeinek feltárása. Módszer: A vizsgálat résztvevőit (88 férfi és 143 nő, 29,47±11,05 év) olyan történetek befejezésére kértük, ahol egy beteg számára opioidkezelést javasolnak. Ezeket független megítélők pontozták Likert-skálákon abból a szempontból, hogy azokban a fájdalomcsillapítással kapcsolatos vélekedések [1] milyen intenzitással jelennek meg. Eredmények: A szövegeknek csak átlag 29,6%-a fejezett ki pozitív attitűdöket, ugyanakkor különféle, egyebek között addikcióval (20,9%), halál közeledtével (10,5%), az orvos nemtörődömségével (4,7%) kapcsolatos félelmek, alternatív kezelési módok keresésével kapcsolatos remények (4,7%) jelentkeztek. Következtetések: A beteg és a család compliance viselkedése a hatékony orvosi kezelés elengedhetetlen feltétele, ehhez fontos az egyéni vélekedések megismerése és figyelembevétele. Orv. Hetil., 2013, 154, 455–463.

Restricted access

Élő donoros vesetranszplantációt követő terhességben kialakult terápiarezisztens hypertonia

Therapy-resistant hypertension in pregnancy after live donor kidney transplantation

Orvosi Hetilap
Authors: Bernadett Borda, Csilla Keresztes, and Attila Keresztúri

Összefoglaló. A veseátültetés a legnagyobb reményt nyújtja a végstádiumú vesebetegségben szenvedő nők számára, akik teherbe kívánnak esni. A veseátültetett beteg terhessége továbbra is kihívást jelent az immunszuppresszív gyógyszerek mellékhatásai, az allograftfunkció romlásának kockázata, a praeeclampsia és a magas vérnyomás káros anyai szövődményeinek rizikója, valamint a koraszülés, az alacsony születési súly kockázata miatt. A terhesség alatt nagy a magas vérnyomás kialakulásának kockázata, a szérum-kretaininszint emelkedik, és a terhesség végére proteinuria is kialakulhat. Az ajánlott fenntartó immunszuppresszió terhes nőknél a kalcineurininhibitorok (takrolimusz/ciklosporin) és alacsony dózisú szteroid adása, melyek biztonságosnak tekinthetők. Fontos, hogy a gyermekvállalási tanácsadás már a vesetranszplantáció előtt megkezdődjön, és a transzplantációt követően minden klinikai kontroll megtörténjen. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Summary. Kidney transplantation offers the best hope to women with end-stage renal disease who wish to become pregnant. Pregnancy in a kidney transplant recipient continues to remain challenging due to side effects of immunosuppressive medication, risk of deterioration of allograft function, risk of adverse maternal complications of preeclampsia and hypertension, and risk of adverse fetal outcomes of premature birth, low birth weight, and small for gestational age infants. The factors associated with poor pregnancy outcomes include the presence of hypertension, serum creatinine greater than normal range and proteinuria. The recommended maintenance immunosuppression in pregnant women is calcineurin inhibitors (tacrolimus/cyclosporine) and low-dose steroid which are considered safe. It is important that counseling for childbearing should start as early as prior to getting a kidney transplant and should be done at every clinic visit after transplant. Orv Hetil. 2021; 162(23): 924–926.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Alexandra Bartal, Zoltán Mátrai, Attila Szűcs, Galina Belinszkaja, Zoltán Langmár, and András Rosta

Az orálisan alkalmazott daganatellenes gyógyszerek elterjedése az onkológiai ellátás minden területére hatással van, és fontos kérdéseket vet fel a biztonságos gyógyszerfelhasználás és az adherencia (a beteg alkalmazkodásának mértéke a gyógyszer szedésével kapcsolatos orvosi előírásokhoz) témakörökben is. Az elmúlt 10 évben számos új célzott terápiás készítmény került forgalomba, paradigmaváltást idézve elő a gyógyszeres onkológiában. A kezelőorvossal részletesen egyeztett terápia pontos követése, az adherencia fokozása, valamint a mellékhatások időbeli észlelése és adekvát ellátása céljából a rendszeres orvos–beteg találkozás és a megfelelő betegoktatás alapvető. Mivel viszonylag kevés ismeret áll rendelkezésre magyar nyelven az új gyógyszerekről, a szerzők szándéka volt, hogy áttekintést adjanak az ezekkel kapcsolatos alapvető tudnivalókról, betegbiztonsági kérdésekről, mellékhatásokról és interakciókról. Az áttekintés alapjául a hazánkban is forgalmazott, felnőttek kezelésében alkalmazott, orális bevételre formulált daganatellenes készítmények alkalmazási előiratai és a szakirodalomban publikált farmakokinetikai, interakciós, valamint mellékhatásprofilt felmérő vizsgálatok adatai szolgáltak. Orv. Hetil., 2012, 153, 66–78.

Open access

Az akut promyelocytás leukémia (APL) legújabb kezelési irányelvei az Európai LeukemiaNet legutóbbi ajánlásaival kiegészítve

An update on management of Acute Promyelocytic Leukemia (APL) including the latest European LeukemiaNet Guidelines

Hematológia–Transzfuziológia
Authors: Hussain Alizadeh and Árpád Illés

Összefoglaló. Az akut promyelocytás leukémia (APL) ritka, de jól gyógyítható leukémiatípus. Az APL-es betegek gondozását centralizáltan, az APL kezelésében jártas kórházakban kell végezni, ahol elérhető hematológiai intenzív ellátás. Az APL terápiája az elmúlt két évtizedben rohamosan fejlődött az igen aktív hatású gyógyszerek, a tretinoin és az arzén-trioxid bevezetésével. Immáron a hagyományos citotoxikus kemoterápia alkalmazása nélkül kezelhető a betegség. A legújabb klinikai irányelvek többféle kezelési stratégiát tartalmaznak, ezek egy része továbbra is alkalmazza a citotoxikus kemoterápiát. Ily módon számos kezelési lehetőség áll a gyakorló hematológus rendelkezésére, amikor egy új APL-es beteg ellátását tervezi. Az elmúlt három évtized multicentrikus vizsgálatai igazolták az ATRA + kemoterápia, majd később a kemoterápiával vagy anélkül adott ATRA + ATO alkalmazásának hatásosságát. Az APL optimális kezeléséhez azonban a diagnózis korai felállítása, az agresszív szupportív beavatkozások bevezetése, a kezeléssel összefüggő szövődmények megfelelő rendezése és a mérhető reziduális betegség (az MRD) monitorozása is hozzátartozik. A szerzők az akut promyelocytás leukémia legújabb kezelési irányelveit foglalják össze.

Summary. Acute promyelocytic leukemia (APL) is an uncommon but highly curable leukemia. Treatment of APL patients should be centralised in hospitals with proven experience in APL treatment and haematological intensive care. The treatment of acute promyelocytic leukemia (APL) has evolved rapidly in the past two decades after the introduction of highly active drugs, including tretinoin (all-trans-retinoic acid) and arsenic trioxide. It is now possible to treat this disease without the use of traditional cytotoxic chemotherapy. Today’s clinical guidelines include multiple regimens, some of which continue to use cytotoxic chemotherapy. This leaves the practicing oncologist with multiple treatment options when faced with a new case of APL. Multicenter studies over the past three decades have demonstrated the efficacy of ATRA plus chemotherapy and, subsequently, of ATRA plus ATO, with or without chemotherapy. However, the optimal management of APL also requires early diagnosis, institution of aggressive supportive measures, appropriate management of treatment-related complications and monitoring of measurable residual disease (MRD). The authors summarizes the updated guidelines in the management of acute promyelocytic leukemia.

Open access